A zongorista Verena Zeiner és a dobos Ziv Ravitz debütáló duóalbumukat – melyet az Opus Jazz Clubban is bemutatnak majd – a végesség édes érzésének dedikálják. Azoknak a lehetőségeknek, amelyek akkor merülnek fel, ha határokkal szembesülünk, annak az élvezetnek, amit egy konklúzió levonása fölött érzünk. Két zenész találkozása, akik teljesen különböző kulturális háttérrel rendelkeznek, és két teljesen eltérő környezetben nőttek fel. Ezen a lemezanyagon rátalálnak hasonlóságaikra, úgymint az improvizációs zenei gyökereikre, vagy arra, ahogyan zenecsináláshoz viszonyulnak. 2011-ben, New Yorkban találkoztak, amikor mindketten ott éltek. A rendszeres művészi eszmecserét követően először Verena Zeiner szólóalbumán (No Love without Justice - 2020) dolgoztak együtt, melyet Ziv Ravitz kevert és masterelt. A The Sweetness of Finitude párbeszéd a zenén keresztül, a végesség kérdésnek feldolgozása duó felállásban: hogyan tud két zenész önmaga maradni, miközben kapcsolatba lép egymással: hol vannak a személyes határaik? Hogyan tudják megőrizni saját területüket, pozíciójukat, származásukat és háttértörténeteiket egy párbeszédben, létrehozni valami új minőséget, miközben tudatában vannak saját végességüknek?

Az Oláh Kálmán Septet az 1995-ben alakult Sextet (Oláh Kálmán, Bacsó Kristóf, Borbély Mihály, Schreck Ferenc, Barcza Horváth József, Balázs Elemér) Oláh Kálmán Juniorral kibővült változata. Több nagysikerű koncertet adtak már ezzel az új formációval, legutóbb Oláh Kálmán szerzői estjén a Müpában, ahol az együttes sztárvendége a nagybőgős John Patitucci volt. Ezúttal Gábor S. Pál közismert szerzeményeinek (Találkozás egy régi szerelemmel, Kicsi gyere velem rózsát szedni, Úgy szeretném meghálálni, stb.) szeptettre átdolgozott verzióit hallhatjuk The Gabor S. Pal Songbook címmel. A zenei anyag előzménye a Trio Midnight 2016-ban megjelent, To Meet Again című, Fonogram-díjas duplaalbuma, melyen Gábor S. Pál legismertebb szerzeményeit dolgozta fel Szakcsi Lakatos Béla valamint Oláh Kálmán. Az Oláh Kálmán Septet stílusára leginkább a contemporary jazz megnevezés illik, amennyiben nagymértékben dominál benne a 20. századi kompozíciós zene, elsősorban a Bartóki hangzásvilág. Az együttes repertoárját – ellentétben a Trio Midnight szabad, spontán stílusával – a jól megformált, több részből álló, helyenként klasszikus zenei formákra épülő kompozíciók alkotják, amelyekben az igazi jazz lüktetés és az improvizáció sem szorul háttérbe. A zenekar kiváló szólistáinak, valamint a rendkívül kreatív ritmusszekciónak kollektív improvizációi és a különleges, modern kompozíciók együttesen egy újszerű, igazi XXI. századi kamarazenét eredményeznek.

Kedves Vendégeink!Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a koncert a zenekar döntése alapján elmarad. Az online megvásárolt belépőjegyek árát az InterTicket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen vásárolt jegyeket a BMC jegypénztárában válthatják vissza. Kérjük, kövessék figyelemmel weboldalunkat a további programokkal kapcsolatban.Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center A fiatal francia jazzgeneráció kiemelkedő hegedűse, Clément Janinet – aki két másik formációjával, az O.U.R.S. és a La Litanie des Cimes zenekarokkal a közeljövőben a BMC Recordsnál jelentet meg lemezt – ezúttal erősen világzenei beállítottságú együttesével, a Space Galvachers trióval hív táncba. A trió mindhárom tagja aktív kapcsolatot ápol mali zenészekkel, griot énekmondókkal, ide vezethető vissza zenéjük afrikai, ritmikus karaktere. Ehhez az önmagában is hatalmas energiával bíró, modern világzenei, world-jazz trióhoz csatlakozik a Réunion-szigetek énekes-ütőhangszeres sztárja, Olivier Araste, hogy közösen egy farsangi hangulatot megelőlegző koncertet, jazz-bacchanáliát rendezzenek az Opus Jazz Clubban. Lo Swar címet viselő, közös programjuk két galaxis fúziója, olyanoké, amelyeknek pályája egyébként talán soha nem keresztezné egymást. A Space Galvachers tagjai a jazz és az improvizált zene gyermekei, akik olyan zenészek mellett edződtek bele az afrikai és arab zenei kultúrákba, mint a kameruni Blick Bassy, ​​a mali Ballaké Sissoko, az arab származású Naïssam Jalal vagy akár a Grammy-díjas mali zenész, Oumou Sangaré, míg Olivier Araste a modern réunioni zene képviselője, a tradicionális maloya zene megújítója. Az ekképpen kvartetté bővült formáció olyan "alkonyati dalokkal" érkezik az Opus Jazz Clubba, amelyeket a réunioni szóbeli költészet, a fonnkér tradíció, misztérium és a blues táplál. A Space Galvachers és Olivier Araste célja egy képzeletbeli, modern folklór létrehozása a kreol kultúra jegyében. Közös koncertjükön az álomvilág transzába kerülhetünk, oda, ahol a nappal és az éjszaka közötti, keskeny szakadékban bármi megtörténhet.

„A küntett szó a kündü és a quartett szavak együttállásából fakadt. A szabad improvizálás és a népzene szeretete mozgatja ezeket a kreatív zenészeket. Gyógyító zenéjük olyan vidám, mint a menüben az ü betű” – jellemezte négy tagú formációját Ágoston Béla szaxofonos, „zeneközelítő”. A Küntett 2017-ben állt össze ama nagyszabású, Jazzyear címet viselő vállalkozás részeként, melyben Ágoston Béla a tizenkét naptári hónap során tizenkét online lemezt jelentetett meg a jazzhez fűződő viszonyának reprezentálására. A Küntettel a Folking című lemezen a jazz és a népzene kapcsolatát helyezte középpontba zenésztársaival, a népzenei idézeteket szabadon kezelve, olykor free jazz, máskor swing zenei közegbe ágyazva, a rá jellemző, féktelen játékkedvvel. „Rendkívül izgalmas és lendületes anyag, áramlik belőle az energia, és a parasztzenére jellemző faragatlan erő. Egyedi világ a tágas folk-jazz univerzumában, ami ugyanúgy vár a népzene-hallgató felfedezésére, mint a jazzrajongóéra” – írta  a lemezről Bereczki Bálint a jazzma.hu oldalon.

Kedves Vendégeink! Technikai okok miatt a Mario Bakuna Band koncertje 2022.01.21. helyett 2022.04.09-én kerül megrendezésre az Opus Jazz Clubban. A már megváltott jegyekkel kapcsolatban minden jegyvásárlónkat emailben keressük meg a becserélés vagy visszaváltás lehetőségével. Amennyiben korábban vásárolt jegyet a koncertre, de nem kapott emailt, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot az info@bmc.hu címen, vagy a +36 1 216 7894 telefonszámon.Megértésüket köszönjük! BMC – Opus Jazz Club Egy nagyon sikeres turnészezon után, melynek során Mario Bakuna Európa, Afrika nemzetközi fesztiváljain és rangos színpadain mutatta be előző, Where Rio de Janeiro Meets Bahia című albumát, ezúttal Brazilian Landscapes című új lemezanyagával indul útnak. A Brazilian Landscapes olyan nagyszerű zeneszerzők műveinek feldolgozásait foglalja magában, mint Emilio Santiago, Marcos Valle, Claudio Bertrami, Rique Pantoja, Gilberto Gil, Djavan, João Bosco, Arismar do Espirito Santo, Dominguinhos vagy Luiz Gonzaga. Mindez tisztelgés a brazil kultúra és emberek előtt, Mario Bakuna évekig tartó utazásainak eredménye, melyek során Brazíliát széltében-hosszában bejárta annak ritmikai és harmonikus gazdagságát kutatva. Az északkeleti tájaktól, ahonnan Forró, Baião és Xaxado dalait hozta magával, a népszerű szambákon és kifinomult bossa nova dallamokon át az Ijexában fellelhető afrikai hatásokig Mario és zenészei mindent felvonultatnak, hogy az általuk zeneileg leggazdagabbnak vélt területet, Brazíliát ünnepeljék. Brazilian Landscapes by Mario Bakuna Band

Nagyszabású kompozíciók, ropogós tempók, improvizációk, lírai képek és némi kaján vadság - Bujdosó János 2011-ben alakított triójával az underground jazz és a világzene vidékén bolyong, ám muzsikája semmihez sem hasonlítható, a maga útját járja kitartóan. A trió legutóbbi lemeze eklektikusabb, keményebb, sötétebb irányba mozdult el, ennek birtokában adnak koncertet az Opus Jazz Clubban. „Bizánci szörf dzsesszként” jellemzett zenéjük egyebek közt magyar, közel-keleti, latin elemeket ötvöz, melyeket gyakran repetitív zenei szerkezetekre építenek. Az együttes tagjai (Bujdosó János - gitár, Szerető Dániel - bőgő, Klausz Ádám – ütőhangszerek) olyan hazai zenekarokból verbuválódtak, mint az Európa Kiadó és a Specko Jedno; bemutatkozó lemezük 2013-ban jelent meg, Gold For Leslie címmel. A tavaly megjelent új anyag, a National Amnesia Institute körülbelül két éven keresztül érlelődött; kemény, progresszív album született, melyen a tört ütemes megborulásoktól a játékos-latinos, a Marc Ribot-féle Los Cubanos Postizos fúziós jazzéig terjedő skálán rengeteg stílusbeli válfajt jár be. 

Osztrosits Éva a Magyar Művészeti Akadémia három éves művészeti programjának ösztöndíjasa. Programjának középpontjában Veress Sándor összes hegedűre és brácsára komponált szóló-, illetve kamaraműveinek (a kvartettekig bezárólag) megszólaltatása áll, Bartók Béla kamarakompozícióival párosítva. A Bartók inspiráló közelségében kibontakozó Veress, - habár a vonósnégyeseivel tört igazán az európai köztudatba-, a kamarazene iránti vonzalmát mégis leginkább trió-összeállításokban tudta kifejezésre juttatni. Ezek között szerepel többek között Veress későbbi alkotóperiódusának darabjai: a Zongorás-, illetve Klarinéttrió, vagy az 1985-ben íródott Baryton-trió. A Veress triók mellett Bartók klarinét, hegedű, zongora hármasára íródott, Kontrasztok című műve szólal meg.

A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét játszó Kéknyúl egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztivál-körforgásnak. Bár a csapat korábbi hangzása Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs védjegyének számító Hammond orgonája köré épült, a 2015 végén megjelent Crowded Universe című lemezük anyaga már új koncepcióra épült: nyolc egyenrangú muzsikus szőtt rajta izgalmas zeneszövetet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal, sok vokállal és Andy Hefler szenvedélyes, karakteres, óceánon túli énekével. A dalokban ezúttal egy lépéssel hátrébb vonuló Premecz Mátyás dalszerzőként és zenekarvezetőként is a legjobb hazai csapatok közé katapultálta szerelemgyerekként dédelgetett zenekarát.

„A jelentős művészek kései stílusa nem a gyümölcsök érettségéhez hasonló. E művek nem kerekdedek, inkább ráncosak, foszlottak-tépettek, többnyire hiányzik belőlük az édesség, elutasítóan fanyarok, a kóstolásra karcosak.” A 20. század talán legjelentősebb zenefilozófusa, Theodor W. Adorno fogalmazott ekként Beethoven kései stílusáról szóló 1937-es esszéjében. Hogy igaza volt-e általában és Beethoven esetében különösen, azt a Bachtól Beethovenen és Liszten át Kurtágig ívelő koncertműsor fogja demonstrálni, a koncerthez kapcsolódó beszélgetésben pedig bizonnyal előkerülnek majd más szerzők is: olyanok, akik fiatalon írták kései műveiket, vagy akiknek az utolsó darabjai egyáltalán nem voltak „kóstolásra karcosak”. Idén is folytatódik Csalog Gábor Dialógusok (a) zenével című sorozata, amelyben nemcsak a számára legkedvesebb zeneszerzőket és műveiket hívja párbeszédre, hanem Fazekas Gergely zenetörténészt is, akivel az egyes koncertek első felében beszélget majd a szünet után elhangzó kompozíciókról. A dialógusok további résztvevői: Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc, Johannes Brahms, Claude Debussy, Bartók Béla, Ligeti György és Kurtág György.

