Az Infermental magazin, ahogy azt az alcíme (The First International Magazine on Videocassettes) is büszkén hirdette, 1981 és 1991 között a világ első és – tehetnénk hozzá – egyben utolsó videókazettákon kiadott nemzetközi audiovizuális periodikuma volt. Ennek a kultúrtechnikailag meglehetősen szokatlan, – a kevés hasonló, de többnyire nem nemzetközi próbálkozástól eltekintve – majdnem párját ritkító formátumnak a pontos meghatározása nem magától értetődő feladat. Az Infermental ugyanis az 1980-as években egyszerre volt információs szolgáltatás, kommunikációs csatorna a világ alternatív médiaintézményei, -csoportosulásai és -szcénái között, a kortárs globális audiovizuális kultúra alternatív és művészi tendenciáinak egyfajta partikuláris látlelete („enciklopédia”), alternatív transznacionális gazdasági és terjesztési modell, és nem utolsó sorban egyfajta médiatechnológia kulturális mozgalom, hálózat, a maga korában sajátos „hype” jelenség is. Mai, retrospektív megközelítésben az Infermental egyfajta az internet korszaka előtti videómegosztó platformszerűség volt, amit a kortárs viszonyok között részben a lapkiadás, részben a videó- és filmforgalmazás kultúrtechnikáinak praktikáiba öltöztettek. Az Infermental hazai jelentékenységét két tény adja. Az egyik, hogy Bódy Gábor volt a főkezdeményezője, akkori felesége Dr. Bódy Vera (Baksa-Soós Veronika) pedig a későbbi főszervezője a magazinnak. A másik, ebből következő pedig, hogy az Infermental fennállása során megjelent 10+1 lapszámban a Magyarországról beküldött videók száma erősen felülreprezentált volt az ország tényleges, késő kádárkori alternatív médiakulturális és videóművészeti szcénájához képest. Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretei között pedig az adja történeti aktualitását, hogy az Infermental lapszámok számos audiovizuális és térakusztikus technológiai kísérletnek, alternatív zenekarok videóklipjeinek is terjedelmet adtak. Így a jelenből visszatekintve az Infermental kazettakiadása értékes korarchívum is. Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál filmklubja keretében az Infermentalról Keskeny András tart vetítéssel egybekötött előadást. Keskeny András az ELTÉ-n filmtudományt, a MOMÉ-n művészi fotográfiát, a berlini Humboldt Egyetemen kultúratudományt tanult. 2015 és 2018 között a Photo-Objects című interdiszciplináris kultúratudományi kutatási projekt munkatársa a Berlini Állami Múzeumoknál. 2017 és 2019 között a Humboldt Egyetem Kultúratudományi Intézetének óraadója. 2022 és 2024 között az ELTE több tanszékének és az Eötvös József Collegium Társadalomtudományi Műhelyének óraadója. 2024-től a Bielefeldi és Szegedi Egyetemek doktorandusza, disszertációs témája az Infermental médiakultúrtörténete. További kutatási területei: az 1970-es és 1980-as évek alternatív médiakulturális praktikái, a videóklipkultúra az 1980-as évektől napjainkig, ill. a kortárs audiovizuális kultúra kultúratudományi esztétikája. Kurátor:Dargay MarcellKaincz Orsolya Moderátor:Dargay Marcell Előadók:Keskeny AndrásA program az Ernst von Siemens Musikstiftung és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

A Fluidian művésznév alatt a nagykárolyi születésű Emil Gherasim zeneszerző, zenész, hangművész rejtőzik, akinek munkái között elektroakusztikus és elektronikus zenék, kamaraprodukciók, film- és színházi zenék, kortárs tánc- és vizuális performanszokhoz készült hangillusztrációk és ambient hangképek egyaránt szerepelnek. Fluidian leginkább szólóelőadásairól ismert, de olyan művészekkel is együttműködött már, mint Arve Henriksen, Szemző Tibor vagy Heidrich Roland. Ezúttal improvizatív kamarazenei dialógusban vesz részt a Moment’s Notice Trió tagjával, Gőz Lászlóval, illetve a Moment’s Notice utóbbi években állandósult vendégművészével, Fekete-Kovács Kornéllal, akik Fluidianhoz hasonlóan a pillanatban születő zene gyakorlott mestereiként világítják át a jazz, a klasszikus-kortárs és az elektronikus zene összefüggéseit.   A koncert az Ernst von Siemens Musikstiftung támogatásával valósul meg.Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Mester Dániel bejárta a világot, hogy rátaláljon saját zenei világára, amelyben egyaránt megférnek Anatólia dallamai, az indonéz skálák és képzeletbeli magyar népdalok. A fúvószenész klasszikus klarinétosként kezdte zenei pályafutását, majd a jazz-szaxofon következett, felsőfokú tanulmányait Amszterdamban, a Conservatorium van Amsterdamban végezte, melynek kapcsán nemcsak alkalma volt a világ számos pontjára (Dél-Korea, Indonézia, Törökország, Brazília, Marokkó) eljutni fellépő művészként, de lehetősége nyílt a nyugati zenei tradíciókon kívüli zenei örökségek megismerésére is. Foglalkozott film-zeneszerzéssel, jelenleg pedig a török klasszikus- és népzene tanulmányozása jelent újabb inspirációt számára, melynek hatása visszaköszön saját szerzeményeiben is. Régóta dédelgetett álma, egy saját trió megalapítása a vírushelyzet okozta lecsendesedéssel, vissza- és előretekintéssel valósult meg. A fiatal magyar jazz-generáció két tehetséges zenészét, Cseh Péter gitárost és Hidász Tamás dobost hívta társul ebbe a zenei kalandjátékba, ezen a koncerten pedig az ördöngösen virtuóz cimbalmos, Balogh Kálmán is csatlakozik hozzájuk. www.mesterdaniel.com

Daniel Erdmann legújabb zenekarának neve Németország és Franciaország párosára utal: időről időre válságba kerülő kapcsolati dinamikájukat akár Európa hajtóművének is nevezhetnénk. A terápiát magára vállaló Erdmann több mint 20 éve utazik a két ország között, és munkásságának középpontjában is német-francia együttműködések állnak, így jól ismeri a hasonlóságokat, különbségeket és a lehetséges félreértéseket is. A szextettben a jóleső biztonságról két régi zenésztársa gondoskodik: egyikük Théo Ceccaldi, a Velvet Revolution tagja, a másik pedig Vincent Courtois, akivel számtalan különféle projektben dolgoznak másfél évtizede, például a Robin Finckerrel alakított trióban – mindkét zenekar megfordult már az Opusban, és több lemezük jelent meg a BMC Records gondozásában. Új tettestársként tűnik fel Hélène Duret, aki FUR triójával nemrég adta ki második albumát a BMC Recordsnál, míg a ritmusszekciót Eva Klesse és Robert Lucaciu, a német jazzszcéna két összeszokott szereplője alkotja. Ennek a német-francia párterápiának a titka tehát az az öröm, amit a két ország legnagyszerűbb zenészei a közös játék során megosztanak egymással és a közönséggel. A koncert előtti napokban debütáló albumukat is rögzítik, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.

Haydn életét végigkísérte a kvartett-komponálás, első és utolsó vonósnégyese között 48 év telt el, több, mint Schumann teljes élete. A romantikus mester pedig szinte összes kamarazenei művét egyetlen év alatt írta. Kurtág György művészete sok szállal kapcsolódik mindkét nagy elődhöz. A Dohnányi Quartet idei koncertsorozatában e három szerző vonósnégyesein keresztül nyújt bepillantást a műfaj mélységeibe, sokszínűségébe.

A zenekarvezető Pataj György 1997-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Itthoni és külföldi tehetségkutató versenyeken elért előkelő helyezéseit követően az elmúlt másfél évtized során olyan neves hazai muzsikusokkal játszott, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, vagy a Cotton Club Singers. Saját zenekarát 2009-ben alapította meg, amely néhány tagváltást követően a budapesti jazzszíntér négy kiváló muzsikusával állandósult. A formáció a 60-as, 70-es évek hard-bop irányzatát képviseli: hangzásuk hűen tükrözi a műfaj kiemelkedő egyéniségei (Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Lee Morgan, Benny Golson, Cannonball Adderley) által vezetett együttesek világát.

Manel Ferreira és Stummer Márton ismeretsége a European Guitar Award 2021-es drezdai kiadásával kezdődött, ahonnan mindketten díjazottként tértek haza. Ez a közös pont azonban csak egy a sok közül: mindkettejük munkásságára jellemző a zenei sokszínűség, előszeretettel fordulnak a latin-amerikai, a klasszikus-kortárs és a flamenco gitárzenéhez, amelynek hatásai a jazzel keveredve jelennek meg zenéjükben. A sokszínűség a formációkra is kiterjed, hiszen ezen a koncerten szólóban, duóban, trióban és quartettben is megszólaltatnak majd saját kompozíciókat és latin-amerikai gitárdarabokat. A ritmusszekció feladatát Stummer Márton új triójának két tagja, Richter Ambrus és Miskolczi Márk látja el.

