News

Interviews „A múzsa nem örömlány, aki bármikor bármire kapható” – Interjú Váczi Dániellel

A glissotar nevű fúvós hangszer felfedezőjével, Váczi Dániellel folytatjuk jazz-interjúsorozatunkat, aki szeptember 3-án lép fel az Opus Jazz Clubban Glissonic elnevezésű, a közelmúltban újjáalakult triójával.

Improvizáció vagy kompozíció?

Az előre meghatározott, szigorú kötöttségek (kompozíció) segítenek a végtelen lehetőségeket emberi mértékűre leszűkíteni, amely kereteken belül már könnyebben lehet szabad döntéseket hozni (improvizáció). A szabad improvizációban is jelen vannak korlátok és kötöttségek, mint a hangszerek, helyszín, időpont, ízlés, tapasztalat, zenei háttér, kulturális beágyazottság. De egy minden részletében kidolgozott kompozíció sem adható elő kétszer ugyanúgy, hogy Hérakleitoszra utaljak. Az egyetlen fontos dolog az adott hangban való maradéktalan jelenlét.

Mi számodra a zene: szórakozás vagy imádság, feledtetés vagy emlékeztetés?

Szakrális játék.

A komponálás a "múzsa csókjától" ihletett állapot, vagy kemény, intellektuális és érzelmi munka?

A múzsa nem örömlány, aki bármikor bármire kapható, de nem is szeszélyes királynő, aki azt csinál, amit akar. Mint minden párkapcsolatban, a múzsával való viszonyban is intellektuális és érzelmi munkát igényel az egyensúly fenntartása.

A jazz edukált hallgatót, kihegyezett figyelmet feltételez, vagy zsigeri befogadást, nyitottságot?

Kihegyezett figyelmű nyitottságot, amelyben a közös kulturális háttér segíthet a zsigeri befogadásban.

Mi a legnagyobb hangszeres-zenei rejtély, amit megoldottál?

A retikuláris zenei kutatásaim során rájöttem, hogyan lehet logaritmikus gyorsulással önmagába forduló proporciós kánont írni. De a glissonic hangszercsalád vagy a még csak terveken szereplő dihexaton billentyűzet kidolgozását is tekinthetem annak.

Ki a leginspirálóbb személy, akivel valaha zenéltél?

Felsorolhatnám az összes nevet, akikkel mostanában rendszeresen zenélek, rajtuk kívül Gadó Gábor és Dukay Barnabás.

Ha egy lakatlan szigetre mennél, melyik hangszeredet vinnéd magaddal?

Saját hangszereim közül a glissotart választanám, de ha mást is lehet, akkor inkább egy klavikordot, régóta vonz ez a csodálatosan egyszerű, mégis rendkívül érzékeny billentyűs hangszer.

A hiba a zenében lehetőség vagy buktató?

Ha már hibának tekintem, buktató. Ameddig lehetőségnek, addig nem hiba.

Melyikben érzed magad inkább otthon: a tiszta műfajiságban, vagy a zsánereken túlmutató zenében?

Semelyik tiszta műfajban nem vagyok igazán otthon, így marad az utóbbi.

Mit jelent számodra a BMC Records által képviselt zeneiség?

Kortárs a szó valódi értelmében, vagyis élő alkotó- és előadóművészet.

Van a kedvenc BMC Records-kiadványod?

Gadó Gábor: Orthodoxia

Melyik a legkedvesebb koncertélményed a BMC-ben?

A 2016-os Átlátszó Hang Fesztiválon a nagyteremben elhangzott Charles Ives: Three Quartertone Pieces című kétzongorás műve Seleljo Irén és Kiss Péter előadásában, ez ugrott be elsőre, vagy a Dresch Quartet Chris Potterrel az Opusban.

Mi számodra a legotthonosabb zenei közeg?

Ahol sikerül levetkőznöm a megfelelési vágyat a közönség, a zenésztársak és saját magam felé egyaránt. Ez leginkább a kisebb klubokban tud megvalósulni, olyan zenész barátokkal, akikben minden szempontból megbízom.


Mi motivált, hogy új hangszert fejlessz? Mi az, amire szaxofon nem alkalmas, de a glissotar igen?

A szaxofon egy hihetetlenül jól kitalált hangszer, eszembe se jutna tökéletesíteni. Viszont érdekelt, hogy mi az a minimum, ami egy fúvós hangszer működtetéséhez kell, illetve hogyan lehet ezt a lehető legegyszerűbben megépíteni. Minden hangszernek vannak rá jellemző korlátai, például az összes fafúvós hangszeren lyukak vannak, amelyeket az ujjainkkal vagy billentyűk segítségével tudunk befogni, ezek határozzák meg a megszólaltatható hangmagasságokat, amelytől csak különféle trükkökkel lehet eltérni.