A 2020-ban alakult zenekar tagjai a magyar és nemzetközi jazz- és könnyűzenei élet aktív muzsikusai, akik Budapesten találtak egymásra. A zenészek nevével az alternatív és indie zenei szcéna olyan meghatározó zenekaraiban is találkozhatunk, mint a Moped Loewen,a Mörk, a Mordái, a makrohang vagy a Deep Glaze, ezt a modern, mai világunkra reflektáló hangvételt és zenei megközelítésmódot pedig jelen formációba is magukkal hozzák. Zenéjük instrumentális jazz, mely letisztultabb, mégis dinamikus témáival magával ragadja az erőteljesebb műfajok kedvelőit is. Melankolikus hangvételű szerzeményeik ritmikailag rendkívül változatosak, melyekben a beat alapú zeneiség, illetve a jelenkor zenei impressziói is fellelhetőek.

A marokkói Said Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét bemutatta és szélesebb körben ismertté tette Magyarországon. A marokkói gnawa a rabszolgák és leszármazottaik kultúrájának a része, és szorosan kapcsolódik gyógyító szertartásaikhoz. Ezt az ősi, szakrális transzzenei formát nevezte William Burroughs „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’rolljának”. A Gnawa a fekete-afrikai és az arab kultúra keveredésének metszéspontján alakult ki, jellemzője a gyorsuló és fokozódó, erős érzelmi hatást kiváltó monoton, de mégis folyamatosan változó ritmika és a különleges basszus-lant, a guembri használata. Ennek az egyedülálló és gazdag ritmikának köszönhetően a gnawa több jelentős rock és jazz zenészre volt hatással világszerte (pl. a Rolling Stones, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Santana, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, vagy Archie Shepp). Said Tichiti, aki 20 éve van jelen a hazai világzenei életben, a jazz és a magyar népzene jól ismert és kiemelkedően kreatív zenészeivel dolgozik együtt, rendszeres fellépője world music fesztiváloknak világszerte. Az együttes ritmusszekciója a gnawa zene avatott tolmácsolója: míg Said Tichiti szülőföldjéről hozta magával e tudást, Halmos András Hamid Drake amerikai jazz dobos tanácsára és rendszeres útmutatása alapján tanulmányozta a műfajt éveken át. A zenekar – élve a zene szabadságával – saját módján formálja koncertről koncertre a zenei anyagot, és sikeresen teremti meg a hagyományosan gyógyító és ünnepi szertartásokon előadott gnawa zenére jellemző erős érzelmi hatást. Fotó: Bézsenyi Zsolt

Tabudöntögetés, női energiák, megalkuvást nem ismerő őszinteség, zenei fúziók és egy jó adag báj jellemzi a 2021-ben alakult Helka Bandát. A zenekar nagy részét erős lelki kötődés és szakmai múlt fűzi a népzenéhez, ez az autentikus zenei világ keveredik a jazzből, klasszikus zenéből hozott elemekkel, így alkotva egy egyedi hangzásvilágot. Népzenei feldolgozásaik az eklektika jegyében születtek: dalaikban megengedik maguknak azt az alkotói szabadságot, hogy helytől és időtől függetlenül válogassanak egymás mellé különböző archív zenei forrásokból származó anyagokat annak érdekében, hogy értékes szövegek, kevésbé ismert népdalok alkossák e zenei szövet magját. "Saját dalaink alappillére az önismereti utazás során megszerzett tudás önmagunkról. Dalszövegírás során fontosnak érezzük egyrészt azt, hogy az egyszerű, pucér igazságot közvetítsük az általunk fontosnak ítélt tabutémákban, társadalmi kérdésekben, másrészt pedig, hogy a közérthetőségen túl egy mélyebb síkot is tartalmazzanak a szövegek. Dalainkban így olyan témák kerülnek terítékre, mint az izzadás, testünk elfogadása vagy épp az, hogy hagyjon mindenki békén” – nyilatkozták. A zenekar egyik különlegessége a hangszerparkban rejlik. A citera országszerte elterjedt népi hangszer, mely társául fogadta a többek között Moldvában fennmaradt kobozt. Ehhez a népzenei hangszerpárhoz társult a látványra is izgalmas kialakítású elektromos bőgő.

Európa egyik kiemelt jelentőségű csellistája, Vincent Courtois tíz éve alapította meg a hasonlóan nagy kaliberű Daniel Erdmann és Robin Fincker szaxofonosokkal közös trióját azzal a céllal, hogy a három hangszer előtt új dimenziókat nyisson. Saját bevallása szerint ez a jazzben igencsak szokatlan felállás – amellett, hogy mindhárom hangszerre nagy felelősséget helyez – nem hogy leszűkítené a zenei lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: a trió mindhárom tagja számára teljessé válik az átjárhatóság a szólista – harmóniahangszer – ritmushangszer szerepek között. Az egyenrangú tagokból álló trió ekképpen megsokszorozva erejét képes úgy megszólalni, mint egy nagyzenekar. A formáció mindhárom tagja Franciaországban él és gazdagítja az ottani zenei kultúrát, ezen túl azonban hazájuk, Erdmann Németország, Fincker pedig Nagy-Britannia legelismertebb jazzmuzsikusai közé is tartoznak. Számos díj birtokosai, akik eddig öt közös repertoár, négy album és számos Európában és az Egyesült Államokban adott koncert során tökéletesítgették a trió hangzását. Mindhárman a BMC Records művészei, akik ezúttal hűségük jeleként egy merőben új élményben szeretnék részesíteni az Opus Jazz Club közönségét. A zenészek egy improvizált koncertet adnak, melynek során közös tapasztalataikra támaszkodva hoznak létre egy soha nem látott zenei építményt. 

Varga Feri váratlanul hagyott itt bennünket. Páratlan jelenség volt, akiben egyszerre volt meg a magas fokú muzikalitás, a játékosság, a szerénység és elsősorban is a szeretet. Mindenre és mindenkire nyitott volt. Ugyanolyan alázattal játszott Vidovszkyt, vagy vett részt a monori felzárkóztató programban, ahol roma kisgyerekek kezébe adta a hegedűt. Ezúttal szeretett zenekara búcsúzik a nagyszerű zenésztől.Gémesi Géza

Kedves Vendégeink!Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a koncert előre nem látható okok miatt elmarad. Az online megvásárolt belépőjegyek árát az InterTicket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen vásárolt jegyeket a BMC jegypénztárában válthatják vissza. Kérjük, kövessék figyelemmel weboldalunkat a programokkal kapcsolatban.Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center Az énekvirtuóz Andreas Schaerer és parádés együttese, a Hildegard lernt fliegen mindig szívesen látott vendég az Opus Jazz Clubban megannyi emlékezetes koncertje után. A karizmatikus, svájci származású Andreas Schaerer korunk legizgalmasabb és legeredetibb jazzénekesei és zeneszerzői közé tartozik. A zenei élet világszerte fejet hajt kreativitása előtt, jóllehet, ő soha nem hívná magát hangakrobatának, ahogyan egyébként gyakran jellemzik őt kiemelkedő technikai kifinomultsága és intelligenciája okán. A Hildegard lernt fliegen utoljára hat éve jelentetett meg stúdióalbumot The Fundamental Rhythm of the Unppolished Brains címmel. A The Waves Are Rising, Dear! című, 2020-ban napvilágot látott albummal azonban – mely a nagy presztízsű ACT Music kiadó égisze alatt jelent meg – új vizekre evez. "Olyan időket élünk, ami bővelkedik a lehetőségekben, de nagy kérdésekkel és kihívásokkal is szembe kell néznünk. Mindezen külső tényezők összefonódása alakította azt, ahogy a zeneszerzésre, szöveges tartalomra és általánosságban véve a zenére ma tekintek" – mondta Andreas, aki az új albumon szereplő szerzemények szövegeit is jegyzi, egy kivételével, melyet a brit rapper és altszaxofonos Soweto Kinch írt. Andreas elárulta, a dalok saját élményeken alapszanak, azonban szándékosan olyan zenei dramaturgia mentén állították össze őket lemezzé, hogy a hallgató saját életeseményeit is felidézhesse általuk. A hatalmas energiával bíró, rendhagyó színpadi performaszairól híres sextet minden valószínűség szerint az Opusban ismét bebizonyítja, hogy a komolyság és a humor nem zárja ki egymást a zenében, éppen ellenkezőleg: egymást erősítik.

Gáspár Károly zongorista a hazai jazz szcéna meghatározó alakja, aki eddig már három sikeres trió lemezzel jelentkezett, és hamarosan megjelenik szóló zongora albuma is. Kompozíciói frissek és előremutatóak, melyek ugyanakkor tiszteletben tartják a jazz mainstream gyökereit is. 2017-ben megjelent, The Outsider című, Fonogram-díjra jelölt albuma után 2019-ben jelentkezett a szintén Fonogram-díjra jelölt, Salvation címet viselő koronggal, rajta saját kompozíciói mellett egy Horváth Jenő-szerzeménnyel, valamint Charlie Haden néhány szerzeményénenak átiratával. Harmadik triólemeze, a 2021-ben megjelent Philosophy – az előző két lemez vonulatát követve – romantikus és esztétizáló muzsikát tartalmaz a klasszikus zene hatásaival fűszerezve.  Ezúttal a Pege Aladár Jazz Nagybőgő Verseny győztesével, Jónás Gézával, és a jazz-dobolás kiemelkedő alakjával, a Magyar Jazz Szövetség elnökével, Bágyi Balázzsal lép színpadra, hogy jazz standard-ek interpretációja által mutassa meg a közönségnek zenei ars poetica-ját.

„A kórusművek számukat tekintve nem képeznek jelentős részt Lajtha munkásságában. Zenei értékeik szempontjából viszont – Bartók és Kodály művei mellett – a XX. századi magyar kórusirodalom legfontosabb alkotásai közé tartoznak” – írta Erdős Ákos karnagy. Művei merőben más hangvételűek, mint a korabeli magyar kórusmozgalom főleg népdalfeldolgozásokból álló repertoárja. Az énekkarra komponálás pályájának két, egymástól távolabb eső időszakában vált fontossá; a Magyar Rádió Énekkarának estjén az 1932 és 1940 között írt vegyeskari művei szólalnak meg. Valamennyi darab esetében költőként vagy műfordítóként Áprily Lajos volt az alkotótársa.

