Laci!

Amikor 25 év szünet után 2014. októberében a Zeneakadémián összejöttünk, hogy megemlékezzünk szellemi műhelyünk - és ami legalább ennyire fontos, baráti társaságunk - megalakulásának harmincötödik évfordulójáról,   felhőtlenül ünnepelhettünk. Nem kiüresedett múltidézés volt ez, hanem emlékezés egy korszakra, a szárnyalásra amelynek Te egyik pillére, motorja, meghatározó alakja voltál. Ünnep volt mindannyiunknak, hisz ténylegesen valamennyien ott lehettünk, akik egykor ennek a tízéves utazásnak a részesei voltunk.
Pár napja minden megváltozott. Kiléptél közülünk, és bár sosem gondolkodtunk rajta, hogy ki kezdi a sort, mindannyiunkat letaglózott, hogy épp Te lettél az első.
Nekünk írott darabjaid sokaknak fontosak; a Háromtükrös, ahogy mi neveztük (Etűd három tükörre),  A szertartás – Hajnóczy Péter emlékére, a Maldoror énekei Lautréamont szövegeivel, a Mulomedicina Chironis (Chiron öszvérgyógyászata) vagy Petri György verseinek "megzenésítése" a korszak fontos mérföldkövei. Irányt adtak és mély nyomot hagytak. Nyomot, nemcsak bennünk, hanem a magyar zene történetében is.

a Te 180-as Csoportod