Mozart klarinétötöse az egyik legkorábbi, hasonló apparátusra született darab. Bár a zenéjére jellemző érzelmi összetettség és kontraszt itt sem hiányzik, azt aligha találnánk ki, hogy Mozart életének egyik legnehezebb évében írta a művet. A klarinétötös egyesíti azt a három műfajt, amiben szerzője a legjobb volt: az operát, a versenyművet és a vonósnégyest, és nem más inspirálta, mint korának klarinétos sztárja, Anton Stadler. A bemutatón valószínűleg maga a szerző is brácsát ragadott, hogy barátja mellett játsszon. Weber klarinétötöse nemcsak abban osztozik a bizonyára mintaértékű Mozart-darabbal, hogy egyesíti a versenymű lelkét és az operai hatásokat, hanem abban is, hogy egy kivételes hangszínű előadó, Heinrich Baermann ihlette. Weber két leghíresebb operáján kívül legfeljebb klarinétversenyei szoktak felbukkanni a repertoáron, ami nagy kár: ez a kamaramű is bizonyítja, milyen magas minőséget képvisel a többi darabja is.