Aki elmerül a brit zongorista-zeneszerző, Julie Sassoon világában, egy szempillantás alatt egy kaland kellős közepén találja magát: hangzásai épp annyira lehetnek líraiak és gyengédek, mint amennyire absztraktak és élesek. Zenéjét váratlan fordulatok sora teszi titokzatossá és kiszámíthatatlanná, mégis mindvégig befogadható marad. Aligha véletlen, hogy kvartettjének legújabb, Voyages című albumát a Német Lemezkritikusok Díjára jelölték, a Guardian pedig a hónap albumának választotta. A manchesteri születésű, 2009 óta Berlinben élő Sassoon zenei gondolkodásmódja merőben távol áll a konvencióktól: képzelete nemcsak kvartettjében, hanem a Lothar Ohlmeier szaxofonossal közös Inside Colours Duóban, a Willi Kellers dobossal alkotott duójában és más együttesekben is folyton új utakat, új kifejezési formákat keres.  

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Az újabb magyar zenetörténetben sokszor felbukkant a Távol-Kelet mitikus varázsa, és a balkáni vagy kis-ázsiai hatások, ezek adják a tematikus kapcsolatot az orientális zenei összeállításhoz. Egy ilyen műsorban kihagyhatatlan darab a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél Yamas and Nyamas című szvitje, erről ezúttal a Tapas című tétel hangzik el, amely valójában egy indiai ragán alapul. De Bartók is gyűjtött népzenét Kis-Ázsiában, márpedig a MAO az utóbbi években módszeresen adaptálta saját hangzásához Bartók műveit is, például a 15 magyar parasztdalt. A MAO házi szerzőinek egyes kompozícióiban balkáni, indiai és arab zenei hatások is felbukkannak.

Az Ötödik Évszak zenekar újszerű világához a dalszövegekben rejlő versek éppúgy hozzájárulnak, mint a magyar és a francia nyelven való megszólalás, a nem közismert népzenei értékekben való megmerítkezés, a népzenei kultúra kreatív felfogása, valamint a kamarazenélés öröme. Zenéjük játékosan ötvözi a városi környezetet és a hagyomány tiszteletét, és széles érzelmi skálán mozog: lendületes, virtuóz, melankolikus és életigenlő hangulat váltakozik szerzeményeikben. Számaik magját a kárpát-medencei népzene adja, amely az improvizatív műfajok világa felé terebélyesedik ki. Az olykor vendégzenészekkel kiegészülő Ötödik Évszak a hagyományos népzenét az európai kultúra hagyatékának tekinti, amelyben az alkotás mint szellemi örökség egyúttal egy közösség korlenyomata is. A 2018-ban alakult zenekart nagy szakmai siker övezi: 2020-ban a Womex Regionális Showcase színpadán képviselték Magyarországot, 2021-ben Fonogram-díjban részesült első, Ne rejtsd el című lemezük, valamint ugyanebben az évben a Fonó Budai Zeneház nekik ítélte az év felfedezettjének díját. Az Ötödik Évszak tagjai a magyar zenei élet jeles képviselői, akik számos produkcióban tettek már tanúbizonyságot a zene szeretetéről (Buda Folk Band, Lajkó Félix, Dresch Vonós Quartett, Magyar Állami Népi Együttes, Ifjú Szívek String Quartett vagy Ephemere).   

Jegesmedvék Szicíliában? Repülő disznók és party a kísértetházban? Várostrom medvékkel és majdnem gonosz varázslóval? Ezt mind és még sokkal több izgalmat zsúfoltunk ebbe az új ifjúsági kalandzenébe, melyet Dino Buzzati gyönyörű és vicces meséje nyomán zenekarunk megrendelésére komponált Antonio Casagrande. Egy igaz történet becsületről, szeretetről, klímaváltozásról és a természet gyógyító erejéről. Karmester, szöveg és mesélő: Hámori Máté Zeneszerző: Antonio Casagrande Koreográfia: Góbi Rita Látványtervező: Vermes Nóra Animáció: Illés Haibo Rendező: Fodor Orsi

Mi-ti-szó? – Alkohol és zene A Danubia Zenekar talk-show-koncert sorozata A koncert témája az alkohol, a meghívott vendég pedig nem más, mint minden magyar addiktológiai szakértője, Zacher Gábor. A téma ellentmondásos, hiszen egyre szélesebb körben terjed el annak a tudata, mennyire káros hatásai vannak akár csak napi 1-2 pohár bornak, mégis egész történelmünket áthatja az alkohol. Kultúránknak az ókortól napjainkig szerves részét képezi az ital, ezért ezt a témakört nemcsak egészségügyi, de művészeti szempontból is érdemes megvizsgálni. Hogyan lehet mégis „józanul” ellavírozni az ennyire ellentétes gondolatok és szociális szokások között? Többek között erre is keresni fogjuk a választ Zacher Gáborral, miközben a zenekar a több évezredes alkoholfogyasztási szokásainknak teremt kulturális kontextust. Közreműködik: Zacher Gábor toxikológus Műsorvezető: Seidl Dénes Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

A Think Big négy tagjának példátlan együttműködését leginkább egy libertárius kiáltványhoz lehetne hasonlítani, amelynek szövegét a bőszült kísérletezés eleven terepén, itt és most írják. A kvartett alapját két francia zenész, Thibault Cellier (nagybőgő) és Raphaël Quenehen (szaxofon) húsz évre visszanyúló zenei ismeretsége adja a „Les Vibrants Défricheurs” művészkollektíva, majd a Jazz Migration 2013-as díjazottja, a Papanosh zenekar keretein belül. Hozzájuk csatlakozott két amerikai zenész: a chicagói színtér hiperaktív dobos-zeneszerzője, Mike Reed, és az ízig-vérig látnoki multiinstrumentalista, Ben LaMar Gay, akinek zavarbaejtően gazdag zenei univerzumába két és fél évvel ezelőtt saját együttesének koncertjén pillanthattunk be az Opusban. Az együttes a koncert napjaiban új albumot rögzít, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.

A 18. század második felében egyre népszerűbb műfaj lett a hegedűkíséretes csembalószonáta. A koncert ezekből válogat különleges és méltatlanul keveset játszott műveket. A hangverseny központjában Jean-Frédéric Edelmann (1749–1794) Párizsban és Strasbourgban tevékenykedő zeneszerző művei állnak, akinek munkásságát Haydn és Mozart is dicsérte. Edelmanntól két hegedűvel és brácsával kísért csembalódarab is elhangzik: egy mű a 4 Divertissemens op. 15. sorozatból, valamint az egyetlen kompletten fennmaradt két hegedűvel és brácsával kísért csembalóversenye (Op.14.). Ez a különleges műfaj gyakorlatilag a zongoráskvartett előfutára. 

A zseniális és sokoldalú Roy Hargrove 30 éve trombitálta össze ezt a szaxofonos parádét, amely szinte túlcsordul 73 perc fölötti időtartamával. Hargrove (1969-2018) csodákat teremtett: kvintett lemezein kívül big band-et alapított, széles kapukat nyitott a hip-hop és az R&B felé. Itt a nagyratörő fiatal oroszlánok egyikeként újabb példáját adja annak, ahogy generációját a jazztörténeti hagyományban pozícionálja, miközben boldogan kiélvezi a zenei találkozások minden percét. A Cyrus Chestnut–Rodney Whitaker–Gregory Hutchinson ritmusszekció Ron Blake, Branford Marsalis és Joshua Redman harmincas éveikben járó szaxofonosokat, illetve a nagy öregeket: Johnny Griffint, Joe Hendersont és Stanley Turrentine-t látja vendégül. Hargrove zenekarvezetőként, komponistaként, szólistaként és vendéglátóként is csillog, mosolyogva nyitva ajtót a szaxofonos sztárok felvonulásának. Bacsó Kristóf, Ávéd János, Dennert Árpád és Cserta Balázs, tehát a MAO majdnem teljes szaxofonszólama felváltva interpretálja a nagy elődök zenéjét, míg a trombitaszólamot Fekete-Kovács Kornél játssza.

A Vasakon olyan hangzásvilágot képvisel, ami egészen meglepő, főleg, ha a tagok zenei múltjára tekintünk. Németh Imre (aka Virgács) még az Ugar Records (Yonderboi, DJ Palotai, Miraq i Miro) holdudvarába tartozott a 2000-es évek elején, bejárta velük Európát, azóta pedig számos Rutkai Bori-lemezt gondozott producerként és hangmérnökként. Halmos András a Jüben, a Tariqában, a Mabon Dawud Republicban, Gadó Gábor zenekaraiban és számtalan egyéb formációban gyúrta erősre improvizációs készségeit, emellett elmélyült az afrobeat és gnawa hagyományokban. Ketten együtt olyan zenei atmoszférát teremtenek, amely tisztán improvizatív jellege ellenére sem tűnik kísérleti zenének. A duó neve az elektronikus eszközökre, a vasakra utal, amelyeken játszanak. Február 7-én megjelenő első lemezük szabad improvizációkat tartalmaz olyan vendégzenészek közreműködésével, mint Дeva, Zahár Fanni, Molnár Bencze (jazzbois), Varga Dániel (New Fossils, Mordai) és Győrfi Dóra gamelán énekes. Ezúttal – és egyben első alkalommal – az indiai és az elektronikus zene, valamint a szabad improvizáció kapcsolódási pontjait keresik. Raboczki Balázs amellett, hogy kiváló jazzszaxofonos, az utóbbi években elmélyült a bansuri, azaz az indiai bambuszfuvola és a hindusztáni klasszikus zene mélységeiben is. Virágh Balázs pedig a pakhawaj nevű ütőhangszer világszinten is jegyzett fiatal játékosa. Ezt a szintén ősi indiai hangszert leginkább a dhrupad stílusban használják, ez a legrégebbi – közel 3000 éves – zenei stílus, amiről feljegyzés létezik.    

