madrigál horror 100 éve mutatták be minden idők egyik leghatásosabb némafilmjét, F. W. Murnau Nosferatu, eine Symphonie der Grauens című alkotását. Az eredeti rémfilmhez Hans Erdmann komponált kísérőzenét, amelyet a film berlini premierjén egy egész szimfonikus zenekar adott elő, de nagy része mára sajnos elveszett. A film restaurált kópiáját most oratorikus aláfestő zenével borzonghatjuk végig, amelyben a késő reneszánsz madrigálok világa, a 17. zsoltár és egy pestis elleni imádság gregorián dallamai ötvöződnek az elektronikus kortárs zene eszköztárával. Az élő előadásban részletek hangzanak fel Hassler, Marenzio, Purcell, Josquin des Prez, Clemens non Papa, Morales, Isaac, Lassus és legfőképpen a titokzatos múltú Carlo Gesualdo di Venosa extravagáns madrigáljaiból, amelyeknek sötét kromatikus tónusa és szövegei különös új értelmet nyernek a Drakula-történet sodrásában.

A 2002 óta fennálló zenekar improvizatív kamarazenét játszik, kompozícióikat balkáni, távol-keleti és afrikai zenei kultúrák inspirálták, de a szigorúbban szerkesztett darabokban a középkori zene, az európai népzenék és a kortárs zene hatásai egyaránt fellelhetőek. Nevük egyben ars poeticáéjuk is, hiszen az Ek-tar indiai szó jelentése egy-húr: az öt muzsikus kifejezésben, melodikus variációkban, ritmikában igyekszik úgy összeolvadni, mintha valóban egy húron játszana. Eszköztárukban a hagyományos jazzhangszerek mellett egzotikus instrumentumok is szerepelnek: Szőke Szabolcs a gadulka nevű, 14 húros balkáni vonós hangszert, míg Váczi Dániel az általa kifejlesztett fúvós hangszert, a glissotárt szólaltatja meg, amelyek mind a kompozíciókban, mind a szabad rögtönzésekben a többi hangszerrel harmonikus kölcsönhatásban vannak jelen.

Ha a pikolóra, mint a fuvola kistestvérére gondolunk, a legtöbbször együttesek, szimfonikus zenekarok éles, markáns, olykor madárkát utánzó csicsergő hangszíne jut eszünkbe. A 18. században katonazenekaroktól átvett hangszert egyre többen használják, de önállóan, a szimfonikus hangzásvilágból szólóhangszerként kiragadva csak az elmúlt évtizedekben vált népszerűvé. E sorozat mostani koncertjén betekintést kaphatunk a pikoló sokszínűségébe, hiszen a négy magyar zeneszerző új műve kellően kiaknázza a hangszer adta lehetőségeket, olykor a jazz világán keresztül. Újra bebizonyosodik, hogy a gyors, virtuóz megszólalásán túl a pikoló képes gyönyörő lírai, éneklő hangon is szólni - ezt a két amerikai szerző alkotása is remekül példázza. Kanyó Dávid fuvolaművész lassan két évtizede pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a hangszer népszerűsítését, új művek bemutatását.

„Liszt zenéjében tágasságot, szabadságot, erőt és szelídséget hallok. A Költői és vallásos harmóniákból ezek az érzetek gazdagon sugároznak, olyan intenzitással, amely a tíz tételt egy ívvé, szinte egyetlen hatalmas lélegzetté formálja. A ciklus egyszerre a hangszerét tökéletesen uraló zongorista végtelen színskálájú, kimeríthetetlen képzeletvilágba invitáló alkotása, és az üres csillogástól tartózkodó művész lelki és szellemi elmélyülésének, hitének őszinte kifejeződése.”Ránki Fülöp

„Mindig nagyon szerettem Haydnt és Debussyt egymás után játszani, úgy érzem, ez a kristálytiszta rajzolatú szonáta is közeli rokona Debussy Images-ának, a szerző egyik legtökéletesebb, legköltőibb alkotásának. Schubert utolsó szonátájához pedig csaknem ötven éve térek vissza rendszeresen, mint az élet fontos kérdéseinek összegzéséhez, újabb és újabb mélységeket fedezve föl benne minden alkalommal.”Ránki Dezső

A zenekar 2019-től, közös jam sessionök alkalmával alakult fokozatosan fix formációvá. A stílus és maga az alapkoncepció egyaránt olyan művészek és zenekarok előtt tiszteleg, akik a 60-as, 70-es évek elejétől forradalmian új ötletekkel kialakították a fúziós jazz műfaját. A Szendőfi Péter Fusion Jam repertoárjának gerincét ennek megfelelően például Billy Cobham, Wayne Shorter, Joe Zawinul, Herbie Hancock, a Weather Report, a Brecker Brothers és a Return to Forever kompozíciónak átiratai, áthangszerelései alkotják. Az eredeti művek átdolgozásai modern hangzásvilágba oltva szólalnak meg, ugyanakkor a zenekar változatlanul megtartja a számok alapvető hangulatát és karakterét meghatározó elemeket, illetve az egykori felvételeken hallható témákat. 2021-ben megjelent Area51 című albumukon néhány saját kompozíció is szerepel, amelyek kifejezetten erre a formációra készültek.  

Az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője, Szőke Nikoletta vadonatúj formációja – nevéhez híven – kirobbanóan friss hangot képvisel. A zenekar tagjai a magyar jazz meghatározó művészei közül kerülnek ki, akik saját produkcióikkal és zenekaraik élén is népszerűek. Így, ebben a felállásban most hallhatja őket először együtt a közönség. A jazzsztenderdekből és a zenekari tagok számaiból álló műsor az erővel és szenvedéllyel teli előadásmóddal társulva garantáltan egyedi hangzásvilágot és élményt ígér. A montreux-i jazz énekverseny győztesét, a Junior Prima díjas Szőke Nikolettát a jazzma.hu olvasói több ízben az év énekesnőjének választották. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett lépett már fel nagy sikerrel New Yorkban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrand-nal, Bobby McFerrinnel, Kurt Ellinggel és Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbinak a Grammy-díjas Helik Hadar volt a producere.

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt. Legendás Albumok – Art Blakey: Ugetsu Art Blakey (1919-1990) autodidakta dobos létére az egyik legnagyobb tekintélyű zenekarvezető, aki személyében köti össze a  jazztörténet távoli fejezeteit Mary Lou Williamstől Kenny Garrettig. A legendás Jazz Messengers kisegyüttes formájában 1955-ben indult, és a műfaj egyik legnagyobb hatású és legnépszerűbb zenekarává vált. Blakey együttesébe bekerülni a hírnév zálogát jelentette, egyedül Miles Davisre néztek még fel így zenészei, akik büszkén vallják magukat Blakey-tanítványnak. A Messengers 1963. októberi koncertjét a New York-i Birdland klubban az egyik, ha nem a legjobb felállás adta. Az erőtől duzzadó, lehetetlen tempókat is bevállaló Freddie Hubbard trombitás is még eléggé új volt a zenekarban, a virtuóz trombonos Curtis Fullerhez hasonlóan. A fúvós szólisták között a rangidős, és a zenekar zenei vezetője Wayne Shorter volt, aki már készült korszakalkotó saját stúdiófelvételeire. Három szerzeményét is műsorra tűzték.A címadó szám és még egy azért kapott japán címet, mert nem sokkal korábban tértek haza egy turnéról a szigetországból. Az Ugetsu története című híres Mizogucsi-filmre utal az egyik, a másik pedig a Ginzára, Tokió előkelő bevásárlónegyedére. Az előbbiben érdemes felfigyelni, hogy a szerző, és a csapat határtalanul zseniális zongoristája, Cedar Walton milyen vérforraló kísérettel, a nagy Coltrane-korszak Tynerjét előlegző lüktetéssel adja meg az alaphangot. Az eredeti LP-t időközben korabeli felvételekkel egészítették ki, amelyek a koncert egészének lankadatlan lobogására nyújtanak bizonyítékot.

A 60-as évek óta legnagyobb reneszánszát élő fekete brit jazz új csillaga Chelsea Carmichael, a jamaikai származású szaxofonos, aki hipnotikus játékával  és elmélyült improvizációival a legnagyobb koncerthelyszínek és fesztiválok közönségét varázsolja el. Carmichaelt a londoni jazzszíntér látnoki erejű zenészegyénisége, Shabaka Hutchings (Sons of Kemet, The Comet is Coming, Shabaka & The Ancestors) fedezte fel 2019-ben, és rögtön le is szerződtette lemezkiadója, a Native Rebel Records művészei közé. 2021-ben itt jelent meg Chelsea bemutatkozó lemeze (The River Doesn’t Like Strangers), amelyen a post-bop és a modális jazz mellett a trinidadi calypso és a jamaikai reggae hatásait is megtaláljuk. A szaxofonos saját zenekara, a Chelsea Carmichael Ensemble mellett olyan izgalmas formációkban is hallható, mint Theon Cross együttese, a Neue Grafik Ensemble, és az Outlook Orchestra szuperprodukciója.  

Kelet és Nyugat találkozik Czirják Csaba gitáros Nap és Hold című szerzői lemezén, amelyet kvintetté bővült formációjával rögzített. Míg a pentaton hangkészletű dallamokban a magyar népzenei és a bartóki örökséget fedezhetjük fel, addig a harmóniafűzések jellegzetesen nyugatiak és a jazzre jellemzők. Czirják Csaba saját bevallása szerint ezúttal nem egy virtuóz jazzlemezt szeretett volna készíteni, hanem olyan melodikus anyagot, amelynek dallamfoszlányai megragadják és nem eresztik a hallgatót. A helyenként meditatív hangulatú, máshol fúziós jazz-rockba hajló lemez címével a zene irányát is jelzi, amennyiben az a földi, anyagi minőségeken túlit, a csillagokban rejtezőt, az univerzálisat veszi célba. A formáció harmadik lemezén – amely a 2017-ben megjelent Markoláb című albumot, és a 2019-ben napvilágot látott Emma címűt követi – mindezt a jazzben szokatlan hangszerek is segítik: többek között a citera, amit Csaba ezúttal jazzhangszerré varázsol. A koncert a Nap és Hold című lemez köré szerveződik, de elhangoznak számok a másik két albumról is. Miután második helyezést ért el a Pat Metheny által elnökölt, a Magyar Rádió szervezésében megvalósult jazzgitárversenyen, Csaba egy ösztöndíjprogram keretében az amerikai Berklee College of Musicon tanult tovább, így közvetlen tapasztalatot szerezhetett a bostoni jazzközösségben alkotó muzsikusok zenéjéről. Tanulmányai befejeztével visszatért Magyarországra, ahol Bartók zenéjén keresztül eljutott a teljesen autentikus népzene világáig, amelyből elsősorban a magyar, bolgár és a román zene nyújtott számára inspirációt. Gitárjátéka a sokféle behatás eredményeként abszolút egyedülálló hangzást képvisel a hazai és az európai zenében egyaránt; a legmagasabb fokú technikai felkészültség éppúgy jellemzi, mint a bensőségesség.  