Ez a hangverseny reményeim szerint egy olyan sorozat első alkalma, amelyen Bach szvitek és partiták átiratai, valamint a huszadik század második felétől napjainkig terjedő időszak legjelentősebb csellódarabjai lesznek hallhatóak. Egy kottabemutató is egyben ez az alkalom, hiszen a Dargay Marcellel készülő közös Bach átiratainkból a koncerten elhangzó c-moll szvitet megjelenteti a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest. Az elkövetkező alkalmakkor sorra kerülnek majd Bach billentyűs hangszerre írt Francia szvitjei, illetve egyéb lantra, fuvolára és hegedűre írt szvitek és partiták átiratai is. A másik szálát a sorozatnak egy friss élmény ihlette. Egy külföldi próbajáték anyaga ráébresztett, hogy mennyire el van kényeztetve a magyar zenei élet fantasztikus zeneszerzőkkel Bartóktól Kurtágon át a mai fiatalokig. Természetszerűleg az ő zenéjük elsőbbséget élvez a magyarországi koncertműsorokban, amit a állami támogatások kritériumrendszere, a személyes viszonyok, valamint a pályázati kiírások is erősítenek. Ez önmagában teljesen rendjén van így, azonban sajnos a gyakorlatban a kortárs zenénél ez a nem magyar szerzők rovására megy, ami bizonyos torzulásokhoz vezetett. Ezeknek a részletes tárgyalása most nem célom, de annyi talán el lehet mondani, hogy bizonyos technikák, dialektusok nem igazán ismertek a magyar zenészek körében, illetve a nemzetközi körforgásba is nehezebben kerülnek be az ön-elszigetelt magyar produkciók. Vannak persze ellenpéldák, az Amadindától Eötvös Péter kiváló mustMEET Composers sorozatáig, mindenesetre én saját hatáskörben azt a tanulságot vontam le, hogy az elkövetkező koncerteken az alábbi szerzőktől tervezek darabokat játszani (nagyobbrészt magyarországi bemutatók, esetleg egyszer-kétszer hangoztak el):Adès, Berio, Boulez, Britten, Crumb, Dutilleux, Ferneyhough, Gubajdulina, Henze, Holliger, Hosokawa, Lachenmann, Pintscher, Saariaho, Sciarrino, Salonen, Xenakis - a névsor esetleg még kissé változhat-bővülhet. Az elhangzó darabok elsősorban szóló cselló kompozíciók, közöttük pár cselló-zongora művel (Adès, Holliger), valamint néhány nagyobb kamarával (Boulez, Sciarrino).Zétényi Tamás

Lukács Miklós cimbalomművész kétségkívül a magyar és nemzetközi zenei élet egyik legkivételesebb alakja: klasszikus zenei képzettsége lehetőséget adott számára, hogy a jazzel és a kortárs zenével is elmélyülten foglalkozzon. Virtuóz játékmódja és folyamatos kísérletezése korábban ismeretlen hangzások felfedezését eredményezte hangszerén. Ennek legjobb példája a 2013-ban alapított triója, a Cimbiózis, mellyel kapcsolatban így fogalmazott: "Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljunk meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. Ezért is választottam a Cimbiózis nevet: a köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú". Társainak Orbán György bőgőst és Baló István dobost választotta ehhez a feladathoz. A trió negyedik lemeze a Zene az időtlen percek magányából címet viseli és 2020-ban jelent meg a BMC Records gondozásában. Fazekas Gergely a lemez hangzásáról többek között a következőket fogalmazta meg: "Az ember folyamatosan azt érzi, miközben hallgatja ezt a három káprázatos zenészt, hogy az emberi gondolkodás és érzelemvilág peremvidékén járnak: ott, ahová csak keveseknek adatik eljutni, s ahonnan nem vezet út tovább". A Magyar Örökség- és Prima díjas zenész lemezét 2020-ban az év tíz legjobb albuma közé választotta a New York City Jazz Records magazin.

A 2006 óta működő Santa Diver formációt a 2019-ben Artisjus-díjjal kitüntetett jazzhegedűs, Kézdy Luca, a multiinstrumentalista-zeneszerző Szesztay Dávid és Szegő Dávid dobos alkotja. A három hangszer és egyéniség egy egészen sajátos és unikális zenei világot képvisel, amit a jazz, world music, és a modern creative metszetében talált meg. Hangzásukat meghatározza a rendhagyó felállás (hegedű-basszusgitár-dob), Kézdy Luca különleges, narratív hegedűjátéka, színes és dallamos basszus szólamok, és az apró, izgalmas történésekkel teli, mégis energikus dobolás. Blue Horizon című, negyedik lemezük 2021 tavaszán jelent meg a NarRator Records gondozásában. A trió természetesen szerepelt már az összes fontosabb hazai fesztiválon és klubban, s ezen kívül számos külföldi jazz fesztiválon is koncertezett: Chelsea Music Festival, NYC (US), European Jazz Conference, BMC (HU), Südtirol Jazzfestival (IT), Voll Damm Festival Jazz Vic (ES), Gaume Jazz Festival (BE). 2019 decemberében nagy sikerű koncertet adtak a Zeneakadémia Solti Termében.

Jung szerint a férfiak izgalmasabb része a női lélekrész, az Anima, míg a nőknél épp az Animus felelős sok zseniális és katasztrofális kanyarért az életben és alkotásban. Akárhogy is, Bartók férfiasságának sok oldala van, a macsó és az agresszor hang tüntető hiánya mellett tud karakteresen férfias zenét írni, férfikari művei pedig az érzékenység különleges és ritkán hallható csodavilágai.

Hangulatok megragadása és érzelmek kifejezése - ez az, amire Rainer Böhm saját zenei univerzumában törekszik. A konzervatóriumi jazz-zongoratanárként is tevékenykedő, számos díjjal kitüntetett fiatal muzsikus, Rainer Böhm zenéje stilisztikailag a modern jazzhez köthető, de számos más kor stílusa (a klasszikusok közül például a francia zeneszerző, Olivier Messiaen) hatása is formálja. Böhm zenei identitásának középpontjában a műfaji határok átlépése áll: számára a klasszikus zene és a jazz nem ellentétes egymással, hanem tökéletesen kiegészíti egymást. Wanja Slavin szaxofonosban, Peter Gall dobosban és Josh Ginsburg bőgősben három olyan zenésztársra talált, akik osztoznak zenei látásmódjában, és kompozícióit különösen kifejezően tudják interpretálni. Azonban nem csak zenésztársként működnek jól együtt. Minden zenekartag aktívan lép fel a szólista szerepben, és tökéletesen illeszkedik abba a közös hangzásba, ami a köztük lévő energiaáramlás, az átláthatóság, az interakció és a dinamizmus által jön létre. Jelenlegi programjukat is expresszivitás és karakteres, fülbemászó dallamok jellemzik, és mindig egy központi feladat köré épülnek: hogyan közvetítsenek érzelmeket a zenén keresztül.

A zene – álom, az álom pedig ideális terep a mese és a fantázia szárnyalására. Ezen a koncerten Bartók és Ravel rövid zenekari művei köré építünk egy fantasztikus álmot, ahol minden megtörténhet – és meg is történik. A klasszikus Grimm és Andersen mesék világa találkozik az okostelefonokkal, Harry Potter és Chuck Norris pedig vállvetve győzik le a tűzokádó sárkányt.

A jól ismert anekdota szerint Luther egyszer azt mondta, hogy „egyedül Josquin tud parancsolni a hangoknak, a többieknek a hangok parancsolnak”. És valóban: Josquin Desprez (c.1450/55–1521) művészetében a formáló erő egyetlen kortársához sem hasonlítható intenzitással tör elő. Ám érdemes a művek és a mögöttük tetten érhető zenei gondolkozás mélyére ásni – és akkor kiderül, hogy e páratlan nagyság titka talán nem a könyörtelen akarat, hanem inkább a türelmes hallgatás lehetett: a hangok természetének legkoncentráltabb megismerése vezetett különös felizzásukhoz. Az előadások Josquin stílusának különféle aspektusai mentén bontják fel az életművet. A sorozat záró előadása:2022. március 5. 15:30a legkomplexebb szerkezetetMissa Faisant regretz / Memor esto verbi tui / Ut phebi radiis / Missa Hercules dux Ferrarie – Agnusközreműködik:A:N:S Chorus (Patay Péter, Gavodi Zoltán, Csapó József, Kéringer László, Fehérváry Péter, Benkő Pál)vezényel: Bali János

Jung szerint a férfiak izgalmasabb része a női lélekrész, az Anima, míg a nőknél épp az Animus felelős sok zseniális és katasztrofális kanyarért az életben és alkotásban. Akárhogy is, Bartók férfiasságának sok oldala van, a macsó és az agresszor hang tüntető hiánya mellett tud karakteresen férfias zenét írni, férfikari művei pedig az érzékenység különleges és ritkán hallható csodavilágai.

A Nasip Kısmet zenekar ötlete Arif Erdem Ocak török ​​származású zenész fejéből pattant ki, aki a népszerű, toplistavezető ankarai Seksendört zenekar alapító tagja és 2010 óta Budapesten él. A magyar fővárosba költözése utáni első időkben szólózenei pályafutást folytatott, az archaikus és kortárs török ​​népzenére koncentrált, amelyet sajátos énekstílusával, valamint védjegyévé vált perkusszív gitártechnikájával tolmácsolt. Ezzel a zenei anyaggal hűséges rajongótábort gyűjtött maga köré, így Arif rövidesen a magyar klubzenei szcéna meghatározó szereplőjévé vált. A sokoldalú zenészt az ókori anatóliai miszticizmus és filozófia iránti érdeklődése vezette a kor költészetének és dalainak multiinstrumentális felfedezésének irányába. Ennek megvalósítására hívta életre 2020-ban a Nasip Kısmet etnofolk zenekart, akikkel a három dalból álló, 2021-ben megjelent EP után jelenleg egy teljes hosszúságú album létrehozásán munkálkodik. A Nasip Kismet korokon átívelő hangzásvilága eddig soha nem hallott történeteket mesél a szívről és lélekről. A török zene mélyre nyúló történeti gyökerei itt a gitár és a ritmusszekció intenzív jelenlétében köszönnek vissza, összenőve a szaxofon és a billentyűs hangszerek friss hajtásaival, amelyek így különös gyümölcsöt hoznak. A hangok között szinte tapinthatóvá válnak az idő barázdái, amelyek a pszichedelikus transzcendencia mámorító rezgéseit generálják.

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és internalizálják az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének esszenciális összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz mesterműveinek tradícióival és garantál friss zenei élményt. Oliver Nelson The Blues and the Abstract Truth című lemeze nagy jelentőségű felvétel, s nem csak azért, mert az egyik legnépszerűbb jazz standard is ezen az albumon található. Az Impulse! Records gondozásában 1961-ben megjelent lemezen szereplő muzsikusok névsora azonnal elárulja, hogy a legmagasabb szintű előadásra számíthat a hallgató. Ezen a lemezen jelenik meg először a szaxofonos-zenekarvezető ikonikus kompozíciója, a Stolen Moments. Noha a számot már egy 1960-as Eddie "Lockjaw" Davis-albumon is hallhatjuk, melyet nagyrészt Nelson hangszerelt, jazz standard a The Blues and the Abstract Truth-t követően vált belőle. A lemezen közreműködő muzsikusok mindegyike fontos alakja a jazz-zene történetének. Freddie Hubbard trombitás a bop és a hard bop stílus megtestesítője, játékával óriási hatást gyakorolt valamennyi zenészre, aki utána következett. Legjobb szólói közül néhányat megtalálhatunk ezen az albumon. Eric Dolphy egyike a legkülönlegesebb hanggal rendelkező instrumentális zenészeknek, s ez nem csak különleges hangszerválasztásainak köszönhető. Dolphy az altszaxofon mellett fuvolázott és basszusklarinétozott is, az elsők között integrálva ezeket a hangszereket a jazz környezetébe. A ritmusszekcióban Bill Evans zongorista, Paul Chambers nagybőgős és Roy Haynes dobos foglal helyet. Evans ekkorra már olyan legendás felvételeken szerepelt, mint a Kind of Blue, Chambers és Haynes pedig két évvel a The Blues And The Abstract Truth megjelenése előtt adtak ki közös lemezt. Valamennyien zenészek generációit nevelték fel művészetük segítségével és aktívan járultak hozzá egy zenei stílus fejlődéséhez. A The Blues and the Abstract Truth egy hard bop gyöngyszem, ami a komponálás és hangszerelés felől tekintve is mestermű, illetve az egyéni teljesítményeket tekintve is. Izgalmas és testhezálló feladat a Modern Art Orchestra kiszenekara számára.

A dob, a gitár, a vibrafon és a basszusgitár elég ahhoz a HI5 zenekarnak, hogy alkalomadtán szakítson a műfaji határokkal, miközben játékos és kreatív maradjon. Egy olyan „jazz-zenekar” az övék, amely sok időt tölt próbákkal, és rengeteg munkát fektet a kompozíciók kidolgozásába, annak érdekében, hogy aztán játszi könnyedséggel lepje meg a közönséget az élő koncertek során, elrejtve mindazt a kemény munkát, ami mindehhez a könnyedséghez szükséges. A HI5 zenéjét hallani egyszerre kaland és élvezet. Legutóbbi, Southern Inspection Tour című albumuk, amelyet egy élő koncert során rögzítettek kínai turnéjukon, semmiképpen sem nevezhető szokványosnak vagy triviálisnak. A zenekar által használt, „minimális jazz-kamarazene” kifejezés azonban intellektuális távlatokat nyit a befogadó előtt. E művészek számára a jazz ugyanis nem csak a zene szabad megszólalását jelenti, de annak a lehetőségét is, hogy ezt a rugalmas anyagot részleteiben is kidolgozzák. Ha szükséges, hagyják a zenét szabadon kanyarogni, de ahhoz is értenek, hogy ezáltal egy kivételes híd épüljön a jazz és a kamarazene között. Ez utóbbi már bonyolult formákat eredményez, így aztán ez a zene nehezen lenne minimálisnak nevezhető. Bizonyos pontokon viszont az ismétlések révén nagyon is erős rokonságot mutat a minimálzenével. Ezzel együtt is azt mondhatjuk, hogy a HI5 zenéje logikus és következetes, tele van mind intellektuális, mind pedig zenei bravúrral.