A Baló Projekt azzal a céllal alakult meg 2015-ben, hogy egy-egy adott zenei anyagot több formációban is megszólaltasson, mindig egy kicsit eltérő módon; az égisze alá tartozó további zenekarok közül a W69 a rock erejére, a Muflon4 pedig az elektronikus hangzás lehetőségeinek kiaknázására összpontosít. A tagok zenei eszközeiket a kifejezni kívánt gondolatvilághoz igazodva választják meg, merítve a jazz, a rock, a népzene és a kortárs zene elemeiből egyaránt. Legfőbb törekvésük, hogy képesek legyenek annyira elmélyedni önmagukban, hogy kreatív energiáik szabadon felszínre kerüljenek, és a szakmai tudásukkal egyesülve olyan erővé váljanak, amely a közönséget eltölti és magával ragadja – most speciális felállásban, Dés László, Pozsár Máté és Dés András vendégszereplésével is ezt tűzik ki célul.

A romantika – Grieg, Dvořák, Suk, Csajkovszkij Ne hozzanak lázba minket az erőtől duzzadó, fennkölt zenei motívumok, vagy ne lágyuljunk el a szelíden szívünkbe lopódzó dallamoktól?! Dehogynem! Pont ezt szeretné a Liszt Ferenc Kamarazenekar a legszebb és legismertebb romantikus művekből összeállított műsorral elérni. A három nagy romantikus zeneszerző közé bekerült egy olyan cseh alkotó, akinek a neve talán ismeretlenebbül cseng. Josef Suk azonban a „családhoz tartozik”, mármint a Dvořák családhoz: először tanítványként, majd a magánélet szintjén is összekötötte életét a famíliával. A Szerenádot 19 évesen, a későbbi após zenei követőjeként, sikerült szinte tökéletesen dvořákivá megírnia.

A montreux-i versenygyőztes, Máté Péter-díjas Szőke Nikoletta az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett nagy sikerrel lépett fel New Yorkban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrand-nal, Bobby McFerrinnel, Kurt Ellinggel és Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbi album producere a Grammy-díjas Helik Hadar volt. Szőke Nikoletta énekesi pályája kezdete óta a könnyen befogadható vokális jazz elkötelezett képviselője; 2006-ban első országos turnéjával egyik legnagyobb példaképe, Ella Fitzgerald előtt tisztelgett. Ezen a koncerten az Ella által híressé tett standardek, a legikonikusabb dalai hangzanak el, a jazz aranykorára jellemző hangszerelésekkel. A koncert fényét az ország legkiválóbb zenészeiből összeállt zenekar emeli.  

A Motus Kvartett nem véletlenül választotta Beethoven első kvartettsorozatának nyitódarabját a műsor élére: ezzel a művel kezdődött meg a négy zenész közös munkája, így szimbolikus jelentőséget nyert számukra – annál is inkább, mivel Beethoven megkerülhetetlen vonósnégyes-életművének is ez a darab a kiindulópontja. Kurtág György életművének hivatalos első darabja éppen egy vonósnégyes 1959-ből. Erre az apparátusra 1977-ben komponált újra, amikor megszületett a kamarazene gesztus- és hangulatkészletét kevesebb mint egy perces, eleven miniatűrökbe sűrítő 12 mikrolúdium. A program végpontjában ismét bécsi kötődésű mű áll, Schubert A halál és a lányka fantázianevű vonósnégyese, amely a kvartettrepertoár egyik legkedveltebb darabja, de mindmáig csak tapogatózhatunk azt a titkot illetően, amelynek népszerűségét köszönheti. Előadása nem pusztán jutalomjáték, hiszen a fiatal zenészek arra törekednek, hogy ne a több száz, már létező felvétel határozza meg saját értelmezésüket, hanem egészen addig ássanak le a zenében, ahol a soha nem hallott felfedezések várnak.

Gyémánt Bálint triója különleges színfolt nem csak a hazai, de a nemzetközi jazz palettáján is. A zenekarvezető gitáros két briliáns művésszel közösen teremt egyedi atmoszférát, miközben unikális utazásra invitálja hallgatóit. Hazánk talán legambiciózusabb power triójának alig egy éve, a németországi Jazzhaus Records gondozásában jelent meg a Vortex of Silence című nagylemeze. Az új albumot számos külföldi koncert és Európa legnagyobb jazz showcase fesztiválja, a jazzahead! után Budapesten, a Müpában mutatták be teltház előtt. Tavaszi kiemelt koncertjüknek az Opus Jazz Club ad otthont, ahol a zene nyelvén mesélik el új történeteiket.  

Kurtág György kivételesen nagy hatású pályát mondhat magáénak, ami természetesen nem a véletlen műve: személyében olyan zeneszerző- és tanáregyéniséget ismerhetett meg a világ, aki hatalmas tudásával, páratlanul intenzív munkamódszerével és a zene iránti kompromisszummentes alázatával a mai napig lenyűgözi, inspirálja és mágnesként maga köré vonzza a művészeket. Ezen a koncerten a jazz és a kortárs zene határmezsgyéjén alkotó hazai zenészek, illetve a klasszikus zongorajáték mesterei róják le tiszteletüket Kurtág György előtt 99. születésnapja alkalmából. A program vezérfonalát Kurtág születésnapi köszöntésként készült művei alkotják, ezek mellett megszólalnak azok az új kompozíciók, átdolgozások és hangszerelések, illetve improvizációk is, amelyeket az ő darabjai ihlettek.

Hogyan ünnepelhetné a legméltóbb módon egy zenész a születésnapját? Egy fergeteges örömzenéléssel. Pontosan erre készül Tóth István, ezúttal basszusgitárral a kézben, együtt egy egész big bandnyi zenészbarátjával és meglepetés vendégekkel, akikkel külön erre az alkalomra alakítottak formációt és tervezték meg a műsort. Az ünnepelt kedvenc dalait ő maga és Papp Mátyás hangszerelte meg nagyzenekarra. A program a '70-es évek meghatározó jazzfunk együttesei előtt hajt fejet: főként Weather Report- és Headhunters-számokat hallhatunk majd, de Tóth István és társai megidézik Jaco Pastorius The Birthday Concert című lemezének zenei világát is.

Schumann kamarazenéjének túlnyomó része egyetlen év alatt, 1842-ben készült: három vonósnégyes, egy zongoraötös és -négyes, illetve négy fantáziadarab zongoratrióra. Az első „valódi” zongoratriójára azonban még öt évet kellett várni, 1847-ben készült el a d-moll zongoratrió, amely a szerző bevallása szerint bús idők gyümölcse. A művön Mendelssohn közel 10 évvel korábbi, azonos hangnemű és műfajú darabjának hatása éppúgy felfedezhető, mint a Schumann házaspár intenzív ellenpont-tanulmányainak lenyomata – egyébként Clara is ekkortájt fejezte be a maga zongoratrióját, g-mollban. Schumann 3 évvel később írta meg saját g-moll zongoratrióját, amely szinte teljesen eltűnt a repertoárból; ahogy a zeneszerző összes kései kamaraművében, ebben a darabban is több kritikus az alkotóerő hanyatlását vélte felfedezni – hogy mennyire igaztalan ez a vád, azt Várjon Dénes, Antje Weithaas és Marie-Elisabeth Hecker előadása is bizonyítja majd. Fotók: Pilvax Studio, Kaupo Kikkas, Harald Hoffmann, Iréne Zandel

A Callisto jazzrajongókat és zenei kalandorokat egyaránt elvarázsoló zenéjében az újítás és a hagyomány randevújának merész hangzásvilág ad keretet. Peter Van Huffel szaxofonos ezúttal egy basszushangszer nélküli kvartettet álmodott meg; a modern jazzről alkotott elképzelésüket első albumuk, a Meandering Demons (Clean Feed Records) mutatja be. Ennek gerincét a zenekarvezető kompozíciói adják, amelyek kifinomult szövetében az improvizáció spontaneitása sem sikkad el. Néhány dal nagyszabású és szvitszerű, mások lassanként, árnyalatgazdag harmóniai fordulatok lépcsőin át épülnek fel. A négy zenész hangszere teljes hangterjedelmének kihasználásával teremt már-már nagyzenekari hatást, amelyre finoman illeszkedő elektronikus effektek teszik fel a koronát.   

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.Thomas Mann: Doktor Faustus Herbert Eimert A dodekafónia című könyvének bevezetőjében úgy ír a tizenkétfokú komponálásról, mint egyfajta végső, koncentrált elrendezési folyamatról. A szerializmus ennél is messzebbre megy: a zene totális megszervezésének irányába. Ennek a poszt-schönbergi, posztdodekafon irányzatnak fő impulzusa a francia Olivier Messiaentől származik. Tanítványai, Michel Fano, Karol Goeyvaerts, Karlheinz Stockhausen nyomán néhány év leforgása alatt a szerializmus a háború utáni zeneszerző-nemzedékek számára „kötelező” megszólalási móddá, stílussá, zenei világnyelvvé érik. Stockhausen huszonöt éves, amikor Eimert meghívására a kölni WDR Stúdió munkatársa lesz; megjelenése egycsapásra átalakítja a zeneszerzéssel és az elektronikus hangelőállítással kapcsolatos összes korábbi elképzelést. A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. A második részben Liszt Faust-akkordjának kérdéseitől Schönberg Adonoy-akkordján át, Messiaen és Goeyvaerts művei után jutunk el Stockhausen Studie II. című elektronikus kompozíciójáig. Thomas Mann-ra emlékezve élőben elhangzik Faragó Béla József Attila-dalok című műve.

