Tálas Áron és Klausz Ádám rendhagyó billentyű-dob duója remekül ötvözi a modern hip-hop, funk vagy drum’n’bass groove-ok lüktetését a jazz harmónia- és dallamvilágával. Az együttes az utcazenélés ötletéből született, azzal a rejtett szándékkal, hogy olyan emberekhez is eljuttassák ezt a fajta zenét, akikkel másképpen valószínűleg soha nem jönne szembe. Tálas Áron zongorista-dobos számtalan más projekt mellett a Borbély Műhelyben és saját triójában mutatta meg, hogy a szakmai tudás és a csibészes humor az alkotás során nem kioltja, hanem erősíti egymást, Klausz Ádám pedig többek között a Co Lee és a Nagy Emma Quintet dobosaként bizonyította sokoldalúságát és nyitottságát.

A Chris Devil Trio hármasfogatának lendületét a szerteágazó zenei ízléssel bíró tagok összeadódó energiája adja. A zenekarvezető, Ördögh Krisztián a jazzszaxofonozás tradíciója mellett érdeklődéssel fordul a különböző népzenék felé, Paczári Viktor basszusgitáros a rock és a heavy metal impulzusait keresi, míg Serei Dániel a technikás jazzdobolás mellett a szabadzene területén is időről időre megnyilvánul. A több mint tíz éve, elsőéves jazztanszakos hallgatókból alakult formáció három kreatív elme műhelye, hiszen saját szerzeményeivel valamennyi tag hozzájárul a zenekar hangzásvilágához. Repertoárjuk nagyrészt ezekből a kompozíciókból áll, de egyedi felfogásban megszólaltatott örökzöldeket is hallhatunk koncertjeiken. Ezen az estén készülő lemezük anyagából is játszanak számokat, amelyek kísérletező szellemben feszegetik a harmóniahangszer nélküli formáció lehetőségeit, olykor a hagyományos vagy fúziós jazz, olykor a szabad zene eszközeivel.

A Malek Andi Soulistic zenekar 2016-ban jött létre a Máté Péter-, Artisjus- és Emerton-díjas énekesnő-színésznő, Malek Andrea, és Jáger Bandi zongorista, zeneszerző, producer együttműködéséből. Ez a formáció egy olyan különleges projekt, amely a jazz és a latin stílust ötvözi a magyar népzenével. Repertoárjukon régi magyar dalok, saját szerzemények és népdalfeldolgozások szerepelnek. A két neves alapítóhoz Orbán György nagybőgős és Lakatos „Pecek” András dobos személyében hasonlóképpen tapasztalt és méltán elismert zenésztársak csatlakoznak. A Soulistic névválasztás a lélek és a zene közötti szoros kapcsolatra utal.

A Less Is More trió több mint tizenöt éve meghatározó formációja a budapesti szabadzenei szcénának. Az együttes neve Bolcsó Bálint elektronikájának hozzáadásával Less Is More 4-re módosult, Gyárfás Attila pedig nemrégiben váltotta helyén az alapító dobost, Sárvári Kovács Zsoltot. Az alapkoncepciójuk azonban változatlan: totális improvizáció. A vibrafon, a nagybőgő és az akusztikus dobok száz százalékban spontán módon születő hangjait Bolcsó élőben és valós időben manipulálja effektarzenáljával,  műfaji határokat feszegető hangzásvilágot és utánozhatatlan hangulatokat teremtve. Jövő-dzsessz a legmagasabb szinten!  

Ségercz Ferenc, Mohamad Zatari és Vitályos Lehel fáradhatatlanul kutatja a világ különböző régióinak tradicionális repertoárjait, hogy közös ritmusokra és párbeszédekre leljen. Trióprojektjük egy kis erdélyi faluban tartott zenei találkozóból indult. A csapat különféle hangszínek és improvizációs eljárások kiaknázásával hoz létre új, koherens és organikus hangzástextúrákat, amelyek a három zenész tapasztalataiban gyökereznek. Ségercz Ferenc, aki előadói tevékenysége mellett a zenei folklór gyűjtésével is foglalkozik, Moldova, Gyimes és más erdélyi területek fúvós hangszereinek mestere. Főként saját ötletein alapuló dalokat ad elő, a népi dallamokat új köntösbe bújtatva, miközben az improvizáció ősi hagyományát a jazz szókincséből merített harmóniákkal ötvözi. Mohamad Zatari munkássága a zene dekolonializálására irányul, megkérdőjelezve a nem-nyugati zenekultúrák nyugati felfogását. Az AL.Ehtifal Project aktív résztvevője, amelynek változó tagjai improvizáció segítségével alkotnak rétegzett hangtereket. A basszusgitáron és nagybőgőn is játszó Vitályos Lehel a jazz világának nyughatatlan utazója, aki számos rock-, folk- és elektronikus zenei együttesben is játszott, és olyan művészekkel dolgozik, mint Luiza Zan, Nicolas Simion, a Jazzpar Trio vagy a sZempöl.

Kovács Linda és Balázs Tamás duójában két karakteres zenei látásmód találkozik, amelyek saját szerzeményekben és jazzsztenderdekben nyernek teret. Kovács Linda jazzénekesként, dalszerzőként és hangszerelőként is aktív alkotó, akit elsősorban az improvizáció, a személyes hang és a műfaji határok közti szabad mozgás érdekel. Több önálló albumot jelentetett meg, ezek közül 2019-ben, a Budapest Jazz Orchestrával közösen rögzített Sunflower című big band lemez a szakma és a közönség részéről egyaránt elismerő fogadtatásban részesült. A duó másik tagja, Balázs Tamás zeneszerzőként, hangszerelőként és szólistaként is díjnyertes zongorista, aki a grazi zeneakadémia jazz tanszakán szerzett diplomát. 2014 óta Budapesten él, magyarországi zenészekkel újjáalakult trióját vezeti, és a hazai jazzélet aktív szereplője. Zenéjére jellemző a forma iránti érzékenység, a harmóniai finomság és a kortárs jazz szellemisége. Zeneszerzőként filmzenei felkérésekben is közreműködik. 

A szó szerinti értelemben vett, illetve a lélekben tapasztalható béke megléte, elérése minden időben fontos az ember számára, de napjainkban különösen érdemes foglalkoznunk vele. A magyar jazzélet ismert személyisége, Gáspár Károly jazz-zongorista és zeneszerző ennek a témának jegyében alkotta meg új öttételes művét Peace – Time címmel, felhasználva a magyar és más népek zenéjének motívumait, és ízlésesen gyúrva egységbe a klasszikus zene, a jazzsztenderdek és az igényes popdalok stílusjegyeit és hangulatát. Az anyag mondanivalója, végkicsengése pozitív jövőképet sugall, így hallgatóinak a nehéz időkben is képes felvillantani a remény sugarát. A Peace – Time lemez zenéje teljes egészében most hangzik el először élőben.  

Ágoston Béla zeneközelítő kvartettjét egymás rezdüléseire finomhangolt, tapasztalt és a spontán zenélés örömeire rendkívül nyitott muzsikusok alkotják. A zenekarvezető rendszerint C-melody szaxofonon játszik, de ezúttal magyar dudán is tágítja az együttes zenei kereteit. Az elhangzó dudás darabok az Ipolyphonia című, készülő bagpipe-book részei. Talán nem véletlen, hogy a kvartett éppen Ipoly neve napján lép színpadra... Új darabok hangzanak el emellett a Joculator City című lemezről, amely Youtube-on is hamarosan elérhetővé válik. Egy közös „frissítés” is betekintést enged a közönségnek abba a vidám és szabad zenei kommunikációba, amelynek résztvevői korábban a Kerub, a Knutdut Men, a Zuboly és a Bélabábend formációkban is megalkották közös élményeik hangzó lenyomatát.

A Baló Sámuel Trió repertoárját főként a zenekarvezető saját szerzeményei alkotják, amelyeket benyomások, hangulatok, tapasztalások, emlékek ihlettek, és amelyek gyakran merítenek a modális jazz és a népzene világából. Az együttes koncertjei során nagy hangsúlyt kap a szabadság és a spontaneitás, miközben játékuk a zenei tradíciókból táplálkozik – így válik minden előadás egy pillanatban születő, mégsem parttalan zenei felfedezéssé, nagy teret engedve az improvizációnak és a zenei párbeszédnek. A 2020 tavaszán alakult zenekar szívesen hív vendégeket is ebbe a párbeszédbe; ezúttal két kísérletező kedvű fiatal alkotó csatlakozik hozzájuk, akiket több évre visszanyúló barátság és közös zenélés fűz a trióhoz.

Igazi kuriózum a magyar zenei életben a három élvonalbeli jazzgitáros együttműködése: Gyárfás István, Rieger Attila és Szalay Gábor nemcsak hangszerük kiválóságai, hanem zenekarvezetőként, zeneszerzőként és zenetanárként is jeleskednek. A ritmusszekciót alkotó Soós Márton (bőgő) és Cseh Balázs (dob) szintén a legkeresettebb hazai jazz-muzsikusok közé tartoznak.  Tavaly jelent meg a zenekar Hommage à Gábor Szabó című lemeze, amellyel minden idők leghíresebb magyar jazz-zenészének egyedülálló munkássága előtt tisztelegnek. A zenei anyag a tagok saját szerzeményeiből áll, amelyek címe és hangulata utal a gitáros legenda különleges életútjának állomásaira – a kezdetektől sikereinek csúcsán át hazatéréséig, betegségéig és drámaian korai haláláig. Az album határozottan jelzi, hogy a zenekar nem csupán gitárcsemegéket kínál, de elsődleges céljai között szerepel Szabó Gábor zenei örökségének fókuszba állítása és életben tartása is.

Gadó Gábor és Harcsa Veronika személyében két olyan művész működik együtt, akiket elsősorban jazzmuzsikusként ismerünk, munkásságuk mégis egyre hangsúlyosabban tolódik a klasszikus és kortárs zene felé. Zenei találkozásukból már két album is született a BMC Records számára, júliusban pedig harmadik lemezüket rögzítik, ennek anyaga alkotja majd a koncert gerincét. A klasszikus és jazz-zenészek párbeszéde a ritmusszekció elhagyásával bontja le a dallam és a kíséret kettősségét, a kompozíció és improvizáció közötti határok pedig nyitott munkafolyamat során mosódnak egymásba. Ebben az organikus polifóniában a hangzáskarakterek úgy olvadnak egységes hangszerré, ahogyan a négy muzsikustárs megközelítése is egy mindig tovább és tovább épülő, megejtően személyes zenei univerzumban oldódik fel.

