Az elefántcsontparti Aly Keïta a balafon, azaz a nyugat-afrikai xilofon egyik nagy mestere, akinek játékát öt évvel ezelőtt, a Hans Lüdemann Trio Ivoire tagjaként a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adott koncertjükön egy ízben már megcsodálhatta az Opus közönsége. Keïta kiemelkedő képességeit, előadásmódját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan művészeket ihletett együttműködésre, mint Joe Zawinul, Omar Sosa vagy Jan Garbarek. Keïta két svájci zenésszel, Jan Galega Brönnimann klarinétossal és Lucas Niggli dobos-ütőhangszeressel (ő pedig alig egy éve nyűgözte le az Opus látogatóit a Schaerer - Biondini - Kalima - Niggli kvartett tagjaként) megalakított triója rendkívüli elevenséggel és érzékkel, vagy ahogy ők mondják, ‘vibe és groove testvériséggel’ ötvözi a tradicionális afrikai repertoárt a nyugati jazz, az improvizáció és afrikai ritmusok elemeivel. Mégis, a kiindulópont e trió történetében, s 2016-ban megjelent albumuk, – a bambara nyelven a holdfényt jelentő – Kalo-Yele zenéjében sok ezer kilométerrel távolabbra és jó néhány évtizeddel korábbra nyúlik vissza, mint amikor a trió tagjai beléptek a svájci stúdió ajtaján, hogy albumra rögzítsék azt. Lucas Niggli és Jan Galega Brönnimann ugyanis mindketten Kamerunban születtek, egyéves koruk óta barátok, s közös fiatalságukat a nyugat-afrikai zene hangjai és ritmusai között töltötték! Thierry Quénum írja a CD kísérőszövegében: „Ha bárki, bármikor megpróbálná besorolni valamilyen kategóriába e három zenész repertoárját és egymás közti interakcióját, nos, csak szerencsét kívánhatok neki! Mindhárman egyaránt mesterei a melódiának és a ritmusnak, s éppoly könnyedén vitorláznak a jazz tengerpartja mentén, mint az úgynevezett ‘világzene’ zátonyai és homokpadjai közt.”

Az időskor szerepvesztések és egyéb (látás-, hallás-, emlekezetromlás, az életerő, a lendület, a motiváció megcsappanása, az idő strukturálatlansága, nyugdíjaztatás, magány, izoláció, beszűkülés) kézzelfogható veszteségélmények sorozata. Hogyan tud segíteni a zeneterápia az időskori lelki egészség megőrzésében? A zenének milyen elemei használhatók a leghatékonyabban? Május 23-án a 2018/19-es évad záró alkalmának előadója Gál Zsuzsanna zeneterapeuta, zeneművész (BA) lesz, aki terapeutaként dolgozik ép és sérült gyerekekkel (Csillagösvény Waldorf Iskola, Bliss Alapítvány), valamint részt vesz időskorúak gondozásában (Varázshegy Hospice Alapítvány, Tegosz). Gál Zsuzsanna a Terézvárosi Gondozó Szolgálat Idősek Klubja zeneterápiás csoportfoglalkozásának kialakulását, működését, módszereit mutatja be az érdeklődőknek. A Zeneterápiás szakmai klub zeneterapeuták, a zeneterapeutákkal együttműködő orvosok, egészségügyi, pedagógiai és szociális szakemberek, valamint a zeneterápia iránt érdeklődők és érintettek találkozóhelye. Az előadásra a szakembereken kívül szeretettel várjuk az érintett családtagokat, ismerősöket is. A program ingyenes és minden érdeklődő számára nyitott! Az előadásról videofelvétel készül!A Zeneterápiás Klub házigazdái: Ittzés Zsuzsa és Kovács Petra A Zeneterápiás Klub YouTube csatornája:

A 2013-ban alapított klasszikus orgona-gitár-dob felállású Hammond orgona trió, az Organism 2016-ban jelentette meg Praise the Notes című, kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó első lemezét. A gospel, blues és funk által inspirált dalok mellett néhány kísérleti, kortárszenei kompozíció került az albumra, melyekben az orgona egyfajta modern big band-ként funkcionál. Legújabb, Organic Impressions címet viselő felvételük tizenöt fúvós és az Organism, mint ritmusszekció közreműködésével készült experimentális nagyzenekari darab, három tételben: egyfajta concerto, párbeszédekkel az orgona, a trió és a big band között. A trió az elmúlt évek során a hazai helyszanek mellett játszott Berlin, Krakkó, Prága, Brno legjelentősebb jazz klubjaiban és néhány fesztiválon is, legutóbb a lengyelországi Kielcében, az Organ Jazz Festival – International Hammond Meeting keretében.

„Az együttes játéka rendkívül visszafogott és összehangolt. A négy művész előadásmódja egyformán kiváló, a megszülető muzsika pedig megigézi a hallgatót.” Lukas Hagen (Hagen Quartet) A 2007-ben alakult, németországi székhelyű Novus String Quartet Korea egyik vezető kamarazenei együttese. A nemzetközi szakma figyelmét akkor vonták magukra, amikor a Nemzetközi Mozart Versenyen első, az ARD Nemzetközi Kamarazenei Versenyen második helyezést értek el. Nagysikerű koncerteket adtak többek között a londoni Wigmore Hall, a bécsi Konzerthaus, a berlini Musikfest és a kölni Philharmonie meghívására is. A zenekar tagjai a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen végezték zeneművészeti tanulmányaikat, majd később olyan mesterektől tanultak kamarazenét, mint Christoph Poppen és Hariolf Schlichtig, a müncheni Hochschule für Musik und Theater professzorai és Heime Mueller, a lübecki Hochschule für Musik tanára, az Artemis Kvartett egykori tagja. 2015 óta a Belcea Quartet mentorálja őket. A francia Aparté Kiadó gondozásában két albumuk jelent meg. Első lemezükön Beethoven, Weber és Isang Yun darabok, második lemezükön Csajkovszkij első vonósnégyese és a Firenzei emlék vonósszextett csendül fel. 2019-ra tervezik következő albumuk megjelenését, melyen Berg Lírikus szvitjét és Schubert A halál és a lányka című művét hallhatjuk majd. A program a Magyarország és Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségsorozat része.

Kaja Draksler, Petter Eldh és Christian Lillinger az elmúlt évtized Európában felbukkanó legizgalmasabb, legelmélyültebb és legsokoldalúbb jazz-figurái közé tartoznak. Triójuk zenéje pedig nem kevesebb, mint e három eltérő személyiség olyan hibridje, amelyet aligha tudnánk elképzelni, ha ettől a felállástól függetlenül, külön-külön vizsgálnánk a résztvevők munkásságát. Ők viszont tüstént tudták, hogy együtt valami különleges történik majd velük. Lillinger és Eldh az elmúlt évtized során sokat dolgoztak együtt, a vad és agilis Amok Amor kvartettben elszakíthatatlan köteléket alkotva Peter Evans trombitással és Wanja Slavin szaxofonossal. „Tényleg megtaláltuk a formák és groove-ok nyújtásának-gyúrásának új módját, s érzem, hogy van köztünk egy nagyon erős, lényegi közösség” - mondja a dobos. „Kaja pedig képes ezt egyszerre kikerülni, és élni is vele, ami azt jelenti, hogy saját módján tudja alakítani vagy színezni a dolgokat.” „Néhány darab összetett és nagy pontosságot igényel, másrészt viszont egyikünk sem túl finnyás e tekintetben,” magyarázza Draksler. „Azaz van az egészben egy inherens szabadság… a zene és az energia sokkal fontosabb, mint a hibátlan hangjegyek, s végül is azt akarjuk, hogy az egész legyen rendben. És persze ott a bizalom.” (Peter Margasak - a trió 2018. novemberében megjelent albumához írt kísérőszövegből)