Schubert zenéjét ülteti át kortárs nyelvre Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Harcsa Veronika énekes, valamint Bolcsó Bálint zeneszerző új produkciója. A BMC Records gondozásában 2020-ban megjelent, nemzetközi figyelmet kiváltott Debussy NOW! című lemez után a művészek újabb zeneszerző dalait szabják át saját hangszereikre és azok nyelvezetére. Az improvizációk, a klasszikus és jazz énektechnika közti hangszínek, illetve az élő elektronikus hatások tovább tágítják a Schubert-dalok végtelen, érzéki és hátborzongatóan szép univerzumát, egyúttal pedig az emberi hang és a hárfa kifejezőeszközeit is – a jól ismert, örök érvényű dalok igazi mai térélménnyé lényegülnek át a trió előadásában. A 2025 elején megjelenő Schubert NOW! című lemezfelvétel teljes anyaga ezen a koncerten hangzik el először élőben, a BMC Koncerttermében.  

Az Electric Bebop Band Budapest 2023 elején jött létre, Cseh Péter ötlete nyomán. Nyilvánvaló és nem titkolt a kapcsolódás Paul Motian hasonló nevű zenekarával, amely a legendás jazzdobos vezetésével az előző millennium utolsó évtizedében egyfajta zenei kikeltetőként működött – olyan nevek fordultak meg itt fiatalon, mint Kurt Rosenwinkel, Ben Monder vagy Joshua Redman. A különleges felállású, több generáció képviselőit összeeresztő zenekar hat tagja számára a szabadság keresése és megélése a legfontosabb közös nevező. A repertoárt a bebop korszak kiemelkedő alakjainak – például Monk, Parker vagy Bud Powell – mára klasszikussá vált darabjai alkotják, amelyek lehetőséget adnak zenészek újabb és újabb generációinak arra, hogy újraértelmezzék őket, és magukat ezeken keresztül fejezhessék ki. 

Mennyiféle hangszer csücsül egy nagyzenekarban, és mindegyik egészen mást csinál… Hogyan lesz ebből összhang, és miben különböznek egymástól a hangszerek? Melyik tud csiripelni, és melyiknek „acélosan brutál” a hangja? Melyik nagytestű hangszer rejt érzékeny szívű játékost, és mire való egyáltalán a karmester? Erre a sok kérdésre ad szórakoztató választ előadásunk, ahol rímekbe szedve mutatja be a házigazda, Hámori Máté a zenekar hangszereit és műhelytitkait. Ráadásul egy szerencsés hallgató karmesterként is kipróbálhatja magát a zenekar előtt.

Van, aki Hollywoodi sztár lenne egy napra, van, aki ordibálós TV-s szakács, van, aki Messi vagy Ronaldo, van, aki élő Barbie baba, van, aki Marsra szálló űrhajós. Mi most lehetőséget adunk, hogy világhírű zeneszerzővé válhass egy órácskára, és megkomponáld Beethoven leghíresebb szimfóniáját, az ÖTÖDIKET! (Tá-dá-dá-dááám!) A történet szerint Beethoven titkára kérdezett rá a mesternél az azóta világhírű négyhangos motívumra, amire Beethoven annyit felelt: „Ez a sors, amely az ajtón kopogtat.” – így vonult be a Sorsszimfónia melléknévvel a mű a zenetörténetbe. Nem kell előképzettség, kottapapírt sem kell hoznod, csak a hangodat, a tenyeredet és a bátorságodat – meg a szüleidet esetleg. Mi adjuk a zenekart és a hihetetlen dallamokat, te pedig minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjének bőrébe bújhatsz. Hogy hangzik?

Élménypedagógiai Zenei Interakció A Karmesterjáték egy társasjáték. Együttműködés és közös figyelem szükséges hozzá. A játékban bármilyen korú játékos részt vehet, hiszen utánzás, ismétlés és visszacsatolás segítségével képes lesz saját ütemének megfelelő tempóban fejlődni. A rövid élményprogram növeli az energiaszintet, a közös alkotás élménye pedig erősíti a (ön)bizalmat, az együttműködést. A játékosok új, eddig nem ismert vagy ritkán látott oldalaikat is bemutathatják, megváltoztatva a közösségben elfoglalt helyüket. A Karmesterjáték három, nagyjából azonos időtartamú részből, felvonásból áll: egy előadás keretében megismerhetik a játékban szereplő hangszereket (hangszerbemutató), valamint a karmester szerepét; a Hangszercséplő során szabad játék keretében szerezhetnek élményeket a résztvevők, végül Karmesterjátékban már strukturált, szabályozott játék keretében mutathatjuk meg egymásnak a tanultakat. Előadja: Bélaműhely Művészeti vezető: Rimóczi István

Ha minden napod zenével kezdődik, a buszon, az iskolában, a mosdóban vagy dolgozatírás közben is zenét hallgatsz, ha minden esőből, kabócaberregésből szimfónia lesz számodra, akkor te igazi zeneimádó vagy. Főhősünk épp így él, zenében pedig mindenevő: az óracsörgésből, a fogmosásból, a teaszürcsölésből is zene lesz... A Zeneimádó szórakozottsága számtalan vicces helyzetet szül az előadás során. Végül a nézők bevonásával tapasztalhatja meg, hogy a zene nemcsak egy személyes menedék, hanem közös nyelv is lehet és a közösségi együttlét sok örömet adhat.

Elliot Galvin zongoristát aligha kell bemutatni a jazzrajongóknak: régóta a brit jazz úttörői között tartják számon, akinek négy szólóalbuma is a Downbeat és a Jazzwise éves albumlistájának élén végzett, és a Dinosaur zenekar mellett olyanokkal dolgozott együtt, mint Shabaka Hutchings, Norma Winstone vagy Mark Lockheart. Turnéjának apropóját ezúttal az adja, hogy 2025 februárjában jelenik meg új albuma, a neves brit zenészbarátok közreműködésével készült The Ruin (Gearbox Records), amelyre Galvin új kezdetként tekint. Ez a szabadon áramló zene az eddigi legszemélyesebb albuma, amelyet gyermekkori zongoráján komponált, és szülővárosának sivár, mégis gyönyörű tájai ihlették. A kígyózó zongora- és a tagolt szintetizátorszólamok illanó vokalizációk, megtévesztően groove-ba hajló ütőhangszerek és kifinomult, lélekteli fuvolaimprovizációk körül fonódnak és csapnak össze.

Antonio Vivaldi 1706-ban lett a velencei Pio Ospedale della Pietà leányárvaház hegedűtanára, és az intézménnyel változó keretek között, de egész életére kapcsolatban maradt. Ebben az időszakban az árvák zenekara egyre nagyobb elismertségre tett szert Itália-szerte. Vivaldi az ő számukra komponálta concertói, kantátái és egyházzenei művei java részét. Csak versenyműből több mint 500-at hagyott ránk, amelyek között vannak szólóhangszerre – többségében hegedűre vagy fagottra – és zenekarra született művek, illetve vonósegyüttesre írt, inkább a későbbi szimfóniákra emlékeztető darabok is. Vivaldi concertói köré szerveződik Lakatos György fagottművész és a Concerto Armonico nagy sikerű koncertsorozata, akik ezúttal nemcsak válogatást adnak elő az olasz barokk nagymesterének műveiből Lakatos György zenei beavatójával, hanem a zeneoktatás műhelymunkájába is betekintést engednek 15 fagottos növendék: Bazsinka Ivett, Beleznai Anna, Kelemen Kinga, Kolozsi Laura, Losonci Luca, Marics Borbála, Nagy Sarolta, Németh Flóra, Novák Valéria, Stankowsky Petra, Szőllősy Szellő, Török Anna, Varga Luca, Zöld Vera és Zsargó Dominika közreműködésével.

Dóczi Bence (imdb) és a DDT trió közös zenekarának művészi célja az, hogy a hip hop klasszikus elemeit és az improvizáció szabadságát ötvözve teremtsen egyedi hangzást, és kifejezésre juttassa a zene sokszínűségét és határtalan lehetőségeit. A hangszeres virtuozitás mellett – amely a technikailag magas szintű játékot garantálja – fontos szerepet kap az elektronikus effektek és a hangfelvételek használata is, amely új dimenziót kölcsönöz a zenei anyagnak. Egyes dalokban pszichedelikus hatások szólalnak meg, amelyek utazásra ragadják magukkal a hallgatót, más darabokban inkább a groove-ok érvényesülnek, ami a lendületről kezeskedik. Az improvizáció pedig lehetővé teszi, hogy a négy fiatal muzsikus kiélvezze a pillanat hozta inspirációkat, és megossza őket a hallgatókkal. Első lemezük nemrég jelent meg a Blunt Shelter Records gondozásában, most pedig Horváth Áron cimbalmossal emelik még magasabb szintre kémiájukat.  