A Dohnányi Quartet koncertsorozatának új évadában három történet állomásai kerülnek egymás mellé. Mind a négy hangversenyen megszólal Bartók és Dvořák gazdag vonósnégyes-termésének egy-egy darabja, valamint egy kvartett az elmúlt év(tized)ekből. A kortárs vagy majdnem kortárs darabok két különlegessége, hogy szerzőik tanár-tanítvány-láncot alkotnak, Goffredo Petrassitól a mai magyar fiatal generációig, illetve hogy mindegyik kapcsolatban áll a közös mester, Bach művészetével.

A legtöbb ember legalább egyszer eljátszik a gondolattal, milyen lehet madárként a szelek szárnyán utazni a táj felett. A három szlovén fiatal alkotta birds of unknown trió elhozza a súlytalanság olyannyira vágyott élményét: személyes és éteri zenéjük a madarak lebegésének perspektívájából láttatja világunkat és a művészetet, miközben gyengéd nyugalommal tart az ismeretlen felé. Ahogy nevük is sugallja, a zenekar nem kívánja műfajok korlátai közé szorítani a tevékenységét, ehelyett az alkotás szabadságával jegyzi el magát. Egyetlen céljuk, hogy megtalálják a történetükhöz legjobban illő kifejezési módot, amelyhez a jazzből, az avantgárdból és a soulból merítenek ihletet. A három „madár” mindegyike Szlovéniából repült ki Európa és az USA neves oktatási intézményeibe és fesztiváljaira. Az együttest 2020-ban alapították, amikor Tibor csatlakozott Patricija és Tilen 2018 óta aktív duójához. Tavaly Gently sailing címmel jelentették meg első albumukat. Ugyanebben az évben a Footprints projekt szlovén művészeivé választották őket, amelynek keretében idén európai turnén bontogathatják tovább a szárnyaikat.   

A műsor inspirációs forrása az antik görög kultúra, melynek szellemisége a koncerten megszólaló darabok mindegyikében megjelenik valamilyen módon. A reneszánsz óta újabb és újabb alkotó generációk fantáziáját ragadja meg ez a múlt ködébe vesző, mégis annyira ismerős világ, mely elvetette a magjait a későbbi európai és egyetemes kultúrának. Az emberi lét legalapvetőbb érzelmei és gondolatai jelennek meg az antik költeményekben és eposzokban, a lét különösségével szembenálló egyén gondolatai a filozófiában, a lélek-test harmóniája a szobrokon és az épületeken. Csak a zene az, melyről szinte semmit nem tudunk, hiszen töredékeken kívül nem maradt fent írásos emlék. A számunkra ismerős kottaírás nem létezett, rögzíteni nem tudták, így amint megszólalt, már el is tűnt. Ez egyfelől óriási veszteség az egyetemes emberi kultúrának, másfelől egy örökké fennálló talány is, hiszen a rengeteg homály számtalan zeneszerző fantáziáját mozgatta meg, sarkallta annak a kérdésnek a feltevésére: Vajon milyen is lehetett az antik zene? A koncerten megszólaló darabok nem történeti rekonstrukciós próbálkozások, melyek az autentikus antik zenét hivatottak megszólaltatni. A szerzők sokkal inkább kiindulópontként kezelik ezt az amúgy is bizonytalan területet, hogy ezen a homályos szűrőn eresszék át saját zeneszerzői gondolkodásukat, így kapva egy olyan különös zenei anyagot, melyben a múlt és a jelen, egyetemes és egyéni egymással kontrasztban és egymást kiegészítve jelenik meg. A műsor különös figyelmet fordít arra, hogy a klasszikus és kortárs kompozíciók között is legyen reflexiós kapcsolat, így a program egy újabb réteggel bővül.

Egy klasszikus zongoraművész kifinomultsága, egy rocksztár energiája és egy jazz-zenész felfedezőkedve találkozik az izraeli zongorista-énekes, Guy Mintus személyiségében. Guy zenei kalandozásait az öröm, az ihlet, a groove és a humor hajtja, így saját szerzeményei mellett arra is vállalkozott, hogy Beethoven, Chopin és Gershwin műveit dolgozza át a maga utánozhatatlan módján. Az elmúlt évek során elnyerte a Leonard Bernstein Díjat és a Montreux Jazz Festival közönségdíját is. Mintus 2016 óta zenél együtt triójának tagjaival, s első közös lemezük máris a Downbeat szerkesztői ajánlásban részesült. Legfrissebb albumuk A Gershwin Playground címmel jelent meg a legendás ENJA Records-nál, ahol Chet Baker, Charles Mingus vagy McCoy Tyner lemezei is megjelentek. A koncerten is megszólaló Gershwin-repertoár modern, ugyanakkor meghatóan személyes portrét fest a zsidó-amerikai zeneszerző-óriásról, amelyet a közönség és a kritikusok lelkes fogadtatása kísért.

Miért van helye a (zenei) játékoknak a szupervíziós folyamatokban? Támogatja-e a zenei improvizáció a szupervideált szakemberek reflexiós készségeit? És mit jelent a szupervízor számára az improvizációs megközelítés? A Zeneterápiás klub vendége 2023. április 17-én Claudia Bajs, MA szupervízor és zeneterapeuta lesz, aki Németországban született és tanult, jelenleg Ausztriában dolgozik fogyatékkal élő felnőttek nappali ellátásában, emellett Szlovéniában kiképző zeneterapeutaként is oktat. Jelenleg doktori disszertációját írja, melynek témája a zeneterápia funkcionális és pszichoterápiás aspektusainak összefüggései a súlyos, komplex fogyatékossággal élő személyek zeneterápiás ellátásában. Claudia Bajs az európai zeneterápiás szakmai szövetségnek, az EMTC-nek a szlovén delegáltja. A Zeneterápiás szakmai klub zeneterapeuták, a zeneterapeutákkal együttműködő orvosok, egészségügyi, pedagógiai és szociális szakemberek, valamint a zeneterápia iránt érdeklődők és érintettek találkozóhelye. Az előadásra a szakembereken kívül szeretettel várjuk az érintett családtagokat, ismerősöket is. A program ingyenes és minden érdeklődő számára nyitott! Az előadásról videofelvétel készül!A Zeneterápiás Klub házigazdái: Ittzés Zsuzsa és Kovács Petra A Zeneterápiás Klub YouTube csatornája:

"Moziest" sorozatunkban olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n is oktatja.Sorozatunk áprilisi állomásán a Larry című, 2022 decemberében bemutatott filmet vetítjük. Az esten a film rendezője, Bernáth Szilárd lesz a vendégünk. LARRYmagyar filmdráma, 2022, 108 percrendező: Bernáth Szilárdforgatókönyvíró: Bernáth Szilárd, Nagy V. Gergőoperatőr: Hartung Dávidvágó: Szabó Tamásproducer: Muhi András, Ferenczy Gáborline producer: Berecz M. Ágnesexecutive producer: Násztor Bencezene: Sperling AndorSzereplők:Thuróczy Szabolcs, Vilmányi Benett, Szandtner Anna, Onofer László, Csiki Gellért, Váradi Rajmund, Lakatos János Gábor A juhpásztorként tengődő, 21 éves Ádám (Vilmányi Benett) magának való vidéki fiú, aki szégyelli dadogását. Feszült, mégis meghitt hidegségben él egykor erőszakos, mára a vallásban menedéket lelt és megszelídült édesapjával (Thuróczy Szabolcs). Ádám egészen addig nem találja a helyét, amíg rá nem ébred, hogy a rapzene segítségével – Larry művésznéven – kifejezheti magát, és szembe nézhet a tehetetlenségből fakadó frusztrációival. Explicit, dühtől fűtött szövegeire felfigyelnek a helyi fiatalok, majd a neten váratlan mértékű népszerűségre tesz szert. Egy országos tehetségkutató lehet számára a kitörési lehetőség, ám ehhez előbb a kezébe kell vennie a saját élete feletti irányítást.  A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Bernáth Szilárd, rendezőA film megtekintését 16 éven aluliaknak nem ajánljuk!

Kortárs improvizációs zene, sound art és performanszművészet határán mozog a francia gitáros, Julien Desprez által alapított Abacaxi művészete, amihez a ’60-as évekbeli rock éppúgy inspirációs forrásként szolgál, mint a sztepptánc. A klasszikus gitár-basszusgitár-dob felállást ugyanis merész elektronikus effektekkel spékelik meg, a masszív pedálapparátus használata pedig szinte táncba hívja a zenészeket. Julien Desprez (gitár, kompozíciók), Jean François Riffaud (basszusgitár) és Francesco Pastacaldi (dob) ráadásul egyidejűleg „fénytechnikusként” is közreműködik saját performanszában, ugyanis a zenéhez különleges, jelenidőben irányított fénykoreográfiát is komponáltak. Végeredményben azonban a test, a tér, és a fények keresztmetszetében mégiscsak a hang marad a központi szereplő, a rock- és a jazzidiómákból faragott, súlyos és kontúros hangszobor. 

A szefárd zene az útonlét zenéje. A spanyol inkvizíció elől menekülő, az Ibériai-félszigetet elhagyni kényszerülő zsidók e dalokba – mint egy kabát rejtett zsebeibe – pakolgatták egykori hazájuk emlékeit, személyes történeteiket, a száműzetés keserű élményét és a túlélés bizonyosságát. De ott van ezekben a zsebekben sok olyan kincs is, ami útjuk során akadt kezük ügyébe: Észak-Afrika, Délkelet-Európa és Kis-Ázsia dallamainak elemei. E sokszínű zenei kultúra pedig azt is megengedi, hogy előadói saját zenei tapasztalataikat is beleszőjék, ahogy a Sefardito is teszi, amikor ezeket a spanyol, zsidó, török, mór zenéből született dalokat megszólaltatja. A kvartetthez ezen az estén Soós Márton csatlakozik.

A Mezei Szilárd Quartet 2017-ben alakult meg, amikor a 2000-től működő Mezei Szilárd Trió tagjaihoz Ivan Burka újvidéki vibrafonos csatlakozott. A zenekar repertoárja Mezei Szilárd kompozícióiból áll, amelyeknek széles spektruma a szabad improvizációtól a szigorúan megírt kompozíciókig terjed, stílusa pedig a magyar népzenei gyökerektől a kortárs zenén át a modern jazzig több inspirációforrást felölel. A quartet valamennyi tagja szólista szerepet is betölt, ami a hangszerek aránya – két húros/vonós és két ütőhangszer – mellett meghatározó szerepet játszik a zenekar hangzásának kialakításában.

