Bach, kíséret nélkül

A Bach csellószvitjeiről szóló előadássorozat első alkalmával szó lesz arról, hogy a művek keletkezésének idején, vagyis 1720 tájékán a méretét és politikai jelentőségét tekintve kicsiny, ám zenei szempontból igen jelentős Cöthen városában Bach miként is töltötte idejét; hogy miért társította a szvit nagy múltú műfaját az ekkoriban még alig egy-két évtizedes történettel rendelkező új hangszerhez, a csellóhoz, hogy miért írtak egyáltalán tánctételeket akkoriban, ha senki nem akart rájuk táncolni; s természetesen az sem maradhat említetlenül, hogy a sajtó által nemrégiben felkapott hipotézis, miszerint nem Bach, hanem második felesége, Anna Magdalena Bach írta volna a darabokat – legalábbis erősen megkérdőjelezhető.

Johann Sebastian Bach hat csellószvitjét afféle ezoterikus aura lengi körül. Nem véletlenül. A darabok keletkezéstörténete, a sorozat címzettje és összeállításának célja egyaránt ismeretlen, és zenei szempontból is igen különösek ezek a művek. Bach, a polifónia mindenható mestere itt a tételek jó részében egyetlen szólamot használ, egyetlen magányos szólamból alkotja meg lenyűgöző hangzó építményeit. Fazekas Gergely Goldberg-variációkról szóló előadássorozata után most a csellószvitek végtelen univerzumába kínál betekintést három előadásban, melyek során szó lesz a művek történeti kontextusáról, fogadtatástörténetéről, interpretációs hagyományáról és persze magáról a zenéről is. A három előadást követően két koncerten megszólal majd a teljes sorozat Rohmann Ditta előadásában, és ha a zenetörténeti fejtegetések, illetve napjaink egyik legjobb Bach-játékosának hangversenyei után egyesek úgy érzik, hogy továbbra is maradt még felfedeznivaló a darabokban, akkor jó nyomon járnak. Mert, ahogy Pablo Casals fogalmazott egy alkalommal: „Bach örökkévaló, és senki, de senki nem fogja nagyságát, mélységét, és sokszínűségét valaha is elérni.”