Szabados György (1939–2011) az improvizatív kortárs zene egyik legismertebb alakja. Munkássága az amerikai free jazz és avantgárd törekvések és a magyar népzene hatását egyaránt magába olvasztotta. Nemcsak Budapest első free jazz koncertjei fűződnek a nevéhez, hanem több olyan együttes és műhely, sőt egy egész zenei-filozófiai irányzat megalapítása is, amely számos kiváló művészt indított el a pályán. Szabados Judit a Music Forum Alapítványnak adományozta Szabados György teljes hagyatékát, amely a Kossuth- és Liszt-díjas zeneszerző, zongoraművész kéziratait, kottáit tartalmazza. Rudolf Kraus német állampolgár hozta létre és működtette hosszú éveken át Szabados György honlapját, amely ezen az eseményen kerül a Budapest Music Center gondozásába. Az ünnepségen köszöntőt mond Gőz László, a BMC igazgatója, Turi Gábor jazzkritikus és Rudolf Kraus. Fotó: Dormán László

Az Oláh Dezső Vibratone Quartet a vibrafon szélesebb körű megismertetését tűzte ki célul, egyúttal abban reménykedve, hogy a hangszer felfedezésén keresztül a közönség a kortárs jazz és a kollektív improvizációk világához is közelebb kerül. A repertoárját elmélyült műhelymunkával alakító zenekar az Oláh Dezső Trio bővülésével jött létre a pandémia alatt, és azóta nívós helyszíneken, illetve fesztiválokon volt alkalmuk játszani. A quartet tagjai számos fontos hazai és külföldi kulturális eseményre kapnak rendszeresen meghívást, ám ebben a zenekarban nemcsak zenészi kvalitásaik, hanem zeneszerzői tudásuk legjava is összeadódik – részben ennek köszönhető, hogy kompozícióik eredményesen szerepeltek többek között a Müpa zeneműpályázatán.

Németh Bendegúz zenéjének kiindulópontja a blues és a rock nyers ereje, amely a jazz nyelvén, improvizációval, formai szabadsággal és hangszerelési érzékenységgel párosul. A Zeneakadémián jazzgitár, majd jazz-zeneszerzés szakon végzett alkotó első saját lemeze, az All Over The Place 2024 tavaszán jelent meg – ez a kvartett jelenlegi repertoárjának zenei alapja és szellemi iránytűje is egyben. A műsor gerincét saját szerzemények adják, amelyek széles spektrumon mozognak: a groove-orientált funk-rock hatásoktól a mélyebb, konceptuális darabokig. A zenekar játékában egyszerű, jól körvonalazható témák váltakoznak szabadon hagyott terek és átgondolt kompozíciós struktúrák között. A koncert során fontos szerepet kap az improvizáció, de nem mint öncélú virtuozitás, hanem mint élő párbeszéd, amelyet a zenészek közösen építenek. A kvartett zenei világában a reflektív líraiság és a dinamikus energiák iránti vonzalom egyaránt jelen van. A darabok egy része szinte filmzenei atmoszférákat idéz, míg mások szikárabb, játékosabb formában szólalnak meg. A cél mindig a személyes hang megtalálása – egy olyan hangé, amely egyszerre kapcsolódik a hagyományhoz és lép túl rajta.  

Stummer Márton akusztikus triójának repertoárját a brazil gitárzene dalai és saját kompozíciók alkotják. Az afrosamba a brazil samba és az afro-brazil jazz elemeit ötvözi. Amellett, hogy erre a stílusra építenek, Stummer Márton szerzeményei a klasszikus zene, a jazz és a kortárs zene eszközeiből táplálkoznak, ugyanakkor teret hagynak a szabad improvizációnak is. A trió hangzásának fő inspirációs forrását Baden Powell brazil gitáros játéka adja. Az együttes Ilusões de grandes fenômenos címmel tartott koncertjéhez vendégként csatlakozik Kosztolánszki Dominik is, aki generációjának egyik legkiválóbb szaxofonosa, és több stílusban otthonosan mozog.

Dresch Mihály azzal a céllal alapította meg Vonós Quartetjét, hogy a műfajok izgalmas ötvözetét ezúttal hangsúlyosabban a népzene nézőpontja felől közelítve teremtse meg, természetesen továbbra is a védjegyszerű Dresch-hangzással. Első stúdiólemezüket Forrásból címmel jelentették meg 2017-ben a Fonó Records gondozásában, amely a jazz és a magyar népzenei tradíciók metszéspontján létrejött új zenei minőségek első lenyomataként született meg. A formáció második lemeze, az Ongaku 2021-ben látott napvilágot, amelyen tagcsere után és immár Húros Quartet néven Csoóri Sándor Sündi, Zimber Ferenc és Bognár András játékát hallhatjuk, Lőrincz Hortenzia pedig egy szám erejéig énekesként csatlakozik hozzájuk. Dresch Mihály így vall a lemezről: „Japánul az ongaku zenét jelent. Kínaiul ez az írásjegy egy jellel különbözik az orvosságtól. Egy próba alkalmával, mikor még nem kapott végleges nevet ez a kompozíció, megszólalt bennünk a keleti kultúrák felé mutató hangulata. Magyar gondolkodással is könnyen összeköthető e két fogalom. A zene és a lélek kapcsolata nem újszerű gondolat, jótékony hatását már az ókori görögök is felismerték. Reményeim szerint ez az album közelít ehhez a két jelentéshez.”  

Drippey Máté szaxofonos és Szabó Máté zongorista a Zeneakadémián találkozott először, innen indult a közös zenei útjuk, amely azóta számos fellépésen és egy duólemezben (Tear from the Shore) teljesedett ki. Az évek során különösen érzékeny zenei párbeszéd alakult ki közöttük, amelyben a figyelem, a nyitottság és az egymásra hangolódás meghatározó szerepet kap. Zenéjük alapja a szabad improvizáció és a jelen pillanatban formálódó együtt gondolkodás. Játékukban a klasszikus, kortárs, népzenei és kísérleti elemek olvadnak össze, mindig egyfajta belső szükségszerűség szerint. Ezek az elemek nem rendszerezett stílusokként jelennek meg, hanem személyes, eleven zenei nyelvként, amely folytonos változásával járul hozzá egy közös világ megteremtéséhez. A koncert várhatóan ennek a hangzásnak egy újabb lenyomata lesz: friss, élő zene, ahol a formák a figyelemből születnek, a hangok és csendek természetes ritmusából épülnek fel.  

A Symbiosis 5 tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen találkoztak, és 2020-ban kezdték el a közös munkát. Saját kompozíciókból álló repertoárt fejlesztettek ki, amely ötvözi a modális és a kortárs jazz elemeit. 2021-ben szerepeltek először nagyobb színpadon: a Babel-Laureate World Jazz Versenyen, ahol harmadik helyezést értek el. 2022-ben külföldi nemzetközi versenyeken szereztek elismerést, nyáron a spanyolországi Getxo International Jazz Competition and Festival, télen a Sibiu International Jazz Competition első helyén végeztek. Továbbra is sorra gyűjtik be az elismeréseket és díjakat, 2023 januárjában például nemcsak a Müpa Jazz Showcase szakmai és közönségdíját nyerték el, hanem két különdíjban is részesültek. A csapat ismét vendégszólistával lép az Opus színpadára, ezúttal Gyémánt Bálint gitáros csatlakozik hozzájuk.  

A kubai zenészcsaládba született, de régóta Magyarországon élő Elsa Valle a közönség nagy kedvence. Az afro- és latin jazz hazai nagyasszonyának nemcsak féktelen energiája, hanem magával ragadóan nyitott, közvetlen és életörömmel teli személyisége is elvarázsolja a közönséget. Stílusa a tradicionális kubai éneklést, a bebop jegyeit és az improvizációt ötvözi, repertoárja összetett ritmusvilágú, ugyanakkor dallam-orientált. Elsa koncertjeit a sodró lendület és az energikus, kirobbanó előadásmód jellemzi, ami saját szerzeményeinek velejét is adja. Ezúttal Afrocando zenekarával érkezik az Opusba; az elhangzó kompozíciók szövege, dallam- és ritmusvilága mind azokról az élményekről mesél, amelyeket az énekesnő a különböző kontinenseken adott koncertjei során szerzett. Az Afrocando azonban ezen az estén az eddigitől eltérő nézőpontból mutatja be repertoárját. A dalok hangszerelése is sok meglepetést ígér, hiszen Elsa biztos kézzel alakít duót és triót virtuóz zenekarából, énekel a capella szerzeményeket, hogy aztán a teljes együttes lobbantsa lángra az afro zenében gyökerező dallamok, ritmusok és a jazz fúzióját.