Jasna Jovićević úttörő Quinary együttese a kamarajazz fogalmát értelmezi újra: a klasszikus vonósnégyes dinamikus energiáit ötvözi a fafúvósok, az ének és az ütőhangszerek simulékony sokoldalúságával, ami a hagyományos műfajokon túllépő hangzásvilágot hoz létre. A Quinary zenéje egyfajta konceptuális programzene, amelynek célja, hogy feltárja a frekvenciák, az érzékelés és a jóllét közti finom kapcsolatokat: a náda jóga elemeit ötvözi a modern jazz esztétikájával, hogy olyan kompozíciók szülessenek, amelyek rezgései az elmére és a testre egyaránt hatnak. A zenekarvezető kompozíciói hagyják érvényesülni a tagok saját stílusát, erősségeit és improvizációs készségét, így szervesen alakuló közös alkotófolyamatuk még inkább kifejezésre juttathatja az egység és az empátia iránti elköteleződésüket.     

A Szabó Dániel Quintet tagjai hazánkban és nemzetközi vizeken egyaránt aktív, élvonalbeli zenészek. A formáció többnyire a zenekarvezető Szabó saját kompozícióit adja elő: progresszív, de a közönség számára is elérhető, stimuláló zenét. A tagok közötti intenzív és örömteli interakció, komplex ritmusvilág, burjánzó dallamok és modern harmóniák jellemzik a repertoárt. A zenekar amerikai változatának (Daniel Szabo Quintet) legújabb albuma Intersections címmel jelent meg, amelyről ezen a koncerten is el fognak hangozni favoritok, számos új kompozíció mellett.  Szabó itthon és az Egyesült Államokban egyaránt aktív, rendszeresen dolgozott olyan zenészekkel, mint Peter Erskine, Chris Potter vagy Joe LaBarbera, de az amerikai, fiatalabb generáció élvonalbeli tagjaival is. Legutóbbi albuma, a Visionary a nagy presztízsű amerikai JAZZIZ magazin egyik listavezetője lett, Brad Mehldau es Esperanza Spaulding társaságában. Chick Corea menedzsmentje Szabót kérte fel a Corea által a Müpa számára dedikált, Bartók inspirálta Jazz Piano Concerto zárótételének előadására, John Patitucci és Dave Weckl társaságában, 2022 tavaszán. Egykori mentorával, a Grammy-díjas Danilo Perezzel kétzongorás koncertet adott 2023 decemberében.   

A Subtones műfaji határokon átívelő, dalközpontú szerzeményeivel néhány év alatt közönségkedvenc koncertzenekarrá vált a hazai jazzpop színtéren. Azért, hogy még közvetlenebbül tudjanak kapcsolódni a hazai közönséghez, a Fonogram-díjas Lángolj című lemezükön kizárólag magyar nyelvű dalok hallhatók, amelyek szövegét a zenekar tagjai mellett Szepesi Mátyás és Závada Péter írták. A Subicz Gábor trombitás által 2019-ben alapított Subtones Magyarország egyik legizgalmasabb szupergroupja. Jónás Vera és Kiss Flóra énekesnők érkezése a vokális formák irányába terelte a zenekart, olyannyira, hogy a 2022-es A Dal című műsor döntőjében a második helyen végeztek. „Rögtön az elején, amikor ez a felállás megszületett, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem a közlésvágy hajt. Olyan zenét szeretnék a Subtonesszal csinálni, amit nekem jó hallgatni. Sokszor felmerül, hogy jazz-e a Subtones zenéje. Számomra a jazz egy mindset: minél több lehetőséget nyitva kell hagyni, nem szabad teret engedni a megszokásból zenélésnek. Imádom, amikor nem tudom, hogy mit fognak játszani a többiek, és azok a kedvenc pillanataim, amikor kirúgjuk magunk alól a széket. Nagyon sokfajta elemből tevődik össze a zenénk, elég sokféle színpadon megfordulunk, TV stúdiótól a jazzklubokon át a dübörgő fesztiválokig. Én azt érzem, hogy mindenhol megállja a helyét a muzsikánk. A magyar dalszövegekkel a közönséghez szeretnénk közelebb kerülni. Úgy érzem, hogy itthoni környezetben az angol szöveg valamiféle elbújás, maszkviselés. A saját anyanyelvünkön sokkal instantabb a hatás, közvetlenül repül a dal a hallgató fülébe” - meséli a Subtones zenekarvezetője és ötletgazdája, Subicz Gábor.  

A 20. század elején zenéje gond nélkül talált utat az operett negédes világába a Három a kislány című daljáték révén, és életműve tele van a 19. század eleji Bécs zenekedvelői számára írt könnyed, alkalmi darabokkal, mégis, a nyugati művészi zene történetében kevesen jutottak olyan mélyre az emberi reménytelenség megragadásában, mint Franz Schubert. „Minden gyalázatosan megy – írta egyik barátjának az 1820-as évek elején –, mert e nyomorúságos világban majd’ minden értelmes embernek ez a sorsa. És mihez is kezdenénk a boldogsággal, amikor a boldogtalanság immár egyetlen izgatószerünk.” Hogy ennek a boldogtalanságnak milyen életrajzi okai voltak (a szerelmi csalódástól az anyagi nehézségeken át a végzetes betegségig számosak), az kevésbé érdekes annál, mint hogy 200 évvel később, mi, a mai hallgatók miként vagyunk képesek átélni a schuberti zenében megjelenített reménytelenséget. Csalog Gábor koncertjén az 1825-ben komponált, nagyszabású a-moll szonáta (D. 845) fog majd lehetőséget nyújtani ennek kipróbálására, az est első felében pedig a zongoraművész és Fazekas Gergely zenetörténész beszélgetésében tágabb kontextusban, más művekből vett illusztrációk nyomán kerül szóba, hogy milyen eszközökkel jeleníthető meg a zenében a reménytelenség érzése.

A 2018-ban alakult Korossy Kvartett célkitűzései közt szerepel a méltán híres magyar vonósnégyes-hagyomány továbbörökítése, illetve a minél szélesebb repertoár megismertetése, bemutatása a hazai és a külföldi közönség számára. Ebben az elhatározásukban olyan neves művészek segítik a munkájukat, mint Günter Pichler, Keller András, Takács-Nagy Gábor, Kováts Péter, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Gulyás Márta vagy Eberhard Feltz. 2021-ben a nemzetközi Bartók Világversenyen 5 különböző különdíjjal jutalmazták az együttest, majd egy évre rá felvételt nyertek a legendás Alban Berg Quartet primáriusa, Günter Pichler osztályába, a madridi Reina Sofia School of Musicba. A Korossy Kvartett 2023 őszén induló Bartók-sorozatában 2 év alatt, 6 koncerten Bartók összes vonósnégyesét szólaltatja meg, amelyek mellé a zeneirodalom legnagyobb szerzőitől, különböző koncepciók szerint válogattak műveket. 5. vonósnégyese talán a legkiemelkedőbben tükrözi Bartók Béla zsenialitását a műfajban. Miközben a letisztult hídforma egyes tételei is a legmagasabb fokú zenei áramvonalasság mintapéldáit adják, elementáris kifejezőerő és letaglózó szuggesztivitás árad minden egyes hangból. Mozart ugyancsak szerzői képességeinek legjavát mutatja be utolsó, F-dúr vonósnégyesében. Mindkét művet ugyanaz a bölcs szerkesztés, és a már-már kétségbeejtően tökéletes és érzéki formavilág jellemzi. A hangszerek egyszerre léteznek egyénekként és közösségben, hogy olykor a legintimebb vallomásosságnak is az eszközeivé válhassanak. Ez a fajta drámai hangszerkezelés is a vonósnégyes-irodalom legmagasabb köreibe emeli a két alkotást. Fotó: Felvégi Andrea