A reneszánsz madrigál a zenetörténet egyik megosztó műfaja: lelkes amatőr kórusok éneklik magyarított szövegekkel, miközben sokakat taszít a körötte kialakult pecsenyeillatú művidámság. Pedig a madrigál a későreneszánsz legfontosabb zenei műfaja – a kritikai élű megjegyzés a zenén keresztül talán a korszakot minősíti? Nem. A madrigál világa mély és elsőrendű, csak friss tekintettel kell szemlélni: felfedezni benne Petrarca követésének nyelvteremtő erejét, a manierizmusnak a lét sötétségével szembenéző tekintetét, az ébredő modern „én” kifejeződésre való törekvését. Észrevenni benne a populáris zene és a zeneipar létrejöttét, és ezek recepcióját a kor legnagyobb komponistái részéről. Előadás- és koncertsorozatunkkal szeretnénk kiszabadítani a madrigált a közkeletű előítéletek köréből; rámutatni, hogy benne a legfelnőttebb tartalom jelenik meg a legkifinomultabb formákban. A téma óriási, s a madrigál szemlélete állandó változásban van. Sorozatunk előadásai nem arra törekszenek, hogy tankönyvként vezessenek elő mindent a műfajjal kapcsolatban, hanem négy különböző szempontból vizsgálják a reneszánsz madrigált. Lax Éva, a 16–17. századi olasz nyelv legkiválóbb hazai tudósa segít a madrigál nyelvhez való viszonyának tárgyalásában. A koncertek ugyan kapcsolódnak valamelyest az előttük elhangzó előadásokhoz, de nem azok illusztrációi, önálló vonulatot képeznek, s az olasz reneszánsz madrigál három kiemelkedő alkotóját és egy nevezetes korabeli antológiáját tárják a hallgatóság elé.

Binder Károly nagyformátumú muzsikus, aki tehetségét az új irányzatok, eltérő zenekultúrák, kompozíciós technikák és improvizatív rendszerek szintézisének szolgálatába állítja, nem megfeledkezve saját zenei gyökereiről. Öntörvényű alkotó, akinek zongorajátéka és kompozíciói egyetlen stiláris vagy műfaji kategóriába sem sorolhatók. Binder a 70-es évek vége óta kérlelhetetlen következetességgel halad azon az úton, amelyet magának kijelölt, s amelyen egyáltalán nem voltak hazai előképei. Zeneszerzői fejlődésében Bartók Béla grandiózus életműve mellett tisztán nyomon követhető a kárpát-medencei folklórkincs, a magyar őshaza, a Volga-Káma vidék dallamvilága, de még a Steve Reich nevével fémjelzett amerikai repetitív iskola hatása is. Mindeddig több mint 85 albuma jelent meg, s ezúttal legújabb szerzői lemezének anyagát mutatja be az Opus színpadán triójával, Úton hazafelé címmel.

Ligeti György születésének 100. évfordulóját ünneplő koncertünk magával ragadó utazás, amely Ligeti szerzeményein és további vele kapcsolatos darabokon keresztül vezet.  Megszakítás az újítás ereje által – ez a mondat tökéletesen jellemzi Ligeti György munkásságát. Meghatározó művei olyan akusztikai jelenségeket és zenei toposzokat forgatnak meg, amelyek máshol, máskor, máshogyan voltak jelen. Az egyébiránt egymáshoz nem kapcsolódó zenei referenciák Ligeti darabjai mentén folytonosságot alkotnak, és viszont: munkássága által az egyetemes zeneirodalom ezen váratlan szeletei új perspektívába kerülnek. Koncertünk ebbe a Ligeti-univerzumba enged betekintést. Conlon Nancarrow gépzongoradarabjairól úgy nyilatkozott Ligeti, hogy ezek „a legjobb zenék, amelyeket ma élő zeneszerző valaha írt”. Nancarrow művei 1980-tól alapvető inspirációforrást jelentettek Ligeti számára. A Studies for Player Piano (Tanulmányok gépzongorára) című ciklusból a koncerten az 5. darab hangzik el, hangszerelve. Ligeti előtt dallamok, hangok, egyszóval zenei elemek állhattak össze egységes hangfelületté. Ligeti után a hangfelület mint fogalom önálló létjogosultságot nyert, amelynek kitöltése, azaz textúrája, történhet mindenféle elemekkel. Ligeti hangfelületeinek pókhálószerű és sűrűségű textúráját egy általa mikropolifóniának nevezett szerkesztésmóddal éri el, amely a reneszánsz Johannes Ockeghem munkájából merít. Ockeghem a „varietas” elvét alkalmazva olyan szólamokat képez, amelyek hasonlóak egymáshoz, de soha nem azonosak.  A mester zenéje és gondolkodása tanítványai és követői számára is hivatkozási pont, így koncertünkön két Ligeti-zongoraetűd hangzik el tanítványa, Hans Abrahamsen hangszerelésében, egy saját darabjával együtt. Jana Kmit'ova kompozíciói közvetlenül kapcsolódnak Ligeti zenei örökségéhez, a Gesichtsstudien című darab rendkívül dinamikusan építkezik a karakterisztikus hangfelületekkel. A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekart a Bécsi Zeneakadémia volt hallgatói alapították 2007-ben. A zenekar a koncerteket összművészeti alkotásként fogja fel, és mai zeneszerzőkkel való együttműködése mellett gondozza a 20. századi közép-európai zenei tradíció egészét, valamint a historikus repertoár mai zenére vonatkozó részét. Ciklusba rendezett és egyedi koncertjeivel a MIKAMO Bécs, Pozsony, Budapest és a tág értelemben vett Közép-Európa meghatározó koncerttermeiben lép fel. A koncerten a pozsonyi Quasars Ensemble-t látják vendégül. A koncert a Sonus Alapítvány a Mai Zene és a Korszerű Előadóművészet Támogatására és a Bartók Rádió ArTRIUM Fesztiválja rendezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap, az Osztrák Kulturális Fórum és a Szlovák Intézet támogatásával valósul meg.  

Fiatal zeneművészeti szakiskolások és zeneakadémisták körében nagyjából 10 évente létrejön egy kreatív energiákat összpontosító gócpont, amit általában pár igen tehetséges jóbarát hoz létre. Ez aztán korosztályuk meghatározó jelenségévé válik, és ez a jelenség magához gravitálja összes tehetséges kortársukat: megalakul az adott generáció kamarazenekara. A MilleniArt Ensemble 2020-ban jött létre. Magukat a barokk és kortárszene tengelyén helyezik el. Az együttest Király Eszter a kezdetek óta vezeti.

Az este két féltekét Miquèu Montanaro határokat nem ismerő zenei világa köti össze. Sissy Zhou társaságában a provanszáli gyökerekkel rendelkező zeneszerző, furulya- és harmonikaművész arra vállalkozik, hogy levendulával szórja tele a kínai nagy falat. A Lavande & Jasmin duó alkotóerejét a kínai yin és yang elvének megfelelően ellentétes, de egymást kiegészítő energiák táplálják. Ahogy Philippe Fanise francia újságíró fogalmazott, vonók selyme a fuvolák bambuszával, kelet zenéje a nyugattal, az otthonosság a mássággal, a férfias karakter a nőiessel, a múlt hagyományai a pillanat impulzusaival lépnek párbeszédre. Az élet olyan, mint egy tangó: két lépés előre, egy vissza. A koncert második felében erőteljes, egyszerre vidám és szomorú világ szippantja be a hallgatót, ahogy Miquèu és Móser Ádám felvillantja az élet tragikus, romantikus, sötét és fényes oldalát. Ismét ellentétes és mégis egymást kiegészítő minőségek találkoznak: a tánc a sétával, a szerelem a félelemmel, a tovatűnt érzések ma is élőkkel, régi muzsika a kortárssal, komolyzene az improvizációval. A harmonikaduó legújabb lemezének anyaga Miquèu szerzeményeiből áll, amelyekben két, az improvizáció szabadságától ittas lélek fonódik össze.    

2018-ban koncertezett először a Concerto Budapest égisze alatt született formáció, a Ligeti Ensemble, melynek legfőbb célja, hogy bemutassa a 20. és 21. század legjelentősebb műveit, kiemelt hangsúlyt fektetve az új magyar kompozíciók bemutatására. BMC-beli áprilisi koncertjüket Eötvös Péter vezényli, aki saját műve mellett a már fiatalon hazai és nemzetközi sikereket elért német zeneszerző, Martin Christoph Redel, és a francia-olasz származású, ám életének nagy részében Amerikában alkotó Edgard Varèse egy-egy fontos darabjával ismerteti meg a hallgatóságot. Elsőként Redel 2006 késő nyarán komponált darabja, a Les Adieux csendül fel, melyet a 2006 júniusában elhunyt Ligeti György által inspirálva és rá emlékezve az NRW Junge Kammerphilharmonie zenekar 2007-es portugál turnéjára írt. Az elektronikus zene atyjaként is emlegetett Varèse műveinek legfőbb szervező eleme a hangzás, a hangszín és a ritmus. A kortársaira és a későbbi korok alkotóira is nagy hatást gyakorló komponista – fanatikus rajongóinak egyike például Frank Zappa volt – Déserts (1950–54) című műve a fúvósok és ütők mellett magnószalagot is alkalmaz: a cím nemcsak a fizikai sivatagokra utal, hanem az emberi lélek sivatagjaira is, „távoli belső terekre, melyeket távcső sem láthat, ahol az ember egyedül van”. Az eredetileg egy modernista film zenéjének készült Déserts előadását ezúttal is mozgókép kíséri, a kortárs amerikai videóművész, Bill Viola alkotása. Redel és Varèse művei között Eötvös Péter saját, hat csellóra komponált Dodici per sei című műve hangzik el, melyet a Berlini Filharmonikusok 12 csellistája mutatott be, és amely Cello Concerto Grosso című művének struktúráját és zenei anyagait veszi át, gondolja tovább.

A Modern Art Orchestra a 2022/23-as évadban a legkiválóbb mai magyar zeneszerzőket hozza el az Opus Jazz Clubba. Hatrészes koncertsorozatukban olyanokkal dolgozik együtt, akik a nagyzenekari hangzással kísérleteznek, új utakat keresve. A komponisták egyben az estek szólistái is lesznek, és friss darabjaikat mutatják be a zenekarral. Az egyedülállóan magas színvonalú Modern Art Orchestra művészeti vezetője, Fekete-Kovács Kornél és a zenekar muzsikusai műfaji határokat meghaladó szemlélettel nyúlnak a zenéhez. Játékuk és kompozícióik középpontjában a zenei kreativitás, a zenei gondolat szabad kifejezése áll. Ebben az évadban a magyar modern zene olyan autonóm alkotóival működnek együtt, akiknek gondolkodásmódja a legközelebb áll hozzájuk. Neumann Balázs ugyancsak briliáns és sokoldalú zongorista, amire legújabb szerzői albuma, egy versfeldolgozásokat vendégművészekkel és jazztrióval rögzítő felvétel a legújabb bizonyíték. Sokat dolgozott énekesekkel, a konziban és máshol nagy tanári tapasztalatot is szerzett. Felkérései között kamara- és szimfonikus zenekarra írt hangszerelések, színházi (Madách, Thália, Vörösmarty) kísérőzenék, számos filmzene megírása található, kompozíciói több díjat érdemeltek ki, 2022-ben éppen egyik versmegzenésítése. A Modern Art Orchestrával közös koncert repertoárja Neumann Balázs 3 lemezéből válogatott anyag. A koncert darabjainak alapját Neumann lírai hangvételű, a mainstream jazztradíción nyugvó, kortárs hatásokkal fűszerezett kompozíciói adják, amelyeket a kollektív improvizációk, s a szenzitív zenei párbeszéd tesznek teljessé. Hallhatjuk Workshop 5 című – a 2006-os Zeneszerző és Hangszerelő verseny fődíjas – darabját az Emerging Frequences című albumról, de megszólalnak a hit témaköréhez kapcsolódó fogalmak által inspirált Faith című lemezről kifejezetten a Modern Art Orchestra számára hangszerelt darabok is. A szerző valamennyi kompozícióját egy-egy, a hittel és spiritualitással kapcsolatos fogalomnak és személynek dedikálta ezen az albumon. A lendületes, és dinamikai kontrasztokban bővelkedő anyagot a Modern Art Orchestra szólistáinak sodró erejű, szenzitív játéka erősíti. Neumann legutóbbi, Szavaknál több című lemezéről két darab is felcsendül Szakonyi Milán énekes közreműködésével. Ezen az estén a Modern Art Orchestráé a főszerep, és a szerző édesanyja emlékére komponált darabja alatt felvételről hallhatjuk Winand Gábor hangját, így tisztelegve a nagyszerű improvizatőr, énekművész emléke előtt.

