„Három muzsikus, akik között a különleges kölcsönhatás lehetővé teszi, hogy tradíciókon átívelő párbeszédek szülessenek. Stílusok közötti átjárhatóság – kötöttségek nélkül. A zenei határok feszegetése és az abban való feloldódás a jazz sztenderdek és saját darabok újraértelmezésén keresztül. Asszociációk, reflexiók, szabad improvizáció némi elektronikával fűszerezve. A zene újrahasznosítva.” olvashatjuk az Opus Jazz Clubban felvett és Hevhetia kiadónál 2017-ben megjelent albumuk, a Recycle ajánlójában. facebook.com/Kovacs-Linda 

A zenekar eredetileg trióként alakult 2018-ban, s kezdettől fogva a jazz formabontóbb, kreatívabb megnyilvánulást igényló régióiban kalandozott, kiemelt szerepet szánva a szólisztikus játékmódnak. A Raboczki Balázs szaxofonos, Richter Ambrus dobos és Miskolczi Márk bőgős alkotta felállású csapathoz néhány hónappal később második fúvós szólistaként Táborszky Bence trombitás csatlakozott, így a zenekar továbbra is tudatosan tartózkodott még a harmóniahangszerek nyújtotta zenei környezet megteremtésétől.  Az így kiérlelődött szabad játékmódot helyezi ez év elejétől a Jónás Rezső zongoristával immár kvintetté bővült csapat a harmóniai lehetőségek adta új, egyszerre kötöttebb és mégis tágasabb dimenziókba. „Célunk, hogy koncertjeinken minél több oldalról és minél frissebb módon próbáljuk meg átadni a közönségnek mindazt, amit a mai jazzről és irányáról gondolunk és melyben egyszerre fejezzük ki a múlt és a jelen zene iránt érzett tisztelentünket” - mondja Raboczki Balázs az idei Müpa Jazz Showcase során komoly sikert aratott zenekarról.

A progresszív, instrumentális jazzt játszó Trio DeLyra repertoárja elsősorban a zenekarvezető-gitáros Dely Robi kompozícióiból áll, melyeket olyan elődök zenéje inspirált, mint Wayne Shorter, Pat Metheny, John Scofield, vagy Herbie Hancock, ugyanakkor felfedezhetők bennük a huszadik század zeneszerzőinek nyomai éppúgy, mint a blues, vagy a latin zene hatása is. A zenében természetesen az elektromos gitár dominál, de a koncerten előkerül egy tenorszaxofon is, sőt exkluzív vendégként a fiatal jazz-énekesnő, Czakó Virág is csatlakozik a trióhoz néhány dal erejéig... soundcloud.com/robidely  

Dejan Terzic egyike a minden szempontból európai muzsikusoknak. Németországban nevelkedett és tanult, és a kilencvenes évek eleje óta részt vett több stílust egyszerre felölelő európai, nemzetközi zenei együttműködésekben. Eszköztárában Észak- és Dél-európai inspirációk mellett Új-zélandi és amerikai zenészekkel való együttműködéseinek hatásai ágyazódnak bele saját, szerb származásának hagyományos zenei talajába. Terzic 2012-ben hozta létre Melanoia nevű együttesét, bemutatkozó albumuk 2014-ben az Év legjobb dobosa kategóriában megkapta a német Grammynek számító Echo-díjat. Legfrissebb lemezén Terzic egyrészt együttesének két tapasztalt tagjára támaszkodik – a héthúros gitáron játszó Ronny Graupéra és Christian Weidner altszaxofonosra – másrészt Jozef Dumoulinra, a csapat új tagjára. Terzic számára a legizgalmasabb művészi téma a melankólia és a paranoia egyidejű átélésének (melanoia) kifejezése, amikor azt álmodjuk, hogy álmodunk, amikor kívülről látjuk magunkat és mégis magunk vagyunk, az átmenet az álom, az álmodozás és az ébrenlét között. Számára a ritmusban ragadható meg ennek a speciális létélménynek a művészi tükrözése és kifejezése. Amikor a dolgok kezdenének szétcsúszni, összemosódni vagy szétesni, amikor a részletek összegabalyodnak vagy a szélső pontok egymásnak feszülnek, és esetleg kioltják egymást, akkor a ritmus tartja össze dinamikus és egységesítő módon őket. Terzic a valóságot egymással versengő vagy kiegészítő rétegekben, nézőpontokban, arcokban, átmenetekben, hullámhosszokban és hanglenyomatokban érzékeli. Zeneileg ezt úgy formázza meg és fejezi ki, hogy kifordítja és elvonatkoztatva ütközteti őket, miközben mindezt metsző páratlan ritmusai hordozzák és tartják össze, melyek erőteljesen, sőt felszabadítóan emelik ki vezérmotívumait. Zenéje telis-tele van váratlansággal, noha ismert élményekből és érzetekből építkezik – a hangulatok, átalakulások és újraéledések dramaturgiájával tartja fenn a feszültséget és alkotja meg történeteit.  A zenekar legújabb albuma május 10-én jelent meg, a BMC Records gondozásában.

„Az argentin tangó legféltettebb titka” Songlines Magazine (UK)„Elbűvölően kreatív kifejezésmódja teljességgel az övé!” Los Angeles Times (USA)„Maria Volonté izgalmas, sokoldalú és eredeti argentin énekes és dalszerző. Stílusa egyszerre hűvös és érzelmes, akusztikus gitárjátéka megragadó – és soha nem riad vissza a kísérletezéstől.” The Guardian (UK) A Buenos Aires színes és eleven La Boca negyedéből származó María Volonté Blue Tango Projectje úttörő módon tárja fel azokat az érzelmi és zenei kereszteződéseket, ahol egymásba ölelkezik a tangó és a blues. Az argentin latin Grammy jelölt María Volonté és a kaliforniai harmonikás Kevin Carrel Footer alkotta világjáró duó azt a mély lelki köteléket ünnepli zenéjével, amely a tangót és a bluest, e két – vágyból és elveszett ártatlanságból született, oly sokszor cenzúrázott, de mindig újjáéledő, s közvetlenül az éhező lelkünket megszólító – zenei műfajt oly szorosan rokonítja egymáshoz. www.bluetangoproject.com  Blue Tango by Blue Tango Project

A Tokyo-Budapest Ensemble 2002 óta minden nyáron koncertezik Magyarországon. A BMC-ben már hatodszorra lép fel az együttes, hogy hagyományt teremtve megtöltse a Koncerttermet ezen a kora júliusi napon. Az együttes művészeti vezetője Berkes Kálmán, a japán Musashino Academia Musicae tanára és a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője. Az együttes tagjai – fiatal magyar és japán zenészek – évente változó összeállításban Berkes japán tanítványai és a győri muzsikusok közül kerülnek ki.

Három hazai zenei „háttérmunkás” – Gátos Iván billentyűs (Váczi Eszter Quartet, Szörp, Zorán, Random Trip), Studniczky László „Zsatyi” basszusgitáros (Jazz+Az, Zséda, Geszti, Kökény Attila) és Lázár „Occam” Tibor dobos (Zagar, Dj. Bootsie Trio, Chalaban) – a közelmúltban úgy döntött, hogy erőiket egyesítve kiteljesítik a modern jazz, neo-soul, hip-hop, és funk stílusok iránt érzett olthatatlan szeretetüket. Bár az Arca De Noe mind hangzásában, mind struktúrájában a fent említett kortárs underground világ elemeit használja, mégis ezeket a stiláris kereteket valódi hangszereiket megszólaltató, gyakorlott zenészek töltik meg zenei tartalommal. A szabad improvizáció és a szigorú groove-ok világának közös útkeresése hozza létre végül az Arca De Noe egyéni atmoszféráját. Jelszó: Mindenből egy kicsit, de semmiből sem túl sokat! Ja, és elő a tánccipőkkel, szükség lehet rá!