Már Leonardo da Vinci is felismerte, hogy ha lyukak helyett egy hosszanti rést alkalmazunk a csövön, elvileg bármilyen hangmagasság képezhető, bár ennek módját nem dolgozta ki. A húrszerűen megfeszített mágnesszalag azért működik jól, mert ha valahol lenyomjuk, fölötte hermetikusan lezárja a rést, ezáltal úgy lehet rajta játszani, mint egy hegedű húrján, de nyolc ujjal. Nagyon könnyű így tetszőleges glissandókat, tremolókat vagy trillákat játszani, de egyéb speciális effektusok is létrehozhatók pl. a pánt megpengetésével vagy rángatásával. Mindemellett azon dolgozom, hogy megmutassam, hagyományos klasszikus vagy jazz zenében is megállja a helyét.

Tervezed bővíteni a glissonic hangszercsaládot?

Terebessy Tóbiás barátommal 2017 januárjában kezdtünk dolgozni a projekten, most fordultunk rá a célegyenesre, hogy elkészítsük az első komplettnek mondható glissotar modellt. Ezután hamarosan várható egy sopranino glissotar is, továbbá dolgozunk fuvola-, furulya- és egy réz testű szoprán szaxofon-verzión is, de a klarinét és az oboa is tervbe van véve, sőt a cink is (ez egy tölcséres fúvókájú, általában fából készült, hanglyukakkal ellátott kürtféle hangszer, amely a reneszánszban élte virágkorát).

Idén februárban újjáalakult a triód. Miért volt szükség a tag- és hangszercserékre, és milyen irányt szabtatok az új formációnak?

Ez egy soktényezős, nehéz döntés volt. Horváth Balázs bőgős barátommal több, mint 20 éve játszottunk együtt, rengeteg jó koncertet, turnét éltünk át, hálás vagyok neki ezekért. A Trióval egy ideje alig léptünk fel, inkább a Multet formáció volt előtérben, 2018 végén jelent meg Reticular című lemezünk, amely egyfajta összefoglalása az elmúlt 10 évnek. A Trió újraéledésének egyik oka épp a glissotar volt, de ez a harmóniahangszer nélküli felállás, ami szaxofonnal jól működött, most nagyon megnehezítette az amúgy sem könnyű dolgomat az intonáció terén. A kompozícióimat mindig is zongorán írtam, mégis alig játszottam eddig billentyűsökkel. Kézenfekvő megoldás volt tehát egy zongoristát keresni, de szerettem volna megőrizni a trió-zenélés szabadságát és áttetszőségét is. Szerencsére megtaláltam a számomra tökéletes zenészt, Pozsár Mátét, aki anyanyelvi szinten beszéli a jazzt, otthonosan mozog a free-ben és nagyon érdekli a kortárs komolyzene is, ráadásul az elejétől fogva egy hullámhosszon mozgunk. Az analóg szintetizátort is beépítettünk a zenébe, egyrészt basszus funkcióban, másrészt mint a hangszíntér lehetőségeinek kitágítását. Sárvári Kovács Zsolt dobos barátom maradt a Trió harmadik tagja, úgy érzem, jó úton haladunk ebben a formában.

Mire épül a triód koncepciója?

Az alapkoncepció a kompozíció és az improvizáció egyensúlya, hogy visszautaljak az első kérdésre, bár ez tulajdonképpen szinte bármelyik jazz zenekarról elmondható. Alapanyagként felhasználunk bármit a zenetörténetből, ami érdekel bennünket, így Josquin des Pres l’Homme Armé-ját, Leonardo da Vinci zenei rejtvényét vagy a Paul Sacher nevének betűire épített hexachordot (eSACHERe), de régebbi és újabb szerzeményeim is megszólalnak. A glissotar mellet azért a szopranínó szaxofon is szerepet kap majd.

A nem temperált zenei hangzásokra épül a Decolonize Your Mind Society formáció koncepciója is, amiben szintén játszol, és hamarosan új lemezzel jelentkeztek. Ebben a zenében mennyire érezd magad otthon?

Különleges kihívás ezeket a mai fül számára furcsán hangzó skálákat és hangrendszereket tisztán intonálni, de a nehézség inkább a hallásban jelentkezik, mint a technikai kivitelezésben. Izgalmas zenei kirándulásnak élem meg, megpróbálok beleadni és kinyerni belőle, amennyit csak tudok.

Fotó: Szőke Dániel Bogdán