A humor és a zenei kalandvágy olykor kórusszerzőinket is megihleti. Az ilyen pillanatok eredményeiből szemezgettünk és állítottunk össze igazán szórakoztató programot Önöknek. Nem leszünk híján a vicces szövegeknek, groteszk alkotásoknak, de a zenei paródiáknak sem. Karibi karnevál ütősökkel, limerickek, szavalókórus, jazzes szerelmes dalok, vidám bordal és pezsgő népdalfeldolgozás, de még reneszánsz madrigál köntösébe bújtatott popslágerek (Beatles és Spice Girls) is szerepelnek a színes palettán. Olyanok leszünk, mint a mesében: hozunk is hambót meg nem is, éneklünk joikát meg nem is. A finn kortárs zeneszerző, Jaakko Mäntyjärvi művein keresztül megtudhatják, hogyan lehet 5/4-es az alapvetően 3/4-es svéd tánc, a hambo, vagy hogyan lesz egy alapvetően spirituális számi ének, a joika „pseudo”. A magyar művek sorát – kis kitekintéssel - a 20. század elején alkotó Kodály-növendék, Seiber Mátyás nonszensz dalai nyitják. A három limerick után Orbán György, már-már örkényi tömörségű humoreszkjei következnek, hogy aztán Vajda Bagatelljei és Selmeczi Három varjúja is mosolyt csaljanak az ember arcára. Daróci, Beischer-Matyó és Tóth műveiben a magyar folklór térnyerése igazi felszabadultságot kölcsönöz műsorunknak. Közel másfél órás, önfeledt szórakozásra és derűre számíthatnak, A mesékénél maradva: a vidámság úgy kell az ember lelkének, mint levesbe a só.

Az angol Restauráció 1660-ban a művészeti élet számára is fellendülést hozott. Nem volt ez alól kivétel a zene sem, az egyházi muzsika mellett a színházi zene is robbanásszerű fejlődésnek indult. E látványos műfajok mellett alakult ki egy sokkal bensőségesebb művészet, az angol continuo kíséretes dal. Legnagyobb mestere kétségtelenül Henry Purcell volt, akinek művei halála után az Orpheus Britannicus kötetben jelentek meg. A koncerten a hallgatóság Purcell legszebb dalaiból hallhat válogatást, ezzel kívánjuk megidézni egy 17. századi angol zenei összejövetel hangulatát.

Párniczky András azzal a céllal hívta életre kvartettjét 2016-ban, hogy Bartók Béla darabjaiból készített átdolgozásait improvizatív környezetben szólaltassa meg. A zenekarvezető és társai – a fúvós hangszereken játszó Bede Péter és a bőgős Ajtai Péter – több mint 300 koncerten léptek már fel, olyan helyszíneken, mint a New York-i Guggenheim Múzeum, a Brüsszel Bravo Művészeti Fesztivál, az athéni Technopolis Jazz Fesztivál vagy a Zeneakadémia. A négyesfogatnak a BMC gondozásában 2018-ban jelent meg Bartók Electrified című első albuma. Ezt a repertoárt 2016-ban Frank Möbus gitárművész és Daniel Erdmann tenorszaxofon-játékos közreműködésével adták elő a MÜPA-ban, 2019-ben pedig a bőgős Carlos Bica és a dobos Dejan Terzic társaságában turnézott a zenekar. 2023-ban erre a közös munkára építve újul meg a formáció, a doboknál Szabó-Sipos Ágostonnal. Olyan összegző repertoár született, ami tükrözi Gonda János szavait: „szuverén európai improvizatív zenei nyelv, amely integrálja a modern kamarajazz, a kortárs- és a népzene elemeit”. Az eddig megszokott tematikus darabok helyett sokkal szabadabb keretek között mozognak a kompozíciók, amelyekben az együttes felismerhető hangzása megmarad, de önazonos, az amerikai jazz kliséitől mentes megszólalás jön létre. Az új repertoár január 13-án mutatkozott be a Magyar Zene Házában. „Bartók zenéje légies, ugyanakkor nagyon is karakteres teret létesít. Éppen ezt a zenei teret képes a Párniczky Quartet megragadni és szabadon, tökéletesen visszaadni. Mesterien ad friss lendületet Bartók repertoárjának” – írta a zenekar 2018-ban megjelent, Bartók Electrified című BMC-lemezéről Raphaël Benoit a Citizen Jazz hasábjain.  

Ahogy a vikingek vitorláshajója, a knarr szelte a tengereket és óceánokat a Brit-szigetektől a Közel-Keletig 1000 évvel ezelőtt, úgy hajtja művészi kalandvágya Ingebrigt Håker Flaten norvég nagybőgőst arra, hogy feltérképezze a zene és a nagyvilág égtájait. Az (Exit) Knarr ezeknek az utazásoknak állít emléket: a számok olyan városok szellemiségét ragadják meg, mint Austin, Trondheim és Amszterdam. Az album zenei világa a zenekarvezető műfajokon és hagyományokon átívelő tapasztalatára épül, amelyet fényes karrierje során halmozott fel. Inspirációforrásai között a világzene és a pszichedelikus rock ugyanakkora szerephez jut, mint a jazz vagy az avantgárd. Az együttest Ingebrigt Håker Flaten 2019-ben alapította meg, amikor a Vossa Jazz felkérése alkalmat adott neki arra, hogy összehívja kitűnő skandináv zenésztársait. A járványtól megkésleltetett bemutatkozásukra végül 2021-ben került sor, a zenei anyagból készült album megjelenésével egyidőben. A koncert az Europe Jazz Network Green Pilot programjának támogatásával valósul meg, amely a turnék fenntarthatóságát és a zenei szektor igazságos, kiegyensúlyozott működését hivatott elősegíteni. A program olyan nemzetközi turnékat támogat, amelyek legalább 4 helyszínt érintenek, és közülük legalább 2 az EJN tagja. Az EU Creative Europe programja által társfinanszírozott Green Pilot turnék fenntarthatóságát szigorú előírások biztosítják.   (Exit) Knarr by Ingebrigt Håker Flaten

Csalog Gábor 2023-as, tavaszi sorozatának első alkalmával Johann Sebastian Bach, a második alkalommal Anton Webern egy-egy kompozíciója került Schubert művei mellé. A harmadik koncerten Olivier Messiaen nagyszabású ciklusa, a Húsz pillantás a gyermek Jézusra néhány tétele szólal meg Schubert legmegindítóbb szonátáinak egyike mellett. Hogy mi a közös e két zeneszerző között, az önmagával és vallásos hitével is szünet nélkül küzdelemben álló, intenzív társasági életében is mindvégig magányos Schubert, és a több mint száz évvel később született Messiaen között, aki mélyen átélt, naiv vallásos hitének bizonyságát az utolsó madárhangfoszlányban is megtalálta, és éppoly színpompás harmóniákban komponált, mint amilyen színpompás ingekben járt? Az est első részében, Csalog Gábor és a zenetörténész Fazekas Gergely beszélgetésében talán erről is szó esik, de arról biztosan, hogy feltétlenül szükség van-e a kapcsolódások keresésére túl azon, hogy minden nagy zene, vallásos tematikától függetlenül transzcendens élményben részelteti a hallgatót.

Mariana Mazú eklektikus, nyitott zenéje frissességet sugároz, ékesszóló bizonyítékát adva annak, hogy a tangó sokkal több, mint egy tánc. Első albuma (La bella indiferencia) megjelenése után az argentin énekesnő egy csapásra az érdeklődés középpontjában találta magát, és nemcsak a Grammy-díj argentin megfelelőjét, a Gardelt nyerte el, hanem a tangó műfajában a 2021-es év legjobb előadójának is választották. Az albumot azóta több mint egymillióan játszották le Spotifyon, Mazú pedig ebben az évben már a második európai turnéjára indul. Olyan zenészekben lelt tökéletes társra, akik hozzá hasonlóan elmélyedtek a tangó műfajában: a norvég hegedűs, Karl Espegard alapító tagja az elismert El Muro Tango együttesnek, Mazú nemzetközileg is keresett honfitársa, a zeneszerző-gitáros Leonardo Andersen pedig szintén egy Gardel-díj birtokosa.  

„A kompozíció csak lelassított improvizáció” – mondta Arnold Schönberg. „A kompozíció lelassított improvizáció, az improvizáció pedig felgyorsított kompozíció” – vélte Wayne Shorter. Az elképesztő hangszíngazdagságú szaxofonos, Ávéd János ezúttal a 12 hang teljes spektrumát fedezi fel, valamint kompozíció és improvizáció viszonyát boncolgatja kiválóságokat tömörítő együttese élén, Harcsa Veronika, Fassang László, Pozsár Máté, Ajtai Péter és Gyárfás Attila társaságában. 2013-ban John O’Gallagher a New York-i kortárs jazz idiómáiba oltotta Webern zenéjét, miközben arra a kérdésre kereste a választ, hogy mennyire alkalmazhatóak Anton Webern zeneszerzési módszerei az improvizációban. Ez a téma áll Ávéd János kutatásainak középpontjában is. Lehet-e spontán módon tizenkét hangú zenei struktúrákat alkotni, hogy közben megőrizzük a zeneszerzési technika integritását? Mennyire marad Webern stílusában az így improvizált zene? Kell-e, hogy ebben a stílusban maradjon? Létezik-e olyan, hogy jazz tizenkét hanggal?

Osztrosits Éva a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti programjának ösztöndíjasa. Koncertsorozatának középpontjában Veress Sándor hegedűt és brácsát tartalmazó összes kamarakompozíciója áll, melyek Bartók Béla megfelelő apparátusú műveivel lettek összeválogatva.E sorozat utolsó állomásaként Veress 2. vonósnégyese szólal majd meg, Bartók 6. kvartettjével párba állítva. Veress jelentős nemzetközi sikereket már maga mögött tudva, 1936-1937-ben komponálta meg 2. vonósnégyesét. A művet az Új Magyar Vonósnégyes hatalmas sikerrel mutatta be Párizsban, 1937 szeptemberében. A műben merészebben és bonyolultabban nyilvánul meg Veress lineáris fegyelme, formaalkotó készsége és ellenpontozó tehetsége, mint korábban. Tóth Aladár a következőképp számolt be a bemutató után: "[...] Veress fantáziájában még sohasem éreztünk ennyi forrongó eredetiséget. És gazdagságot, mely nem pusztán a kultúrának, a bőséges és természetes Bartók-Kodály féle inspirációnak gazdagsága."A Veress-Bartók sorozat zárásaként Bartók 6. vonósnégyese csendül fel.