A Miranda Liu hegedűművész által alapított MiraTone Fesztivál és Akadémia immár hetedik alkalommal várja a közönséget Budapest szívében. A rendezvény mára a régió egyik legjelentősebb klasszikus zenei eseményévé nőtte ki magát, amely nemzetközi résztvevőket és elismert művészeket hoz össze évről évre. A MiraTone Fesztivál idei zárónapján egy olyan művészt köszönthetünk, aki régóta a magyar zenei élet meghatározó alakja: Hauser Adrienne zongoraművésznőt. Műsora igazi időutazás, amely a klasszikus zene három nagy oszlopára épül: Schubert-Liszt, Bach, Chopin és Bartók művein keresztül vezet végig a zeneirodalom költői, elegáns, szenvedélyes és népi arcain. A koncert Schubert két dalával indul – de nem úgy, ahogyan megszoktuk. Liszt Ferenc zongorára készített átirataiban a dalok szövege nélkül is minden rezdülés él: a molnár sorsát és a város tükörsima vizű folyójának látványát most a zongora idézi meg – érzékenyen, áttetszően, néhol szenvedélyesen. Ezután Bach a-moll partitája hangzik el, amely hat tánctételben mutatja meg, milyen mély érzelmeket képes közvetíteni egy látszólag szabályos forma. A koncert középpontjában Chopin áll: a 12 rövid prelűd olyan, mint egy miniatűr zenei napló – minden darab egy-egy érzelem, egy hangulat villanása. A b-moll scherzo ezzel szemben szenvedélyes, lendületes és drámai – igazi romantikus tabló, amely méltó ívet ad a koncert második részének. Végezetül Bartók három rövid, ám annál kifejezőbb csíkmegyei népdalfeldolgozása zárja az estét. Ezek a darabok egyszerre idézik meg a népzene közvetlenségét és Bartók zongorára jellemző merész, mégis letisztult hangzásvilágát. Ez a koncert nemcsak egy kivételes zongorista portréja, hanem egy érzékeny, lírai és személyes zenei történet – amely mindenkit megszólít, aki nyitott a szépségre. Támogatók és partnerek: Nemzeti Kulturális Alap, Wacław Felczak Alapítvány, Klasszik Rádió, Román Kultúrintézet, V4 Vonósnégyes, V4 Zenei Alapítvány

A 15 évig folyó vértesacsai Pajta-kurzus és koncertjeinek helyszíne megszűnt. Helyette 2023 óta zeneakadémiai diákjaimmal másutt folytatjuk a közös nyári munkát.A Kurtág-zenéket tanulmányozó és játszó Ludium-együttes az elmúlt tizenvalahány „Pajta-évben” volt aktív, majd a tagok szakmailag „felnőtté válása” okán ért véget. Mesterünk művein kívül klasszikus kamarazenéket is játszottunk, munkánk során legtöbbször Kemenes András is társult hozzánk. Az első évek csapatában voltak Fejérvári Zoltán, Szalai András, Tornyai Péter, Kiss Péter, Dubóczky Gergely és sokan mások - azóta már neves kollégáim.A mai új csapat is rendkívüli tehetségekből áll, a jövő zenészeit remélhetjük belőlük. (Csalog Gábor)

A Miranda Liu hegedűművész által alapított MiraTone Fesztivál és Akadémia immár hetedik alkalommal várja a közönséget Budapest szívében. A rendezvény mára a régió egyik legjelentősebb klasszikus zenei eseményévé nőtte ki magát, amely nemzetközi résztvevőket és elismert művészeket hoz össze évről évre. A fesztivál ünnepélyes záróhangversenye a zenei formák, stílusok és karakterek lenyűgöző átváltozásait helyezi középpontba a Budapest Music Center-ben. Az est folyamán barokktól a huszadik századig ívelő műveken keresztül hallhatjuk, hogyan alakul át a zenei nyelv, hogyan talál új formát a tradíció, és miként válik személyessé az előadás. A koncert Bach egyik legmélyebb hatású művével, a Goldberg-variációk vonósátiratának részleteivel indul – méltó tisztelgés Bach halálának 275. évfordulója alkalmából. Ezután Haydn d-moll „Quinten” kvartettje csendül fel – egy sötétebb tónusú, mégis szigorú eleganciájú mű, melynek drámaisága már a romantika küszöbét idézi meg. George Enescu halálának 70. évfordulója alkalmából az est első felét a román mester két műve zárja. A Román rapszódia két klarinétra készült különleges átiratában a népi motívumok tobzódó öröme jelenik meg, míg az Ária és Scherzino finom, érzékeny karakterei a komponista francia kötődéseit tükrözik. A második rész egy Beethoven-miniatűrrel indul – egy egyszerű, mégis gyengéd Bagatell, mely vonósokra átírva szinte kamarazenekari lélekrajzzá válik. Penderecki Duo Concertante című, ritkán hallható darabja különleges hangszer-összeállításával (hegedű és nagybőgő) és sűrített kifejezőerejével a kortárs zene közvetlen és emberi arcát mutatja. Végül a koncert (és a fesztivál) csúcspontjaként Bartók monumentális, mégis érzékenyen személyes hangvételű Zongoraötöse zárja az estét. A darab minden tétele más arcát mutatja a korai Bartóknak: drámai, táncos, lírai és ritmikusan pulzáló. Ez a mű nemcsak zenetörténeti mérföldkő, de a kamarazene örök aktualitását is példázza. Támogatóink és partnereink: Nemzeti Kulturális Alap, Wacław Felczak Alapítvány, Klasszik Rádió, Román Kultúrintézet, V4 Vonósnégyes, V4 Zenei Alapítvány

Dés András azon kevés ütőhangszeresek közé tartozik, akik nemcsak különféle zenekarok tagjaként szívták magukba zenei stílusok egész arzenálját, hanem saját együttest, sőt együtteseket is alapítottak. A több éve Bécsben élő Dés nemrég három osztrák zenész, Martin Eberle, Kenji Herbert és Philipp Nykrin társaságában alakított kvartettet, amellyel az európai jazz lényegét: a sokszínűséget, a nyitottságot és az egymásra figyelés erejét ragadja meg. A különleges ütőhangszer-apparátushoz trombita, zongora és elektromos gitár társul, amelyek játékmódja sokszor messze túllép mindenfajta sztereotípián. Az amerikai és az európai jazz utóbbi évtizedeinek különféle irányzatai éppúgy meghatározzák Dés András és zenésztársai gondolkodását, mint a régi és a kortárs klasszikus zene, a tradicionális zenekultúrák ösztönösen komplex ritmikai struktúrái vagy éppen különböző populáris zenei hatások, mondjuk a rockzene elementáris energiái. A 2024-ben megjelent Unimportant Things után a kvartett második albumát rögzíti a BMC Records számára.  

Clara Barry jazztrióra megalkotott Bartók-műsora megragadó módon egyesíti a hagyományt és az újítást. Bár eredetileg hegedülni tanult, Barry egész életében művelte énekhangját is, édesanyja pedig a svéd népdaléneklés mélységeibe is beavatta – részben ez a tapasztalat vezette el Bartók magyar népzenében gyökerező kompozícióihoz. Barry ötletes átiratai harmonikus ötvözetben egyesítik a magyar zeneszerző stílusát és a kortárs jazz merészségét. A Clara Barry sings Bartók című, 2023-ban megjelent album letisztult koncepciója nyolc Bartók-dalban, egy Kodály-darabban és két svéd alkotásban bontakozik ki. Az albumon Spányi Emil mellett a 2023 augusztusában tragikus körülmények között elhunyt nagybőgős, Szandai Mátyás volt Barry partnere – a három zenész az ő emlékének ajánlja ezt a műsort.  

Georg Philipp Telemann Pimpinone című műve éppen 300 éve, 1725. szeptember 27-én mutatkozott be Hamburgban, eredetileg Handel Tamerlano című opera seria-jának közjátékaként. A háromrészes intermezzo azonban hamar önálló életre kelt, és a közönség körében is nagy népszerűségre tett szert. Az opera buffa előfutáraként számontartott mű Johann Philipp Praetorius szövegkönyvére épül: a történet középpontjában Vespetta, a ravasz, karizmatikus szobalány és Pimpinone, az idősödő, kissé ügyetlen kereskedő áll. Vespetta először alkalmazottként kerül a házba, majd házasság révén megszerzi a hatalmat, végül pedig teljesen uralma alá vonja férjét, akit saját eszközeivel manipulál. A mű szatirikusan ábrázolja a társadalmi és nemi szerepeket, különösen a patriarchális házasság intézményét és a társadalmi mobilitást. Zeneileg Telemann mesterien ötvözi az olasz és német stílusjegyeket: a recitativók élénkek, a duettek és áriák pedig humorosak és karakteresek. Telemann zenéje pontosan tükrözi a szereplők érzelmi állapotait és a jelenetek hangulatát, gyakran túlzó zenei eszközökkel fokozva a komikumot. A darab ma is releváns, hiszen a hatalmi dinamika, a társadalmi mobilitás és a nemi szerepek kérdései továbbra is aktuálisak. A Pimpinone tehát nem csupán egy könnyed közjáték, hanem egy mélyebb társadalmi kommentár is, amely humorral és zenei leleménnyel tárja fel az emberi kapcsolatok bonyolultságát. A kis létszámú szereplőgárda, a korhű előadásmód és a könnyed, mégis kifinomult zene révén a darab ma is friss és lebilincselő élményt kínál mind a zeneszerető szakmai közönségnek, mind a szélesebb nagyközönségnek. Az intermezzók között a B-dúr Ouverture Suit (TWV 55:B1) tételei hangzanak el. Az előadást a KúlArt Produkció állította színpadra.

Orbay Lilla a magyar jazzszíntér kiemelkedő fiatal képviselője, amelybe nemcsak énekesként, hanem szerzőként és sajátos zenei látásmódjával is új színt hoz. 2023-ban megjelent Gnamma című szólólemeze és a Paradise Ablaze címen napvilágot látott zenekari anyag után jelenleg új albumán dolgozik, amelyen szinte kizárólag eddig sosem hallott kompozíciók kapnak helyet. A lemez célja, hogy a bensőséges hangvételt és az élő, improvizatív megszólalást összemosva mutassa be. A most formálódó anyag hangulata egyfajta innovatív, atmoszférikus hangzás felé mutat, amelyben a fiatal zenész úgy érzi, jó úton halad a zenei kiteljesedés felé. Saját hangjának megtalálása újabb szintre emelkedett az idei nyáron, amikor új ötleteit már nem dobja félre kételkedve, hanem bízik bennük – ezeket az ötleteket, ezt a hangot is megismerhetjük a szeptemberi koncerten.  Orbay Lilla 2025 júniusában elnyerte a Petőfi Zenei Díjat „Az év felfedezettje” kategóriában. Ugyanebben az időszakban diplomázott a Zeneakadémia jazzének szakán, amivel párhuzamosan a Bartók Konzervatórium jazz-zongora OKJ képzését is elvégezte. Kvintettjével nemzetközi színpadokon is fellépett, bemutatkozhattak többek között a 2023-as Mexikóvárosi EuroJazz Fesztiválon.  

