A finn Sole Azul trió arra tesz kísérletet, hogy a tangózenét kiemelje szülőhazájából, és a skandináv permafrosztban gyökereztesse meg. A három zenész a jazz és a kortárs klasszikus zene stílusjegyeiből, illetve a szabad improvizáció gyakorlatából kiindulva ad hangot elsöprő érzelmeknek, tangó által inspirált eredeti szerzeményekben és létező tangók saját átdolgozásaiban. Sonny Rollins, Charlie Haden és a Pink Floyd éppúgy ihletforrás számukra, mint Aki Kaurismäki filmjei vagy a legszebb finn tájak.

Miután egy argentin turné során, Azul városában ellopták a hangszereit, Harri Kuusijärvi hazatérve a zongoránál találta magát, amint éppen tangókat ír. Korábban nem foglalkozott a műfajjal, mert gazdag hagyományai ellenére a konvencionális harmonikajáték megtestesülésének találta, de nemsokára egy egész műsort töltött meg ezekkel a kompozíciókkal Pauli és Eero társaságában – és kalandjuk azóta sem ért véget.

A második világháború után az argentin ősétől gyökeresen különböző finn tangó az egész országon végigsöpört, és kitörölhetetlenül beépült a finn kultúrába. A trió így nemcsak saját nemzeti múltját fedezi fel, hanem annak is megtalálta a módját, hogy revánsot vegyen az eltűnt hangszerekért. Az Azul név tehát az ominózus argentin városra utal, a Sole pedig Harri szülővárosában a gondtalan életérzés szinonimája.