A TransEuropeExpress tovább dübörög: a kölni zongorista mester, Hans Lüdemann vezette, s a német és francia jazz színtér kiemelkedően kreatív alkotóiból álló oktett tavalyi – a BMC Records gondozásában megjelent – Polyjazz című bemutatkozó albumát a szaksajtó egyenesen „csodálatos mesterműként” (Fono Forum) ünnepelte, s a német lemezkritikusok díjára is jelölték a lemezt. Ahelyett viszont, hogy pihenésül kocsiszínbe tolták volna a szerelvényt, a siker a folytatáshoz adott komoly ösztönzést: Opus-beli koncertjén a TransEuropeExpress már nagyszabású, négy részből álló, on the edges című vadonatúj projektje első részének ősbemutatóját tartja, mellyel azután Európa fesztiválszínpadaira gurulnak tovább. Az ihletadó a kölni író, Navid Kermani nagy sikerű, Entlang den Gräben, angolul Along the Trenches címmel megjelent könyve volt, s a projekt egy hoszzú, több állomásos zenei utazást tervez és valósít meg Európa határai mentén, sőt azokon is túl. A most bemutatásra kerülő első rész, az „on the edges 1” központi figurája és vendégszólistája a világhírű marokkói lantos, Majid Bekkas, akinek tradicionális hangszereken – oud, gumbri – előadott és időnként énekével is kísért saját darabjai Hans Lüdemann és az együttes zenészeinek szerzeményeivel és improvizációival ötvöződve vagy éppen ütköztetve, eltérő zenei és kulturális elemeik kontrasztjai révén generálják a program soha nem lankadó zenei energiát és feszültségét. A nézők a koncert után alighanem már a projekt jövőre tervezett folytatását fogják tűkön ülve várni... hansluedemann.de majidbekkas.bandcamp.com 

Az öt fiatalból álló Ég alatti 5 zenekar energikus muzsikáját 2015 óta hallhatja a közönség. Azóta számos budapesti és vidéki helyszínen felléptek. Műsoruk gerince saját szerzeményeikből áll, melyek stílusukban és lendületükben leginkább a 60-as évek hard-bop és modális jazz muzsikáját idézik, jellegükben mégis egyediek. Törekvésük egy saját, organikus hangzásvilág megtalálása - olykor természeti impressziókból vagy különböző népzenékből inspirálódva - és egy egyenes zene kialakítása. A tagok közti barátság, valamint Udvardi és Baló egymásra rímelő kompozíciói szabad teret nyitnak az élő zene áramlásának. Az Opus színpadán ezúttal a fiatal és tehetséges Kosztolánszki Dominik közreműködésével hallhatjuk őket.

A hegedű tanulmányokat is végzett dalszerző-szövegíró énekesnő, Enyedi Sugárka jazz ének versenyek többszörös díjazottja. Pályája egyetemistaként indult a Bartók Rádió Nemzetközi Jazz Ének versenyének különdíjával, ahol az Al Jarreau vezette zsűri Magyarország legjobb hangú énekesnői közé választotta. Sugárkát azóta több oldaláról ismerhette meg a közönség: színházi produkciókból, jazz fesztiválokról, a Művészetek Palotájából, és az Opus Jazz Club Jazzy Live sorozatából. Számos szövegírói lemez fűződik a nevéhez; turnézik Európában, és az USA-ban, külföldi jazz rádióállomások játsszák dalait. Az Enyedi Sugárka Jazz Tett évek óta a spanyol ajkú latin jazz kreatív, újító szellemű képviselője Magyarországon. A zenekar 2010-ben alakult főként saját szerzemények megszólaltatására. Két önálló albumot is megjelentettek, melyeken a latin zenei világ mellett a jazz anyanyelve is szerepel. Bossanova, ballada, soul jazz, modern jazz dalok váltakoznak a legújabb lemezfelvételre összeállított anyagon. A dalszövegek Sugárka belső és valós utazásainak megnyilvánulásai, nem titkolt szándékkal az élet szépségét és értékét megerősítő mondanivalóval. A közeljövőben vonulnak stúdióba, előtte azonban első alkalommal az Opus Jazz Clubban mutatják be az új dalokat, melyeknek zeneszerzője és hangszerelője az énekesnő mellett Csicsák György Balázs, aki nem csak a zenekar gitárosa, harmonikása, hanem egy jazz-szájharmonika világverseny első helyezettje is. A Jazz Tettben helyet foglaló Kuba Zomer jazz billentyűs a prágai Jaroslav Ježek Zeneművészeti Főiskola jazz professzora, aki tizenöt éve koncertezik és turnézik Enyedi Sugárka nemzetközi formációjában, s természetesen saját zenekarával, és más külföldi jazz művészekkel is rendszeresen fellép. Honfitársa, Jan Jakubec basszusgitáros több mint harmincöt lemezen működött közre, világszerte elismert művészekkel, emellett az élő koncertzenélésre összpontosítja pályáját, melyben kiemelkedő szerepet kap a latin jazz is. Hazánk egyik legkitűnőbb hangszeres előadóművésze, és jazz-pedagógusa, Hámori János rendszeres közreműködője a zenekarnak trombitán és szárnykürtön. facebook.com/enyedisugarka 

A Kosztolánszki Quintet lendületes fiatal együttes, amely a hatvanas-hetvenes évek zenei világából építkezve, ugyanakkor tagjainak egyéni zenei kultúrájából és élményeiből inspirálódva játszik modern jazzt. A mindössze 19 éves tenorszaxofonos-zenekarvezető Kosztolánszki Dominik mellett a zenekar metronómja, Az év fiatal jazz-zenésze díjjal kitüntetett Richter Ambrus, illetve a csapat további három, hozzájuk hasonlóan fiatal és tehetséges zenésze is több hazai és külföldi klubkoncerten megfordult már, az Opus színpadán pedig – megújult felállásban – legújabb kompozícióikat mutatják be.

1+1+1=3. Azonban a CORONA bebizonyította, hogy ez esetükben nem állja meg a helyét, hiszen a három zenész különböző egyéniségéből, zenei vérmérsékletéből és interakciójából minden előadásuk alkalmával egy negyedik elem, maga a trió születik meg. A CORONA három európai jazz-zenész formációja: a magyar zongorista, Lachegyi Máté mellett Uldis Vītols lett bőgős és Clemens Lotz német dobos alkotja, akik a Conservatorium van Amsterdam hallgatóiként találkoztak. Ízig-vérig jazzt játszanak, a hallgatónak mégis sokszor a klasszikus zene, elsősorban a romantika és XX. század első felének zenéje juthat először eszébe, amikor a CORONA játékát hallgatja. Zenéjükben a kompozíció legalább olyan fontos, mint az improvizáció, és gyakran a hagyományos „téma—szóló—téma” formával is szakítanak. Napjaink jazz-zongora triói közül Brad Mehldau és Bobo Stenson triója, valamint a Bad Plus hatását lehet felfedezni kompozícióikban és játékukban. A zenekar neve a fermata avagy más néven corona zenei kifejezésből származik, amely hang meghosszabbítását, a zene megnyugvását jelöli.