A koncerten a zenekar első, Széles e világon című lemezének anyagából hangzik el válogatás, amely 2022-ben jelent meg a Hunnia Records kiadásában. Magyar Bori így mutatta be az albumot: „Olyan dalokat szerettem volna feldolgozni, amelyek különleges hatást tettek rám az elmúlt években. A népdaloknak mindig is lesz aktualitása, az üzenetük örök. Az ember a népzenéjén keresztül érzi a gyökereit, az anyanyelvén keresztül az identitását. A világzene – ahogyan ez a lemezanyag is – számomra arra keres válaszokat: hogyan lehetséges, illetve érdemes megszólaltatni modern világunkban az ősi dalokat? Az, hogy milyen zenei kontextusba ágyazzuk őket, sokat elmond arról, hogy mit hoz ki belőlünk, hogyan mozgat meg minket, és milyen hatással van ránk egy-egy népdal. Ettől válik igazán személyessé az interpretáció, ami egyúttal fantasztikus közös belső utazás. A dalokra született zenei reflexiók (amelyeket együtt, sokszor szinte egymás szavába vágva fogalmaztunk meg) a lemezen egyetlen közös lényeggé, tanulsággá állnak össze. A lemez igencsak eklektikusra sikerült, hiszen kizárólag az intuícióinkra hagyatkoztunk a dalok feldolgozásánál, stílusok széles spektrumán mozogva, határok nélkül.” A Magyar Bori Sextet vendége Mc Guacho Aljas Iván (Los Orangutanes) uruguay-i zenész-rapper lesz, aki tízéves kora óta él Magyarországon, s akivel Borit több mint 10 év barátság és zenélés (Boriván duó) köt össze. Dalaikban a latin zene, a funk és a raggamuff ötvöződik a magyar népzenével. A koncerten a zenekar ízelítőt ad a készülő második lemez anyagából is, amely a népzenei altatók világát mutatja be világzenei köntösben, és anyák napjára is kitűnő ráhangolódást ígér.  

Kedves Koncertlátogatónk! Örömmel értesítjük Ránki Fülöp, Devich Gergely és Stark János Mátyás 2023. március 26-i elmaradt koncertjének pótlásáról. A koncert új időpontja: 2023. május 7. vasárnap 19:00. A korábban megváltott jegyek és bérletek az új időpontra automatikusan érvényesek maradnak. Amennyiben a május 7-i koncerten nem tud részt venni, kérjük, forduljon kollégáinkhoz az info@bmc.hu címen a visszaváltás lehetőségével kapcsolatban 2023. április 30-ig.  Köszönettel és üdvözlettel: Budapest Music Center Ránki Fülöp, Stark János Mátyás és Devich Gergely 2023-as kamarasorozata a négy évszakot egy-egy koncerttel koronázza meg a BMC Koncerttermében. A fiatal művészek a zongoratrió-irodalom kiemelkedő remekműveiből válogatnak Mozarttól Ravelig. Az első három hangversenyen triópárosítások szólalnak meg, hol a művek különbözőségét és sokszínűségét, hol azok közös vonásait hangsúlyozva, a negyedik műsorban pedig egy-egy duószonátát is hallhat a közönség, ami a zenészek régebbre visszanyúló páros együttműködéseiről tanúskodik. A tavaszias vidámság alatt már-már schuberti szomorúság rejtőzik Mozart áttetsző textúrájú E-dúr triójában, amelyet az adósságba keveredett zeneszerző 1788-ban, a három utolsó szimfónia társaságában fejezett be, és valószínűleg házimuzsikálásra szánt. Az E-dúr hangnem Mozart életművében rendkívül szokatlan választás, ráadásul nem csak a témákról nehéz eldönteni, hogy örömteliek vagy melankolikusak-e inkább, de a meglepő harmóniai fordulatokban is sötét árnyak sejlenek fel.Csajkovszkij terjedelmes a-moll triójának hangvételét hol az eufória, hol a tragikum, hol az érzelmesség, hol pedig a pátosz határozza meg. Bár a zeneszerző úgy nyilatkozott, a hegedű-cselló-zongora összeállítás működésképtelen, végül az orosz zeneszerzők közül elsőként adta a fejét trió komponálására, amiben patrónusa, Nagyezsda von Meck unszolása mellett művészbarátja, Nyikolaj Rubinstein korai halála is nagy szerepet játszott. A sorozat további koncertjei: 2023. szeptember 16. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók III. | Beethoven és Mendelssohn2023. december 1. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók IV. | Debussy és Ravel A koncertsorozat kapcsán készült riportunk itt olvasható.

A Hungarian Clarinet Connection együttes elsődleges célja a magyar klarinét- és kamarazenei repertoár mind a hazai, mind a nemzetközi hangversenyéletben való bemutatása, valamint saját átiratokkal, transzkripciókkal való bővítése. Az együttes tagjai a Magyar Állami Operaház klarinétművészei, név szerint: Rumy Balázs (klarinét), Galavics Gábor (klarinét), Novák András (klarinét) és Pálfi Csaba (basszusklarinét).

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt. Legendás Albumok – Bob Brookmeyer / Tom Harrell: Shadow Box Generációs találkozásként is leírható a Shadow Box című 1979-ben kiadott lemez, melyen minden idők egyik legnagyobb harsonása, Bob Brookmeyer hallható. A ventilharsonát a jazzbe bevezető legenda, Gerry Mulligan, Stan Getz, Jim Hall és Jimmy Guiffre partnere, kolosszális big-band arranzsőr volt a felvétel doyenje – még ötvenen innen. A mesterként lassan mellé felnövő trombitás és szárnykürtös, a 32 éves Tom Harrell második rezes szólistaként szerepelt, álomszép és izgalmas szólókkal. A zongorához a negyvenhat éves Benny Aronov ült, aki minden szám hangszerelője volt. Óriási tapasztalatot szerzett különféle énekesek, szólisták és kísérő zenekarok zongoristájaként, zenei vezetőjeként, de talán szerénysége is magyarázza, hogy mindaddig csak egy lemez jelent meg vele zenekarvezetőként. A standardek mellett az ő szerzeményeit is műsorra tűzték, például az ellenállhatatlan sodrású címadó számot. A stúdióban ő volt az együttes és a Buster Williams–Joe Le Barbera ritmusszekció vezetője, az LP is így jelent meg, de a CD-n már Brookmeyer neve került legelőre.A kvintett felvétele bizonyítja, hogy a hetvenes évek hagyományosabb jazzfelvételeit sem szabad lebecsülni, hogy a jazzes, hátradőlős ritmusok, el nem sietett szólók adják az igazi feszültséget, hogy az előzékeny zenekari szerepfelfogás többé, és nem kevesebbé teszi a muzsikust. Nem kétséges, hogy a szerénységéről és kimeríthetetlen tudásáról ugyancsak közismert Cseke Gábor számára nagyon testhezálló lesz ez a feladat, míg a nagynevű fúvósok, több generáció képviseletében, akik mind több rezes hangszeren is játszanak (Fekete-Kovács Kornél, Korb Attila, Gőz László, Szalóky Béla) egyszerre tekintik ennek a lemeznek eljátszását jutalomjátéknak, és kollégáik részéről új inspirációnak.

Az Abstract formációt a hazai klubokban és színpadokon bő öt éve hallhatja a közönség, de kísérletező kedvüket és műfaji határokon átívelő zenéjüket két lemezről és egy élő koncertkiadványról is ismerhetjük. A klasszikusnak számító dob, bőgő, gitár felállás ellenére nem egy mainstream formációról van szó. Sajátos zenéjük többféle stílust ötvöz nagy rugalmassággal: a posztrocktól az avantgárd fordulatokig igen sok színnel találkozhat a közönség, de a jazz attitűdje és fő princípiumai szinte mindig hallhatóak maradnak. Ezúttal a Grey Fox Ran Across the Desert című műsoruk mutatkozik be, amely elbeszélő, meseszerű témáival anélkül ad szárnyat a hallgató fantáziájának, hogy programzenévé válna. Nem is ez az alkotók szándéka: a zene sokkal inkább színes, izgalmas, szabad asszociációs játékra hívja a hallgatót.

Lehengerlő, egyedi és kifejező hangzást munkált ki az Electric Vouhila francia négyesfogata az elmúlt tíz év során. Zenéjük alapját egyik részről az urban pop, másrészt az afrikai szertartásos zenék adják, például a madagaszkári tsapiky, a sungura vagy a kongói tradicionális zenét elektronikával vegyítő tradi-modern. Ezt a világot a free jazzben gyökerező improvizatív hozzáállás, illetve a rock telített hangzása teszi teljessé. A már-már mániákus életörömmel játszó csapat inspirációs forrásai gyakran közvetlenül is megnyilvánulnak: negyedik, Kiteky című albumukat (Another Record/Capsul Records) azoknak a tsapiky zenészeknek ajánlották, akikkel 2022-es madagaszkári turnéjuk során találkoztak.   Kiteky by Electric Vocuhila

Az izraeli Apifera quartetben négy szólista – Nitai Hershkovits, a Rejoicer néven ismert Yuval Havkin, Amir Bresler és Yonatan Albalak – fog össze, hogy az elektronikus és akusztikus hangzások elegyéből olyan transzcendens harmóniákat hozzanak létre, amelyek tükrözik a természet lenyűgöző gazdagságát és törékeny egyensúlyát. A négy zenész már számos felvételen játszott együtt, első önálló albumuk 2021-ben jelent meg a Stones Throw gondozásában. Ezen a lemezen az együttes improvizatív és életteli megközelítést választott: mindössze három nap alatt írták meg és rögzítették a teljes anyagot. Korábbi EP-jükből (6 Visits) pedig az elektronikus jazz quartet zenei génkészletét ismerhetjük meg, hiszen Madlib, Duke Ellington, a Massive Attack, Szergej Prokofjev, a Sunbear, McCoy Tyner és Squarepusher zenéinek átdolgozása elidegeníthetetlenül beépült az Apifera szótárába.  

Kristin Lash és Jakob Grey alternatív ének-gitár duója, a Lash & Grey két év alatt két, sztárvendégek közreműködésével fémjelzett albumot adott ki, és szülőhazájuk, Szlovákia mellett Csehországban is elnyerték a legjobb debütáló albumnak, a legjobb kislemeznek és a legjobb albumnak járó elismerést. A jazzról és a soulról kimunkált sajátos víziójuk azóta viharos gyorsasággal hódította meg a legnevesebb nemzetközi színpadokat, nemsokára pedig Pat Metheny, Herbie Hancock és Mononeon illusztris társaságában találták magukat a Bella Concerts ügynökség művészei között. Útjukat nemcsak a közönség és a kritikusok figyelme, hanem díjak özöne is kíséri. Nem csoda: bár a duó mindkét tagja igen fiatal, zeneiségükben és szuggesztív előadásmódjukban máris kiforrott művészek árnyalatgazdagsága és bűbája köszön vissza. Dalaikban akár a saját életüket is meghökkentő őszinteséggel dolgozzák fel, tág teret hagyva a hallgató értelmezésének, így lelkünk legrejtettebb húrjait képesek megpendíteni.  