Az Ephemere formáció 2020-ban alakult, melynek magja két énekes, Caussanel Izabella és Orbay Lilla. Világuk a jazz, sanzonok és egy kevés népzene fúziójaként épül fel, és leginkább egy '30-as évekbeli dohányfüstös bár hangulatát idézi. A repertoár igen színes, hiszen saját dalok, jazz-standerdek, francia dalok, popdalok és a népi hatások is egyaránt jelen vannak, mindezeken túl viszont egy sajátos hangzásvilág jellemzi. Az Ephemere (fr. 'tiszavirág') név arra utal, hogy a formáció gyakran kiegészül vendégzenészekkel, azonban egy fix zenekari felállás is megalakult a koncertekre. Az improvizatív, jazzes játékmód és a megkomponált zenei anyag kontrasztja továbbá, ami a formációt igazán különlegessé teszi.

Antonio Vivaldit 25 éves korában szentelték fel pappá, de törékeny egészsége miatt (valószínűleg asztmától szenvedett) két év múlva felhagyott a misézéssel, egy évvel később pedig kilépett az egyházi szolgálatból. Ettől függetlenül élete végéig prete rossónak, vörös papnak nevezték, vélhetőleg hajszíne miatt. Vivaldi azonban nem is Isten szolgálatát érezte élete legfontosabb ügyének, hanem a zeneszerzést. 1706-ban a Pio Ospedale della Pieta leány-árvaház hegedűtanára lett, és az intézménnyel egész életében kapcsolatban maradt. Az árvák egyre elismertebb zenekara számára komponálta első műveit, majd később concertói, kantátái és egyházzenei munkái java részét. Az árvaháztól 1709-ben elbocsátották, de két év múlva ismét alkalmazták, sőt 1713-tól minden zenei tevékenységért ő felelt. 1718-tól egyre többet utazott, de a Pieta továbbra is fizette, cserébe havonta két concertót szállított és velencei tartózkodása idején legalább négyszer próbálnia kellett a zenekarral. A hivatalos feljegyzések szerint 1723 és 1729 között 140 concertót komponált. Műveinek első kiadása 1705-ben jelent meg, ezt később még számos követte; 1725-1729 között öt új versenymű-gyűjteménye jelent meg, köztük a leghíresebb, A négy évszak. Lakatos György és a Concerto Armonico előadásában a korábbi nagysikerű koncertek után nyolcadik alkalommal, február 11-én hallhatunk válogatást az olasz barokk zene kiemelkedő mesterének árvaházi műveiből.

Bacsó Kristóf szaxofonos-zeneszerző időnként vendégzenészekkel hosszabbítja meg saját zenei látómezejét, így volt ez, amikor legutóbb Lionel Loueke benini származású basszusgitárossal rögzített lemezt a BMC Recordsnál Pannon Blue címmel, egyfajta fúzióját hozva létre a magyar fókuszú kortárs jazznek és a nyugat-afrikai hatásokból táplálkozó improvizatív zenének. És így van ez most is, amikor régi barátjával, az olasz Daniele Camarda basszusgitárossal közösen ad koncertet a Bacsó Kristóf Triád. Daniele maga is a határfeszegetők táborát erősíti, hiszen a basszusgitárt nem a megszokott módon használja, hanem kiterjesztve annak lehetőségeit hét húron játszik, ezzel lehetővé téve annak szólógitár-szerű megszólalását. További dimenzióváltás előtt nyit kapukat az elektronika használata, amely már Bacsó előző, Pannon Blue című lemezén is hangsúlyos szerephez jutott. Ezen a koncerten Bacsó Kristóf legújabb szerzeményeit hallhatjuk, amelyekbe az utóbbi két év tapasztalatai is beleíródtak, és amelyek a zongorairodalom – többek között Erik Satie – hatását is magukon hordozzák. Bacsó Kristófnak az elmúlt években négy szerzői lemeze jelent meg, amelyeken kompozícióit élvezetes hangszerelésben szólaltatta meg triója, kvartettje, kvintettje vagy éppen a Modern Art Orchestra big band, amelynek ő az egyik alapító- és kulcstagja. E formációk közül mégis TRIAD nevű zenekarára tekint saját gyermekeként, melyben egyik partnere a billentyűkön az Artisjus-díjas Tálas Áron, aki a zongora mellett nagy eredetiséggel nyúl a Fender zongorához és más elektronikus hangszínekhez is. A zenekar harmadik tagja a dobos Juhász Márton, aki mára aktív résztvevője lett nemcsak a magyar, de az európai jazz vérkeringésének is. A TRIAD zenéjében a jazz és a kortárs zene elemei keverednek a kelet-európai életérzéssel. A formációt azzal a szándékkal hozta létre Bacsó Kristóf, hogy a gondosan kimunkált részek mellett fontos szerepet kaphassanak a közös improvizációk.

A budapesti kortárs zenei élet három meghatározó alkotója, Balogh Máté, Sándor László és Tornyai Péter zeneszerzők ismét közös szerzői estet tartanak a BMC Könyvtárában. A február 12-én, szombaton este 6-kor megrendezésre kerülő koncerten ezúttal a Trio Y (Varga Oskar - hegedű, Matuska Flóra - cselló, Dani Imre - zongora) működik közre. Az est első részében Sándor László nagyívű, Dignus est Agnus - változatok Krisztus Király ünnepének introitus-dallamára című triója hangzik el. A program második része egy anakronisztikus triptichon, melynek központi eleme Joseph Haydn E-dúr Triója (Hob. XV:28), szélső "szárnyai" pedig az erre a trióra reflektáló kortárs darabok: Tornyai Péter Impronte című előzmény-munkája, illetve Balogh Máté Mrs. Trio elnevezésű kommentárja.

A Baltazár Színház tagjai értelmi sérült színészek. A színház legfontosabb célkitűzése huszonnégy éve, hogy előadásaival bebizonyítsa: a sérült emberekkel kapcsolatos előítéletek átírhatók. A színház anyagi lehetőségei az utóbbi időben beszűkültek. Ezért hirdetjük meg ezt a jótékonysági koncertet, ahol minden művész ingyen lép fel és a BMC is támogatja az eseményt. A nézők a teljes bevétellel a Baltazár Színházat segítik. Fellépők: Baranyay Piroska, Dés László, Fábri Flóra, Földes Gábor, Herczku Ágnes, Herédi Zsombor, Jammal, Kalló Zsolt, Károlyi Katalin, Keönch László, Kováts Kriszta, Lukács Miklós, Müller Péter Sziámi, Nikola Parov, Radnóti Róza, Ránki Fülöp, Szakcsi Lakatos Béla, Szirtes Edina Mókus és a Baltazár színészei Műsorvezető: Krizsó Szilvia

„Míg világszerte rengeteg olyan csapatot találunk, amely a Hot Club of France repertoárjának dalait használja fel és másolja, addig Teo Collori saját szerzeményeinek előadásával idézi fel ezt a hangzásvilágot. A klarinét jelenléte Django Reinhardt Grapelli nélküli kvartettjére emlékeztet, és rendkívüli módon gazdagítja a vonósos együttes hangzását. Collori és Krečič hegedűművész együttműködése eredeti és irigylésre méltó mind előadásban, mind hangszerelésben. Collori olyan zenét hoz létre, amely arra ösztönzi a közönséget, hogy ne csak hallgató legyen, hanem érezzen és tapasztaljon. A gitárhoz fűződő megközelítésmódja örömet okoz és tiszteletet ébreszt" – írta róluk Svetolik Jakovljević jazz publicista. A zenekar a cigány- és swing zene különleges egyvelegét játssza. Előadásukban a nosztalgia színei keverednek a legújabb történetekkel, hiszen a zenészek friss, eredeti dalokat játsszanak egy olyan stílusban, ami visszarepíti a hallgatót a báltermek, szivarok, a Charleston és a lakkcipők világába. Első lemezüket – mely a Hot Club Piran címet viseli – 2015-ben az év lemezének választotta a szlovén zenei portál, a Muzikobala. 2016-ban az USA-ban is feltűnést kelltettek, amikor a Hot Club Pirant a közismert Lowtemp kiadó is megjelentette. Második, Kamerato Muzikante című, 2018-as lemezük, és harmadik, Molto Aligatore című albumuk már a klasszikus-, az etno- és a filmzenei műfajokkal kacérkodik. 2021 októberében egy élő koncertfelvétel során a Big Band Rtv Slovenia nagyzenekarral rögzítették a Gitara parlante című lemezt, amelyen a Momento Cigano három lemezének dalai szólalnak meg egy kibővített hangszerparkon. Az Opus Jazz Club közönsége azonban most az eredeti, jól összeszokott, virtuóz ötösfogat személyében ismerheti meg a gipsy swing műfajának legkurrensebb képviselőit.  

A Dohnányi Quartet ötödik koncert-triptichonjának műsorai két szálon futnak. Mindhárom koncerten elhangzik egy-egy vonósnégyes, amit szerzője Franz Joseph Maximilian von Lobkowitz hercegnek, a 18-19. század fordulójának egyik legnagyobb mecénásának ajánlott. A három mű viszont három különböző zenei világot jelenít meg; Haydn egyik utolsó kvartettjéről és Beethoven két különböző alkotói korszakának terméseiről lévén szó.A koncertsorozaton végigfutó másik téma a francia zene. Mivel a vonósnégyes műfaja nagyon erősen az osztrák-német zenei hagyományban gyökerezik, az arányaiban kevés francia mű mind különleges színt jelent a műfaj történetében. Még az olyan remekműveket jegyző szerzők, mint Debussy és Ravel is csupán egy-egy kvartettet hagytak az utókorra. A koncertek harmadik összetevőjeként pedig olyan francia zenék is megszólalnak, melyek a vonósnégyes „feltalálása” előtti időkből valók: a francia barokk csemegéket Tornyai Péter dolgozta át négy vonós hangszerre.

Parázsló, elegáns és ellenállhatatlan: Mélodie Gimard, a francia zongoravirtuóz katalán és kubai muzsikustársaival a flamenco hagyományt ötvözi jazzel és klasszikus zenével. A quintet koncertjéhez Karen Lugo lenyűgöző flamenco tánca társul az Opus színpadán. A tradicionális és kortárs megközelítést merészen vegyítő Gimard maga is táncos múlttal rendelkezik, így saját élményeit szövi bele kompozícióiba, melyeken mind a jondo flamenco, mind pedig a modern előadók hatását felfedezhetjük. El Chozas de Jerez, Manolo Caracol, Moraito, Bebo Valdés, Ibrahim Maalouf és Tigran Hamasyan zenéje mind-mind a határkövei Mélodie Gimard heterogén alkotói világának. Gimard fiatal kora ellenére nemcsak zongorakarrierjében ért el kimagasló eredményeket, de számos nemzetközi fesztivál művészeti vezetőjeként is. Emellett pedig tagja és alapítója a Pescaitos Flamenco Quartet, a Trio Zuloaga zenekaroknak, valamint egy új női formációnak, ami az EVA nevet viseli. Bemutatkozó albuma, a Numen (One World Records, 2020) egy fiatal művész véleménynyilvánítási szabadságát képviselte a flamenco hatásával kapcsolatban. Ebben az anyagban mindent zenei nyelvre fordít le, ami hatást gyakorolt rá, legyen szó helyekről, szavakról, emberekről, így, a klasszikus és a legkurrensebb zenék ötvözésével meséli el saját történetét, mindvégig szem előtt tartva és perspektívába helyezve a flamenco hagyományt és annak nyelvezetét.