Zane Massey és Matthew Mitchell 2016-ban találkoztak először, közös barátjuk és zenésztársuk, a magyar bőgős Horváth Andor révén, s a hármójuk közti kölcsönös zenei összhang azonnal nyilvánvalóvá vállt számukra. A trióhoz hamarosan csatlakozott Hollandia egyik legkiválóbb modern jazz-dobosa, Wim Kegel, aki hasonló természetességgel olvadt bele a csapat zenei elképzeléseibe. Mitchellnek a kvartett számára komponált darabjai olyan zenekari repertoárt teremtettek, melynek hangzása gyönyörűen olvasztja egybe a tagok különböző gyökereit, s melyben egymástól távol eső kontinensek hangjai, az amerikai és európai jazz-hagyomány, a szabad zene kifejezésmódja, s Magyarország népzenéje Óceánia nyers akcentusával ötvöződve alkotnak harmonikus egységet. Az 1957-es születésű Zane Massey, a legendás trombitás Cal Massey fia – Cal olyankkal játszott együtt és írt nekik darabokat, mint John Coltrane, Freddie Hubbard és még sokan mások – Brooklynban nőtt fel, hamisítatlan jazz környezetben. Zane tagja volt a The Decoding Society-nek, a néhai Ronald Shannon Jackson híres avantgárd jazz, rock, funk és etno zenei elemeket ötvöző együttesének, 1984-ben Sun Ra-val lépett fel a chicagói jazz fsztiválon, együtt játszott és felvételeket is készített Roy Campbellel, s két saját neve által jegyzett albumot is megjelentetett a nagyhírű Delmark kiadónál. A felváltva Dortmundban és Budapesten élő új-zélandi gitáros, Matthew Mitchell számos műfajban – köztük kortárs és free jazz, afrikai zene, indiai klasszikus zene, új kortárs zene és elektronika – megfordult világszerte. matthewmitchell.de/intercontinental 

„Hírül kaptuk, hogy van zene. Mindnyájunk számára.Kegyelem, hogy képessé lettünk arra, hogy zenészként formáljuk azt. Csoda, hogy időről-időre, a Föld minden táján teljesen másmilyenre gyúrjuk az ‘ugyanazt’. Ajándék, hogy a bennünket körülvevő gazdag zenei környezetből és saját gyökereinkből egyszerre táplálkozhatunk.Zenészként gyakran elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk az emberi intellektus és szakmai készségek által a zene folyamatainak alakítására, de el kell fogadnunk, hogy igazán sosem leszünk képesek uralkodni rajtuk. Az akarat első szikrájának hatására ugyanis a zene ereje rögtön elillan, puszta levegőrezgéssé, mesterkélt manipulációvá üresedik. A sallangoktól mentes, őszintén izzó zenei pillanat örök emlékké kövül az emlékezetben.Ezeket a pillanatokat keressük.” Ávéd János A zenekar jelenlegi formájában 2013-ban jött létre. A számtalan hazai formációban közreműködő Ávéd János, Horváth Balázs és Sárvári Kovács Zsolt a jazz irányából, az itthoni orgona-élet meghatározó alakja, a Liszt- és Gramofon-díjas Fassang László pedig a klasszikus zenei hagyományok felől közelít egy közös, stílusfüggetlen zenei nyelv megvalósításához. Műsorukban jól megfér egymás mellett Messiaen, Bartók, vagy Bach zenéje, jazz sztenderdek, szabad improvizációk illetve saját kompozíciók, de ezekben szándékosan nem gyömöszölik egymásba a különböző műfajokat, inkább lecsupaszított zenei elemekből kísérelnek meg új hangzást építeni. A kavertett 2016-ban a Hunnia Records gondozásában megjelent Have News című lemeze ötcsillagos kritkát kapott a Gramofon Klasszikus és Jazz magazinban, s másutt is igen kedvező fogadtatásban részesült. janosaved.com fassang.hu sarvarikov.com 

Eichinger Tibor és Gavallér Csaba a 90-es évek óta zenél együtt különböző formációkban, 2016-ban pedig Eged Mártonnal kiegészülve megalapították az EEG triót. A csapat időnként egy-egy szólistával kiegészülve is koncertezik, ilyenkor a tagok neveinek kezdőbetűiből alkotott eredeti zenekarnév is kiegészül. Jelen esetben a vendégszólista a 25 éve az Egyesült Államokban élő gitáros, Szapudi István, aki már egészen fiatalon a Magyar Rádió első jazz versenyének döntőse volt, még a nyolcvanas években. István a kilencvenes években költözött az Államokba, ahol folyamatosan képezte magát tovább, chicagói tartózkodása idején a legendás AACM közösség jó néhány tagjával, többek között Malachi Flavors-szal is lehetősége nyílt együtt játszani. Tavaly nyáron volt első ízben az EEG trió vendége néhány koncert erejéig, majd az így immár SzEEG Quartet névre hallgató formáció stúdióban is rögzített jó pár számot – köztük az egyes tagok által komponált szerzeményekkel, illetve közös szabad improvizációkkal. Ebből az anyagból állították össze idén a most megjelenő Screams and Dreams című albumukat.  Szapudi István és Eichinger Tibor a Föld két átellenes pontján élnek – egyikük Hawaii-n, másikuk Budapesten – s zenei felfogásuk is máshol gyökerezik, ebben a produkcióban mégis harmonikus zenei egységet alkot István szenzitív, visszafogottabb játéka és Tibor eklektikus, intenzív megközelítése. A lemez címe utal a létrejött zenei anyag organikus kettősségére, melyben a hagyományos formájú, kötött tempójú számok mellett a tagok szívesen kísérleteznek az interaktív szabad zenélés lehetőségeivel is, melyhez az Eged Márton és Gavallér Csaba alkotta összeszokott ritmusszekció adja az inspiráló alapokat.

Pere Martínez az egyik legígéretesebb katalán flamenco énekes, ami eleve kuriózum. Új formációja, az Aurora kísérletező szellemére jellemző, hogy előadásaikban mindig van valamilyen csavar, játsszanak akár klasszikus Manuel de Falla szerzeményeket, Garcia Lorca megzenésített verseit, vagy spanyol népzenét. A fiatal zenészek merészen értelmezik újra a hagyományt, Pere Martínez varázslatos hangja és egy lenyűgöző flamenco táncos mutatja meg a spanyol zene fiatal arcát. A Budapest Ritmo fesztiválon két éve nagy sikerrel szereplő csapat ezúttal az Opus Jazz Club vendége lesz.