A mai Európában dübörög a kreatív zene: különleges hangzások szűrődnek át Londonból, Párizsból vagy akár Barcelonából, és egyre erősödő motívumok hallatszanak, amelyek hozzájárulnak a kontinens kulturális diverzitásához. Ilyen hangzások és motívumok szülőhazája Köln, Ramesh Shotham ütőhangszeres otthona is. Ramesh Indiában született, Chennai (korábban Madras) zsibongó nagyvárosában, amely a karnatikus zene, vagyis a dél-indiai klasszikus zene fővárosa is egyben. Ebben a hihetetlenül kifinomult tradícióban nőtt fel és tanulta ki a komplexitásáról ismert ritmusnyelvet, illetve a hozzátartozó különleges hangszercsaládot, amelynek tagja a mridangam, a tavil, a ghatam és a kanjira is. Ramesh a nyolcvanas években költözött Európába, és azóta is a karnatikus zene egyik karizmatikus nagykövete. Pályafutása során a legkülönbözőbb muzsikusokkal dolgozott, mint például a libanoni oud-virtuóz Rabih Abou-Khalil, a jazzprovokatőr Steve Coleman, Charlie Mariano, a bengalurui Karnataka College of Percussion, a Carla Bley Big Band vagy a WDR Big Band. Turnézó zenekara, a Madras Special élő zenemandalát teremt különleges, az európai fülnek szokatlan skálákkal és ritmusokkal, amiben két kölni jazzmuzsikus, az iráni származású Reza Askari és a német Sebastian Müller, valamint a budapesti Lantos Zoltán eleven egyénisége is fontos szerepet játszik.  

A 2006 óta működő Santa Diver formációt a 2019-ben Artisjus-díjjal kitüntetett jazzhegedűs Kézdy Luca, a multiinstrumentalista-zeneszerző Szesztay Dávid és Szegő Dávid dobos alkotja. A három hangszer és egyéniség egészen sajátos és unikális zenei világot képvisel, amit a jazz, world music, és a modern creative metszetében talált meg. Hangzásukat a rendhagyó felállás (hegedű, basszusgitár és dob) mellett alapjaiban meghatározza Kézdy Luca különleges, széles érzelmi spektrumú hegedűjátéka, a színes és dallamos basszus szólamok, illetve a kísérletező, néha szélsőséges, finom és egyben energikus dobolás. A trió szerepelt már az összes fontosabb hazai fesztiválon és klubban, ezen kívül számos európai és tengeren túli fesztiválon is koncertezett: Chelsea Music Festival, NYC (US), Cairo Jazz Festival (EG), Südtirol Jazzfestival (IT), Sparks & Visions Jazz Festival (DE), Amersfoort World Jazz Festival (NL), Voll Damm Festival Jazz Vic (ES), Gaume Jazz Festival (BE). 2019 decemberében nagy sikerű koncertet adtak a Zeneakadémia Solti Termében. Eddigi kiadványaik – négy album és egy válogatás LP – után idén tavasszal jelenik meg Morning Air című ötödik lemezük, amelyet ezen a koncerten mutatnak be.  

Kortárs sorozatunk zárásaként Petőfi 200 éves jubileumának tiszteletére olyan műsorral készülünk, melyben csodálatos találkozásait mutatjuk – többnyire – magyar költők verseinek és a belőlük inspirálódott zenekölteményeknek. Igazi ünnep ez, hiszen nemcsak az irodalom területén vannak kiemelkedő szerzőink, hanem a zeneművészetben is igazi kiválóságokkal büszkélkedhetünk, akik közül most néhányat meg is idézünk alkotásaikon keresztül. Időben is hosszú utat járunk be: a 20. század közepén keletkezett két Petőfi-kórustól kezdve egészen a mostig, hiszen két olyan mű is megszólal, melyet a nagyérdemű először hallhat. Az ősbemutatókat Tóth Péter és Kecskés D. Balázs jegyzi. Szép versek, emelkedett zenék – ezzel várjuk Önöket májusban.

Minden bizonnyal Debussy is üdvözölte volna az ötletet, hogy műveit másfél évszázaddal később korlátokat nem ismerő művészek oltsák a pillanatba, hiszen a zenei impresszionizmus előfutáraként maga is erre törekedett. Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Harcsa Veronika énekes, valamint Fenyvesi Márton gitárművész és sound designer Debussy legszebb dalaiból készített olyan kortárs átiratokat, amiben mindez lehetségessé válik. A zeneszerző Paul Verlaine és más költők verseire írt művei új fényben mutatkoznak meg a hárfa légiessége és a sotto voce, vagyis a klasszikusnál beszédközelibb énektechnika révén, az élő elektronikus effektek által pedig valódi dimenzióváltáson mennek keresztül. A nagy sikerű, BMC Records gondozásában megjelent, Debussy NOW! című lemez anyaga 2023 májusában ismét élőben hallható az Opus Jazz Clubban.  

A reneszánsz madrigál a zenetörténet egyik megosztó műfaja: lelkes amatőr kórusok éneklik magyarított szövegekkel, miközben sokakat taszít a körötte kialakult pecsenyeillatú művidámság. Pedig a madrigál a későreneszánsz legfontosabb zenei műfaja – a kritikai élű megjegyzés a zenén keresztül talán a korszakot minősíti? Nem. A madrigál világa mély és elsőrendű, csak friss tekintettel kell szemlélni: felfedezni benne Petrarca követésének nyelvteremtő erejét, a manierizmusnak a lét sötétségével szembenéző tekintetét, az ébredő modern „én” kifejeződésre való törekvését. Észrevenni benne a populáris zene és a zeneipar létrejöttét, és ezek recepcióját a kor legnagyobb komponistái részéről. Előadás- és koncertsorozatunkkal szeretnénk kiszabadítani a madrigált a közkeletű előítéletek köréből; rámutatni, hogy benne a legfelnőttebb tartalom jelenik meg a legkifinomultabb formákban. A téma óriási, s a madrigál szemlélete állandó változásban van. Sorozatunk előadásai nem arra törekszenek, hogy tankönyvként vezessenek elő mindent a műfajjal kapcsolatban, hanem négy különböző szempontból vizsgálják a reneszánsz madrigált. Lax Éva, a 16–17. századi olasz nyelv legkiválóbb hazai tudósa segít a madrigál nyelvhez való viszonyának tárgyalásában. A koncertek ugyan kapcsolódnak valamelyest az előttük elhangzó előadásokhoz, de nem azok illusztrációi, önálló vonulatot képeznek, s az olasz reneszánsz madrigál három kiemelkedő alkotóját és egy nevezetes korabeli antológiáját tárják a hallgatóság elé.

Ezen a kétrészes koncerten két olyan zenekarral találkozhatunk, akiknek a korábbi években már volt alkalma elbűvölni az Opus közönségét. A francia Nefertiti tagjait a kompozíciós formák finomhangolása iránti szenvedély köti össze. A nemek arányát tekintve is kiegyenlített, kiváló zenészekből álló kvartettet 2013-ban alapította a zongorista Delphine Deau, akinek darabjait a komplex, jól átgondolt dramaturgia jellemzi. A szaxofonos Camille Maussin egy igazi dallamvarázsló, aki a soundpainting területén is járatos, és gyakran közreműködik zenészként táncos és színházi alkotásokban. Játékával kiválóan illeszkedik Deau koncepciójába, komplementerét adva a zenekarvezető lírai megszólalásmódjának. A dobos Pierre Demange szintén dolgozik más művészeti területeken, előszeretettel működik közre a film és a cirkusz világában. Az elképesztően rugalmas brazil bőgőssel, Pedro Ivo Ferreirával való játéka olykor azt a benyomást kelti, mintha felfedezték volna az örökmozgók titkát. Az osztrák chuffDRONE öt olyan karizmatikus zenész együttese, akik mindnyájan a maguk egyéni módján közelítenek a jazzhez, ugyanakkor egymásra figyelő csapatjátékosok, akik szenvedélyes elkötelezettséggel vesznek részt a közös zenei produkcióban. Amennyire tudatosan, annyira ösztönösen képesek szerzeményeikbe integrálni fékezhetetlennek tűnő kitöréseket, hangot adni a csendnek, extázist ritmussá alakítani, energiát költészettel, szemtelenséget tökéletességgel egyesíteni. A kollektív játék ereje révén eltűnik a választóvonal kompozíció és improvizáció között, a különféle hangszerek egyetlen, határtalan energiával teli, pulzáló hangzássá egyesülnek, amelynek vonzereje elől nincs menekvés. Az Opust már három ízben megjárt csapat 2022 júliusában jelentette meg legújabb lemezét.    

Ahogy sok más alkotó, Ligeti sem hamuban sült pogácsa nélkül indult útjára. Méltó tehát, hogy a Ligeti-hét kezdetén megidézzük mestereit, akik mind szakmailag, mind emberileg útravalóval látták el az akkor még nem is sejtett karrier előtt álló ifjú lángelmét. Farkas Ferenc és Veress Sándor tudása, hatása különösen meghatározó volt Ligeti számára. Farkast – akinél zeneszerzés-tanulmányait kezdte Kolozsvárott, majd befejezte Budapesten – így köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1995-ben: „Amit Tőled tanultam, az egyfajta mesterségbeli etika: az ember semmit nem ír »csak úgy« le, hanem addig javítgat, ameddig a fogaskerekek tényleg fognak. Szerkesztésbeli következetességet és pontosságot tanultam Tőled, [...] s azt is, hogy az ember tartózkodjék minden fontoskodástól és nagyképűségtől. [...] Piros ceruzával telefirkáltad összhangzattan-feadataimat, kis iskolai stílusgyakorlat-kompozícióimat: piros ceruzád nyomán láttam meg a dolgok – szavakban meg nem fogalmazható – rendszerét.” A Budapesti Vonósok olyan műveket válogatott össze a koncert programjába, amelyek bemutatják, mesterei közvetítésével Ligeti a 20. századi magyar zeneszerzés hányféle irányát ismerhette meg. És bár néhány éven belül Ligeti végérvényesen maga mögött hagyta a tanárai által képviselt világot, felépítve saját univerzumát, a tőlük kapott színvonalas mesterségbeli tudásról és példakép értékű jellemvonásaikról élete végéig tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezett meg.