"Moziest" sorozatunkban olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos  vagy érdekes számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n is oktatja.Sorozatunk februári állomásán Muhi András Pires dokumentumfilmjét vetítjük, amely Szilágy Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó életét követte nyomon a tokiói játékokat megelőző öt évben. Vendégünk lesz a film rendezője, valamint zeneszerzője, Kalotás Csaba. EGY MINDENKIÉRTmagyar dokumentumfilm, 2021, 80 percrendező, operatőr: Muhi András Pires vágó: Mógor Ágnes producer: Horváth Szabó Ágnes, Mesterházy Ernő, Muhi András Piresexecutive producer: Cobler Ádám, Kőrösparti Gábor, Dr. Muhi Andrászeneszerző: Kalotás Csabaszereplők: Szilágyi Áron, Bodnár Csillag, Bodnár József, Decsi András, Decsi István, Decsi Tamás, Faludi Viktória, Gémesi Csanád, Hollósi Gergely, Szatmári András, Szántó Betti Az Egy Mindenkiért egy kreatív dokumentumfilm, amely játékfilmes sűrűséggel meséli el egy nagyszabású karrier kulcsfontosságú periódusát, akcióközelből rajzolja meg a történelem egyik legnagyobb vívójának arcképét. A film bemutatja az ötkarikás sikersztori mögött álló komplex személyiséget, a néző megérezheti, miért lesz valaki egy a sokmillió közül, mik azok a tényezők, amik a világ tetejére repítik. Exkluzív élsportolói és magánéleti szituációkban találkozhatnak a nézők Áronnal. Nyomon követjük, amint megházasodik, ahogy leadja a diplomáját két asszó között, elmélyedünk családi videó- és fotóalbumában, ahonnan valóságos kincsek kerülnek elő gyerekkoráról. Győz, veszít, szenved, majd újra és újra felülkerekedik önmagán... Láthatják a nézők, ahogy a felesége, Betti vigasztalja egy megrázó vereség után, és azt is, amikor egy hősiesen kiharcolt aranyérem után önfeledten dobálják fel a páston a csapattársak. Muhi András Pires rendező 5 év alatt, több mint 100 forgatási napon át, közel 600 óra nyersanyagot forgatott a kulisszák mögött Áronnal és a magyar kardválogatottal.    A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Muhi András Pires, rendező; Kalotás Csaba, zeneszerző

A kísérleti elektronikus és kortárs zene, a free jazz, a szabad improvizációk és az etno-jazz egyaránt teret kap az évek óta összeszokottan működő Grencsó Kollektíva jellegzetes stílusában. Oldottság és feszültség, hatalmas energiák és misztikus visszafogottság, rövid etűdök és nagy ívű darabok, a népdalok egyszerűsége és virtuozitás alkot egységet dinamikailag és ritmikailag is sokszínű előadásukban. Ezúttal Mezei Szilárd brácsaművész társaságában keresik a hangokban fellelhető szabadságot, melyről Grencsó István így nyilatkozott:  "Kapcsolatunk Szilárddal a kétezres évek elejére nyúlik vissza, amikor is Szabados György zongoraművész és zeneszerző irányításával muzsikálhattunk a MAKUZ zenekarban. 2015-ben csatlakozott a kollektívához, és elkészítettük a Szabados György kompozíciókat tartalmazó, DERENGÉS című dupla cd-t a Hunnia Records kiadásában. Azóta dolgozunk együtt rövidebb megszakításokkal (duó felvételek, a nagymarosi Adyton Együttlét, vagy a hagyományosan az Opusban megrendezett Adyton karácsony során). Az est folyamán kollektív kamararögtönzések szólalnak meg különböző formációkban".

Bognár Szilvia – aki ezzel a koncerttel ünnepli születésnapját – a magyarországi nép- és világzene egyik legkeresettebb énekes előadója, számtalan produkció szólistája. Saját formációival ez idáig hat önálló albumot készített a reneszánsz énekektől kezdve a gyerekdalokon keresztül egészen a progresszív világzenéig. A Bognár Szilvia Sextet repertoárjában magyar, cigány, bolgár és görög dalok szólalnak meg egy szokványosnak nem nevezhető felállással, illetve hangszerelésben, hiszen a műsorban három világ – a népzene, a jazz és az indiai klasszikus zene – találkozik. Az alapvetően akusztikus hangzásvilágot és a hagyományos előadásmód természetességét megőrizve, biztonsággal eveznek az eltérő zenei stílusok és a hagyományos dallamok bábelien sokszínű folyamán.E különlegesnek ígérkező ünnepi alkalommal legkedvesebb számai mellett néhány új dallal jelentkezik a csapat és – némi nosztalgiázás erejéig – az énekesnő korábbi világzenei formációinak dalai is felcsendülnek. Mi több, Kányádi, Weöres és Nemes Nagy Ágnes sorainak megzenésítése révén a magukban rejlő gyermeket is előcsalogathatják a közönség soraiban ülők, legyenek akárhány esztendősek is...

A három hangversenyből álló sorozaton Beethoven és Brahms összes csellóra és zongorára írt szonátája hangzik el kortárs magyar zeneszerzők egy-egy művének társaságában. Noha a művészházaspár rendszeres közreműködője kamarazenei koncerteknek, kortárs bemutatóknak, e három hangverseny lesz első közös önálló sorozatuk. Ujházi Gyöngyi 2014 és 2018 között az Operaház zenekarának szólamvezetője, jelenleg az Nemzeti Filharmonikus Zenekar művésze. Monostori Gábor a Zeneakadémia Kamara Tanszékének adjunktusa. Mindketten a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tanárai.

Kurtág György 96. születésnapja alkalmából, Kurtág Márta emlékének ajánlva ad koncertet a BMC-ben a kortárs zene neves francia műhelyeinek szólistáiból megalakult kamarazenei együttes. A tavaly Párizsban bemutatott program a kurtági életmű eredetiségét, mélységét és költőiségét ünnepli. Az Ensemble Intercontemporain, az Ensemble Ars Nova és a Francia Rádió Filharmonikus Zenekarának művészei Kurtág művei mellett Bach, Mozart és Schumann darabjait is előadják, melyek egyszerre adtak ihletet és vigaszt a Kurtág-házaspárnak. Apa és fia zenei dialógusa, azaz Kurtág György és ifjabb Kurtág György közösen jegyzett Zwiegespräch-je is megszólal majd a koncerten. Az elhangzó zeneművek között videóbejátszások idézik meg Kurtág György és Kurtág Márta megindító – és olykor megrázó – közös játékát. 

A többszörösen az Év Jazz-zenésze díjjal elismert jazz-szaxofonos és zeneszerző, Tóth Viktor legrégebben működő zenekara a Tercett, amely 2012 óta játszik a jelenlegi stabil felállásban. A zenekarvezető kompozícióihoz és játékához az igen erős ritmusszekció egyenrangú partnerként csatlakozik. Bátran kijelenthetjük, hogy a jazztörténet nagy szaxofontrióihoz mérhető színvonalon és magabiztossággal játsszák mindig megújuló műsorukat. Ezúttal a Tercett egy egészen különleges koncertet ad, két nagyszerű énekesnő vendégszereplésével, melyről így vall a zenekarvezető: „A zenélésben nagyon gyakran a pillanatnyi, sugallat-szerű megérzéseimet használom. Ennek a különleges felállású koncertnek az ötlete is egy hirtelen beugró gondolat volt csupán. Egy koncertről hazafelé tartottam, amikor az általam szeretett embereken, zenészeken járt az agyam. És egyszer csak valami nem ismert erő egy szempillantás alatt összetolta őket egy képbe – egy zenekarba, és már hallottam is őket együtt muzsikálni belül. Pocsai Krisztivel majd húsz éve együtt játszottunk az Ő quartetjében. Akkor is imádtam a zenéjét. Mindig is kedvenc magyar jazz énekesnőmnek tartottam azért, mert a jazzt anyanyelvi szinten ‘beszéli’. Éli. Egy egyéni ‘dialektusa’ van, szabad és fényes. Kriszti azon kevés jazz-zenészek egyike, aki jár koncertekre, meghallgatni a kollégákat. Többször is megtisztelt koncertjeimen jelenlétével. Sőt, nemrégiben egy felkérésére a Tercettet szerette volna partnerének egy koncert erejéig, mert bevallása szerint tetszett neki a Tercett szabadsága. Ez akkor nem jött össze, de hihetetlenül inspiráló volt számomra, hogy egy énekesnő szabadságra vágyik. Merthogy én is. Csak ez, a jelen pillantban érvényes zene érdekel. Aztán az a nemlátható erő a képbe tolta Horváth Sára barátnémet... ‘Ha már egy ének mestert meghívsz a zenekarodba, akkor miért nem kettőt?’ mondta a hang. Igen, ha már ‘családi koncert’ - azokkal a zenészekkel, kiket legjobban szeretek, akkor Sárának is itt kell lennie. Horváth Sára Nina, azt hiszem, egy nagyon különleges fénypontja a magyar zenei univerzumnak. A népzenéből jön, a jazz mélysége érdekli. Zenei csokrát mindét mező legszebb, legtisztább virágaiból gyűjti. Improvizál velük. Mély és szabad.Nagyon várom a koncertet ezekkel a kiváló művészekkel. Alig várom hogy halljam a zenét melyet létrehozunk, mely még nem volt sosem. És nem is lesz.” Tóth Viktor tothviktor.hu

A Classicus Quartet koncertciklusa – klasszikus alkotások és kortárs szerzők műveiből válogatva – a kromatikus skála lépcsőfokairól vet egy-egy pillantást a vonósnégyes-irodalomra a BMC Koncerttermében. Ezúttal a B tonalitás kerül fókuszba Beethoven: B-dúr vonósnégyesén (op. 130), Brahms: B-dúr kvartettjén (op. 67), illetve Horváth Balázs Überleitungen (...zu den vier Teilen der Streichquartette von W. A. Mozart, KV 483…) című vonósnégyesén keresztül, mely ősbemutatóként hangzik el. Horváth Balázs több, a sorozatban résztvevő kortárs zeneszerzőhöz hasonlóan nem vállalkozik arra, hogy merőben újat mutasson a klasszikus zene szent tehenének tekintett, és hatalmas irodalommal bíró vonósnégyes műfaján belül, inkább csak megjegyzéseket fűz a legnagyobbak alkotásaihoz. Már húsz évvel ezelőtt, az Intermezzo című, első vonósnégyesének esetében is így járt el, amikor Brahms zongoraműveinek egy-egy szólamát használta föl. És így dolgozott 2020-ban is, amikor a Classicus Quartet felkérésére megírta Überleitungen (...zu den vier Teilen der Streichquartette von W. A. Mozart, KV 483…) című művét, melyben a címben foglalt Mozart-kvartett tételei közé komponált átvezetéseket – ezzel a gesztussal érzékeltetve viszonyát a bécsi klasszicizmus és romantika démiurgoszaihoz: „Ez egy kapaszkodó a zenetörténeti múltunkhoz, annak zenei megfogalmazása, hogy a stabil és időtálló műveket létrehozó szerzőkbe kapaszkodva nyugodtan elindulhatok valami egészen más irányba” – mondta a darab alkotója. Így, bár ezen a koncerten Mozart-vonósnégyes nem hangzik majd el, Horváth Balázs művének utalásain keresztül, egy-egy ütem erejéig mégis rákacsint majd a hallgatókra a sziporkázó zenészzseni, miközben B-dúrba lépve, néhány pillanatra Horváth Balázs is a kezébe veszi a koncertprogram másik két szerzőjének művét is nyitó (kromatikus) kulcsot.