Hat szerző, hat mű, hatvanhat év, de semmi ördögtől való. Sőt, a szezon egyetlen BMC-ben tartott programja többször az ég és a mennyek felé irányítja tekintetünket. Joggal nevezhetjük az estet kortárs koncertnek, noha az 1940-től 2006-ig ívelő zenékből mindössze egy született az ezredforduló után. A BFZ zenészei olyan legendás és kevésbé ismert komponistákat mutatnak be, akik megküzdöttek a korukban tapasztalt ellenállással, kitartottak újító elképzeléseik mellett, és olyan életművet tettek le az asztalra, amely végül utat talált nemcsak a szakma, de a közönség szívéhez is. Változatos formációk, egyedi hangzásvilágok és izgalmas háttértörténetek bontakoznak ki a művekből, amelyeknek témái az eső, a réz, Bach, a hangokkal való takarékoskodás, tulajdonképpen „bármi” és az újév. A japán Takemicu Tóru művészetének egyik legfőbb motívuma a víz, világunk folyékony folyamatként értelmezhető vízkörforgása. A fluid és titokzatos zenével festő Rain Spell az eső színgazdag és varázslatos jelenségét helyezi középpontba a fuvola, a klarinét, a hárfa, a zongora és a vibrafon hangjainak és csendjeinek segítségével. „Apám geológus és bányamérnök volt” – magyarázza Joan Tower az ásványokhoz és kőzetekhez való vonzalmát. Írt zenét a topázról és az ezüstről, 2006-os Copperwave (Rézhullám) című darabjában pedig a nehéz, puha réz szólal meg – mi máson, mint rezeken. A mű latinos motívuma a szerzőnő Bolíviában töltött éveire utal. Sosztakovics mentorálta, a Szovjetunió feketelistára tette, de ő ettől csak még szabadabb alkotónak érezte magát. Szofija Gubajdulina rengeteg irányból inspirálódott, legfőbb példaképe mégis Bach volt, aki halála előtt nem sokkal dolgozta fel a lassú koráltémát, amely Gubajdulina művében a barokk mester lelkének mennybe emelkedéseként jelenik meg vonósokon és csembalón. Korábbi tizenkét zongorára írt bagatelljéből Ligeti 1953-ban hatot dolgozott át fúvósötösre. A tételekből sugárzik az „imaginárius folklór” és a „sántító népzene”. A szűkszavú, kevés hangból építkező rövid bagatellekben disszonáns, hűvös, megindító, vad, szenvedélyes zenékkel, sőt még Bartók előtt tisztelgő gyászzenével is találkozunk. John Cage szó szerint bármit képes volt zenévé alakítani. Négy előadóra szánt Living Room Music című darabja tetszőleges háztartási tárgyakra íródott, így megszólaltatható egy nappaliban is. A poliritmikus első tétel után prózai játék szól a „hol volt, hol nem” szövegére, majd dallamos tételt követően kellemes ritmusok zárják a művet. 1998. január 4-én különleges újévi koncertet tartottak Párizsban. Egy igazán szórakoztató és humoros mű, Guillaume Connesson háromtételes szextettje szólalt meg. Az amerikai repetitív zenét idéző variációs tétel, a Dynamique után szelíd éjszakai zene (Nocturne) következik klarinétszólóval, majd tűzijátékos fesztiválhangulat tesz pontot a darab végére. ***** Érdekességek: Takemicu művét 1983. január 19-én mutatták be Jokohamában, Tower Copperwave-jét 2006. május 4-én New Yorkban, Gubajdulina Meditációját 1994. augusztus 25-én Tokióban, Ligeti Hat bagatellje 1953-ban keletkezett (a premierre 1969. október 6-án Södertäljében került sor), Cage a Living Room Music-ot 1940-ben írta, Connesson Szextettjét 1998. január 4-én Párizsban mutatták be; a Fesztiválzenekar Ligeti Hat bagatelljét legutóbb 2023. október 16-án játszotta Rómában, a többi művet először tűzi műsorára. Mi történt a művek keletkezése idején? 1983. szeptember 29-én Chicagóban bemutatták Witold Lutosławski lengyel zeneszerző 3. szimfóniáját / 2006-ban megjelent Alice Munro későbbi Nobel-díjas kanadai írónő Kilátás a Várszikláról című elbeszéléskötete / 1994. április 1-jén Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz / 1994-ben megjelent John Updike amerikai író Brazília című regénye / Maurits Cornelis Escher holland grafikus 1953-ban elkészítette Relativitás című litográfiáját / 1940. december 6-án Philadelphiában bemutatták Arnold Schönberg osztrák zeneszerző Hegedűversenyét / 1940. augusztus 1-jén a „Seelöwe” (Oroszlánfóka) hadművelet előkészítéseként a német légierő megkezdte Anglia módszeres bombázását / Salvador Dalí spanyol festő 1940-ben megfestette A háború arca című képét / 1998-ban megjelent J. K. Rowling angol író Harry Potter és a bölcsek köve című regénye.

Gáspár Károly zongorista a hazai jazzélet egyik meghatározó személyisége. Eddig öt nagy sikerű lemeze jelent meg: triójával rögzítette a The Outsider, a Salvation, a Philosophy és legutóbb a Tribute to Giants elnevezésű albumot, szólóban pedig Centuries Suite címmel adott ki önálló lemezt. Ezek anyagát túlnyomórészt Gáspár saját szerzeményei alkotják, de jazzsztenderdek is szerepelnek a számok között. Márciusi koncertjük repertoárját a jazz közismert örökzöldjeiből állították össze, amelyeket a kiváló és egyedi stílusú szaxofonossal, Uher-Győrfi Bálinttal kiegészülve adnak elő.  

A 2005-ben alakult Kada ad Libitum experimentális zenei projekt számok helyett többnyire tágan értelmezhető struktúrákat, szabályrendszereket alkalmaz, és ezek lehetőségeiből kiindulva minden egyes koncerten és felvételszituációban új tartalmakat hoz létre. Tagjai különféle zenekultúrákból jöttek, magának az állandó mozgásban lévő együttesnek ezért nem lehetnek igazán műfajai, se tipikus stílusa – ehelyett minden tag úgy játszik, ahogy őbelőle autentikusan adódik, és ahogy az éppen létrehozott zenei történés hat rá. 2025 januárjában jelenik meg a zenekar második albuma, amely egy 3 koncertből és 2 stúdió sessionből álló projekt hangzó lenyomata. Az egyik koncert éppen az Opusban zajlott, 2024 májusában. Az este folyamán azonban olyan formációkban hallhatjuk a hat zenészt, ahogyan a lemezen sem szerepelnek. A vinyl album egyik oldalán Pozsár Máté, míg a másikon Bartók György játszik billentyűs hangszereken, most pedig mindketten színpadra lépnek a közös élő produkcióban, amely a progresszív kortárs jazz és az experimentális zene rajongóit bizonyosan lenyűgözi majd.  

Anke Lucks, Almut Schlichting és Christian Marien triója egy miniatűr fúvósegyüttes, amely zsonglőrködve cserélgeti a zenekari szerepeket, és hol a ritmusra, hol a dallamra fókuszál, miközben bejárja a free jazz, a funk, a punk rock és a New Orleans-i fúvószenekari hagyományok hangzó tájait. Az Insomnia alapításától kezdve egyre több és több időt szentelnek hármasban annak, hogy eredeti dalaik határait tüzes improvizációkkal és táncra hívó funkkal tágítsák. 2017 óta számos koncertet adtak jazzklubokban és fesztiválokon, nemrég pedig harmadik lemezüket is kiadták a Tiger Moon Records gondozásában. Az Insomnia Brass Band 2023-ban az év zenekara kategóriában elnyerte a rangos Deutscher Jazzpreis elismerést.  

A legnagyobb operaslágerek a te történeteddel – ez lesz a hadművelet célja. Szerelmes legyen a főhős, vagy inkább bosszúáriát zúdítson a fejünkre? A kis szőkét vagy a magas barnát válassza a hőstenor? Éjszaka legyen a sivatagban, vagy napfelkelte egy vitorlás hajón? Minden itt és most fog eldőlni, méghozzá a közönség segítségével. Még áriaszöveget is írhatunk együtt, az előadás így garantáltan egyszeri és megismételhetetlen lesz. Beszálltok?

A francia származású szaxofonos-klarinétos, Robin Fincker és a brit zongorista, Kit Downes ismeretsége évtizedekre nyúlik vissza. Útjaik Londonból Európa két különböző országába vezették őket, újabb nagy találkozásukra pedig három éve került sor, amikor Lauren Kinsella ír énekesnővel tradicionális dalok és kortárs versek megzenésítésére vállalkoztak. Első lemezük, a BMC Records kiadásában megjelent Ombres az európai jazz égisze alatt egyesíti a folkot és a kortárs zenét, amiből néhol varázslatosan gyönyörű, néhol meghökkentően karcos zenei világ született. Legújabb, Many Moons című programjában a Shadowlands trió folytatja a kalandozást régi és új zenék között, hogy rávilágítson a múlt dalainak eddig homályban maradt zugaira, és megalkossa a kortárs folk saját verzióját. A zenei teret hagyományos Sean Nós dalok, Emily Dickinson és Yeats versei, és Maurice Ravel darabjai osztják meg eredeti kompozíciókkal. Az anyagból ezúttal is lemez készül, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.  

Kéringer László és Borbély László koncertjén a romantikus dalirodalom magával ragadó keresztmetszete tárul elénk: a műsor gerincét a dalköltők királya, Franz Schubert, és a dalairól méltánytalanul kevéssé ismert Nyikolaj Rimszkij-Korszakov darabjai adják, amelyek mellett Richard Wagner egy ciklusa, illetve Maurice Ravel és Gabriel Fauré személyében két francia szerző művei is elhangzanak. Kéringer László így foglalta össze a műsor koncepcióját: „»Álom után« című dalestem programját kedvenc műveimből válogattam. Eléneklésük nagy örömet jelent. Ez a műsor összegzés, a gyermeki álmoktól kezdve a felnőttkor álmain át a meg nem valósult álmokat követő végső évekig. Hálával fordulva a megvalósultakhoz, elfogadással és beletörődéssel a megvalósulatlanok felé. Számomra nagy felfedezés volt, hogy ezek a romantikus dalok – ha nem az előadói hagyományok felől tekintjük őket – ugyanolyan egyszerűséggel szólaltathatók meg, mint a korábbi korszakok, a bécsi klasszicizmus vagy a barokk zeneművei. Időben sokkal kisebb távolságban alkottak egymástól ezek a szerzők, mint ahogyan az innen, 2025-ből tűnik. A dalok előadásával ezt az egyszerűséget, és az éneklés szeretetét szeretném közvetíteni.”   Kéringer László fényképét Szilágyi Lenke, Borbély László fényképét Balog Norbert készítette.