Kurtág György előtt hajt fejet a szerző zenéjére specializálódott olasz Trio K programja, az Intimate Letters. A sokatmondó cím („Bizalmas levelek”) természetesen Leoš Janáček 2. vonósnégyesére utal, egyúttal azonban Kurtág György egyéniségének jellemző vonását is megragadja. Kurtág hangja mindig sugall, jelez, idéz, kiált, akadozik, repül, kalandozik, méghozzá a lehető leggyorsabb iramban – de még így sem feltétlenül képes lépést tartani a zeneszerző nyughatatlan gondolataival. Megalkuvást nem ismerő, radikális, koherens, világos és kizökkentő gondolatok ezek, amelyekben egy egyedülálló világ működése érhető tetten. Zenéjén keresztül Kurtág hangja a maga teljességében bontakozhat ki: a bölcsesség igazgyöngyeit szórja szét, és megszabja az időt, amit ezek gyűjtögetésével tölthetünk. Kurtág darabjai mellett olyan művek szerepelnek a koncert műsorán, amelyeket a Trio K a komponista 90. születésnapjának tiszteletére, az olaszországi Sienában 2016-ban megrendezett ünnepség alkalmából rendelt. Szerzőjük az elhangzás sorrendjében Toshio Hosokawa, Peter Ablinger, Lukas Ligeti, Alessio Elia, Howard Skempton, Riccardo Vaglini, Eötvös Péter és Sáry László. A kortárs alkotások mellett két, Kurtág számára is felettébb kedves zeneszerző, Robert Schumann és Johann Sebastian Bach egy-egy műve is helyet kap a programban. A trió ezzel a virágcsokorral kíván tisztelegni a zeneszerző előtt, amelyben – akárcsak Kurtág zenéjében – a létünk finomságát, áttetszőségét és tűnékenységét jelképező virágok metaforikus alakot öltenek. Az este metszéspontjában Ligeti utolsó befejezett műve, a Síppal, dobbal, nádihegedűvel áll, amelyet a zeneszerző Károlyi Katalin és az Amadinda együttes számára írt. A darabot ezúttal az énekművész mellett a legendás magyar kortárs zenei ütőegyüttes örököse, az Amadinda Percussion Project adja elő. Az Amadinda Percussion Project 2018-ban adta első koncertjét a Zeneakadémián. Rácz Zoltán azzal a céllal alapította meg a zenekart, hogy az Amadinda tagjainak bevonásával és infrastruktúráját használva olyan igényes kamarazenei programokat állítson össze, amelyeken keresztül átadhatják tudásukat a fiatal magyar ütőhangszeres nemzedéknek. A koncertet követően két, Ligetivel szoros kapcsolatban állt zeneszerző, Kurtág György és Eötvös Péter, illetve Fazekas Gergely zenetörténész beszélgetése hozza közel a hallgatókhoz a 20. századi zene ikonikus alakját: Ligetit, az embert és Ligetit, a művészt.

Kalandos módon, de Ligeti zenéje a filmművészetbe is megtalálta az utat. Ennek első epizódja egy azóta legendává vált történet: Stanley Kubrick bármiféle engedély nélkül használta fel a Lux Aeterna, a Requiem, az Atmosphères és az Aventures részleteit 1968-ban elkészült 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez. A zeneszerző pert indított, amit meg is nyert, de csupán jelképes pénzbeli elégtételt kért; mint elmondta, őt nem az ügy anyagi vonzata, hanem maga a tisztességtelen eljárás háborította fel. Az Űrodüsszeia mindenesetre nemcsak Ligeti zeneszerzői (el)ismertségének adott hatalmas lökést, hanem valóságos lavinát indított el a filmrendezők körében. A Ligeti 100 kísérőprogramjának keretében most Dargay Marcell kalauzolja el a hallgatót a film és zene kapcsolatának, ezzel együtt Ligeti sokoldalú művészetének mélységeibe.

Ezen az estén határokat nem ismerő művészek veszik kezükbe és formálják tovább Ligeti örökségét. Az első szettben két kisegyüttes tesz tanúságot arról, hogy a magyar zeneszerző munkásságának ihlető ereje a kortárs jazzben is a mai napig jelen van. A Concerto Budapest égisze alatt működő Ligeti Ensemble zenészei szólaltatják meg az embert próbáló tíz fúvósötöstételt, amelyekre Lukács Miklós Cimbiózis Triója felel, elmosva a kortárs zene és jazz között sokszor amúgy is oly vékony határvonalat. A koncert második felében a Modern Art Orchestra folytatja a 19-20. századi magyar zene felfedezését és kreatív újjáteremtését: Liszt-, Bartók- és Kodály-produkciójuk után a zenekar szólistái – maguk is zeneszerzők – ezúttal Ligeti darabjaira reflektáló kompozíciókkal készülnek. Forrásaik között főként korai művek szerepelnek, amelyektől Ligeti a bartóki minták követése vagy a népzene akkoriban elvárt felhasználási módja miatt később elhatárolódott. Amellett tehát, hogy a Modern Art Orchestra tagjai jazz-kamarazenei köntösben mutatják be Ligeti világát, az idő- és stiláris síkok kibékítésére is kísérletet tesznek: fiktív értelmezés keretében mutatják be, hogy a zeneszerző emigráció előtti és utáni kompozíciói nem állnak kizárólagos viszonyban egymással, sőt egymásba olthatók. A zenekar vendégekkel is bővíti a műsor palettáját, a sokoldalú Fassang László a Hammond-orgona színeivel gazdagítja a hangzást, a Moment’s Notice trió játékában pedig a pillanat ihlető ereje sodorja magával a hallgatót.

Pozsár Máté a magyar improvizatív zene egyik prominens alakja. Ligeti Special 6 formációját kifejezetten Ligeti születésének 100. évfordulójára hívta össze. Az együttes zenei koncepciója Ligeti György témáira és a zeneszerző darabjaiban fellelhető zenei rendszerekre épít. A Ligeti Special 6 kifejezetten olyan, egyszerűbb, elsősorban szólóhangszerekre írt darabokból merít, amelyek belső zenei összefüggései – dallami, formai, ritmikai építkezése és más, akár hangrendszerbeli sajátosságai – kifejezetten alkalmasak improvizációs folyamatok, kreatív, kollektív rögtönzések megszólaltatására. Ligeti így vallott ezekről a kompozíciós módszerekről:„1951-ben elkezdtem kísérletezni nagyon egyszerű hang- és ritmusstruktúrákkal (...) Olyan feladatokat adtam magamnak, mint hogy mit tudok kezdeni egyetlen hanggal, annak oktávtranszpozícióival, mit tudok kezdeni egy hangközzel, két hangközzel, bizonyos ritmikai viszonyokkal (...). A finom szonoritások területére jutottam, amelyek köztes tartományt alkotnak a hang és zörej között: a szólamok bonyolult egybeszövődése elfedi és elmossa a hangokat.”„Műveimben bizonyosan ki lehet mutatni konstrukciókat, sőt, spekulatív rendszereket is. (...) A konstrukció lehetőségét már előre jelzi a primitív elképzelés, és a kompozíciós folyamat elsősorban e rejtett lehetőség kibontása.” A Pozsár Máté: Ligeti Special 6 olyan improvizációs folyamat megszólaltatására tesz kísérletet, ahol a rögtönző zenészek közösen bontják ki a Ligeti György egyszerűbb elképzeléseiben rejlő lehetőségeket, megkísérelve olyan szonoritások létrehozását, amelyek köztes tartományt alkotnak hang és zörej között.

„Olyan zenés színpadi műveket kellene komponálni, melyeknél nem szükséges a szöveget szóról szóra érteni ahhoz, hogy felfogjuk a színpadon zajló eseményeket. Egy ilyesféle szövegnek nem volna szabad rögzítenie fogalmi összefüggéseket, hanem közvetlenül kellene visszaadnia az emberi emóciókat és viselkedésmódokat úgy, hogy a színpadi mozzanatokat és cselekvéseket a szöveg fogalmi értelemnélkülisége dacára értelmesként lehessen felfogni.” Ezt a fiktív, hangzókból kimunkált műnyelvet teremti meg az Aventures és annak folytatása, a Nouvelles Aventures, amelyben Ligeti vezetésével a humoros felszíntől egészen félelmetes vagy éppen misztikus mélységekig kalandozhatjuk be az emberi érzelmek világát. Az emblematikus darabpár mellé Ligeti két fúvósötösre írt ciklusa, Lukas Ligeti egyik műve, illetve két kortárs zeneszerző Ligeti emlékére készült kompozíciója kerül.

A Moment’s Notice Trio zenéjének keretét elektronikus hatások adják, amelyet aztán hangzásban és karakterben is eltérő hangszerek töltenek ki érzékeny és varázslatos kamarazenei dialógussal. Bárhol is járjon, a trió 2015-ös megalakulása óta mindig úgy lép színpadra, hogy tagjai legfeljebb csak az alapkoncepcióról egyeztettek. Hangjaik előzetes tervezés nélkül, az adott pillanat tovatűnő valóságában születnek meg, átvilágítva a jazz, a klasszikus és kortárs zene, illetve az elektronikus zene összefüggéseit. Ezen a koncerten rövid és különböző karakterű Ligeti-felvételek szólalnak meg elektronikus művektől a hagyományos felállású darabokig, a Moment’s Notice pedig ezekre felel improvizatív stílusban, hangszerek egész arzenáljával – a pillanat teremtő erejétől hajtva. Az este további különlegessége, hogy a trió két karizmatikus zenésztársát is vendégül látja: Lukas Ligeti zeneszerző-improvizátor experimentális és tradicionális zenei tapasztalatával, Fekete-Kovács Kornél pedig autonóm, a zenei gondolat szabad kifejezésére összpontosító szemléletével egészíti ki világjáró művészbarátai sajátos univerzumát.  

„A közelgő nyár boldogságától átitatott pünkösdi koncerten megcsodálhatjuk, mennyivel lettek virtuózabbak hangszeres szólistáink ebben a tanévben; hogyan választják meg a pünkösdi népijáték pünkösdi királyát a Palánták; hallhatjuk a kamaraénekcsoportok tolmácsolásában a gondtalanul éneklő pásztorokat, ahogyan azt Londonban, az 1600-as években elképzelték; az Ifjúsági Vegyeskar pedig a természet lágy ölére vágyó szerelmes szívek örömeiről énekel majd nekünk.” – Dinyés Soma, vezető karnagy

A szólóhangszerekre írt darabok Ligeti életművének különleges szeletét képezik, hiszen a zeneszerző nemcsak a zenekarokkal és kisebb együttesekkel, hanem minden egyes hangszerrel addig kísérletezett, amíg meg nem találta a maga játéktechnikai vagy kompozíciós újítását. Az estét nyitó Poème symphonique után a húros hangszereket a cselló képviseli. A szólócselló-szonáta, amelyet Zétényi Tamás lemezre is rögzített a BMC Records számára, sok hányattatás után vált a csellórepertoár sarokkövévé. Első része, egy képzeletbeli dialógus szerelmi ajándékként készült és süllyedt a fiókba, bravúros második része felkérésre született, de Magyarországon lényegében betiltották, később pedig fiatalkori mű lévén maga a szerző próbálta visszatartani a darabot a nyilvánosság elől. A billentyűs hangszerek közül ezúttal nem a zongora, hanem a csembaló kerül a középpontba. Az ironikus és nyomokban magyaros elemeket tartalmazó Hungarian Rock mellé a Continuum kerül, amely – csembalóra alkalmazva bizonyos zenekari textúrákat – gépszerű zakatolást jelenít meg, a rövid impulzusok gyors egymásutánja ugyanakkor az időbeli összemosódás, a folytonosság érzetét képes kelteni. Ligeti vokális darabjaiból a 2022-es Kodály Zoltán Kórusverseny győztese, a Pax et Bonum Kamarakórus nyújt válogatást, majd a műsort Balogh Máté erre az alkalomra komponált a cappella műve kerekíti le, amelyben Fehér Renátó „magyar halandzsája” a Ligetire oly jellemző clusterekkel – szomszédos hangok sokaságából álló, a klasszikus harmóniavilág felől meg nem fejthető hangzatokkal – találkozik, és hoz létre valamiféle „értelmes értelmetlenséget”.