Ez a lemez mérföldkő a jazztörténetben és a Blue Note kiadó életében is. Thelonious Monk saját zenekara élén 1947 és 1952 között, különböző összeállítású együttesekkel készített stúdiófelvételeket. Ebből először két kisebb feketelemez, majd 1956-ban egy gyűjteményes album jelent meg. Monk valóban korszakalkotó zseni, zenéje hol ironikus, hol lírai, de mindig meglepő. Dallamai kiszámíthatatlanok, ritmusai szokatlanok, harmóniái úttörőek – ezekkel új irányt mutatott a modern jazzben. A koncerten válogatást hallhatunk a két lemezen szereplő kompozíciókból. A kvintett és szextett darabokból összeállított műsort Fekete-Kovács Kornél, Bacsó Kristóf és Ávéd János fúvós szólisták vezetik. A ritmusszekcióban Cseke Gábor zongorázik, Barcza-Horváth József bőgőzik, Csízi László dobol. A koncert a Legendás Albumok sorozat Blue Note szériájának része. A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Varga Dániel a budapesti kortárs zenei színtér meghatározó alakja, aki a jazzt, a népzenét és a modern, beatközpontú hangzásokat merész innovációval ötvözi. A New Fossils oszlopos tagjaként aktívan formálja a magyar jazz új hullámát, elismert művészekkel együttműködve, míg a Mordái zenekarral a tradicionális népzene új, progresszív megközelítését teremti meg. A szaxofonos nyitottsága és sokoldalúsága számos más műfajban is megmutatkozik – a jazztől és a hip-hoptól kezdve az experimentális beateken át egészen a nagyzenekari kompozíciókig. Olyan előadókkal dolgozik együtt, mint Lusta Geri, Co Lee, DDT és Babapiros, ami jól tükrözi alkalmazkodóképességét és zenei kíváncsiságát. Legyen szó kifinomult szaxofonfutamokról, egyedi hangzások közös megalkotásáról vagy nagyzenekari hangszerelésről, munkásságát mindig az új utak keresése és a határok feszegetése jellemzi.   

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Egy kompozíció létrejötte általában hosszadalmas folyamat. Lehet, hogy a komponálás konkrétan csak két napot vesz igénybe, de az ötlet megszületése és a darab körvonalazódása után annak felépítése gyakran sokkal tovább tart. Utólag pedig a mű kapcsolatrendszerének felfedezése legalább olyan izgalmas lehet a szerző, mint a befogadók számára.Horváth Balázs szerzői estjén a felhangzó művek többsége mögött hosszú, de jól nyomon követhető folyamat áll. Ez alkalommal a zeneszerző nem csak a művek háttértörténetét fogja röviden megvilágítani, de némely kompozíciót több szempontból, szinte analitikusan fog bemutatni, lévén az est egyúttal Horváth Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiai székfoglaló előadása is lesz.A koncerten több olyan művet is hallhatunk, amelyet Budapesten, illetve Magyarországon még egyáltalán nem adtak elő. Ősbemutatóként pedig a „poszt-neoklasszikus mono-kantátaként” aposztrofált Arianna című darabbal ismerkedhetünk meg.

George Frideric Handel Acis és Galatea című pásztorjátéka a barokk zene egyik leglíraibb és legszerethetőbb alkotása. Az olasz opera és az angol oratórium műfaji határán mozogva, egyszerre szórakoztató és mélyen megindító. A mitológiai történet a nimfa Galateia (nevének jelentése: „Tejfehér”) és a pásztor Akisz idilli szerelmét mutatja be. Polüphémosz, az egyszemű óriás, meglátva őket, féltékenységében és dühében az Etna hegyéből kiszakítva, egy hatalmas sziklát dob Akiszra. Galateia halott szerelmének szikla alól kifolyó vérét csordogáló patakká változtatja, mely a legenda szerint a szicíliai Aci folyó forrása lett. A zene hol játékosan árad, hol szívszorítóan drámaivá válik: Handel páratlan érzékenységgel kelti életre a szereplők érzelmeit – az örömöt, a vágyat, a félelmet és a veszteséget –, miközben a természet képei és a karakterek belső világa szervesen fonódnak össze a zenei szövetben. A mű 1718-ban született, és a zeneszerző egyik legsikeresebb angol nyelvű alkotásává vált. A dallamok frissessége, a szólamok gazdag kidolgozása, a karakterek zenei portréjának pontossága és a finoman rétegzett érzelmi világ a mai napig lenyűgözi a közönséget. Az Acis és Galatea nemcsak zenei remekmű, hanem mélyen emberi történet is szerelemről, gyászról és a természet örök körforgásáról. Nemcsak a barokk zene rajongóinak nyújt élményt, hanem mindenkinek, aki szereti a megindító történeteket, az érzelmekben gazdag, mégis könnyen befogadható előadásokat. Az előadást a KúlArt Produkció állította színpadra.

Részletek hamarosan...

A Generációk III – kortárs művek pikolóra és zongorára a két éve elindított tematikus koncertsorozat harmadik projektje, amelyben idén is három különböző generáció jeles alkotói mutatkoznak be egy-egy kompozícióval. A sorozat célja, hogy a nagyközönség számára érthető módon mutassa be, miben gondolkodnak másként az X, Y és Z generáció zeneszerzői, és ez miként jelenik meg zenei eszköztárukban, invencióikban.A műsorban helyet kap a metamodern és posztminimalista jegyeket ötvöző, álomszerű Stardust (Bella Máté), egy zeneileg is groteszkbe hajló, szilaj scherzo (Madarász Iván), egy lírai hangvételű, mégis természetközeli hangulatokat idéző darab (Bánkövi Gyula), egy hirtelen hangulati váltásokat vizsgáló, belső feszültségeket feldolgozó mű (Dobri Dániel), valamint egy abszurd limerickek ritmusát követő, játékos kompozíció (Kutrik Bence). A sorozat harmadik koncertjére a BMC Könyvtárban kerül sor, ahol az öt alkotó egy-egy duója Kanyó Dávid (pikoló) és Szőcs Henrik (zongora) előadásában szólal meg.

Részletek hamarosan...

Az ARK trióban három eltérő zenei egyéniség találkozása nyit új hangzó utakat. Lukas Kranzelbinder az elmúlt évtized egyik legsikeresebb osztrák zenekara, a Shake Stew vezetőjeként vált az európai jazz magasan jegyzett képviselőjévé. A Saalfeldeni Jazzfesztivál 2024-es kiadását megnyitó Mona Matbou Riahi azonnal felismerhető játéka a kortárs zenéből, az improvizációból és perzsa zenei gyökereiből táplálkozik. Miriam Adefris az avantgárd, az elektronikus zene és a jazz között mozog, olyan, nemzetközileg is meghatározó művészek társaságában, mint Floating Points, Ganavya és Shabaka Hutchings. Az ARK a hangzások felfedezésének nyílt terepe, ahol a megszülető zenét a kíváncsiság, a kockázatvállalás és az intenzív, elmélyült zenei párbeszéd vezérli. A koncert előtt a trió első albumát rögzíti a BMC Records számára. 

Két hangulat, két utazás, egyetlen programban. A Fantasztikus virágok vibrálóan színes néma filmetűd, amely 1906 és 1920 között készült mozgóképekből áll. A különböző műfajú filmek között dokumentumfelvételek, jelmezes előadások és trükkök is szerepelnek – témájuk köti össze őket: virágok mindenütt, mindenféle formában. A film az amszterdami Eye Filmmúzeum, a Brüsszeli Cinematek és az Osztrák Filmarchívum összefogásával készült, a stencilezett színezési technikával megalkotott eredeti látvány visszaadása komoly kihívást jelentett a restaurálás során. Korda Sándor Ausztriában készült filmje, az Ábránd és valóság (1922) Bíró Lajos Serpolette című regényének adaptációja. A könyv és film valós előképe a toszkán nagyherceg kalandos életű fiának, János Szalvátor főhercegnek története. Az arisztokrata szembefordult az udvarral, hajóskapitánynak állt, és táncosnő szerelmével egy viharba kerülve az óceánon vesztette életét. Hogy mi történhetett a vihar kitörése előtt, annak egyik verzióját dolgozza fel az Osztrák Filmarchívumban restaurált, töredékben fennmaradt, de még így is lenyűgözően elegáns és látványos film, amiben későbbi hollywoodi sztárok, Várkonyi Mihály (Victor Varconi), Lukács Pál (Paul Lukas) és a delejesen csábító Corda Mária szerepelnek. A két programot Miss Harry, a kígyónő produkciója köti össze… A vetítés a Nemzeti Filmintézet szervezésében, a 8. Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében valósul meg.

„Jazz meets art-pop” – így lehetne tömören jellemezni az énekes-zongorista Mózes Tamara és a billentyűs-zeneszerző Kaltenecker Zsolt alkotta Mozes & Kaltenecker formáció különleges műfaját. Zenei univerzumuk egyedülálló módon ötvözi a jazzt, a popot, a rockot, az elektronikus hangzásokat, a progresszív elemeket és az improvizációt. A Futurized című debütlemez sikere után a duó vadonatúj albuma, a Sub Rosa 2025 májusában jelent meg a BMC Records gondozásában. Az anyag teljes egészében a seaboard és az énekhang különleges kombinációjára épül, effektekkel és olykor akusztikus zongorával kiegészítve – ez az első lemez a világon, amely ilyen jellegű hangzással született. A seaboard egy innovatív és rendkívül kifejező billentyűs hangszer, amely lehetővé teszi a hangok csúsztatását, vibrálását, modulációját, valamint a hangszínek széles skálájának megszólaltatását. A Citizen Jazz francia zenei magazin szerkesztője által „csodálatos felfedezésként” jellemzett duó az elmúlt években számos külföldi helyszínen lépett fel, többek között a Gaume Jazz Festival (Belgium), a GES International Jazz Festival (Szlovákia), a Ljubljana Jazzfest+ (Szlovénia), a Jazz HR Festival (Horvátország), a Paris Voicingers Festival (Franciaország), valamint a Jazzahead! Showcase (Németország) keretében, amely az európai jazzszíntér egyik legnagyobb presztízsű rendezvénye.  

