Baló Sámuel jazz-zongora tanulmányait Grazban végezte, egy olyan intézményben (Universität für Musik und darstellende Kunst Graz), amelynek fő profilja a mainstream jazz magas szintű oktatása. Tanára, Olaf Polziehn azonban legalább ekkora hangsúlyt fektetett egy olyan szemlélet közvetítésére, amely a nyitottságra, a zsánerekkel szembeni előítéletek leküzdésére tanít. Ezen tapasztalatokat Baló Sámuel olyan szerzeményekben szintetizálja, amelyekben a hardbop és a modális jazz elemei organikus egységet alkotnak a magyar népzenei motívumokkal. 2020 tavaszán alakult triójával, amelyben Richter Ambrus dobokon, Miskolczi Márk pedig nagybőgőn játszik, 2021-ben két díjat is elnyertek a Müpa által szervezett Jazz Showcase-en, kivívva a nemzetközi zsűri tetszését. A repertoár gerincét adó kompozíciók - melyeket főként Baló Sámuel jegyez - teret és szabadságot adnak a rögtönzéshez, valamint a tagok közötti zenei kommunikációhoz, így minden alkalommal máshogy szólalnak meg, más színezetet kapnak, frissek maradnak. https://facebook.com/samuelbalomusic

Jorma Panula 1930-ban született Finnországban, s jól ismert a Turkui Filharmonikusok (1963–1965), a Helsinki Filharmonikusok (1965–1972) és a dán Aarhus Szimfonikus Zenekar (1973–1976) művészeti vezetőjeként és karmestereként. Emellett a karmesterek egyik legfontosabb tanáregyénisége: a Sibelius Akadémia (1972–1993), a Stockholmi Királyi Zeneakadémia (1982–1988 és 1992–2006) valamint a Dán Királyi Zeneakadémia (1988–1992) professzora volt. Világszerte tart mesterkurzusokat, csaknem az összes európai országban, de az Egyesült Államokban, Mexikóban, Ausztráliában és Ázsiában is tanított már. A karmesterek új generációjának képzésére általa alapított Panula Akadémia élén betöltött szerepe mellett a Maestro továbbra is sokat utazik vendégkarmesterként, karmesterprofesszorként és nemzetközi karmesteri versenyek zsűritagjaként. Panula óriási hatással volt a vezénylés világára. Nevezték már a „láthatatlan kéznek” a Finnországból világhírűvé vált rendkívüli karmesterek, köztük Esa-Pekka Salonen, Mikko Franck, Sakari Oramo, Jukka-Pekka Saraste, Osmo Vänskä és Susanna Mälkki mögött. A vezénylés mellett zeneszerzőként is számos különböző stílusban alkot.

Egy igazán szép történet, két zseni apa-fiú barátsága egy zseniktől túlzsúfolt század vége felé. Persze a Salieri-ügy „drámásíthatóbb” volt, ez a barátság azonban mérhetetlenül érdekesebb, mint amaz: két tökéletesen különböző világ, összetéveszthetetlen, és mindkettő a maga módján utánozhatatlan.

Nehéz azt megfogni, mi is olyan mozartos Mozartban, de van valami, ami azért visszatükröződik néhány utód habitusában, meg munkához való hozzáállásában az amadeusiból. Talán a játék? Az jó közelítés lehet. Ugyanakkor nagyon profi, csak felkérésre dolgozó és az érzékenységet szinte agresszíven rejtegető habitus ez – számomra Stravinsky is kicsit ez a tészta.

Igen, valóban, ez amolyan olcsó bulváros címadás, de hát mit csináljunk? Így a nőkről, nőknek, nőkért soha senki nem írt. És talán közhely, de a női lelket sem nagyon értette más ennyire. Hab a tortán, hogy Celeng Mária valódi nemzetközi sztár, olyan énekes, akinek talán Mozart is szívesen írna egy új áriát.