Sašo Vollmaier új produkcióját Ligeti György és Joseph Beuys párhuzamos művészi pályája ihlette. A szlovén zongoraművész két fő hatást egyesített a műsorban: Ligeti tisztán akusztikus hangszerekből kikevert, de már-már az elektronika dimenzióját súroló hangszíneit, illetve Beuys arra irányuló törekvését, hogy ledöntse a falakat a mindennapi élet és a művészet között. Két nagy szólózongorás vállalkozás – Kind of Laibach és Nietzsche – után Vollmaier Ligeti zongoraművei közül választott ki hármat. Minden kompozícióra két-két variációt mutat be, amelyekből kortárs és klasszikus zenei technikák segítségével épít fel dús hangzásvilágú, komplex akusztikus-elektronikus előadást. A produkció bemutatóján, amelyre a Cankarjev domban került sor, a vizuális dimenziót a Things I Miss és a Komposter biztosította, míg a zongorahang módosítását Luka Jamnik producer-zeneszerző, Vollmaier gyakori alkotótársa végezte. A hangzásvilág vezérmotívumai a sötétség, a csend, a zaj, a döbbenet és a magány zenei benyomásait egyaránt felölelik. A produkció alcíme – How to Explain Ligeti to a Dead Audience – Beuys leghíresebb, How to Explain Pictures to a Dead Hare című performanszára utal. Ennek szimbólumaival Beuys többek között arra akarta rávezetni a közönséget, hogy a művészi alkotásokban (így a koncertekben is) racionális gondolkodás helyett a spiritualitást, illetve azokat a láthatatlan energiákat keressék, amelyek a természetet és életünket vezérlik. Beuys és Ligeti kölcsönösen tisztelték egymást, és esztétikai-művészetelméleti felfogásuk is hasonlóságokat mutat. Tevékenységük részben átfedésbe is került: Beuys hangot és zenét kezdett használni performanszaihoz, amelyeket később koncerteknek nevezett el. Ligeti zenéje pedig fokozatosan öltött performansz jelleget, amit műveinek előadása is egyre növekvő mértékben bizonyított. Ligeti és Beuys a zenét nem csupán hangokból alkotott kompozíciókként fogják fel, a koncertet nem pusztán hangszeren való játékként, és a performanszt nem egyszerűen élő térbeli installációként – valamennyi komplex aktust jelent, amelyben a társadalmi részvétel és a rituális elemek is hangsúlyosan jelen vannak. Az előadó valamiféle közvetítő vagy sámán, de a befogadó az, aki észlelés, intuíció és reakció által megteremti a folyamat lényegét. Persze ha a közönség halott, akkor ez az elgondolás alaptalanná válik… Fotók: Nika Hölcl Praper  

1956-os emigrációját követően Ligeti az újrakezdés fájdalmas és örömteli perspektívájával szó szerint belevetette magát a munkába: rövid bécsi tartózkodásuk után Kölnbe utazott tovább feleségével, ahol a Westdeutscher Rundfunk elektronikus zenei stúdiójában megismerkedett a fiatalabb generáció, Nono, Boulez és Stockhausen munkáival, és maga is alkotni kezdett. Bár az itt született három mű Ligeti munkásságának csupán kis szeletét jelenti, mára világosan látszik, hogy a stúdióban szerzett ismeretei döntőnek bizonyultak stílusának fejlődésében. A szólamok rétegzése, a hangszínek mesteri formálása, a mikropolifónia és a szabálytalan ritmusok mind kulcsfontosságú elemmé váltak akusztikus műveiben, és egyúttal végérvényesen rajta hagyták Ligeti kézjegyét az elektronikus zenén. Ezt az örökséget viszi tovább a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Elektronikus Zenei Médiaművészet szakiránya, melynek célja, hogy a jövő elektronikus zeneszerzői egyedi, sajátos, kiforrott művészeti vízióval kezdjék meg pályájukat. A tanszak hallgatói a BMC Ligeti 100 fesztiválján elektronikus miniatűröket mutatnak be, a zeneszerző máig tartó hatására reflektálva.

1945-ben két Romániában született, magát magyarnak valló fiatal művész átmerészkedett a magyar határon, és Budapestre zarándokolt, hogy részesülhessen Bartók örökségéből. 1956-ban útjaik szétváltak, de kapcsolatuk – homlokegyenest ellenkező gondolkodásuk ellenére – az első találkozástól fogva soha nem szakadt meg. Kurtág a születésnapja tiszteletére rendezett koncerteken ragaszkodott hozzá, hogy Ligeti darabjai is szerepeljenek a műsorban; most, Ligeti születésének századik évfordulóján pedig alighanem az ő kívánságát teljesítjük azzal, hogy a programon Kurtággal osztozik. Avatott magyar és külföldi előadók róják le tiszteletüket az európai kultúra két zászlóvivője előtt: a koncert első részében a zeneszerző-improvizátor Lukas Ligeti és az ifjú sztár Nicolas Namoradze játszik, a második részben pedig itt lesz a brácsások királynője, Kim Kashkashian, az Izland Glenn Gouldjaként elhíresült Víkingur Ólafsson, a magával ragadó Steven Isserlis, Ligeti és Kurtág két hazai szakértője, Csalog Gábor és Kemenes András, Rácz Zoltán és Holló Aurél úttörő duója, illetve a kintorna mestere, Pierre Charial, akivel Ligeti maga dolgozta ki néhány művének átiratát.

„Ligeti György zenéjét játszani-hallgatni számomra mindig pont olyan, a pillanatban megszülető élmény, mint amikor improvizálok, akár jazzt, akár csak úgy, műfaji határok nélkül. A Mester zenéje – miközben a legapróbb részletekig menően, matematikai pontossággal megmunkált – állandóan megújítja önmagát, mint egy örökzöld növény, meg nem szűnő spontaneitással. Úgy is mondhatnánk: elcsépelhetetlen. Az állandó változás érzete, az áramló dinamizmus erős hatást gyakorolt rám akkor is, amikor ezt a műsort komponáltam, csakúgy, mint a darabok tiszta logikája. Én is törekedtem a szerkezetek és formák tisztaságának megteremtésére, de arra is, hogy emellett bőven legyen tér előre ki nem számítható zenei történések »kipattanására«, amelyek az improvizatív részek keretében majd minket is kellően meglepnek. Elsősorban Ligeti zongoradarabjaiból (Etűdök, Musica ricercata és a fúvósötösre írt Bagatellekből válogattam teljes darabokat vagy csak részleteket inspirációs forrásnak, és ezeket vittem tovább a fantáziám és a nonettformáció egyedi hangzása által ihletett dimenziókba.” Szabó Dániel

Ligeti György már életében a XX. századi magyar és az egyetemes zeneirodalom klasszikusává, kanonizált mesterré vált. Lebilincselő egyénisége és beskatulyázhatatlan életműve azonban még születési centenáriumán is ellenáll a szoborrá merevítés tiszteletteljes gesztusának. Ezt bizonyítja ez az ünnepi koncert is, amelynek műsorán Ligeti lenyűgöző és meghökkentő remekművei mellett Kurtág György, Eötvös Péter és Vidovszky László alkalmi hommage-kompozíciói is a közönség elé tárulnak. Épp Vidovszky László írt így 2006-os Ligeti-nekrológjában a nagy pályatársról: „Írt radikális, polgárpukkasztó(nak hitt) műveket és gyászmisét. Elektronikus zenét írt akkor, amikor még csak nagyon kevesen hittek ebben a technikában, és újraélesztett nagy romantikus zenei formákat, újradefiniálta a zongoramuzsika fogalmát […]. A mai kor hatalmasra nőtt és széttöredezett tudása egyik előfutárát is tisztelheti benne, aki ugyanakkor még minden ízében az oszthatatlan régi tudás birtokosa és letéteményese is volt.”

"Miért, hogy mindazok, akik kimagaslóak a filozófiában vagy a költészetben vagy a művészetekben, melankolikusak?" Arisztotelész

A virtuóz zongorista, Tzumo Árpád az amerikai Monk Institute hallgatójaként végzett, azóta pedig bejárta a világot számos hazai és külföldi produkció közreműködőjeként. Az elmúlt években olyan nagy amerikai sztárokkal koncertezett, mint Wayne Shorter, Terence Blanchard vagy Kenny Garrett, és nem kisebb formátumú billentyűstől leshette el a jazz-zongorázás fortélyait, mint Herbie Hancock. Itthon szólóban, a SoLaTi funky együttesben, népzenei feldolgozásokkal és a maga vezette zenekar élén is sikereket arat. Legutóbbi, Pat Metheny-szerzeményekből kiadott trióalbuma (Tzumo Plays Pat) a szerző elismerését is kiérdemelte. Ezen az estén dobokon a billentyűk mögül is jól ismert Tálas Áron, míg basszushangszeren a legendának számító örök fiatal, Torma Rudi csatlakozik, hogy bemutassák Tzumo legújabb szerzeményeit. A második részben a zenekarhoz a kiváló fuvolaművész, Kanyó Dávid is társul, aki lassan két évtizede játszik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ám gyakran a jazzen keresztül találja meg az utat hangszerei széles körű elismertetéséhez és kreativitásának kibontakoztatásához.

2021-ben a kölni Zeneakadémia és a müncheni Hochschule für Musik und Theater hallgatói közös kollaborációban vettek részt, melynek célja új dalok írása és előadása volt. Az egyetlen kikötés az volt, hogy 21. századi szövegeket kellett megzenésíteni. A végeredmény rendkívül színes és izgalmas lett, igazán különleges volt megfigyelni, hogy a fiatal német és más nemzetiségű zeneszerzők milyen kimagasló érdeklődést mutatnak a dalírás iránt. Mintha a Lied műfaja hirtelen újrateremtődne, vagy akár továbbfejlődne. A programban szereplő zeneszerzők a Hochschule für Musik und Theater München jelenlegi és diplomázott hallgatói, mindannyian Prof. Moritz Eggert tanítványai. A program szervezője és művészeti vezetője Varga Abigél zeneszerző.

Leginkább a férfikarok hangzásával rokonítható a mélyvonós együtteseké - nem véletlen, hogy utóbbiak irodalma sokszor merít belőlük. A mostani koncerten azonban három eredeti kompozíció is elhangzik, közülük kettő is erősen kapcsolódik Liszt szellemiségéhez. Valamennyi darab megjelent a BHKZ Edition gondozásában, ezeket a helyszínen is meg lehet vásárolni.