A zongora alkalmas a legintimebb, legcsendesebb dallam megszólaltatására éppúgy, mint a nagyzenekari, „tutti” hangzás előidézésére. Ez a csodás hangszer a hangszínek, textúrák, hangulatok végtelen skálájával tudja betölteni a teret, különösen akkor, amikor megkötések nélkül, szabadon játszik, azaz improvizál rajta valaki. Bár a zongoraművész-zeneszerző Szabó Dániel fő profilja jelenleg a jazz, zeneszerzőként és improvizátorként is gyakran fordul a klasszikus és kortárs zene vagy akár a népzene hagyományaihoz. A BMC könyvtárának intim közege, sajátos varázsa lesz ezúttal a művész „kottája”, amelyből kiindulva egy szabad zenei szárnyalásra invitáljuk a kedves közönséget. Szabó Dániel nemzetközi viszonylatban is elismert, aktív muzsikus, aki gyakran játszik szólóban, trióban és a kvintettjével is. Számos nemzetkozileg jegyzett albuma jelent meg, többek között olyan nevekkel, mint Peter Erskine, Chris Potter vagy Kurt Rosenwinkel. „Visionary” c. szimfonikus albuma az amerikai JAZZIZ listavezetője lett, Brad Mehldau és Esperanza Spaulding társaságában. Chick Corea menedzsmentje Szabót kérte fel a Corea által a MÜPA számára dedikált „Jazz Piano Concerto” zárótételének előadására, John Patitucci-val és Dave Weckl-lel. Vonószenekarra írt művét a Tonkünstler Orchester és Peter Erskine mutatta be a bécsi Musikverein-ben. Megnyerte az amerikai ASCAP zeneszerzői díját 2018-ban, a 2006-os Martial Solal Nemzetközi Jazz Zongora Versenyt Párizsban, és a montreux-i Jas Hennessy Solo Piano Competition-t 2000-ben. Legújabb formációja, a „Szabó Dániel Nonett”, amely a Magyar Zene Hazában debütált és a BMC által szervezett „Ligeti 100” fesztiválon, illetve a BMC könyvtárában is nagy sikerrel lépett fel, igazi kuriózum, amely a klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeit szólaltatja meg a szerző szellemes átdolgozásaiban, fafúvósok, cselló és jazz trió tolmácsolásában.  

„A hangszer mennyeien szól, érvényre juttatva a rugalmas és laza technikát. Az artikulációk skálája széles és a finom agogika rendkívül fejlett, a kifejezés mindig természetes és világos” – méltatta a francia Classica magazin Dobozy Borbála egyik Bach-lemezét. A csembaló nemzetközi hírű magyar nagykövetének már összesen négy albuma jelent meg a BMC Recordsnál – a legutóbbi 2025 júniusában –, amelyek a zenelejátszó platformokon a kiadó legsikeresebb lemezei közé tartoznak, és nemzetközi elismerés is övezi őket. Ez a koncert azonban nem lemezbemutató lesz, hanem még jelentékenyebb esemény: Dobozy Borbála 45 éves pályafutásának ünneplése. A csembalóművész ebből az alkalomból Johann Sebastian Bach két versenyműve mellett Georg Anton Benda egy ritkán hallható concertóját és Joseph Haydn legtöbbször zongorán játszott D-dúr billentyűs versenyét tűzi műsorára, egy kis kamaraegyüttes társaságában. Dobozy Borbála tanárai között olyan neveket találunk, mint Zuzana Růžičková, Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner. Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is, ám művészi tevékenységének középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, köztük a szóló-, kamara- és zenekari műveket is. Emellett nagy figyelmet szentel az alig ismert vagy akár teljesen elfeledett régi mesterek zenéjének. Dobozy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem habilitált egyetemi tanára és számos nemzetközi barokk zenei kurzus oktatója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkásságát 2011-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2021-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.

Idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját az Ava Trió, amely a Földközi-tenger térségéből indult hódító útjára, és több mint 160 koncertet tudhat mögött Európában és Kínában, illetve 4, a kritika elismerésében is részesült albumot adott ki. Az együttes 2024-ben a Jazzfest Budapest szervezésében játszott a virtuóz fiatal cimbalmossal, Horváth Áronnal, aki pályája kezdetén a népzene világában, majd Intergeese nevű jazz-zenekarával szerzett hírnevet, és egyre fokozódó sikerrel munkálkodik hangszere kifejezőeszközeinek tágításán. Játékukban Magyarország és a mediterrán régiók mélyen gyökerező zenei hagyománya az első pillanattól fogva egymásra talált, így a négyesfogat rendszeresítette az együttműködést, és idén szeptemberben kezdik meg első közös turnéjukat – ennek keretében hallhatjuk őket az Opusban.  

Az elmúlt évtizedben alighanem Tomeka Reid tette a legtöbbet azért, hogy a perifériáról a kortárs jazz középpontja felé mozdítsa a csellót. A chicagói AACM alkotói közegéből kiindulva Reid számos lemezt készített, mióta debütált Nicole Mitchell és a Black Earth Ensemble 2002-es, Afrika Rising című albumán. Kvartettjének harmadik lemeze, a 3+3 mégis az eddigi legkalandvágyóbb projektje zenekarvezetőként és zeneszerzőként egyaránt: merész és ezerarcú megközelítéssel tervez színtereket a csoportos improvizáció számára. Építve arra a mélységesen intuitív nyelvre, amelyet a kvartett már az Old New című, 2019-es albumon kidolgozott, Reid most hosszabb formák felfedezésére vállalkozik, minden korábbinál határozottabban tükrözve a szabad improvizációban szerzett gyakorlatát. A három darab élő koncertműsor módján kapcsolódik egymásba, miközben az együttes ráérős eleganciával szabályozza a folytonosan alakuló zenei beszélgetést. A kiterjesztett hangzásvilágban a csellóhang szervesen fonódik össze Mary Halvorson elektronikájával, aki 2024 januárjában az Amaryllis Sextet élén már nagy sikert aratott az Opusban.  

Orbán Bori zenekarának új lemeze életérzéseket örökít meg francia nyelven, magyar lélekkel. A szövegeket és dallamokat Miquèu Montanaro írta, számos találkozás és beszélgetés nyomán. Valamennyi dal az életről szól, az énekesnő érzelmeitől átjárva, szabadon komponálva a hagyományos francia és a magyar sanzon stílusában. A zenetörténet során a két kultúra nem egyszer érintkezett egymással: a magyar táncok nagy népszerűségre tettek szert a 17. századi Franciaországban, a 20. században pedig Jacques Prévert és Kozma József (Joseph Kosma) duója dolgozott ki egy csodálatos repertoárt, amely aztán számos film zenéjének és forgatókönyvének része lett. A 13. században az okcitán területről kiindult francia trubadúrköltészet fontossá vált magyar földön is, a trubadúrok modern képviselője, a régióból származó Montanaro pedig éppen nálunk, hazai zenészek között is otthonra talált. A dalokban találkozunk alvó lánnyal, szerelemmel teli erdővel, erdélyi lassú vonattal, pusztai tájjal és menekülő gyerekkel. Megismerjük a mindig szerelmes virágkötőt és a régi barátok szellemeit. A műsor talán Orbán Bori kissé melankóliára hajló lelki alkatát tükrözi, de minduntalan átcsillan rajta a remény. Tizenkét dal, csakúgy, mint az énekesnő első, Ma Chanson című lemezén. Újra, Encore une fois…  

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.Thomas Mann: Doktor Faustus A Kölni WDR Stúdió első számú zeneszerző-alapítója, Herbert Eimert vajon mennyire érezte korlátnak, hogy kezdetben csupán Meyer-Eppler Hangkatalógusából, valamint Heinz Schütz improvizált hangjainak montírozásával, ritmizálásával, transzponálásával lehetett alkotni, új műveket létrehozni? Milyen távlatot jelenthetett zeneszerzői fantáziája számára ez az erősen behatárolt eszköztár, amelyben még a dodekafónia elveit sem alkalmazhatta? A változás úgy következett be, hogy 1953-ban Eimert közbenjárására a WDR művészeti munkatársként szerződtette a fiatal Karlheinz Stockhausent, aki Párizsban Messiaen óráit látogatta, emellett elsajátította a musique concrète technikáját. Karel Goeyvaerts hatására Stockhausen már 1951-ben megismerkedett a szerializmus elveivel, és 1952-ben, ugyancsak barátja révén felfedezte a szinuszgenerátort. A messiaen-i impulzus a rádiós méréstechnika e nehézkes instrumentumával, valamint Stockhausen kreativitásával és makacs kitartásával párosulva meghozta gyümölcsét. Radikálisan új zeneszerzői és esztétikai elvek mentén kezdetét veszi a Stúdió következő nagy korszaka. Így jutunk el Stockhausen: Die Konkrete Etüde ⅕ című művétől a Studie I. és Studie II. című elektronikus kompozíciójáig.

A hazaszeretetet fiatalkoromban Bartóktól kaptam, az ő zenéje mutatta meg nekem, milyen a hazám, rajta keresztül éreztem rá a népzenére, vagyis a népünk zenéjére, mert Bartók írta a mi népünk zenéjét, ő tudta talán legjobban kifejezni, milyenek vagyunk. Rajta keresztül éreztem meg a gyökereimet, népünk küldetését. „Időszerű felvetni a kérdést, hogyan sáfárkodik [Bartók] hagyatékával szűkebb hazája, Magyarország. Felhasználja-e saját kultúrája emelésére, táplálására, merít-e belőle annyit, amennyit meríthetne?” – kérdezte Kodály Bartók halálának tizedik évfordulóján, majd így folytatta: „Erre a kérdésre ma is nemmel kell felelnünk. Mi ennek az oka? Egyrészt egyénisége, másrészt a hazai zenei műveltség állapota. […] Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden tényezőnek. Ha majd egykor azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a néphez, s az megérti: akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép.” Bartók a legegyetemesebb és egyben a legújítóbb alkotója a magyarságnak. Művészete a klasszikus beethoveni hagyományra épült, újjáteremtette a magyar nemzeti zenét, és új európai nyelvet hozott létre. Ez az új művészet elsősorban a Kárpát-medence népdalkincséből sarjadt ki, az itt élő népek zenéjének sajátos fordulatait ötvözi a nyugati zenei hagyománnyal, szintézist teremtve különböző zenei világok között. Meggyőződésem, hogy Bartók szellemisége és művészetének üzenete Európa szellemi megújításának egyik példája és motorja lehet egyben. Jelentőségét majd akkor fogjuk megérteni, ha mindannyian meghalljuk zenekari Concertójának kezdetén a mélyvonósok dallamában Magyarország sorsának tragikumát. Ha meghalljuk, meg is értjük, ki ő nekünk. Keller András  

Részletek hamarosan...

