A Megváltó hét szava a keresztfán valójában egyszeri, besorolhatatlan alkotás, a szakrális és hangszeres mű unikális műfaját képviseli - szerzője sem tehetett mást, mint hogy egyszerűen „hangszeres zene” névvel jelölte. A ciklus az andalúziai Cádiz városából érkező egyházi megrendelésnek köszönheti létrejöttét. A megrendelés és a bemutató (1787) különleges körülményeire maga a szerző emlékszik vissza 1801-ben: „Mintegy tizenöt évvel ezelőtt felkért egy cádizi kanonok, hogy komponáljak zenekari művet Jézus utolsó hét szavára. Akkoriban szokás volt, hogy minden év húsvétján oratóriumot adtak elő a cádizi katedrálisban, s nem csekély mértékben járult hozzá az előadás hatásosságához az alábbi rendezés: a katedrális falait, ablakait és oszlopait fekete lepellel vonták be és csupán egy, középen lógó nagy lámpa világított a szakrális sötétségben. Délben minden kaput bezártak; akkor szólalt meg a zene. Megfelelő előjáték után a püspök felment a szószékre, elmondta a hét szó egyikét, majd elmélkedést fűzött hozzá. Amikor befejezte, lejött a szószékről és az oltár előtt térdre borult. Ezt a szünetet zenével töltötték ki. A püspök másodszor, harmadszor etc. is fölment és lejött, és beszédének befejezése után mindannyiszor zene szólalt meg.”

Haydn maga is érezte művének rendkívüliségét, és mindent megtett, hogy szélesebb körben terjessze: így jött létre az eredeti zenekari változatból többek között az általa készített vonósnégyes- és fortepiano változat, valamint (1795-96 során) a kórusszólamokkal kiegészített változat is. (Dolinszky Miklós szövege nyomán.)

A művet Tóth-Vajna Zsombor Anton Walter 1804-es bécsi fortepianójának kópiáján szólaltatja meg.

www.toth-vajna.com