A 2015-ben, a hollandiai Groningenben alapított AVA Trio tagjai olasz és török zenészek, akik a Földközi-tenger gazdag és változatos zenei világába kalauzolnak. Úticéljuk nem szorul magyarázatra, zenéjük időtlen. Debütáló lemezüket, a 2017-ben megjelent Music from an Imaginary Land címűt az NPR Rádió az All About Jazz magazin és az El Intruso International Jazz Critic Pool a legjobb bemutatkozó albumnak szavazta meg a megjelenés évében. A zenekar második, november 29-én megjelent, Digging the Sand című lemezével folytatja a fantázia barlangjaiban való bányászást, és kerüli a klisékkel teli, jól ismert utakat. "Mint a mediterrán térség maga, a Digging the Sand is az etnikai hatások találkozóhelye, telis tele dichotómiákkal; melankólia és intenzitás, egzotikum, ami mégis a nyugati zenén alapszik. Megmerít az álmokban, a titokzatosságban és a melankóliában, de olyan intenzitású zenei pillanatokkal zökkent ki ebből, amelyek örvénylő dervisekre utalnak." Karl Ackerman, AllAboutJazz 4/5* „Az álom és a melankólia, a misztikum és a fény között a trió tagjai egy személyes esztétikát építenek fel... Ez az album felébreszti az érzékeket minden finomságával és dallambeli leleményével, és valódi zenei élményt nyújt.” Yves Dorison, Culture Jazz Magazine (FR) „Világzene és archaikus folk, egy csipetnyi avantgárd hangulattal… Mágikus keleti varázslat, amelyet a rituális ritmusok és a különleges skálák egzotikuma hoz létre” Jazztrail, USA

A Modern Art Orchestra a 2021/22-es évadban kiemelt hangsúlyt fektet a 2020-ban online elindított zeneszerzői kezdeményezés művészeire és kapcsolódásaira. A tízrészes koncertsorozat a kilenc hangból álló vírustörzs kompozícióit mutatja be, minden alkalommal egy meghívott AOV-zeneszerzőt is bevonva a repertoárba. Az Art of Virus projekt élő koncertjeivel a zenekar a különleges, új kompozíciók és a nagyzenekari zenei élmény mellett beengedi közönségét az alkotói önreflexió terébe is. Február 20-án Kuba Stankiewicz zongorista, zeneszerző lesz a MAO meghívott vendége, és a közönség megismerkedhet az általa indított Art of Virus-ág válogatott darabjaival. Stankiewicz neve megkerülhetetlen a lengyel jazz berkeiben. Karakteres játéka a tradicionális jazzben gyökerezik, de nyitottsága minden megmozdulásában érezhető. A számos díjjal és elismeréssel rendelkező muzsikus és művésztanár a Berklee College of Music intézményében tanult, 2009-ben pedig a Wrocław-i Zeneakadémián szerzett doktorátust. Eddigi pályája során olyan formációkban működött, mint a Zbigniew Namysłowski zenekar, vagy az Artie Shaw Orchestra. Kuba Stankiewicz és Fekete-Kovács Kornél közös lemeze, a Bridges 2018-ban jelent meg. Stankiewicz-et ugyancsak Fekete-Kovács Kornél nominálta, hogy csatlakozzon az AOV világméretű projektjéhez, melynek harmadik ágát ő indította el. Az Art of Virus-ról: Fekete-Kovács Kornél, a MAO művészeti vezetője kilenc hangot indított útjára, és tíz zeneszerzőt kért fel szerte a világon, hogy írjanak rövid kompozíciókat ezekre a hangokra. Ez az első 10 szerzemén  adja az Art of Virus tíz ágának alapját. A kihívás következő lépéseként az ágak elindítói két-két zenésztársukat hívták meg, akik folytatják a sort. Pár hónap alatt 486 zeneszerző csatlakozott a projekthez a világ 42 országából. A nemzetközi alkotói együttműködésen alapuló projekt művészeti célkitűzése, hogy a vírus terjedését és viselkedését szimbolizálja, folyamatosan bővülő (mutálódó) kompozíciók formájában. https://aov.mao.hu

Mester Dániel bejárta a világot, hogy rátaláljon saját zenei világára, amelyben egyaránt megférnek Anatólia dallamai, az indonéz skálák és képzeletbeli magyar népdalok. A fúvószenész klasszikus klarinétosként kezdte zenei pályafutását, majd a jazz-szaxofon következett, felsőfokú tanulmányait Amszterdamban, a Conservatorium van Amsterdamban végezte, melynek kapcsán nemcsak alkalma volt a világ számos pontjára (Dél-Korea, Indonézia, Törökország, Brazília, Marokkó) eljutni fellépő művészként, de lehetősége nyílt a nyugati zenei tradíciókon kívüli zenei örökségek megismerésére is. Foglalkozott film-zeneszerzéssel, jelenleg pedig a török klasszikus- és népzene tanulmányozása jelent újabb inspirációt számára, melynek hatása visszaköszön saját szerzeményeiben is. Régóta dédelgetett álma, egy saját trió megalapítása a vírushelyzet okozta lecsendesedéssel, vissza- és előretekintéssel valósult meg. A fiatal magyar jazz-generáció két tehetséges zenészét, Cseh Péter gitárost és Richter Ambrus dobost hívta társul ebbe a zenei kalandjátékba. www.mesterdaniel.com

Gyárfás István (vagy ahogy a legtöbben ismerjük: Gyafi) több mint 30 évvel ezelőtt alapította első gitár-bőgő-dob összeállítású trióját, amely azóta is folyamatosan működik. A zenekar játékát swinges lüktetés, színekben és tempóváltásokban gazdag előadásmód jellemzi, mely a bebop stíluselemeit hordozó, virtuóz szólókkal társul. Szívesen dolgoznak fel a swingkorszak legendás nagyzenekarainak sikerdarabjaiból, de szerepel repertoárjukon számos, napjainkban ritkán hallható jazz standard is, valamint több saját szerzemény is. Ezúttal a negyven éve, 1982. február 28-án elhunyt világhírű gitárművész, Szabó Gábor nagysága előtt tisztelegnek, felidézve egy-két emblematikus dalát, kedvenc jazz standardjeit. 2013-ban Gyárfás Istvánt választották az év jazz gitárosának a jazzma.hu, a legrangosabb magyar jazz-szaklap olvasói, 2014-ben és 2015-ben pedig ugyanott a kritikusok szavazásának győztese lett. 2016-ban a mind a kritikusok, mind az olvasók és a jazz-muzsikusok is egyaránt őt választották az év gitárosának. Munkásságáért 2015-ben a legrangosabb szakmai életmű-díjjal, a Szabó Gábor díjjal tüntették ki.

Jean-Marie Machado zenéje nem szorítja magát határok közé, és nem riad meg attól sem, ha kultúrák és nyelvek összefonódásáról van szó. Ezen az albumon, melyet a zongorista Majakka (finn: ’világítótorony’) címmel hozott tető alá, a különböző kompozíciók számos színt villantanak fel az ő zenei utazásából, különös tekintettel azokra az inspirációkra, melyeket kulturális örökségéből hozott magával, tapasztalataiból, amelyeket zeneszerzői karrierje során szerzett. Zenei- és életképek, amelyek úgy vezették őt, akár egy világítótorony fénye. „Most először késztetést éreztem arra, hogy visszanézzek és újrahallgassam néhány régi felvételemet” – mondta Machado. „Láttam egy színt feltűnni, ami az enyém volt, egy fényt, ami önmagáért beszélt. Éreztem, hogy bele kell állnom egy faladatba, ami az én akaratom ellenére történik”.

Az Artisjus Előadóművészi díjas hegedűs, Lantos Zoltán ezen a koncerten ünnepli kerek születésnapját, e különleges alkalomhoz pedig Pocsai Kriszta énekes is csatlakozik vendégművészként. Lantos Zoltán együttese, az OpenSource történetének új fejezetéhez érkezett Sonaris című, 2018-ban megjelent lemezével. „Lantos kompozíciói egészen különleges fúziói a jazz és a rock, a modern mainstream és az indiai zene legjavának. A lemezt hallgatva valami megmagyarázhatatlan erő járta át testemet, szívemet-lelkemet, amely által képeket és színeket láttam, illatokat éreztem” – írja a Hunnia Records kiadásában megjelent albumról személyes vallomásnak is beillő lemezrecenziójában Gáspár Károly a jazzma.hu oldalán. „Lantos Zoltán kiváló zeneszerző, még jobb hangszerelő, a zenéje szinte tapintható. (…) Az Open Source zenészei az együttes vezetője mellett Tálas Áron (zongora, billentyűk), Fonay Tibor (bőgő, basszusgitár) Csízi László (dob) és Andrew J (elektronika) – ötük játéka olyan egyszerűen olvad egybe, mint a természet hangjai, amikor az ember a hajnali erdőben hallgatózik. (…) Lantos Zoltán több mint nyolc évet töltött Indiában, a nyolcvanas-kilencvenes években, de nála a keletiesség nem külcsín, sőt, nem is vehető észre rögtön: az indiai zene szervesen, inherensen olvad a nyelvébe.” Csabai Máté, Fidelio

„A barokk zene, illetve a barokknál is régebbi korok zenéjéhez vonzódom a leginkább és természetesen kortársaimhoz” – nyilatkozta nemrégiben Sáry Bánk. Közelmúltban befejezett, „Az örök vers” című kompozíciójában azonban mind időben, mind térben jóval távolabbra tekint: a darabbal egy 1300 éve alkotó kínai költőt idézett meg. De hogyan fogadták mindezt Kínában? A cseh Janáček vonószenekari darabja egy barokk műfajra hivatkozik, Sáry László 2017-ben befejezett műve pedig Arany János születésének 200. évfordulójára készült. A megidézett „tamburás öreg úr” néha elmereng régi dalokon, olykor maga is kitalál ezt-azt, eszébe ötlik egy-egy ének, a szöveg néha „cikornyás, dallama német”. Lehet, hogy Arany (vagy Sáry László) Bachra gondolt? De mitől édes a halálóra, és lehet-e sóvárogni utána? Megígérhetjük, hogy a Klasszikusok tükrében koncertsorozat új évadában sem maradnak kérdések a levegőben.

A 17-18. század fordulóján „mindenki” a cselló elképesztő fejlődéséről beszélt, a múlt feltárása pedig egyre mélyebb összefüggésekre mutat rá. A mai fiatal feltörekvő nemzedék Bach zenéjét megismerve mindjobban érdeklődik a barokk kor többi zseniális zeneszerzőjének munkái iránt. Ezeket az ifjú szólistákat fogja össze Szászvárosi Sándor cselló és viola da gamba művész pedagógiai tevékenysége kapcsán. Koncertjén osztályának két nagyszerű ifjú barokk csellistájával, Geiger Estillával és Szabó Rékával, valamint Tegyei Zoltán csembalóművésszel szólaltatják meg ennek lenyűgözően színes zenei korszaknak itthon ritkán játszott repertoárját. Óriási utat tett meg a cselló a 17. század második fele óta: a polifonikus zenében korábban a legmélyebb szólamot játszó hangszerből a hegedűvel és más dallamot játszó hangszerekkel hasonló rangra emelkedett. Briliáns művek keletkezhettek így kötetszámra a barokk kor évtizedeiben egész Európában. A napfényes Itália volt az új divat megteremtője, ahol elsőként alkalmazták előszeretettel a csellót a kamaraegyüttesekben és a zenekarokban. A franciák Itáliába zarándokoltak csellójátékot tanulni, majd beültették az új hangszeres divatot az egész Európa által irigyelt francia stílusba. E hatalmas fejlődés eredményeként számos zeneszerző-csellójátékos működött a 18. században kontinensünkön. A hangverseny ebből a különleges repertoárból válogatva ragyogtatja meg a cselló bensőséges hangzását és csillogó virtuozitását a barokk Európa nagyhatalmainak zenei tükrében.A koncert megvalósulását az NKA támogatása tette lehetővé.

Paul Lay, Isabel Sörling és Simon Tailleu triója száz év népszerű dalait dolgozza föl és teremti újra, a gospel daloktól Nina Simone-ig. "A Deep Rivers repertoárja nem véletlenszerűen áll össze. Mindez egy hosszú érési folyamat eredménye, amely 2017 nyarán kezdődött, nem sokkal a Paul Lay Trio Respire Jazz Fesztiválon adott fantasztikus koncertje után. Mialatt a jazz Európába érkezésének 100. évfordulójához kapcsolódó eseményekre készültünk 2018-ban, olyan zenészeket kerestem, akiket meg tudok bízni speciális projektekkel. Az ötletem az volt, hogy a 19. és 20 század fodulójáról játsszunk népszerű dallamokat. Paul Lay azonnal elfogadta a felkérést és elkezdett olyan emblematikus kompozíciókat keresni ebből az időszakból, amelyek illenek Isabel Sörling hangjához és Simon Tailleu bőgőjátékának karakteréhez" - írta a program létrejöttéről Matthieu Jouan.