MAO–XX – A Modern Art Orchestra 20 éves jubileumi koncertsorozataA Modern Art Orchestra húsz éve kezdte meg működését, és azóta Magyarország egyik leginnovatívabb és legsokrétűbb zenei műhelyévé vált. A jubileum alkalmából háromrészes ősbemutató-sorozattal ünnepel az együttes a Budapest Music Center koncerttermében. A MAO–XX címmel futó sorozat mindhárom estje új kompozíciókat és különleges zenei világokat mutat be, ahol a kortárs jazz, a klasszikus hagyomány és a költészet egyaránt szerephez jut. A Modern Art Orchestra irodalmat feldolgozó sorozata új fejezetéhez érkezik. A korábbi, Weöres Sándor műveiből készült program folytatásaként, Nagy László versei kerülnek reflektorfénybe, a költő születésének 100. évfordulóján. Az este során elhangzó átdolgozások között szerepelnek olyan közismert és mélyen megrendítő költemények, mint Verseim verse, Ki viszi át a szerelmet?, Adjon az isten, vagy a Himnusz minden időben.A zenekar szerzői gárdája – Fekete-Kovács Kornél, Cseke Gábor, Bacsó Kristóf, Ávéd János, Subicz Gábor és Korb Attila – ezúttal is kimagasló színvonalon és egyedi hangzásvilágon keresztül szólaltatja meg a költői világot: egy olyan estét kínálnak, ahol a vers és a zene egyszerre szól az értelemhez és az érzelemhez. A sorozat további koncertjei:2025. október 31. 20:00 Modern Art Orchestra | ERKEL DUETTEK – Tisztelgés Erkel Ferenc előtt2025. november 29. 20:00 Modern Art Orchestra | EMERGING ECHOES – Ifjú zeneszerzők estje

Részletek hamarosan...

Ha „a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (@Kassák) nem is történik meg, egy „zsák kielégítetlen ollóval” mindenesetre szembesít minket ezen az estén a mára már klasszikus, kalkuttai születésű angol Clarence Barlow muzsikája. Csapó Gyula zeneszerző barátunk 70. születésnapja apropójából hallgatunk bele ezúttal abba, kik és milyen céllal settenkednek egy bizonyos Aranykor körül a nyugati féltekén: az Egyesült Államokban, Kanadában és Angliában; és végül, de nem utolsósorban az UMZE Kamaraegyüttes bemutatja a magyar közönségnek George Lewist. George Emanuel Lewis (sz. 1952) amerikai zeneszerző, előadóművész és a kísérleti zene kutatója. Leginkább improvizatív harsonásként és a számítógépes zene úttörőjeként végzett munkásságáról ismert. Számos kitüntetése között szerepel a MacArthur-, és a Guggenheim-ösztöndíj, illetve az American Book Award. Utóbbit Power Stronger Than Itself című könyvéért kapta. Lewis a Columbia Egyetem amerikai zene, zeneszerzés és történeti zenetudomány professzora, és a New York-i ICE (International Contemporary Ensemble) művészeti vezetője. Koncertünket Assemblage című műve zárja, és terveink szerint a szerzőt a hangverseny nyitányaként élő videóbejelentkezésben is köszönthetjük majd. A Kézfogás lövés után mellett elhangzik egy, a mai koncertre frissen készült Csapó-opusz, valamint velünk lesz még a mindig varázslatos muzsikájú Claude Vivier és az Ősz visszhangjait megzenésítő George Crumb is.

Részletek hamarosan...

Egy vadonatúj, experimentális zongoramű és egy 19. századi klasszikus egymás mellett. Hogyan lehet releváns a szólózongora műfaja most, a 21. század harmadik évtizedében? Milyen új módokon lehet hozzányúlni ma ehhez a sokoldalú hangszerhez, amelyre olyan óriások írtak maradandó műveket, mint Chopin, Liszt vagy Debussy? Egyáltalán, hogyan viszonyulunk a zongorához ma? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Csabay Domonkos, Junior Prima-díjas zongoraművész koncertje, amelyen Chopin 24 prelűdje mellett bemutatja a Bartók-Pásztory-díjas fiatal komponista, Kecskés D. Balázs új posztlúdium-sorozatát is. A hangverseny során Domonkos és Balázs egyaránt beavatja a közönséget abba, hogy milyen zenéket játszottak a 19. századi szalonokban, ahogyan arról is beszélgetnek majd, hogy mit jelent egy kortárs alkotó számára a gazdag zongora-repertoár. Az esemény a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A hat alkalomból álló szólócselló-koncertsorozat Johann Sebastian Bach szvitjei köré szerveződik. A sorozat legfőbb kuriózuma, hogy a csellószvitek mellett az eredetileg billentyűs hangszerre komponált francia szvitek is elhangzanak, amelyeket Zétényi Tamás és Dargay Marcell közösen írt át csellóra. A sokarcú szvitek felfedezésén túl a csellóművész ugyanakkor tágabb kontextusba is kívánja helyezni Bach stílusának kimeríthetetlen gazdagságát. A csellószvitek előadását Domenico Gabrielli Ricercar-sorozatának egy-egy darabja előzi meg, amelyek 1689-es keletkezésükkel a szólócsellóművek legkorábbi példái közé tartoznak, és a Bachot megelőző generáció virtuóz olasz zenéjébe engednek bepillantást. A francia szvitek előtt pedig a francia barokk nagymesterei: idősebb és ifjabb Sainte-Colombe, François Couperin vagy Marin Marais tollából hangzik el egy-egy, eredetileg gambára és continuóra vagy csembalóra írt kompozíció. A szünet nélküli, nagyjából egyórás műsort Joseph Marie Clément Dall’Abaco Caprice-ai kerekítik le, aki egy generációval Bach után élt és alkotott. Az 1770 környékén készült Caprice-ok stílusa már átmenetet képvisel a barokk és a klasszika között, közelít a legsikeresebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel nevével fémjelzett Empfindsamkeit világához, érzelemdús, melankolikus, érzékeny hangvételük mégis a Bach-szvitek közvetlen utódjának tekinthető.

A gitáros Sal Salvador (1925–1999) kvintettje még a Blue Note első híres lemezsorozatában szerepelt, nem sokkal Monk és Bud Powell után. Mégis elfeledték, akárcsak szaxofonosát, Frank Socolow-ot. Salvador 1945-től játszott a keleti parton, majd Stan Kenton zenekarához csatlakozott. Szerepelt a híres Jazz on a Summer’s Day című koncertfilmben is. Muzsikus pályafutása jelentős részét tette ki a különleges pengetési technikájának tökéletesítése, de gitáriskolát is írt tanárként. Blue Note-lemezén fölényesen könnyed, lendületes, mégis letisztult játék hallható, Charlie Christian gitáros és a bebop nyelve mögött alakították stílusát. Ő és Socolow is kerülték a modorosságot, ami zenéjüket különösen közvetlenné teszi. Ezt a karaktert Komjáti Áron gitáros idézi meg a koncerten, Socolow szólamát pedig Dennert Árpád szólaltatja meg, aki szintén a sallangmentes játékról ismert. A koncert a Legendás Albumok sorozat Blue Note szériájának része. A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Részletek hamarosan...

„Ez már nem az a boldog idő, amikor minden tárgy körül az ifjúság dicsfényét látjuk, hanem fatális felismerése egy nyomorult valóságnak, amelyet fantáziámmal (hála érte Istennek), amennyire lehet, igyekszem szépíteni.” 1824-ben írta e sorokat Franz Schubert bátyjának, Ferdinandnak. Hogy Schubert zeneszerzői gondolkodásában a szépség központi szerepet játszik, azt aligha kell bizonygatni bárkinek, aki akár csak néhány percnyi Schubert-zenét hallott életében. Csakhogy éppen a 19. század elején a zeneesztétikai gondolkodásban elkezdte átvenni a „szépség” fogalmának kitüntetett helyét a „fenséges” fogalma, a Schubert-dallamok szavakkal megragadhatatlan, földöntúli szépsége tehát egy korábbi korszak, Mozart és Haydn korszakának lenyomata. A Csalog Gábor és két zenésztársa, Varga Oszkár és Varga István előadásában megszólaló B-dúr zongorás trió (B. 898), amelyet 1827-ben kezdett komponálni Schubert, de csak egy évvel később, halála évében fejezett be, mind a „szépség”, mind a „fenséges” fogalmának zenei megjelenítésére számos példát kínál, az est első felében Fazekas Gergely zenetörténész részvételével zajló beszélgetés során pedig nemcsak a zeneesztétikai változásról esik majd szó, hanem a schuberti szépségfogalom további példái is előkerülnek. Persze senki ne várja, hogy az est folyamán fény derül arra, miben is rejlik a Schubert-zene szépségének titka, hiszen azt legfeljebb találgatni lehet, megfejteni nem. És ez így van jól.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A 2020-ban alapított, bécsi bázisú Amadeus Triót az egyik legkiválóbb kamarazenei együttesként tartják számon a nemzetközi zenei életben. Számos sikeres koncertet adtak a világ legnevesebb koncerttermeiben, nemrég pedig felvették Ludwig van Beethoven, Franz Schubert és Fritz Kreisler összes trióját tartalmazó lemezsorozatuk első részét. Ezen a koncerten a zongoratrió történetének két meghatározó darabját játsszák. Beethoven Esz-dúr triója nemcsak a műfaj történetének viszonylag korai képviselője, hanem a szerző első nyomtatásban megjelent műve is. Az 1790-es években, Bécsben készült, elegáns és vibráló hangulatú darab a klasszikus hagyományokat a romantika bimbózó megnyilatkozásaival társítja, amiből briliáns dialógusok születnek a három hangszer között. Csajkovszkij mély érzelmektől átitatott zongoratriója majdnem egy évszázaddal később íródott, a szerzővel szoros barátságban álló zeneszerző, zongoraművész és karmester, Nyikolaj Rubinstein emlékére. A szenvedélyes, lírai hangú kompozíció két nagyszabású tételben ölt testet, amelyek a szívből jövő gyászt egyesítik a hatásos zenei történetmeséléssel – két művész kapcsolatának megindító emlékműveként.  