2002-ben alakult a zenekar, első lemezük mégis csak 2009-ben jelent meg. Ennyi kellett ahhoz, hogy az együttjáték során kiderüljön, milyen is a csapat saját hangja. „Melankolikus, szomorú, fátyolos, merengő. Súlyos jelzők! Mégis mindig ezt kapjuk, amikor jellemezni kívánnak bennünket. A zene legyen olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Akkor biztosan megérinti a hallgatót.” Megérte kivárni, hiszen a Vissza hozzád című bemutatkozó lemezük 2010-re arany- és platinalemez lett, ami a jazz világában kivételes eredmény. Ez az elismerés ugyanakkor igen magasra helyezte a mércét a folytatáshoz. „Olyasvalakivel szerettünk volna együtt dolgozni, aki ismeri a legnagyobbakat, aki olyan színt hoz közénk, ami Magyarországon még nem volt. Valami igazán újat szerettünk volna elérni. Sokat gondolkodtunk, hogy ki legyen az a vendégművész, aki a legtöbbet segíthet abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. És akkor jutott eszünkbe, hogy nem zenészt hívunk, hanem egy olyan szakembert, aki a világszintű hangzásért felel. Így találtunk rá második és harmadik nagylemezünk zenei társproducerére Helik Hadar személyében. A négyszeres Grammy-díjas hangmérnök, producer Herbie Hancockkal, Norah Jonesszal, Pinkkel, Tina Turnerrel, Madeleine Peyroux-val dolgozott együtt - a teljesség igénye nélkül.” Helik Hadarral közreműködésével azóta három albumot is kiadtak, az Eszter kertje 2011-ben, a Belső tenger 2014-ben jelent meg, a legutóbb pedigi, Egy perc címmel, 2017-ben jelent meg, rajta nyolc dallal, nyolc – Váczi Eszter képzeletében megfogant – történettel.  vaczieszterquartet.hu facebook.com/veqop 

A Jovićević - Miklós - Wójciński Trio eredetisége, nyitott formái és szabadsága igazi zenei felfrissülést kínál. Mindhárom zenész jól ismert a különböző kamara-jazz formációkban előadott improvizációi, kompozíciói és kortárs szemlélete révén. A trióban saját szerzeményeket játszanak, többnyire olyan spontán kompozíciókat, amelyeket közös improvizáció és egy folyamatosan alakuló-változó zenekari hangzás révén tesznek teljessé. Szerbiában felvett, nemsokára megjelenő új albumuk anyagát az idén nyáron és ősszel szervezett közép-euróoai turnéik során népszerűsítik. Jasna Jovićević szerb szaxofonos, basszusklarinétos és zeneszerző Budapesten, Torontóban és Belgrádban tanult jazz-szaxofon játékot és zeneszerzést. Számos ismert művésszel játszott együtt – Hamid Drake, Mike Stern, Bojan Zulfikarpašić, vagy Al Di Meola –, megfordult  több európai, amerikai és kanadai jazzfesztiválon, négy saját albumot adott ki, és tíz további albumon szerepelt közreműködőként. Gyermekek számára kialakított művészi oktatási projektek szervezője, illetve a New Spark Jazz Orchestra - Women of Balkans in Jazz projekt vezetője is. A vajdasági származású budapesti dobos, Miklós Szilveszter hegedűtanulmányai után váltott át dobra – és a jazzre. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén végzett, azóta a hazai jazz-élet jeles avantgárd kreatív művészeivel – Grencsó István, Benkő Róbert, Pozsár Máté, Ajtai Péter, Mezei Szilárd, Szelevényi Ákos, Dresch Mihály – játszik együtt rendszeresen, míg a nemzetközi színtéren Lewis Jordan, Johannes Bauer, John Dikeman vagy Peter Brötzmann voltak partnerei. Ksawery Wójciński lengyel bőgős a nemzetközi kortárs jazz jól ismert, igen aktív zenésze. Diplomáját a Bydgoszcz-i Zeneakadémián szerezte, s olyan fontos nemzetközi fesztiválokon szerepelt Európa-szerte, mint az Akbank Jazz Fesztivál (Isztambul), Periferias Fesztivál (Spanyolország), JazzFest Berlin és Nordischer Klang (Németország), vagy az inJazz (Hollandia). Több mint húsz albumot vett fel szólistaként vagy közreműködőként, többek között Hamid Drake, Uri Caine, Charles Gayle, Nicole Mitchell, Satoko Fujii, Alan Bern, Michael Zerang, Mikołaj Trzaska és mások társaságában. jasnajovicevic.com/trio-private 

Hajdu Klára a hazai jazz élet kiemelkedő énekes-dalszerzője és tanára, akit a jazzma.hu magyar jazz portál olvasói 2018-ban újra az év énekesnőjének választották. Énekelt már többek között New Yorkban, Ottawában, Torontóban, Oslóban, Párizsban, Londonban, Glasgow-ban, Rómában, és még hosszan folytathatnánk a sort. Saját quartetjét 10 éve alapította. Eddig két lemezük jelent meg, melyeket mind a szakma, mind a közönség rajongó elismeréssel fogadott. Dalaikat a magyar jazz csatornák mellett már holland és német országos rádiók is műsorukra tűzték. 2013-ban jelent meg első albumuk Come with me címmel, rajta saját szerzemények mellett kortárs jazz darabok, örökzöldek és népdalok feldolgozásaival. 2015-ben mutatták be teltház előtt Plays Standards Dedicated to Chet Baker című lemezüket, amellyel a legendás jazztrombitás emlékének adóznak. A korongon Chet Baker kompozícióit, és az általa híressé lett jazz standardeket dolgozták fel saját stílusukban a nagyszerű hazai trombitás, Fekete-Kovács Kornél közreműködésével. A szakma "Az év hazai jazz albuma" kategóriában Fonogram-díjra jelölte az albumot 2017 elején. 2019 azzal hozott megújulást a quartet életébe, hogy a zongorista posztját idéntől a nagyszerű Cseke Gábor foglalja el a zenekarban. Klárára dalszerzőként is felfigyelt a szakma, hiszen You're Gonna Rise című legújabb szerzeményét, amelyet Szakonyi Milánnal hangszerelt, A Dal 2019 szakmai zsűrije a 416 nevezett dal közül beválogatta a legjobb 30 közé. facebook.com/hajduklaramusic 

Augusztus első hétvégéjén két kettős koncert keretében négy, egymástól eltérő zenei világ találkozására kerül sor az Opus Jazz Clubban. Ami mégis közös mindegyikükben, az a kiemelkedő kreativitás, a markánsan egyéni zenei arculat, s a folyamatos megújulásra való törekvés. A Santa Diver formációt 2006-ban alapította Kézdy Luca jazzhegedűs és Szesztay Dávid multiinstrumentalista, zeneszerző; a trió harmadik tagja pedig Szegő Dávid dobos. A három hangszer és egyéniség egy egészen sajátos és unikális zenei világot képvisel, amit a jazz, world music, és a szabad zene metszetében talált meg. Hangzásukat meghatározza a rendhagyó felállás (hegedű-basszusgitár-dob), Kézdy Luca különleges, narratív hegedűjátéka, színes és dallamos basszus szólamok, és az apró, izgalmas történésekkel teli, mégis energikus dobolás. Eddig három lemezük jelent meg, jelenleg következő albumukon dolgoznak. Pozsár Máté, Kováts Gergő és Ajtai Péter pályájuk eleje óta folyamatosan dolgoznak együtt különféle formációkban (KAMP, Pozsár Máté Szextett, Baló projekt, stb.) Elsősorban a szabad improvizált zene és kreatív zene felől közelítik meg a jazzt. Dob nélküli triójukban saját kompozíciókat játszanak és saját improvizációs rendszerekben rögtönöznek. Pozsár Máté szextettjének, Ajtai Péter nagyzenekarainak és Kováts Gergő zenéjének hangzása egyaránt jelen van triójukban.  