Nemcsak a kvartett tagjai, ez az album maga is legenda. Úgy tartják, hogy két szám is innen került be a jazz nagy daloskönyvébe. Az autodidakta Montgomeryt 1965-ben már mindenhová hívták, például a New York-i Half-Note-ba a szokásos kvartettjével. A ritmusszekció, Wynton Kelly, Paul Chambers és Jimmy Cobb történetesen négy évig kísérte Miles Davist korábban. Valamiért a koncertfelvételről csak a No Blues és az If I Could See Me Now került az első kiadásra, a többi három hónappal későbbi stúdiófelvétel. Két „számos” szám, a Unit 7 és a Four on Six erről az albumról lett standard, de a What’s New bluesos, rejtett feszültsége is csupa izgalom. Tananyag ma már a szinte levegővétel nélkül végig sodró lendület, olyan, mint egy sistergő gőzmozdony teljes sebességgel, és nem csak a gitár kelti ezt az érzést, a zongora is és a kíséret is végig, ahogy az egész kvartett elénk tárja a fütyülhető, mégis árnyalt melódiákat végtelenségig pontos összjátékával. Az első LP kiadást számos analóg és digitális lemez követte 1965 óta, mert ez az anyag nem öregszik. A zenekar gitárosa, a jazz minden árnyalatában színhű hangképet adó Komjáti Áron itt szólistaként interpretálja a klasszikus számokat.

Részletek hamarosan...

Jim Black dobos új zenei kihívásokat keresve gyűjtötte maga köré a berlini jazzszíntér három fiatal csillagát. Így született a Jim & The Schrimps kvartett, amely robbanékony improvizációkkal és a zenei játék féktelen örömével ragadja el a közönséget. Közös munkájukat olyan példaképek inspirálják, mint Elliot Smith, Stina Nordenstam vagy Ornette Coleman, repertoárjukat pedig Jim Black szerzeményei alkotják. Világukat érezhetően formálják a New York-i dobos sokszínű tapasztalatai, de együttműködésüket mindenekfelett a tagok egyénisége élteti. Energiáik már-már duhaj hangzásban öltenek testet, amely kihívások elé állítja a zenekart és a hallgatókat egyaránt.    

A fiatal amerikai zeneszerző, szaxofonos és fuvolista, Zoh Amba avantgárd impulzusokból, zajzenéből és vallásos himnuszokból gyúrja össze sajátos világát, amelynek spirituális töltetét népi dallamok, delejes refrének és ismétlődő zenei varázsigék erősítik. Mielőtt hivatalos zenei tanulmányait megkezdte volna, Amba az otthonához közeli erdőben töltötte szabadidejét, ahol szaxofonon gyakorolt és zenét írt. Debütáló albumát O, Sun címmel a Tzadik adta ki, producere pedig John Zorn volt. Amba olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a legendás William Parker, Brian Chase, Frank Rosaly vagy Thomas Morgan. A Bhakti folytonosan változó tagságú, élőben és lemezfelvételeken egyaránt aktív együttesének fedőneve.  

Részletek hamarosan...

A Koncz Kriszta Group első szerzői nagylemeze, a Travel in Time számos különféle témát dolgoz fel, mégis tisztán kivehető arcéllel bír: gyermekkorról éppúgy mesél, mint a szülő-gyermek kapcsolatról, a változás természetéről, az alkotás pillanatairól, elengedésről, a szerelem különböző formáiról és a munkálkodó időről. Az énekesnő saját, angol nyelven írott dalszövegei – csakúgy, mint maguk a dalok – a szerző személyes élményeire, vízióira reflektálnak. Az együttes tagjai többségében hivatásos jazz-zenészek, ám mindannyian eltérő zenei múlttal, háttérrel rendelkeznek: tanulmányaik és inspirációik között feltűnik a klasszikus zene, a könnyűzene, a népzene és a színházi zene is – ebben a színpompás együttállásban szólalnak meg a Group dalai. A jazzben gyökerező, néhol a pop, néhol a hatvanas és hetvenes évek amerikai folkjának hangzását idéző repertoár Tompa Ábel hangszerelői munkáját is dicséri. Koncz Kriszta 2023-ban alakította meg az együttest, első bemutatkozásukra a 2024-es Müpa Jazz Showcase keretén belül került sor, ahol közönségdíjban és Harcsa Veronika különdíjában részesültek. Első szerzői lemezük idén februárban debütál Travel in Time címmel. Az album teljes zenei anyaga élőben ezen a koncerten hallható először.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A big bandek legnagyobb népszerűségüket a swingkorszakban érték el, és a jazztörténeti hagyományt magáénak valló Modern Art Orchestra szívesen tér vissza a gyökerekhez. Legutóbb Korb Attila harsonás Swinging on the Danube című szvitje teljes egészében ennek a stílusnak a jegyében született, ráadásul a szerző több hangszeren is játszik benne, emlékezetes például basszus-szaxofon szólója. Ám nem csak Korb, aki tradicionális zenekarokban is sokszor szerepel, hanem a többi zeneszerző tag is épít a hagyományra és a swingre, akár ritmikában, harmóniában, akár a lüktetésben, amelyről Ellingtonék száma azt tanítja: nélküle nem ér semmit az egész.

A 2023-as év négy koncertje után új bérletsorozatot hirdet a BMC-ben Stark János Mátyás, Devich Gergely és Ránki Fülöp együttese, immár Trio Haris néven. A harmadik koncert főszerepét a zongorás trió műfajának két klasszikus óriása, Haydn és Beethoven kapja. Haydn, mint oly sok művében, E-dúr triójában is rengeteg finom meglepetéssel él. Már a darab legelején megszólaló főtéma vonós pizzicatói sem szokványosak, nem beszélve a zongora hosszú szólójáról a lassú tételben, és a helyenként hajmeresztő modulációkról. A művet tartása és emelkedettsége ideális párjává teszi Beethoven „Főherceg” triójának – jóllehet, a művek habitusán érezhető, hogy míg Haydn egy virtuóz zongoraművésznőnek dedikálta trióját, addig Beethoven darabjának címzettje Habsburg-Lotaringiai Rudolf főherceg, akinek a szerző számos kompozícióját ajánlotta. A trióirodalom egyik leginkább nagyszabású alkotása formájában szimfonikus léptékű, mégsem veszít a kis kamaraegyüttesre oly jellemző intimitásból és a B-dúr hangnem lágyságából; D-dúr Andantéja pedig egyike Beethoven legmeghatóbb lassú variációsorozatainak. A sorozat további koncertjei: 2024. október 5. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) I. | Haydn, Liszt, Schubert2025. január 4. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) II. | Takemitsu, Schubert, Sosztakovics2025. június 7. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) IV. | Schumann és Brahms

Részletek hamarosan...

A StEFREM széles repertoárjának alappillérei között találjuk a magyar zeneszerzők férfikarra írt darabjait: elsősorban Liszt, Bartók és Kodály műveit, valamint kortárs magyar mestereknek az együttes számára dedikált kompozícióit. A BMC Records gondozásában több lemez is készült, amely ezt a repertoárt örökíti meg. A Zseni születik koncertsorozat a három legnagyobb magyar zenei mester férfikari munkássága előtt tiszteleg, így az sem a véletlen műve, hogy a hangversenyek éppen a szerzők születésnapján valósulnak meg. A koncertek programjának sajátossága, hogy a StEFREM szubjektív válogatásában társulnak a klasszikusok műveihez „örököseik”, azaz a 20-21. századi magyar zeneszerző-generációk kiváló és érdekes kompozíciói. A budapesti StEFREM egy különleges hangzásvilágú vokális együttes. A többszörösen díjnyertes formáció rendszeresen koncertezik Európa-szerte Londontól Bukarestig, de felléptek már Afrikában, Indiában és Dél-Amerikában is. Olyan neves előadókkal dolgoztak együtt, mint Abeer Nehme, Victor Solomon és a King's Singers. 2002 óta 18 lemezük jelent meg. Gazdag és változatos repertoárjukban bizánci és klasszikus darabok, crossover átdolgozások és a capella popdalok egyaránt megtalálhatók. A keresztény hit és kultúrkör egyik legfontosabb ünnepén látta meg a napvilágot Bartók Béla 143 éve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én, amit az Örömhírvétel ünnepének is neveznek. Az emberiség zenéjére is különösen termékenyítőleg hatott Bartók sajátos, tiszta forrásból táplálkozó művészete, ami halála után 80 évvel is elmondható. A magyar géniuszok közül Liszt több mint hatvan, Kodály húsz férfikart írt, Bartók mindössze hatot, amelyek viszont a műfajnak gyöngyszemei, és egész szerzői munkásságát végigkísérik. Különösen az Elmúlt időkből és a Székely népdalok meghatározóak a férfikari irodalomban. A Zseni születik című háromrészes hangversenysorozat záró epizódjában a Bartók-művekhez hat magyar kortárs szerző: Dukay Barnabás, Sáry László, Kelemen László, Horváth Márton Levente, Zombola Péter és Bubnó Tamás kompozíciói, átiratai illeszkednek. A sorozat további koncertjei: 2024. október 22. 19:00 St.EFREM: Zseni születik I. | Liszt Ferenc és zenei öröksége2024. december 16. 19:00 St.EFREM: Zseni születik II. | Kodály Zoltán és zenei öröksége

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

500 éve született Giovanni Pierluigi da Palestrina, az egyik legnagyobb hatással bíró olasz, reneszánsz mester. Öröksége az utána következő fél évezredben meghatározó volt; többek között Kodály is kötelezően kiadta zeneszerző tanítványainak a palestrinai stílus tanulmányozását és elsajátítását. A Lorenzo Donati által összeállított műsor ezt az inspirációt vizsgálja meg kortárs szerzők alkotásain keresztül.