Mozart egyik leggyakrabban játszott operája a Don Giovanni, amely 1787. október 29-én szólalt meg először a prágai Nostitz Színházban. A nyitány az egész opera kulcsfontosságú motívumait összefoglalja, és előre jelzi drámai karakterét is. A mű 1787 során íródott, és az bizonyos, hogy Mozart néhány részt – köztük a nyitányt – már Prágában, alig a bemutató előtt komponált meg.Camille Saint-Saëns 1872-ben, Auguste Tolbecque cselló- és gambaművész számára írta első csellóversenyét. S műfajban megszokott háromtételes forma helyett a zeneszerző egyetlen tételben alkotta meg a művet, három, szorosan összefüggő részre osztva azt. Saint-Saënst itt a kontrasztok mestereként ismerhetjük meg – néha viharos és drámai, máskor álmodozó és lírai hangvételt választ.Dvořák Cseh szvitje remekül tanúskodik a zeneszerző spontán dallami invenciójáról és kifinomult hangszerelői készségeiről. A mű a Szláv táncok egy évvel korábban elkészült első sorozatának hangulatát viszi tovább és bontakoztatja ki. A Prágai Kamarazenekar Európa négy legrégebb óta fennálló kamarazenekarainak egyike: 1951-es alapításától kezdve megszakítás nélkül folytatja tevékenységét. Tagsága 34 zenészből áll, amely nagyjából a Mozart korabeli zenekarok méretének felel meg, és karmester nélkül is képes játszani. Európai fellépései mellett a PKO tíz turnét járt végig Dél-Amerikában, tizenhatot az Egyesült Államokban és Kanadában, és kilencet Japánban. Dali Gutserieva 1999-ben született, és hatévesen kezdett zenével foglalkozni. Számos neves zenei verseny (köztük a Nouvelles Etoiles International Music Competition, a salzburgi Grand Prize Virtuoso International Music Competition és a VII. Odin International Contest) győztese, illetve díjazottja. Az elmúlt évadokban fellépett Daniel Oren és a Covent Garden Sinfonietta, illetve David Geringas és a Geringas Chamber Orchestra társaságában, több oárizsi, brüsszeli, amszterdami és londoni fellépés mellett. Emmanuel Plasson karmester nemzetközi karrierje a szimfonikus és operarepertoárra egyaránt kiterjed. 1994-ben megnyerte a Donatella Flick Nemzetközi Karmesterversenyt. Nem sokkal később két évadra meghívták a New York-i Metropolitan Opera asszisztens karmesterének. 2020 áprilisáig a Hawaii Opera elsőkarmestere és művészeti vezetője volt. Világszerte vezényelt olyan együttesek élén, mint a BBC Philharmonic Orchestra, a New York Opera Society, a Royal Ballet at Covent Garden vagy az Orchestre de la Suisse Romande.

Az Israeli Chamber Project (ICP) egy vonósokból, fúvósokból, hárfából és zongorából álló dinamikus együttes, melyet napjaink legkiválóbb izraeli muzsikusai hoztak létre azzal a céllal, hogy kamarazenei koncertek mellett oktatási és ismeretterjesztő programokkal lépjenek a közönség elé. „Világklasszis szólistákból alakult zenekar, melyben a játékosok az egyéni ambíciókat háttérbe szorítva egyként gondolkodnak, lélegeznek és játszanak” (Time Out New York). Az ICP fellépett már többek között a Carnegie Hallban, a Kennedy Centerben, a philadelphiai Kimmel Centerben, a San Franciscó-i Herbst Theatre-ben, a londoni Wigmore Hallban és a tokiói Suntory Hallban. Műsoraikon eredeti művek, felkérésre komponált új darabok, valamint a szimfonikus repertoár kifejezetten az együttes számára készített feldolgozásai szerepelnek.

Részletek hamarosan...

Beethoven akkor írta élete első és utolsó balettjét, amikor a bécsi udvari színház intendánsa, Braun báró felkérte, hogy komponáljon zenét a híres olasz koreográfus, Salvatore Viganò Prométheusz teremtményei című librettójához. A nyitány még 1800-ban elkészült, megelőzve Beethoven ma jóval ismertebb alkotásait a műfajban: az Egmontot, a Coriolanust vagy a Leonora-nyitányokat.Az a-moll zongoraverseny Grieg életművének és egyúttal az egész norvég zeneirodalomnak is az egyik leggyakrabban játszott darabja. A háromtételes mű nemcsak romantikus sodrásával hívja fel magára a figyelmet, hanem a Grieg által a műfajba oltott, skandináv folklórban gyökerező dallamokkal és harmóniákkal is.Jan Václav Hugo Voříšek a zenetörténet klasszikus stílusának egyik legfontosabb cseh képviselője, akinek munkássága ugyanakkor már a romantikus stílust is megelőlegezi. D-dúr szimfóniája 1821-ben készült el, és hamarosan még Beethoven elismerését is kivívta, akinek korai műveihez a későbbi elemzők gyakran hasonlították. A Prágai Kamarazenekar Európa négy legrégebb óta fennálló kamarazenekarainak egyike: 1951-es alapításától kezdve megszakítás nélkül folytatja tevékenységét. Tagsága 34 zenészből áll, amely nagyjából a Mozart korabeli zenekarok méretének felel meg, és karmester nélkül is képes játszani. Európai fellépései mellett a PKO tíz turnét járt végig Dél-Amerikában, tizenhatot az Egyesült Államokban és Kanadában, és kilencet Japánban. Adam Gutseriev zongoraművész 2005-ben született, jelenleg a berlini Kalaidos Musikhochschule hallgatója. Zenei pályája ötéves korában vette kezdetét. 11 évesen megnyerte a fiatal zongoristák 7. AMIGDALA nemzetközi versenyét Olaszországban, és azóta is több rangos megmérettetés győztese, illetve díjazottja lett. Rendszeresen koncertezik Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Lettországban és számos más országban.  Emmanuel Plasson karmester nemzetközi karrierje a szimfonikus és operarepertoárra egyaránt kiterjed. 1994-ben megnyerte a Donatella Flick Nemzetközi Karmesterversenyt. Nem sokkal később két évadra meghívták a New York-i Metropolitan Opera asszisztens karmesterének. 2020 áprilisáig a Hawaii Opera elsőkarmestere és művészeti vezetője volt. Világszerte vezényelt olyan együttesek élén, mint a BBC Philharmonic Orchestra, a New York Opera Society, a Royal Ballet at Covent Garden vagy az Orchestre de la Suisse Romande.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Niccolò Paganini a zenetörténet legnagyobb hatású hegedűvirtuóza, aki előszeretettel komponált is hangszerére – természetesen olyan darabokat, amelyeket valójában csak ő maga volt képes eljátszani. Káprázatos virtuozitásával és lehengerlően szuggesztív előadásmódjával egyaránt kiérdemelte az ördög hegedűse címet. A 24 Caprice olyan szólóhegedűre készült karakterdarabok sorozata, amelyek mindegyike más és más technikai kihívást helyez a középpontjába, ugyanakkor egy határozott hangulatot, érzelmet is megjelenít. Napjainkban a Caprice-ok egy-egy tagja elsősorban ráadásként hangzik el a világ hangversenytermeiben; a teljes sorozatot egyazon koncerten ritkán hallani, hiszen előadásuk még két évszázaddal keletkezésük után is szinte emberfeletti teljesítményt követel a hegedűsöktől. Magyarországon eddig kétszer volt ilyen jeles alkalom: az 1970-es években Szenthelyi Miklós, az 1990-es évek közepe táján pedig Lendvay József hegedűművész vállalkozott arra, hogy meghódítsa a szólóhegedű-irodalom Mount Everestjét. Az ő nyomdokukba lép most Bodor János, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja és megbízott koncertmestere, a Danubia Zenekar állandó koncertmestere, aki Paganini születésének évfordulójára tűzte ki lélegzetelállító expedícióját.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

MAO–XX – A Modern Art Orchestra 20 éves jubileumi koncertsorozataA Modern Art Orchestra húsz éve kezdte meg működését, és azóta Magyarország egyik leginnovatívabb és legsokrétűbb zenei műhelyévé vált. A jubileum alkalmából háromrészes ősbemutató-sorozattal ünnepel az együttes a Budapest Music Center koncerttermében. A MAO–XX címmel futó sorozat mindhárom estje új kompozíciókat és különleges zenei világokat mutat be, ahol a kortárs jazz, a klasszikus hagyomány és a költészet egyaránt szerephez jut. A Modern Art Orchestra a magyar zenetörténet egyik legmeghatározóbb alakja, Erkel Ferenc előtt tiszteleg koncertjével. A „Velünk élő tradíció” sorozat újabb állomásán az operaszerző legszebb duettjei kerülnek új megvilágításba. A jól ismert operák – Bánk bán, Hunyadi László – mellett ritkábban játszott művek, például a Dózsa György vagy a Sarolta áriái is felcsendülnek, friss, kortárs hangszerelésben.Az átdolgozások Fekete-Kovács Kornél koncepciója mentén, a zenekar szerzői közössége – Ávéd János, Bacsó Kristóf, Cseke Gábor, Subicz Gábor és Korb Attila – munkája nyomán születtek meg. A produkcióban közreműködik a Magyar Állami Operaház két kiváló szólistája: Horti Lilla (szoprán) és Szappanos Tibor (tenor). A sorozat további koncertjei:2025. szeptember 27. 20:00 Modern Art Orchestra | VERSEIM VERSE – Nagy László-est2025. november 29. 20:00 Modern Art Orchestra | EMERGING ECHOES – Ifjú zeneszerzők estje

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A legnagyobb operaslágerek a te történeteddel – ez lesz a hadművelet célja. Szerelmes legyen a főhős, vagy inkább bosszúáriát zúdítson a fejünkre? A kis szőkét vagy a magas barnát válassza a hőstenor? Éjszaka legyen a sivatagban, vagy napfelkelte egy vitorlás hajón? Minden itt és most fog eldőlni, méghozzá a közönség segítségével. Még áriaszöveget is írhatunk együtt, az előadás így garantáltan egyszeri és megismételhetetlen lesz. Beszálltok?