A kettős koncert fellépőinek művészi attitűdjében közös vonás a mélyen megélt spiritualitásuk bármiféle narratív szándéktól mentes, úgymond zsigerből fakadó zenei kifejezésére való törekvés. Egy bizonyos érettséget elérve minden alkotóművész eljut arra a felismerésre, hogy az út a cél. Nem minden alkotóművész jut el viszont a Rozsnyói Péter által elért elvonatkoztatási szintre, melyet így fogalmazott meg: minden kezdet egyben végpont is, minden, ami megnyit valamit, egyben be is zár valamit. Csak fohászkodni lehet érte, hogy az ember elérje, hogy megértse, hogy belsővé tegye, ami változtathatatlan, és változtasson azon, amin kell. Rozsnyói szólókoncertjei hátborzongatóan őszinte vallomások, Bach módjára csörgedező tudatfolyamként.  Gadó Gábor és Ávéd János egyaránt az új magyar dzsessz meghatározó alakjai közé tartozik, s számos alkalommal játszottak együtt, elsősorban vendégként egymás zenekaraiban. Útjaik most újra találkoznak, s ahogy eddig is mindig, a zene és a spiritualitás kapcsolódási pontjait keresik koncertjükön. Ima, meditáció, virrasztás és merengés olvad zenei folyammá, amely meghaladja a modalitás és tonalitás tradícióinak ellentéteit, hogy egy-egy tűnékeny pillanatra a hallgatónak is lehetősége legyen bepillantani a fátyol mögé.  

2019 nyarán Dés András három zenésztársával különleges stúdióba vonul, hiszen egy erdőben készülnek felvenni az Erdőkerülő Quartet új albumát. Az amúgy sem hétköznapi körülmények között születő lemezen a spontaneitás, a kockázatvállalás és az improvizáció - a jazz alapvető jellemzői - ezen túl is meghatározóak lesznek, hiszen Dés András nem viszi magával megszokott hangszer-szettjét, hanem a fákon, a köveken, a vizen, vagyis az erdőn fog zenélni. A lemezfelvételt megelőzően viszont hagyományosabb körülmények között és hagyományos hangszereken fogják eljátszani a BMC Records gondozásában megjelenő lemez anyagát kedvenc magyarországi fesztiváljaikon és klubjaikban, így az Opus Jazz Clubban is.

„A mindössze 27 éves, dobosként és basszusgitárosként is jeleskedő, több együttesben foglalkoztatott Tálas Áron akusztikus zongoratriójának Little Beggar című második opusa a (...) a Budapest Music Center koncerttermében készült, ami a természetes megszólalás iránti igényt mutatja a muzsikusok részéről. A cím kis huncutként vagy csibészként fordítható magyarra (...) mindenesetre nem kis merészség címadó darabként balladai hangvételű, több szakaszos, a magyar népzenei (és kodályi) kötődést jelző, szvinges improvizációba váltó pentaton szerzeménnyel indítani a lemezt. A feltehetően a modern jazz kiváló szaxofonosára, Joe Hendersonra utaló második, Hendersong című szerzemény aztán fergeteges lendülettel indítja útjára a triót, mindjárt teret adva a korszerű felfogásban doboló Gyárfás Attila viharos szólójának. Hogy az egyensúly megteremtődjön, a harmadik, Ke-Bop című darabban Barcza Horváth József kap lehetőséget hasonló, néha kettőzött tempójú bőgőszólóra. Külső szemmel nézve ő a „kakukktojás” az elméletileg nemzedéki alapon szerveződött trióban, de a 2014-ben alapított együttesnek vélhetően másfajta, szakmai és habitusbeli kötődés az alapja. A számokat szerző zongorista aligha jutna a triójáték ilyen magaslataira kompetens társai nélkül. Az alapvetően tonális szerzemények a zenei ötletek, elképzelések és megoldások burjánzó gazdagságával nyűgözik le a hallgatót. Felvillanyozó, hogy a jazz klasszikus formációjának tartott, a mainstream jazz kimerülésével kevés újdonsággal kecsegtető hangszeres felállás mennyi izgalmat és érdekfeszítő pillanatot képes hordozni. Ez tudatos hozzáállás kérdése, ami dramaturgiailag határozza meg a szerzemények jellegét; ugyanakkor belülről jövő, spontán természetességgel áradó zeneiség folyománya, amelynek csak eszköze a kiemelkedő hangszeres felkészültség.” Turi Gábor, Gramofon, 2018, tavasz

Bár Dresch Mihály márciusban már szerepelt a Dresch Húros Kvartettel és Lőrincz Hortenziával az Opusban, a „klasszikus” Dresch Quartet idén most lép első ízben idén a klub színpadára. A zenekar évtizedek óta járja következetesen és magabiztosan a saját útját a magyar népzene és az afroamerikai jazz egyéni – a zenekarvezető és a mindenkori tagok által közösen kialakított – ötvözetével. Elkötelezettség a zenei koncepcióban, tisztelet és alázat a források iránt, kiemelkedő muzsikusok, új és örökzöldnek számító Dresch-szerzemények, sztenderdek Dresch-módra – mindezek együttese adja azt a zenei élményt, amit a kvartett koncertjeinek közönsége minden esetben az újszerűség élményével gazdagodva tapasztalhat meg.

A zenekarvezető Pataj György 1997-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Itthoni és külföldi tehetségkutató versenyeken elért előkelő helyezéseit követően az elmúlt másfél évtized során olyan neves hazai muzsikusokkal játszott, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, vagy a Cotton Club Singers. Saját zenekarát a Pataj Jazz Quintettet 2009-ben alapította meg. A formáció a 60-as, 70-es évek hard-bop műfaját frissíti fel, a kvintett hangzása hűen tükrözi az említett időszak kiemelkedő egyéniségei (Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Lee Morgan, Benny Golson, Cannonball Adderley) vezette együttesek világát.

A Loop Doctors nevű formáció Romhányi Áron és Szendőfi Péter közös produkciója. A duó a mai modern és divatos zenei irányzatokat – drum’n’bass, jungle, breakbeat, nujazz, rap – ötvözi a jazz improvizatív elemeivel. Zenéjükben elektronikus effekteket és samplereket használnak, ugyanakkor az extra hangzásokat leginkább akusztikus hangszereik természetes hangjainak módosításával érik el. Törekednek arra, hogy produkciójuk minél előremutatóbb, progresszívebb legyen. Kizárólag saját szerzeményeket játszanak, s repertoárjuk igen változatos és szélsőséges zenei stilisztikai skálán mozog. A duó hangzása folyamatosan fejlődik: egyrészt a kortárs elektronikus zene vívmányainak átültetésével, másrészt a technika fejlődésének köszönhetően. Legutóbbi nagylemezük, a Frontier Science frappánsan fogalmazza meg a csapat zenéhez való viszonyát: folyamatosan igyekeznek a járatlan utat felfedezni, mind hangzásban, mind zenei szerkezetekben - melynek végeredménye egy kifejezetten közönségbarát formába öntött, egyedi, szokatlan elemek vegyítésével létrejött új zene. A duó koncertjein gyakran működnek közre jeles nemzetközi előadók, így lemezbemutató koncertjökön a MÜPÁban a világhírű Eric Marienthal szaxofonos volt a vendégük, míg mostani Opus-beli koncertjükön a a többszörös Grammy-díjas amerikai szaxofonos, Brandon Fields működik közre. loopdoctors.com facebook.com/loopdoctors brandonfields.com 

Gáspár Károly zongorista a hazai jazz élet egyik meghatározó szereplője. Triójával friss és előremutató, romantikus és esztetizáló zenét játszanak, mely ugyanakkor tiszteletben tartja a jazz mainstream gyökereit is. 2017-ben megjelent The Outsider című, Fonogram-díjra jelölt albuma után idén márciusban új lemezzel jelentkezett. A Salvation címet viselő korong a Tom-Tom Records gondozásában jelent meg, rajta Gáspár Károly kompozíciói mellett a zseniális bőgős, Charlie Haden néhány szerzeményének átiratával.  A trió elsősorban a Salvation anyagát mutatja be Opus Jazz Club színpadán, de természetesen a korábbi album néhány dala is felcsendül a koncerten. facebook.com/gasparkarolyjazz Salvation on Apple Music