Részletek hamarosan...

Sokan és sokszor hivatkoztak már úgy a zenére, mint a kultúrák közötti párbeszéd egyik leghatékonyabb és leggyümölcsözőbb módjára. A Cuarteto Matrice programja északról dél felé haladva navigál keresztül a 20. századi Európán és Amerikán, hogy megvizsgálja a zeneszerzés különféle irányvonalait, amelyeket a két kontinensen a szélességi körökkel együtt változó gondolatvilág is nagyban formált. Felfedezőutunk kiindulópontja Európa lesz az első részben, majd a kontinensek és stílusok közötti párbeszéd a koncert második felében amerikai szerzők műveivel folytatódik. A Cuarteto Matrice 2016-ban jött létre Madridban, abban a városban, ahol a zenészek találkoztak, és ahol jelenleg is élnek. Maga a kvartett neve Madrid városának ősi nevéből, a Matrice szóból származik, ami arabul annyit tesz: „vizek anyja”. Az együttes fiatal tagjai Európa olyan rangos zenei intézményeiben tanultak, mint a londoni Royal Academy of Music, az Escuela Superior de Música Reina Sofía és a madridi Királyi Konzervatórium. Több neves spanyol fesztiválon és koncertteremben bemutatkozhattak már, és beválogatták őket a Spanyol Nemzeti Kulturális Minisztérium által támogatott Musae programba is, amely további fellépési lehetőségeket hozott számukra. A MERITA nevű hároméves projekttel, 12 ország együttműködésében új, izgalmas fejezet kezdődött az európai kamarazene világában. A program során 38 vonósnégyes mutatkozik be különleges koncerthelyszíneken a résztvevő országokban. A MERITA célja, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődést a klasszikus zene iránt Európa-szerte, fellépési lehetőséget teremtve fiatal művészek számára, és művészi kreativitásra ösztönözve őket a technológia vívmányainak kiaknázásával. A Le Dimore del Quartetto által, az Európai Unió támogatásával létrehozott projektben a vonósnégyesek által képviselt új hangok és stílusok gazdagítják és felfrissítik az európai zenei palettát, így hozzájárulva a kultúra és művészet állandó megújulásához. A programban 17 kulturális szervezet vesz részt Európából, Magyarországot a Cadenza Művészeti Ügynökség képviseli.

A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt.  Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra. 

Részletek hamarosan...

A kortárs – Miho Hazama, Erkin, Christopher Cerrone, Pavel Fischer Ahogy a sportban, a zenében is megvannak a teljesítménynövelés, illetve a lazítás eszközei. A Liszt Ferenc Kamarazenekar gátlások nélkül emeli ki műsorában a kortárs jelzőt, hiszen hasonló programjával már többször ért el hatalmas közönségsikert. A meditatív, lazább művek és a pörgős, eksztatikus részek megfelelő adagolásával a nemzetközi hírű együttes nagyszerűen egyensúlyoz a hatásmechanizmusok között. A koncert alatt a hallgatók, mint egy jó edzésnél, jóleső megújulást, feltöltődést élhetnek át.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Ha minden napod zenével kezdődik, a buszon, az iskolában, a mosdóban vagy dolgozatírás közben is zenét hallgatsz, ha minden esőből, kabócaberregésből szimfónia lesz számodra, akkor te igazi zeneimádó vagy. Főhősünk épp így él, zenében pedig mindenevő: az óracsörgésből, a fogmosásból, a teaszürcsölésből is zene lesz... A Zeneimádó szórakozottsága számtalan vicces helyzetet szül az előadás során. Végül a nézők bevonásával tapasztalhatja meg, hogy a zene nemcsak egy személyes menedék, hanem közös nyelv is lehet és a közösségi együttlét sok örömet adhat.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Kelemen Hanna fiatal kora ellenére máris több színházi előadás és film főszerepét tudhatja a háta mögött. Jelenleg a skóciai Royal Conservatoire színészképzőjének diákja. Éppúgy játszott már angol reneszánsz drámában, mint kosztümös filmben vagy videoklipben, de láthattuk már őt Stravinsky műve, A katona története királykisasszonyaként is. Talán nem is esett oly távol a szülök és nagyszülők által nagy sikerrel bejárt zenei pályától, melyen estéről estére ők is a legkülönbözőbb korok, stílusok és játékmódok világában mélyülhettek el. A Budapesti Vonósok „Alma és fája” hangversenysorozatában édesanyja, Kokas Katalin oldalán Vivaldi Négy évszak című hegedűverseny-ciklusának narrátoraként lép fel. A koncert Sztravinszkij idehaza ritkán hallható, éteri tisztaságú, különleges atmoszférájú balettzenéjével kezdődik. „A múzsákat vezető Apolló” a zeneszerző neoklasszikus korszakának egyik legjellegzetesebb kompozíciója.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A Nemzetközi Jazznapon, amely Herbie Hancock, a jazz-rock egyik elindítója nevéhez köthető kezdeményezés, szinte magától értetődő, hogy a MAO is a jazz-rock műfajban született, ugyancsak terjedelmes repertoárjából szemezget. A sokoldalú trombitás-szerző Subicz Gábor, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos szólam vezetője, Bacsó Kristóf és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél darabjai adják a műsor gerincét. A dobokon játszó vendégszólista személye meglepetés.

Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.

„Ez már nem az a boldog idő, amikor minden tárgy körül az ifjúság dicsfényét látjuk, hanem fatális felismerése egy nyomorult valóságnak, amelyet fantáziámmal (hála érte Istennek), amennyire lehet, igyekszem szépíteni.” 1824-ben írta e sorokat Franz Schubert bátyjának, Ferdinandnak. Hogy Schubert zeneszerzői gondolkodásában a szépség központi szerepet játszik, azt aligha kell bizonygatni bárkinek, aki akár csak néhány percnyi Schubert-zenét hallott életében. Csakhogy éppen a 19. század elején a zeneesztétikai gondolkodásban elkezdte átvenni a „szépség” fogalmának kitüntetett helyét a „fenséges” fogalma, a Schubert-dallamok szavakkal megragadhatatlan, földöntúli szépsége tehát egy korábbi korszak, Mozart és Haydn korszakának lenyomata. A Csalog Gábor és két zenésztársa, Varga Oszkár és Varga István előadásában megszólaló B-dúr zongorás trió (B. 898), amelyet 1827-ben kezdett komponálni Schubert, de csak egy évvel később, halála évében fejezett be, mind a „szépség”, mind a „fenséges” fogalmának zenei megjelenítésére számos példát kínál, az est első felében Fazekas Gergely zenetörténész részvételével zajló beszélgetés során pedig nemcsak a zeneesztétikai változásról esik majd szó, hanem a schuberti szépségfogalom további példái is előkerülnek. Persze senki ne várja, hogy az est folyamán fény derül arra, miben is rejlik a Schubert-zene szépségének titka, hiszen azt legfeljebb találgatni lehet, megfejteni nem. És ez így van jól.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.

"Tébolyult szerelem" - A 17-18. század "őrült" dalai - Mad songok és hangszeres művekA Veduta Musica korhű hangszereken játszó kamaraegyüttes ezúttal a 17. és 18. század "őrült" dalaiból válogat, kiegészítve műsorukat a kor női zeneszerzőinek - a francia E. J. de la Guerre, az egyaránt olasz Barbara Strozzi és Anna Bon - egy-egy különleges, ritkán hallható hangszeres és énekes művével. Az együttes csambalistája, Bene Róza, a BMC Könyvtár hangszerét szólaltatja meg, amelyet Titus Krijnen épített 2022-ben. A hangszer Anton Rückers 1640-es modelljének kópiája.

Műveiből összeállított koncerttel köszöntjük Sári József zeneszerzőt, aki idén ünnepli 90. születésnapját. A műsor Sári változatos hangszerekre készült kamara- és szólódarabjaiból épül fel, amelyek között ősbemutatók is helyet kapnak, a magyar kortárszenei élet kiemelkedő muzsikusainak előadásában. Sári József a 20-21. századi magyar zene meghatározó személyisége úgy komponistaként, mint tanárként. Darabjait az 1980-as és a 2000-es évek között gyakran játszották nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is, különösen Németországban. Pedagógiai munkásságát éppen ilyen nagyra becsülték: visszavonulásáig zenészgenerációk sorát tanította a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zeneakadémián, illetve mesterkurzusok vendégprofesszoraként. A kétszeres Bartók–Pásztory- és Artisjus-díjas, Kossuth-díjjal és Érdemes Művész címmel kitüntetett Sári itthon és külföldön is számos elismerésben részesült. A fényképeket Felvégi Andrea készítette.