Vida Mónika Ruth zongoraművész gyermekkora óta a zene szeretetének szenteli életét. Álma, hogy a muzsika öröme és gyógyító ereje mindenkihez eljusson. Fiatal kora ellenére a legtöbb európai országban koncertezett már, fellépett Afrikában, az Egyesült Államokban és több ázsiai országban is. Országos és nemzetközi sikereit követően mindössze 14 éves volt, amikor megnyerte élete első nemzetközi versenyét Szerbiában, majd röviddel ezt követően Kínában debütált a Shanghai-i világkiállításon. A többszörös verseny-győztes legutóbb az V. Coimbra Zongora Világtalálkozón állhatott dobogóra, és az Olasz Parlament kitüntetésében részesült kiváló zenei munkásságáért. Kitüntetéses diplomáit 2016-ban és 2020-ban szerezte a Zeneakadémián. Első nagy hangversenysorozata, a “Sem emlék, sem varázslat” 2019 szeptemberében indult útnak. 2020 sem telhetett izgalmak nélkül: a Művésznő – kiemelkedő zeneművészeti teljesítményének elismeréseként – Junior Prima díjban részesült.

Három kommandó mérkőzik meg egymással: vérre menő zenei erőpróba keretében döntik el – a közönség bevonásával – hogy ki lesz a legsikeresebb kommandó, melynek vezetője eljátszhat egy versenymű-tételt a zenekarral. Majd a bosszúszomjas vesztes kommandók „spontán” elfoglalják a színpadot, és előadják a saját versenyművüket is.

A jól ismert anekdota szerint Luther egyszer azt mondta, hogy „egyedül Josquin tud parancsolni a hangoknak, a többieknek a hangok parancsolnak”. És valóban: Josquin Desprez (c.1450/55–1521) művészetében a formáló erő egyetlen kortársához sem hasonlítható intenzitással tör elő. Ám érdemes a művek és a mögöttük tetten érhető zenei gondolkozás mélyére ásni – és akkor kiderül, hogy e páratlan nagyság titka talán nem a könyörtelen akarat, hanem inkább a türelmes hallgatás lehetett: a hangok természetének legkoncentráltabb megismerése vezetett különös felizzásukhoz. Az előadások Josquin stílusának különféle aspektusai mentén bontják fel az életművet.

Hogyan szerelmes a férfi, hogyan szeret a nő? Főhősünk egyik központi témája volt ez, ami nem csupán halkan, de fehéren izzó magánéletéből és a központi műből, a Kékszakállúból derül ki, hanem sok egyéb énekhangra írt alkotásból is, mint ahogy nagy zeneszerzőnk szinte minden zenéjét áthatja a szemérmes érzékiség.

Ligeti György, Kurtág György és Kurtág Márta, a magyar zene három kiemelkedő személyisége, akiknek életműve köré programunk szerveződik. Varga Judit új kompozíciója Kurtág Márta emlékére íródott, míg Vajda Gergely Bagatelles canoniques című darabja egy Ligeti-hommage, amelyben rend és rendetlenség, kötetlen fantázia és szigorú kánon-szerkesztés dinamikája határozza meg a zenei anyagot. Nagy jelentősége van számunkra annak, hogy az Ensemble Intercontemporaint és az Ensemble Modernt is magába foglaló konzorcium tagjaként az UMZE Kamaraegyüttes játssza először Eötvös Péter új ensemble-darabjának, a Fermatának az ősbemutatóját, amelynek egyúttal társ megrendelője is. Ligeti ma már klasszikus, a világon mindenhol a koncert-repertoár részévé vált Zongoraversenyében a magyar zongorista generáció egyik nemzetközileg is legelismertebb művésze Fejérvári Zoltán játssza majd a magánszólamot.

Itt a Subtones, Magyarország legfrissebb jazz-pop szupergroupja. Jobban bólogatsz, mint valaha!  Különleges felállásának köszönhetően eddig is a groove-hallgató fenegyerekek mekkája volt, de az utóbbi időben új színeket is felvettek a palettájukra. Jónás Vera és Kiss Flóra énekesnők a dalok és a vokális zene irányába terelik a Subicz Gábor vezette zenekart. Benkő Dávid, Csízi László, Csókás Zsolt és Fonay Tibor összeszokott funk-jazz lávaként olvasztja magába az újonc tagokat és a legkülönbözőbb zenei világokat, teret adva szikár dalformáknak és nagyívű improvizációknak egyaránt.   Octopus című, új nagylemezükön is a legkülönbözőbb zenei világok olvadnak egybe, egységes és karakteres hangzásvilágot képviselve. Az album hamar az értő fülűek és a zeneszeretők kedvencévé vált, amit élőben is kivétel nélkül zajos sikerrel mutatnak be. "Nem nagyon tudok jobb programot ajánlani attól, mint, hogy végighallgatod teljes egészében a Subtones első albumát, az Octopust"  – Ígéretes titánok "Tényleg pazar lett" – Prieger Zsolt "Kreatív, izgalmas megoldások, profi zenei teljesítmény, és egy nagyon jó végeredmény"  – Jazzma "Korszerű, modern, könnyedén elegáns jazzfunk formabontó megoldásokkal és kiemelkedő hangszeres játékkal. Ha majd újra élő zenét hallgathatunk, a Subtones bizonyosan ott lesz a pörgős buliéjszakákon." – Végső Zoltán/Élet és Irodalom

„Korábban azt mondták, Moses Mendelssohn fia, most meg úgy emlegetnek, hogy Felix Mendelssohn apja.” – zsörtölődött Abraham Mendelssohn, aki egészen különleges otthont varázsolt gyermekeinek, Fannynak, Felixnek, Rebeckának és Paulnak. Nem a szokatlan anyagi jólétről van szó, hanem arról a kulturális, szellemi gazdagságról, amelynek gyökerei egyrészt Moses Mendelssohn filozófusig, másrészt pedig anyai ágon egészen a Bach családig nyúlnak vissza. A gyermekek, főként Fanny és Felix levelein, barátok és kortársak visszaemlékezésein, valamint Felix Mendelssohn Bartholdy művein keresztül láthatunk bele abba a világba, amelyben a kor leghíresebb muzsikusai mellett olyan nagyságok nevei tűnnek föl, mint Wilhelm von Humboldt, Friedrich Schlegel, Wilhelm Hensel, vagy éppen Johann Wolfgang von Goethe.

Osztrosits Éva a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti programjának ösztöndíjasa. Programjának középpontjában Veress Sándor összes hegedűre és brácsára komponált szóló-, illetve kamaraműveinek (a kvartettekig bezárólag) megszólaltatása áll, Bartók Béla kamarakompozícióival párosítva. Veress duóra írt darabjai az egész életművét átszövik: a korai szonatina-korszakban éppúgy találhatunk duóra komponált műveket, mint a későbbi dodekafon-korszakban. A II. hegedű-zongora szonátája - melyet Veress a kor híres hegedűsével és állandó előadó-/alkotótársával, Végh Sándorral mutatott be -, jelentős alkotás abból a szempontból is, hogy megtalálhatunk benne neoklasszikus, folklorisztikus és dodekafon elemeket egyaránt. Veress Nógrádi verbunkos című műve Végh Sándorral közösen komponált darabja, melyet előszeretettel adtak elő nagysikerű szonátakoncertjeik zárószámaként. A koncert második részében két nagyszabású Bartók mű szólal meg: a II. rapszódia és a II. hegedű-zongora szonáta.

Rejtélyes, megfejthetetlen, felfoghatatlanul komplex, ellenállhatatlanul gyönyörű. Több mint ötszáz felvétel készült belőle, Glenn Gould kétszer rögzítette, egyszer huszonhárom évesen, egyszer a halála előtti évben. A „Goldberg”-variációk, Johann Sebastian Bach legnagyobb szabású billentyűs darabja az emberi kultúrtörténet egyik csodája. Bach születésnapját ünnepelve, a „Bach Mindenkinek Fesztivál” keretében Borbély László játssza el a legendás művet a BMC Könyvtárában. A Zeneakadémia zongora- és kortárs zene tanára, akinek repertoárja a 17. századi Frescobalditól napjaink zenéjéig terjed, 2019-ben két lemezt is közreadott a Hunnia Records gondozásában: az egyiken kései Liszt-műveket, a másikon Bach „Goldberg”-variációit rögzítette. Afféle megkésett lemezbemutatóként is felfogható tehát a koncert, amelyen elhangzik az a mű, amelyről Glenn Gould úgy fogalmazott, hogy „nincs tekintettel a kezdetre és a végre, nincs igazi tetőpontja és valódi megoldása, ez a zene, akárcsak Baudelaire szerelmesei, »a gáttalan szél szárnyain lebeg«”.

Nincs mit szépíteni: a kortárs zene befogadása gyakran nehéz. Rétegeinek feltárása sokszor bonyolultabb, mint a „régi” zene esetében. Pedig végtelenül izgalmas világról van szó! A jó hír, hogy sok múlik az előadáson. A kortárs művekhez szokott Fesztiválzenekart most a modern zene igazi szakértője, a sokoldalú Franck Ollu, számos opera-ősbemutató karmestere vezeti, aki Boulez-előadásaival lenyűgözte a Guardian kritikusát, és Dallapiccolát sem először vezényel. Így mindjárt élvezetessé válik az újragondolt Bach, a Christel Loetzsch által előadott görög dalok vagy épp a 20. század végének egyik legnagyobb magyar szerzője, Ligeti György. „Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta” (téma és egyebek kánon formájában kidolgozva a király parancsára) – áll Bach Musikalisches Opfer című darabjának címoldalán. A kezdőbetűket összeolvasva megkapjuk a ricercar szót. A tizenhárom tételes nagyszabású mű legtartalmasabb része az a hatszólamú ricercar, amelyet 1935-ben Anton Webern meghangszerelt, sőt saját stílusára formált. „Hangszerelésem arra törekszik, hogy megmutassa, hogyan látom én a mű karakterét” – vallott a szerző. A Webern által képviselt tizenkét fokú szeriális kompozíciós technika óriási hatással volt az olasz zongoraművész és zeneszerző, Luigi Dallapiccola művészetére. Ezen a nyelven fogalmazódott 1954-ben született alkotása, a Kis éji zene is, amely címében Mozartra utal, hangulatában azonban sokkal közelebb áll Bartók éjszakai zenéihez. A tizenkétfokúság Dallapiccola életművében 1942-ben jelent meg legelőször. Ekkor kezdte el komponálni Görög versek című ciklusait, és találta meg igazi stílusát. Ahogy a szerző legtöbb alkotása, ezek a dalok is hangszerkísérettel ellátott vokális művek. A triptichont, ami Salvatore Quasimodo olasz fordításában megjelent ógörög szövegekre épül, a sok fafúvósnak és vonósnak köszönhetően egészen lágy hangszerelés jellemzi. Pierre Boulez Mémoriale című darabjának története 1971-ben, Igor Stravinsky halálával kezdődik. Boulez emléket kívánt állítani kollégájának. Elsőként egy olyan véletlenen alapuló darabot írt, amelyben minden hangszer egymástól függetlenül mozog. Később a kor legmodernebb elektronikájával egészítette ki a művet, majd Lawrence Beauregard fuvolaművész 1985-ös halálakor újabb változatot készített. Ez a kettős hommage lett a Mémoriale. Egyenrangú hangszerek a főszereplői Ligeti művének is. A Kamarakoncertet tizenhárom virtuóz szólista játssza, a darabban ugyanakkor nincsenek szólisztikus szakaszok: kizárólag kisebb-nagyobb csoportban kerülnek előtérbe a játékosok. A négy tétel négy mozgástípust mutat be a folyékonnyal kezdve a stagnálón és mechanikuson át a könnyeden ugrándozóig.