A Fekecs Ákos Project 2017 júliusában azzal a céllal alakult, hogy Ákos barátaival, zenésztársaival közösen megvalósítsa saját zenei elképzeléseit. A dobos-zeneszerző 2011 óta dolgozik saját szerzeményein. Első önálló művét, Reverse címen több, mint ötvenezren látták a Drum Talk TV videótárában. Kompozícióiban a lágy jazz-harmóniáktól, világzenei elemektől a fúziós lüktetéseken és páratlan ütemeken keresztül egészen a modern elektronikus hangzásig minden megtalálható. A zenekar játékmódja a megkomponált anyagon túl energikus improvizációkban is megmutatkozik. 2018-ban a Fekecs Ákos Project megnyerte a hollandiai Amersfoort Jazz Festival keretében megrendezett nemzetközi Laureate World-Jazz versenyt, de számos más külföldi és hazai fesztiválon is nagy sikerrel szerepelt, mint például a kolozsvári Jazz in the Park Festival, a balatonboglári Babel Jazz Fesztivál, a sepsiszentgyörgyi PulzArt Kortárs Összművészeti Fesztivál, a Művészetek Völgye Kapolcson, vagy a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál. akosfekecs.com  

A Choose Cheese egy fiatal, barátokból alakult jazz-zenekar. Az „esztétikai következetességgel és kompromisszumokat kerülő módon színre lépő fiatal kvartett” (Zipernyovszky Kornél, Magyar Narancs) zenéjében számos forrás érhető tetten – mainstream, avantgarde és free jazz, blues, magyar népzene, kortárs és klasszikus zene egyaránt – s fontos számukra, hogy a (rég)múlt időktől a jelenig bezárólag megidézzék a nemzetközi és magyar zene számukra ikonikus alakjait. Egyúttal céljuk, hogy zenéjük létező, vagy éppen még nem létező stíluselemekből többet alkosson, mint az elemek összessége. Előadásaik során előtérbe helyezik a jazz mainstreamjétől eltérő kompozíciós és improvizációs, úgynevezett „komprovizációs” technikákat, saját kompozíciók, improvizációk, akár a szabadimprovizáció önmagát dekomponáló előadására törekszenek. Erre leggyakoribb eszközük a melodikus, lineáris, egyben kollektív improvizáció, egymás ötleteinek tövábbgörgetése. A zenekar nyitott formáció, így fellépéseire gyakran hív vendégeket is, ezúttal a rendkívül tehetséges fiatal zongorista, Papp Tamás személyében. A koncert műsorán a Choose Cheese legutóbbi, Secrets című lemezének anyaga mellett Papp Tamás szerzeményeiből is jócskán kapunk ízelítőt.

A tizenkilenc éves katalán harsonás és énekes, Rita Payés zenész családjának köszönhetően gyermekkora óta együtt lélegzik a zenével. Előbb zongorázni, majd harsonázni tanult, s hamarosan ez utóbbi vált fő hangszerévé. Felvételt nyert a bőgős és tenorjátékos, Joan Chamorro vezettte híres, különlegesen tehetséges fiatalokból álló Sant Andreu Jazz Bandbe, s velük több album felvételén is részt vett Andrea Motis, Eva Fernandez és Magali Datzira társaságában. 16 évesen jelent meg első albuma, a Joan Chamorro presents Rita Payés, Scott Hamilton, Dick Oats, Scott Robinson, Toni Belenguer és Jo Krause közreműködésével, melyet alig egy évre rá már a Lua Amarela című második lemez követett. Rita hazája legkülönbözőbb színpadain és fesztiváljain játszott már, de Franciaországban és Svájcban is fellépett. Imagina című legutóbbi projektjét nem mással, mint édesanyjával, Elisabeth Roma klasszikus gitárossal állította össze. Az anya és lánya alkotta duó idén június elején indította útjára debütáló albumának bemutató turnéját, nem is akárhol: a London Catalan Festival 2019 egyik kiemelkedő koncertjét adták a londoni jazz egyik szentélyének számító Pizza Expressben. Az album személyes, bensőséges tükre mindannak a zenének, amely végigkíséri életüket, a tradicionális katalán altatódaloktól a bossa nováig vagy a fadóig… A családi projekt igazából születésnapi ajándéknak indult tavaly nyáron, amikor Rita kétnapnyi stúdióidőt foglalt le Elisabethnek. A felvételekre való felkészülés és a próbák során újraértékelték és felfrissítették repertoárjukat és hangszereléseiket. Csak a stúdióban eltöltött két nap után döntöttek úgy, hogy tovább folytatják a projektet és az anyagot albumon is megjelentetik. Az Imagina két generáció találkozója, két különböző nézőponté, sem nem szigorúan vett jazz, sem pedig klasszikus zene, inkább Rita és Elisabeth kedvenc zenei stílusainak rendkívül személyes, eredeti értelmezése. Elisabeth Roma klasszikus zenei háttérrel rendelkezik, de mindig is a latin-amerikai zene volt első számú ihletője, különösen a bossa nova, Jobim, Chico Buarke és Elis Regina hangjai. Konzervatóriumi oktatóként végzett munkája mellett gyakran ad klasszikus gitár koncerteket, mind szólóban, mind nagyobb együttesekben. Hangszerére vonatkozó egyéni elképzeléseit, kiváló muzikalitását és tapasztalatait is beépítette a Ritával játszott repertoárba, kiválóan ötvözve mindezt Rita melódiáinak és improvizációinak személyes hangjaival. 

A Budapest Jazz Bones a nemzetközileg is elismert Kiss Zoltán harsonaművész által életre hívott projekt, melyben hazánk kiemelkedő jazz harsonásai, Korb Attila, Csapó Krisztián és Abbas Murád a partnerei. Az együttes a klasszikus zene virtuozitását fuzionálja a jazz improvizatív szabadságával, melyben egy rutinos, összeszokott ritmusszekció van segítségükre Cseke Gábor zongorista, Bögöthy Ádám bőgős és Csízi László dobos személyében.

A számtalan projektben és zenekarban közreműködő cimbalmos és zeneszerző, Lukács Miklós 2014-ben alapította meg saját trióját, a Cimbiózist, mely azóta is változatlan felállásban a hazai jazz színtér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát. A különleges hangszerösszeállítás, a saját szerzeményekből álló, folytonosan bővülő repertoár mellett jócskán szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy sem a zenekarvezető, sem a tagok soha nem riadtak vissza a kísérletezéstől és az új utak keresésétől. A Fonó Records kiadónál három lemezt jelentettek meg, a harmadikat fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban, zeneileg a kortárs kamarazene felé mozdulva. Június végén pedig, ezúttal a BMC stúdiójában, rögzíti a trió a következő albumát. A BMC Nemzetközi Cimbalomverseny 2019 alkalmából megrendezett koncertjük első felében trió felállásban játszanak, elsősorban a következő triólemez anyagából, míg a másdik szetben kvintetté bővülve a tavaly megjelent Lux et Umbra élőben viszonylag ritkábban hallható anyagából kap ízelítőt a közönség.

