A Dzsindzsa zenéje a 60-as évek Amerikájának jazz avantgarde-jából merít, de jelen vannak benne a folk, bop, beat, vagy a funk elemei is, s mivel a tagok nem csak a jazz, hanem a könnyűzene számos területén is tevékenyek, így ennek hatása is fellelhető zenéjükben, melynek legjellemzőbb vonása a groteszk-ironikus hangvétel és humor, kimagasló zenei igényességgel, virtuóz szólókkal és kiváló hangszerelési megoldásokkal párosulva. 

„Egy fúvós, egy bőgős, egy dobos: ez talán – mind a felállást, mind hangzását tekintve – a leginkább hagyományos, papíron feszes szigorúságot sugalló, valójában rendkívüli szabadságot nyújtó dzsesszformáció. A Dzsindzsa trió fiatal zenészei pontosan ismerik annak a titkát, hogyan lehet ebből a legtöbbet kihozni: a stopper szerint meglepően rövidnek tűnő, de tartalmas és módfelett dinamikus szerzeményeket játszanak, melyek markánsan magukon viselik például a hatvanas évek klasszikus dzsesszhagyományának nyomait, de akad mellette más is bőven. A nemes kocsmai/kabaréhagyományok, a népzenei elemek, a balkáni, karibi (calypso) témák, s néha akár a rockabilly lüktetése harmonikusan simulnak bele a számok izgalmasan változatos szövetébe. (...) Szívvel-lélekkel muzsikálnak együtt, játszanak egymás alá, és annyi kis ötletet építettek be a közös munkába, amennyiből akár három lemez is kitelne. A Dzsindzsa úgy beszél a dzsessz formanyelvén, hogy nem csupán a műfaj elkötelezett rajongóinak szívét dobogtatja meg, hiszen a maga szellemesen improvizatív stílusával, finom iróniával, kellő érzékenységgel s néha kifejezetten punkos zúzással könnyedén levehet bárkit a lábáról.”  adta 2016-os Fuss című lemezük kapcsán a trió máig érvényes jellemzését a Magyar Narancs.

A csapat az együtt töltött közel 20 év alatt széles repertoárt állított össze a szabad zene és a száz százalékig megkomponált formák végletei között észrevehetetlenül, könnyedséggel és finomsággal egyensúlyozó saját darabokból. Koncertjeiken – melyekre előszeretettel hívnak meg vendégeket is a jazz vagy éppen a kortárs zene képviselői közül  – ugyanazzal a meglepő frissességgel szólaltatják meg e repertoár régebbi számait, mint a legutóbb megjelent, Ne aggódj című lemezükről származókat. A mostani koncerten a kitűnő trombitás, Meggyes Ádám játszik velük, akivel rendszeresen játszanak együtt.