A Kodály Vonósnégyes több mint öt évtizede ápolja és népszerűsíti a magyar vonósnégyes-hagyományokat. A quartet programjába ezúttal a természethez közeli tematikájú zeneműveket választott, Beethoven, Arenszkij és Mozart műhelyéből. A Razumovszkij vonósnégyes 3. tételében felhasznált orosz téma, a Thème russe egy „Dicsőség a Napnak” című dal, amit Nyikolaj Lvov és Johann Gottfried Pratsch jegyzett fel, és először 1790-ben adott közre. A szövege már korábban, az 1770-es években megjelent. A kvartettben Beethoven meglehetősen nyersen harmonizálja meg a dallamrészeket, az ellenponttan tankönyvi szabályaival ellentétesen, amire a 20. század előtti zenében nem nagyon akad példa. Anton Arenszkij ugyanezt a témát dolgozza fel a-moll vonósnégyesében. Az orosz téma mellett a mű érdekessége még, hogy a hegedű és brácsa mellett két csellót alkalmaz, mellyel különleges hangzást ér el. A vonósnégyes műfaj megalkotásában Joseph Haydnnak múlhatatlan érdemei vannak, mivel ezt a hangszerösszeállítást ő vitte tökélyre, példát adva az őt követő nagy komponistáknak. Mozarttól Beethovenen át minden zeneszerző tanulmányozta azt a szinte kimeríthetetlen forrásanyagot, amit a brilliáns fantáziájú Haydn a vonósnégyes műfajában alkotott. Az op. 20 sorozat a „Nap kvartettek” nevet viseli, mivel egy korai kiadás címlapját a felkelő Nap rajza díszítette. 

A több mint egy évtizede működő, mára széles körben ismert WorldService Project az angliai jazz-színtér kivételes, egyedi színfoltja. Zenéjük hol letaglózó „ágyúdörrenés”, hol Frank Zappa érzéki-kaotikus világát idézi, ugyanakkor bővelkedik groove-os, funkos részletekben, sőt, akár táncolható is. A Dave Morecroft énekes-billentyűs vezette ötös fogat 2020-ban készítette el legfrissebb, ötödik stúdióalbumát (Hiding in Plain Sight), melyet a Londoni Jazzfesztiválon mutattak be, a kritika pedig lelkesült beszámolókkal üdvözölte. A WorldService Project koncertshow-inak elválaszthatatlan része a jellegzetes angol humor és a csípős politikai szatíra. Minden koncert zene és bohóctréfa egyszerre, bátor, innovatív muzsikálás, amihez akár extatikusan, akár elmerengve is lehet kapcsolódni.

A 2010-ben alapított „minizenekar” ötlete a brit karmestertől, Joolz Gale-től származik. Olyan fiatal zenekari muzsikusokat keresett meg, akik Németország vezető szimfonikus együtteseiben játszanak, és szívesen próbálják ki tehetségüket olyan művek átirataiban is, melyek többsége eredetileg szimfonikus zenekarra készült. Az Ensemble Mini az Arnold Schönberg vezette bécsi zenei magánelőadások – Verein für musikalische Privataufführungen (1918–21) – szellemi örökösének tekinti magát, az átiratok megszólaltatásával egyben a művek mélyebb megértése is lehetségessé válik. Nagy feltűnést keltett például a mini-Mahler projekt keretében a Berlini Filharmóniában és az alternatív művészet ikonikus berlini helyszínén (Radyalsystem) előadott 9. szimfónia. Az együttes több mint 10 éves fennállása alatt olyan sikeres projektekkel járta be a világot, mint az Oroszországból szeretettel, a Beethoven Exposed, a Bruckner 9, valamint a Bartók Beyond Borders.

Az amerikai trombitás-énekesnő, Jaimie Branch a talán legprogresszívebb tengerentúli jazzkiadó és kollektíva, az International Anthem egyik zászlóvivője. Elmaradhatatlan baseballsapkájában és melegítőjében, afroamerikai zenekarával „külvárosi fehér dámaként” hozza vissza a jazzbe azt a szociálisan és politikailag érzékeny attitűdöt, amit akár punknak is nevezhetnénk. „Igazi öröm Jaimie Branch Fly or Die című lemezét hallgatni. A gyönyörű felvétel ékköve Jaimie mesteri trombitajátéka, a kompozíciók pedig igazán provokatívak és erőteljesek” – írta az egyik kritika. Egy másik beszámoló szerint az együttes újabb és újabb ajtókat nyit meg egy ismeretlen világ felé, ahol valami ősivel, édessel és könnyeddel találkozhatunk.

A rejtély – központi kellék minden nagy életműben. Amiről nem lehet beszélni, ahol az ember „Észak-fok, titok, idegenség”, ott kezdődik az örök érvény. Bartóknál ez a pillanat szinte mindig éjjel köszönt ránk, éjszaka-zenéiben nem csupán a Holdat, csillagokat, denevéreket és szellemeket halljuk, de a mögöttük elterülő végtelent is megsejtjük.

Van, aki Hollywoodi sztár lenne egy napra, van, aki ordibálós TV-s szakács, van, aki Messi vagy Ronaldo, van, aki élő Barbie baba, van, aki Marsra szálló űrhajós. Mi most lehetőséget adunk, hogy világhírű zeneszerzővé válhass egy órácskára, és megkomponáld Beethoven leghíresebb szimfóniáját, az ÖTÖDIKET! (Tá-dá-dá-dááám!) Nem kell előképzettség, kottapapírt sem kell hoznod, csak a hangodat, a tenyeredet és a bátorságodat, meg a szüleidet esetleg. Mi adjuk a zenekart meg a hihetetlen dallamokat, te pedig minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjének bőrébe bújhatsz. Hogy hangzik?

A rejtély – központi kellék minden nagy életműben. Amiről nem lehet beszélni, ahol az ember „Észak-fok, titok, idegenség”, ott kezdődik az örök érvény. Bartóknál ez a pillanat szinte mindig éjjel köszönt ránk, éjszaka-zenéiben nem csupán a Holdat, csillagokat, denevéreket és szellemeket halljuk, de a mögöttük elterülő végtelent is megsejtjük.

A Brazilian Landscapes című album Mario Bakuna évekig tartó utazásainak eredménye, melyek során az énekes-gitáros széltében-hosszában bejárta Brazíliát, annak ritmikai és harmonikus gazdagságát kutatva. Az északkeleti tájaktól, ahonnan a baião, forró és xaxado stílusok dalait hozta magával, a népszerű szambákon és kifinomult bossa nova dallamokon át az ijexában fellelhető afrikai hatásokig Mario és zenészei mindent felvonultatnak, hogy Brazília zenei gazdagságát ünnepeljék. A világkörüli turné során Budapesten is hallható Brazilian Landscapes olyan nagyszerű zeneszerzők műveinek feldolgozásait foglalja magában, mint Emilio Santiago, Marcos Valle, Claudio Bertrami, Rique Pantoja, Gilberto Gil, Djavan, João Bosco, Arismar do Espirito Santo, Dominguinhos vagy Luiz Gonzaga. Brazilian Landscapes by Mario Bakuna Band

A négy muzsikus 2006-ban alapította meg a Signum Saxophone Quartetet Kölnben. Tanultak Párizsban és Bécsben is, kamarazenéléssel kapcsolatos elképzeléseiket olyan együttesek és személyiségek inspirálták, mint a Quatuor Ébène, az Artemis Vonósnégyes vagy Takács-Nagy Gábor. Előadásmódjuk impulzív és spontán karaktere óriási hatást gyakorol a közönségre. A kvartettet több versenyen is díjazták, Európa rangos koncerttermeinek visszajáró vendégei, a New York-i Carnegie Hallban 2013-ban debütáltak. A közelmúltban a Signum a német Mecklenburg–Vorpommerni Ünnepi Játékokon elnyerte a legjobb együttesnek járó díjat. 2021-től a Duisburgi Filharmonikusok rezidens együtteseként nagyszabású projektekben vesznek részt.

A fiatal zongoraművész a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a weimari Liszt Ferenc Főiskolán és a tel-avivi Buchmann–Mehta Zeneművészeti Iskolában végezte tanulmányait, mesterdiplomáját Weimarban szerezte. Számos nagy sikerű szóló-, nagyzenekari és kamarazenei fellépést tudhat maga mögött, bemutatkozott az ECHO Rising Stars nemzetközi koncertsorozaton a Müpában, a Jénai Filharmonikus Zenekar szólistájaként Chemnitz, Weimar és Berlin koncerttermeiben, de játszott Bécsben, Salzburgban, Genfben, Zürichben és Brüsszelben is. A Bartók Tavasz keretében a BMC-ben két 20. századi mesterművet egy-egy Bach-szvittel párosítva ad elő, a műsor híven tükrözi Villányi Dániel választékos, összetett repertoárját, valamint program-összeállításainak gondolati gazdagságát.

Purcell halála után az angol zene fellendülését nem a hazai, hanem a különböző más nemzeti stílusokat képviselő komponisták hozták meg. Händel Londonba érkezése után szinte alig volt olyan szerző, akire ne lett volna hatással. Egyik legjelesebb tanítványa a fiatalon megvakult orgonista, John Stanley volt, akinek műveiben félreismerhetetlenül megjelenik mesterének stílusa. A német zeneszerző mellett egy „másik német” is ekkor kezdte meg karrierjét a szigetországban: a barokk fuvola (angolul: German Flute). Erről tanúskodnak az ekkoriban erre a hangszerre született nagyszerű eredeti művek, és a kor olasz szerzőinek, többek között Francesco Geminianinak a hegedűszonátáiból fuvolára készült átiratainak sokasága.

A világhíres Plurar Ensemble alapítója és művészeti vezetője, Fabián Panisello válogatásában és vezényletével reprezentatív koncertet hallhat a közönség a mai spanyol muzsika elismert szerzőinek kompozícióiból, köztük magától Panisellotól, akinek kétkorpuszú trombitára és kamaraegyüttesre készült, a világ nagy hangversenytermeit már megjárt darabjának magyarországi bemutatóját Pálfalvi Tamás tolmácsolja. A De Falla utáni spanyol zeneszerzés terméséből izgalmas és sokszínű válogatás Schönberg Öt zenekari darabjának a szerző által készített kamara-átiratával együtt igazán különleges estet ígér.

„Korábban azt mondták, Moses Mendelssohn fia, most meg úgy emlegetnek, hogy Felix Mendelssohn apja.” – zsörtölődött Abraham Mendelssohn, aki egészen különleges otthont varázsolt gyermekeinek, Fannynak, Felixnek, Rebeckának és Paulnak. Nem a szokatlan anyagi jólétről van szó, hanem arról a kulturális, szellemi gazdagságról, amelynek gyökerei egyrészt Moses Mendelssohn filozófusig, másrészt pedig anyai ágon egészen a Bach családig nyúlnak vissza. A gyermekek, főként Fanny és Felix levelein, barátok és kortársak visszaemlékezésein, valamint Felix Mendelssohn Bartholdy művein keresztül láthatunk bele abba a világba, amelyben a kor leghíresebb muzsikusai mellett olyan nagyságok nevei tűnnek föl, mint Wilhelm von Humboldt, Friedrich Schlegel, Wilhelm Hensel, vagy éppen Johann Wolfgang von Goethe.

Az Anima Musicae Revolution! címmel indít sorozatot a Budapest Music Centerben. A négy alkalmas bérlet a zene forradalmait állítja középpontba, kiemelten a 20. század, valamint a kortárs és a klasszikus mesterek tükrén keresztül. A szeptember 17-i esten négy 20. századi remekmű csendül fel, amelyek a barokk concerto műfajában íródtak vonószenekarra. Hasonlóságok, különbözőségek, áthallások az európai zenei térképen.Izgalmas párosítások, soha nem hallott, vagy éppen régóta felfedezésre váró művek, szenvedélyek és rezignáltság - egy sorozat, amely újjáéleszti a pandémia miatt elcsendesült koncertélet erőterét.

A Dohnányi Quartet ötödik koncert-triptichonjának műsorai két szálon futnak. Mindhárom koncerten elhangzik egy-egy vonósnégyes, amit szerzője Franz Joseph Maximilian von Lobkowitz hercegnek, a 18-19. század fordulójának egyik legnagyobb mecénásának ajánlott. A három mű viszont három különböző zenei világot jelenít meg; Haydn egyik utolsó kvartettjéről és Beethoven két különböző alkotói korszakának terméseiről lévén szó.A koncertsorozaton végigfutó másik téma a francia zene. Mivel a vonósnégyes műfaja nagyon erősen az osztrák-német zenei hagyományban gyökerezik, az arányaiban kevés francia mű mind különleges színt jelent a műfaj történetében. Még az olyan remekműveket jegyző szerzők, mint Debussy és Ravel is csupán egy-egy kvartettet hagytak az utókorra. A koncertek harmadik összetevőjeként pedig olyan francia zenék is megszólalnak, melyek a vonósnégyes „feltalálása” előtti időkből valók: a francia barokk csemegéket Tornyai Péter dolgozta át négy vonós hangszerre.