A Gipsy Cimbalom Band hat virtuóz muzsikus kísérlete a roma muzsika, a dzsessz, a flamenco, a szving, a klezmer és a ragtime ötvözésére. A végeredmény: páratlanul változatos és univerzális, minden pillanatban újabb és újabb meglepetést rejtegető zene. A zenekarnak sajátos és különleges világa van, melybe belefér számos európai ország, amelyben cigányok játszanak népzenét, dzsesszt, vagy bármiféle szórakoztató zenét: belefér az instrumentális és a vokális muzsika, s bár a hangszerelés Balogh Kálmán cimbalma köré rendeződik, a bőgőre, hegedűre, gitárra vagy trombitára sem kevesebb fény vetül. A formációhoz ezúttal a magyar-szerb származású énekesnő, Básits Branka csatlakozik. Branka jelenléte új utakat nyithat meg a zenei együttműködésben, hiszen a magyar és szerb népdalok mellett a balkán zenéjét is hitelesen adja elő, szenvedélyes és egyedi előadásmódja révén pedig azonnal magával ragadja a közönséget. kalmanbalogh.hu facebook.com/Balogh-Kálmán-the-Gipsy-Cimbalom-Band facebook.com/brankaofficial 

Freddie Hubbard trombitás 1962-ben a Blue Note-nál megjelent Ready for Freddie című lemezét a neves szakíró, Scott Yanow az Allmusic site-on közzétett Hard Bop című esszéjében a 17 legfontosabb hard bop felvétel egyikeként említi. „Fredie Hubbard ennek a lemeznek a felvételei során talált teljesen önmagára, igazi all-star zenekarával (Wayne Shorter tenorszaxofonon, McCoy Tyner zongorán, Art Davis bőgőn, Elvin Jones dobokon és Bernard McKinney eufóniumon). Legszebb kompozíciói közül kettő is – a Birdlike és a Crisis – ezen a korongon található, akárcsak rendkívül lírai balladája, a Weaver of Dreams. Hubbard és zenészei mindannyian a legjobbjukat nyújtják, így ez az emlékezetes session mindneki számára igencsak ajánlott. Mondhatjuk, hogy ez a trombitás egyik legjobb Blue Note lemeze.” Scott Yanow, AllMusic 

Az amerikai modernista zeneszerzés két klasszikusa, Elliott Carter és Charles Ives művei szerepelnek a Ligeti Ensemble 2019–2020-as évadának első koncertjén. A matuzsálemi kort, 103 esztendőt megérő Carter még élete utolsó évében is alkotott: a Two Controversies and a Conversation ősbemutatójára 2012-ben a New York-i Metropolitan múzeumban került sor. A zongorista és az ütős szólista kamarakíséretes, zsebméretű kettősversenyének éppúgy a dialógus az egyik kulcsfogalma, akárcsak az Ensemble InterContemporain fennállásának 20. évfordulójára szerzett, 1996-os Klarinétversenynek: a héttételes alkotás ősbemutatóját Pierre Boulez vezényelte. Carter pályaindulásának bátorítója, az amerikai zene kultúrhérosza, Charles Ives még a múlt század első évtizedében komponálta meg III. szimfóniáját, de hiába érdeklődött a legenda szerint a mű iránt az akkor Amerikában vezénylő Gustav Mahler, az ősbemutatóra mégis csak majd' négy évtizeddel később, 1946-ban került sor. Igaz, akkor aztán rögvest Pulitzer-díjjal jutalmazták e háromtételes szimfóniáért a türelmes mestert.

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdinél a kórus sokszor hasonlóan fontos szerepet tölt be, mint a prima donna vagy a primo uomo. Két kézzel szórta legszebb és legfülbemászóbb dallamait a kórusszámokban, amik aztán rövidesen a nápolyi vagy milánói utcák listavezető slágerei lettek. Szerepe volt ebben persze annak a forradalmi levegőnek, ami az ifjú Verdi itáliáját átjárta, és hősünk kétségtelenül jól értette az idők jeleit: forradalmi kórusai azzá a szimbolikus alakká emelték hazájában, ami nekünk Petőfi lehetett. Aztán az idő múlása az ő zenéjén is nyomot hagyott: gyönyörűséges nyomot. Idősödvén a földi igazságérzet hevülete az örök igazságosztónak elrebegett könyörgéssé szelídült. A Stabat Mater Verdi egyik utolsó, és egyben legmegrendítőbb műve.

Egy elegáns úriember lép be az izgatottan várakozó emberektől zsúfolt terembe, fényes lakkcipőben, gyönyörű fekete öltönyben, csokornyakkendővel, kezében egy fadarabbal. Mi lesz itt? És miért ünnepli mindenki, mikor még semmit sem csinált? Kedves barátaink, ismerjétek meg Tomot, a virtuózt. Már több száz éve egyeduralkodója a zenei műfajoknak, rajongók milliói lesik minden mozdulatát, lemezeit több ezer példányban adják el világszerte. Ki ő? Miért szeretjük? Miért utáljuk? Minden, amit a virtuóz zenészekről tudni érdemes, egy órában, gyerekeknek és családjuknak. Kalandra fül!

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdinél a kórus sokszor hasonlóan fontos szerepet tölt be, mint a prima donna vagy a primo uomo. Két kézzel szórta legszebb és legfülbemászóbb dallamait a kórusszámokban, amik aztán rövidesen a nápolyi vagy milánói utcák listavezető slágerei lettek. Szerepe volt ebben persze annak a forradalmi levegőnek, ami az ifjú Verdi itáliáját átjárta, és hősünk kétségtelenül jól értette az idők jeleit: forradalmi kórusai azzá a szimbolikus alakká emelték hazájában, ami nekünk Petőfi lehetett. Aztán az idő múlása az ő zenéjén is nyomot hagyott: gyönyörűséges nyomot. Idősödvén a földi igazságérzet hevülete az örök igazságosztónak elrebegett könyörgéssé szelídült. A Stabat Mater Verdi egyik utolsó, és egyben legmegrendítőbb műve.

Egy hét intenzív felkészülés, mesterműhely előzi meg a koncertet, amelynek első felében a nézők bepillantást nyerhetnek a zenekari műhelymunka kulisszái mögé: Major Tamás kalauzolásával a közönség is részese lehet egy aprólékos zenekari próbafolyamatnak, szünet után pedig megszólal a várva-várt Mozart mű Ács Ákos klarinétművész közreműködésével.

Október 6-án lesz 600 napja, hogy elhunyt Melis László zeneszerző, előadóművész, film- és színházi zenék komponistája, a legendás 180-as csoport alapító tagja. Egyik utolsó műve, az És a halottak újra énekelnek 2017-ben a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon hangzott el. Az emlékére rendezett hangversenyen műveinek egykori ősbemutatóján is közreműködő barátai, muzsikuskollégái lépnek fel. Életének utolsó hónapjaiban filmzenén, egy Hölderlin-operán, humoros kórusokon és egy brácsaversenyen dolgozott.

A múlt évben jelent meg CD-n Faragó Béla vokális műveinek reprezentatív válogatása. Az 1985 és 2009 között írt darabok közül a koncerten két hosszabb ciklus hangzik el. A Pormacska-dalok és -táncokban a zeneszerző Franz Kafka kisregénye nyomán írt operájának (Átváltozások) kórusait fűzte össze. „A kórusszvit 12 tétele nemcsak az opera történéseit reprezentálja, hanem azt az utat, azt a folyamatot is érzékelhetjük, amelyet az emberi énekhang a kultúra evolúciója során, a zenetörténet korszakain keresztül napjainkig bejárt. Ennek érdekében különböző énekstílusokat és hangképzési technikákat alkalmaztam – a gregoriántól a madrigálon át a bel cantóig, valamint népi jellegű megszólalásoktól a zörejhangokig, testhangokig.” (Faragó Béla) A koncert második felében a 20. századi dalirodalom mára klasszikussá vált műve, Luciano Berio különböző nyelvű szövegekre írt dalciklusa hangzik el.