The Amazing Bud Powell vol. 1-2Thelonious Monk zongorista ikercsillaga, Bud Powell neve örökre beíródott a jazztörténetbe. A The Amazing Bud Powell című album a Blue Note új sorozatának második, korszakalkotó darabja volt. A bebop zongorázás alapműveként tartják számon, többek között Sonny Rollins szaxofonos és Fats Navarro trombitás működött közre rajta. Az 1949-es és 1951-es felvételeket később bővebb albumokon is kiadták. A lemez jelentőségét az is növeli, hogy Powell – Dizzy Gillespie után elsőként – afro-kubai ritmusokat emelt be a bebop hangzásvilágába. Bár életét a függőség és a mentális betegségek következményei nehezítették, zenéje – akárcsak Monké – ma is inspirációt jelent a kísérletező, új utakat kereső muzsikusok számára. Powell szerepében a kiváló Cseke Gábort halljuk majd Barcza-Horváth József és Csízi László mellett, míg a fúvósszólamokat a szaxofonos Cserta Balázs és Fekete-Kovács Kornél keltik életre. A koncert a Legendás Albumok sorozat Blue Note szériájának része. A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A hat alkalomból álló szólócselló-koncertsorozat Johann Sebastian Bach szvitjei köré szerveződik. A sorozat legfőbb kuriózuma, hogy a csellószvitek mellett az eredetileg billentyűs hangszerre komponált francia szvitek is elhangzanak, amelyeket Zétényi Tamás és Dargay Marcell közösen írt át csellóra. A sokarcú szvitek felfedezésén túl a csellóművész ugyanakkor tágabb kontextusba is kívánja helyezni Bach stílusának kimeríthetetlen gazdagságát. A csellószvitek előadását Domenico Gabrielli Ricercar-sorozatának egy-egy darabja előzi meg, amelyek 1689-es keletkezésükkel a szólócsellóművek legkorábbi példái közé tartoznak, és a Bachot megelőző generáció virtuóz olasz zenéjébe engednek bepillantást. A francia szvitek előtt pedig a francia barokk nagymesterei: idősebb és ifjabb Sainte-Colombe, François Couperin vagy Marin Marais tollából hangzik el egy-egy, eredetileg gambára és continuóra vagy csembalóra írt kompozíció. A szünet nélküli, nagyjából egyórás műsort Joseph Marie Clément Dall’Abaco Caprice-ai kerekítik le, aki egy generációval Bach után élt és alkotott. Az 1770 környékén készült Caprice-ok stílusa már átmenetet képvisel a barokk és a klasszika között, közelít a legsikeresebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel nevével fémjelzett Empfindsamkeit világához, érzelemdús, melankolikus, érzékeny hangvételük mégis a Bach-szvitek közvetlen utódjának tekinthető.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

MAO–XX – A Modern Art Orchestra 20 éves jubileumi koncertsorozataA Modern Art Orchestra húsz éve kezdte meg működését, és azóta Magyarország egyik leginnovatívabb és legsokrétűbb zenei műhelyévé vált. A jubileum alkalmából háromrészes ősbemutató-sorozattal ünnepel az együttes a Budapest Music Center koncerttermében. A MAO–XX címmel futó sorozat mindhárom estje új kompozíciókat és különleges zenei világokat mutat be, ahol a kortárs jazz, a klasszikus hagyomány és a költészet egyaránt szerephez jut. A jubileumi sorozat harmadik estjén a Modern Art Orchestra a jövő hangjait helyezi a középpontba. Két fiatal, kiemelkedően tehetséges zongorista-zeneszerző, ifj. Balázs Elemér és Oláh Krisztián mutatkozik be új, nagyszabású műveivel.Ifj. Balázs Elemér kompozíciója, Five Scenes Based on Goethe’s Faust, a klasszikus mű örök témáira reflektál, egyéni, filmzene- és jazz-hatásokat ötvöző stílusban. Oláh Krisztián új műve, a MAO Suite a zenekar karakterére épül, és a modern jazz nyelvén fogalmaz meg gazdag textúrájú, ritmikailag izgalmas zenei tájképeket.Mindkét szerző zongoristaként is közreműködik a koncerten, így a közönség közvetlenül is átélheti, milyen, amikor a komponista egyben előadó is. Az este nemcsak a MAO tehetséggondozó küldetésének eredménye, de egyfajta jövőképet is ad a kortárs nagyzenekari jazz lehetőségeiről. A sorozat további koncertjei:2025. szeptember 27. 20:00 Modern Art Orchestra | VERSEIM VERSE – Nagy László-est2025. október 31. 20:00 Modern Art Orchestra | ERKEL DUETTEK – Tisztelgés Erkel Ferenc előtt

Részletek hamarosan...

Két örök kedvenc: a kukásautó és a Mikulás összegyúrva. Újragomboljuk a jó öreg szakállast, mert kaphatunk-e nagyobb ajándékot, mint egy szeméttelenítő, jólevegősítő, természetrekreáló Télapót? Ugyehogy ugye.

A Young Man With a Horn cím nemcsak az azonos című filmre utal, hanem arra is, hogy Miles Davist már ekkor a jazz egyik legnagyobb ígéretének tartották. Az 1952-es felvételeket később Miles Davis Vol. 1 címmel, bővített formában adták ki. A lemezen az altszaxofonos Jackie McLean és a harsonás J.J. Johnson lendületesen, hangulatosan kapaszkodnak össze Davisszel, aki később önéletrajzában is kiemelte, hogy mennyire elégedett volt ezekkel a felvételekkel, bár nem egy állandó zenekarral vonult stúdióba. A MAO adaptációjában a fúvósszekciót Fekete-Kovács Kornél (trombita), Bacsó Kristóf (szaxofon) és Papp Mátyás (harsona) alkotják, míg a ritmusszekcióban a megszokott Cseke Gábor–Barcza Horváth József–Csízi László triót hallhatjuk. A koncert a Legendás Albumok sorozat Blue Note szériájának része. A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Valamennyi zongorista egyetért abban, hogy a Wohltemperiertes Klavier mind zeneileg, mind technikailag a hangszer irodalmának csúcsai közé tartozik. Borbély László Junior Prima és Artisjus-díjas zongoraművész már számos alkalommal bizonyította, hogy nem riad vissza a legnagyobb szakmai és művészi kihívásoktól sem. A Wohltemperiertes Klavier eljátszása fiatal pályakezdőként is intenzíven foglalkoztatta, most pedig valóra váltja azt a tervét, hogy teljes egészében előadja a bachi invenciók kimeríthetetlen tárházát képviselő, közel kétórás sorozatot. Borbély előszeretettel foglalkozik Bach zenéjével: 2019-ben lemezre vette a Goldberg-variációkat, majd két évre rá A fúga művészetét, amelyet a BMC színpadán is előadott. Ezen az estén sem vállalkozik kevesebbre annál, mint hogy a bachi zsenialitás felmutatásán túl eddig talán fel sem fedezett összefüggéseket tárjon a közönség elé. Borbély a legkülönfélébb stílusokban szereti kipróbálni magát, amiről Bartók, Liszt, Chopin, Rahmanyinov, Poulenc, Muszorgszkij, Ligeti és Messiaen darabjait egyaránt tartalmazó lemezei is tanúskodnak. Olyan jelentős zeneszerzők komponáltak számára műveket, mint Kurtág György, Sári József, Balogh Máté vagy Tornyai Péter. Rendszeres koncerttevékenysége mellett a Zeneakadémia tanáraként és a LFZE Doktori Iskolájának billentyűs programvezetőjeként bőven kiveszi részét a jövő generációjának formálásából, mesterkurzusokat tart és nemzetközi versenyek zsűrijébe is hívják. A kritikák játékának részletgazdagságát, elmélyültségét, maximalizmusát, intellektuális fegyelmét és már-már mániákus virtuozitással társuló tökéletes technikáját emelik ki. Szólókarrierjén túl Borbély tagja a Metrum Együttesnek és a Carpathian Impressions triónak, ez utóbbival a New York-i Carnegie Hall színpadán is bemutatkozott.

A hat alkalomból álló szólócselló-koncertsorozat Johann Sebastian Bach szvitjei köré szerveződik. A sorozat legfőbb kuriózuma, hogy a csellószvitek mellett az eredetileg billentyűs hangszerre komponált francia szvitek is elhangzanak, amelyeket Zétényi Tamás és Dargay Marcell közösen írt át csellóra. A sokarcú szvitek felfedezésén túl a csellóművész ugyanakkor tágabb kontextusba is kívánja helyezni Bach stílusának kimeríthetetlen gazdagságát. A csellószvitek előadását Domenico Gabrielli Ricercar-sorozatának egy-egy darabja előzi meg, amelyek 1689-es keletkezésükkel a szólócsellóművek legkorábbi példái közé tartoznak, és a Bachot megelőző generáció virtuóz olasz zenéjébe engednek bepillantást. A francia szvitek előtt pedig a francia barokk nagymesterei: idősebb és ifjabb Sainte-Colombe, François Couperin vagy Marin Marais tollából hangzik el egy-egy, eredetileg gambára és continuóra vagy csembalóra írt kompozíció. A szünet nélküli, nagyjából egyórás műsort Joseph Marie Clément Dall’Abaco Caprice-ai kerekítik le, aki egy generációval Bach után élt és alkotott. Az 1770 környékén készült Caprice-ok stílusa már átmenetet képvisel a barokk és a klasszika között, közelít a legsikeresebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel nevével fémjelzett Empfindsamkeit világához, érzelemdús, melankolikus, érzékeny hangvételük mégis a Bach-szvitek közvetlen utódjának tekinthető.

Részletek hamarosan...