„Kétszáz éven keresztül érkeztek hozzánk az európaiak operái. Most visszaküldöm nekik.” Cage öt önálló estéből – performance, happening – álló ciklusának (Europera 1–5) egyes darabjai különböző módon összeállított operakollázsok, az összeállítás legnagyobbrészt az előadókon múlik. Az utolsó darab John Cage életének legvégén, 1991-ben született. Az Europera 5 két énekesre, zongoristára és különböző zenejátszó eszközökre készült. Az énekesek maguk választanak 5-5 operaáriát a műfaj alaprepertoárjából, mindeközben a zongorista különböző operaátiratokat játszik.

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Hochschule für Musik Karlsruhe koncertje DLA-tanulmányokat végzett muzsikusok, illetve előadó- és alkotóművészi tevékenységük mellett oktatóként is aktív zenészek közreműködésével jön létre. A felhangzó művek mindegyikében fontos szerepet kap a klarinét, illetve a klarinétosok, azaz Szűcs Péter és Kirill Ribakov. Valamennyi kompozíció markáns, a hagyományos koncertgyakorlat és a műfaji tradíciók keretein belül nehezebben megválaszolható kérdéseket vet fel, némelyik pedig – mint például Gryllus Samu darabja – a társmédiumok (film, színház) irányába is ellép.

A Modern Musici Aquincum egy frissen alakult együttes, melynek alapítását a Liszt Ferenc Zeneakadémián egykoron ösztöndíjasként tanuló olasz csellóművész és producer, Pierluigi Ruggiero vetette fel. Az olasz és magyar zenészekből álló formáció a kortárs zene megszólaltatását prioritásként kezelő programokkal áll a közönség elé, és szoros együttműködésben dolgozik napjaink vezető zeneszerzőivel éppúgy, mint a fiatalabb generáció legígéretesebb képviselőivel. A hazai kortárs zenei életben meghatározó szerepet játszó magyar muzsikusok mellett a CAFe Budapest közönsége vezető olasz zeneakadémiákon végzett énekesekkel és hangszeres művészekkel találkozhat, illetve olyan zeneszerzők műveivel ismerkedhet meg, akik az olasz zenei életben már komoly szakmai hírnévre tettek szert.

Omer Klein Izraelben nőtt fel, tanulmányait a bostoni New England Conservatoryban Danilo Péreznél, majd New Yorkban Fred Hersch vezetésével folytatta. Hamarosan a New York-i jazzélet egyik meghatározó alakjává vált, jelenleg Németországban él. 2018-ban a német Grammy-díjnak nevezett ECHO-díjat nyerte el Sleepwalkers című albumával. „Gyorsasága, billentése, kifinomultsága és kreativitása alapján a zongora mestereinek legszűkebb csoportjában van a helye” – írta róla a Süddeutsche Zeitung kritikusa. A New York Times szerint „határok nélküli” zenész, a Westdeutsche Zeitung „bámulatba ejtő” muzsikusnak nevezte. Nagy nemzetközi visszhangot keltő, Fearless Friday (2015) című lemeze óta triója az egyik legkeresettebb jazzformáció.

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdi szerette a nőket – és ez világosan tükröződik abból is, ahogy női főhőseivel bánt. Még ha sok szenvedést, megaláztatást, csalódást és kiszolgáltatottságot is adott nekik útravalóul, mindig övék volt a végső, isteni igazság. Ebből az ellentétből származik a megtisztulás érzése is, ami átjárja az embert Violetta, Leonóra vagy Gilda tragédiáját hallgatva. Verdi szerette a nőket – de ismerte is őket, ezért ezek az alakok sosem papírmasék. Hús-vér emberek, hibákkal, rossz döntésekkel, bűnökkel akár, de Verdi mindig a mi, nézők kezébe csúsztatja finoman a megbocsájtás olajágacskáját, miközben haláltusájukat siratjuk.

Itt a vissza nem térő alkalom: lerántjuk a leplet a karmester szakma minden csínjáról-bínjáról! Miért kell egyáltalán karmester, mire jó a pálca, mit figyel a brácsás és mit a triangulumos, ki a jó karmester, merre kell lengetni, mik a titkos jelek, miért nem szeretik a zenészek a karmestert, és miért szeretik? Ezekre és még ezernyi kérdésre adunk szórakoztató választ, miközben a közönség tagjai is kipróbálhatják magukat a pulpituson. Pálcákat előkészíteni, indul a karmesteriskola!

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdi szerette a nőket – és ez világosan tükröződik abból is, ahogy női főhőseivel bánt. Még ha sok szenvedést, megaláztatást, csalódást és kiszolgáltatottságot is adott nekik útravalóul, mindig övék volt a végső, isteni igazság. Ebből az ellentétből származik a megtisztulás érzése is, ami átjárja az embert Violetta, Leonóra vagy Gilda tragédiáját hallgatva. Verdi szerette a nőket – de ismerte is őket, ezért ezek az alakok sosem papírmasék. Hús-vér emberek, hibákkal, rossz döntésekkel, bűnökkel akár, de Verdi mindig a mi, nézők kezébe csúsztatja finoman a megbocsájtás olajágacskáját, miközben haláltusájukat siratjuk.

Kétségtelen tény, hogy a szimfonikus zenekar legizgalmasabb, legsokoldalúbb alegysége az ütőskar. Milliónyi hangszer, csúnyán és szépen szóló vasak és fadarabok, műanyag vödrök és bezacskózott kések: szinte bármiből lehet ütőhangszer. És lesz is: egy órában mutatjuk be az ütősök izgalmas világát a törzsi dobolástól a rock and rollig és tovább. Becsatlakozni ér, sőt, szinte kötelező lesz, hiszen ütőzni végső soron mindenki tud, vagy legalább szokott. Üssed, öcsém!

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdihez fel kell nőni, énekesi szempontból legalábbis mindenképp. Hatványozottan igaz ez a férfi főhősökre: sok nagy művész évtizedeken keresztül csiszolta egy-egy jelentős Verdi szerepét, mire rátalált a figura mélyén megbúvó emberre. Mert az opera csodája nem a hangokban, hanem a hangokból kirajzolódó drámában van – ez ugyan közhely, mégis ritkán történik meg a nagy találkozás. Verdi a férfiakkal szemben kissé szigorúbb, mint a női főhősök esetében: több a gonoszság, az önkényeskedés, de itt is sok száz árnyalatát lehet felfedezni a rendszerint szenvedő, és küszködő férfiléleknek.

A születésnap kettős, hiszen nemcsak a névadó, Ligeti György születésének évfordulóját jelzi és ünnepli ez a koncert, hanem az együttesét is, amely 2018-ban, korántsem véletlenül, ugyanezen a május végi napon adta legelső hangversenyét. Még éppen csak két kurta esztendőnyi lesz tehát a múlt, amelyre ezen az estén visszatekinthet a Keller András és Rácz Zoltán által közösen életre hívott Ligeti Ensemble és közönsége, de az induláskor megfogalmazott kollektív vállalást, vagyis a zenetörténet jelenének és elmúlt bő évszázadának hangzó képviseletét, a napjainkra klasszikussá érett XX. századi remekművek népszerűsítését már így is életerős saját hagyományának tudhatja a méltán büszke együttes. A programban ezúttal a két magyar óriás, Ligeti és Kurtág György remekművei mellett az 1938-as születésű amerikai kortárs komponista, Frederic Rzewski 1985-ös ütős-kompozíciója, a To the Earth is szerepel majd.