„A mély benyomást keltő kompozíció, valamint a három előadó bátorsággal teli játéka eszünkbe juttatja, hogy a jazz nem pusztán letűnt hagyományok szép öröksége, hanem élő zenei nyelv, ami múltról és jelenről egyaránt mesél.” Space GongGam, az EBS Broadcasting zenei műsora Az elismert koreai zeneszerző-zongorista, Daeuk Heo vezette, francia székhelyű HEO Trio 2013-as alapítása óta bűvöli el keleti és nyugati zenei hagyományokat izgalmasan vegyítő zenéjével közönségét és a kritikusokat egyaránt.  Daeuk Heo eredetileg klasszikus zeneszerzést tanult, ma Dél-Korea egyik legkiemelkedőbb jazz tehetségeként ismert. Védjegye a saját lírai és tiszta hangzásvilágára épülő szabad improvizáció. Franciaországbeli tanulmányai során alapította meg a HEO Triót, két brilliáns francia jazz zenész részvételével. Az elmúlt öt évben kitartóan tanulmányozták a különféle zenei nyelveket, kipróbálták a szóló és trió előadás mellett a vonószenekarral bővített felállás adta lehetőségeket is, elegánsan ötvözve a három zenész egyedi zenei karakterét és ötleteit. Mindez végül arra ösztönözte őket, hogy a hagyományos jazz trió keretein túllépve valami igazán egyedit hozzanak létre. Zenéjükben gyönyörű harmóniában fér meg egymás mellett a keleti és nyugati kultúra, csakúgy, mint a kamarazenében rejlő egység és az egyes hangszerek egyedisége. A kultúrák fúziójának egyik nagyszerű példája lehet, amikor a bőgős egy tradicionális koreai, vonós hangszeres zene elemeiből építi fel szóló improvizációját.  A trió Sherpa című legújabb albuma 2019-ben jelenik meg a jónevű francia Cristal Records gondozásában. A program a Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségsorozat része. 

Un Día Cualquiera (Just Another Day) címmel jelent meg a kubai zongoraművész, Harold López-Nussa második lemeze 2018 nyarán a világhírű Mack Avenue Recordsnál, mely felvétel rengeteg erőt és zenei innovációt képvisel. A saját történetét meséli el drámával, szívből jövő érzelmekkel és természetesen tökéletes zenei készséggel. López-Nussa igazi havannai zenész családba született 1983-ban. Budapestre a már évek óta összeszokott triójával érkezik, melyben öccse, Ruy Adrián López-Nussa dobokon és Gaston Joya bőgőn kíséri. "Ők a legközelebbi barátaim és a generációm legnagyobb kubai zenészei. Sokat játszottunk együtt az az elmúlt évek során. Amikor velük játszom, mindig történik valami különleges. Szabadnak érzem magam mellettük, mert tudják, hogyan működik a zeném, és azt is tudják, hova tartok, még mielőtt odaérnék." Harold López-Nussa zenéje a kubai zene teljes spektrumát és gazdagságát összefogja, kombinálja a klasszikus, népi elemeket és a jazzt. Huszonkét évesen, 2005-ben megnyerte a Montreux Jazz Fesztivál zongoraversenyét. A Ninety Miles című albumon David Sánchez, Christian Scott és Stefon Harris oldalán játszott, majd három évet töltött a Buena Vista Social Club legendás dívája, Omara Portuondo zenekarában.

Új, eddig még sosem hallott zenei anyagot mutat be ez a sok kiváló művész ezen az estén. "A Music à la Pangea népi ihletettségű kompozíció, melyben a jazz és a world music arányosan él egymással karöltve. A big band hangzás és az autentikus zenei hagyományok (különösen a balkán és magyar) ötvözésére tett kísérlet, melyet átjár az improvizáció és a szabadság. Manapság követhetetlenül sok részre, műfajra szakadtunk, pedig valaha egy "kontinens" voltunk. A több tételes mű zenei egységet elevenít meg, ősi szétválaszthatatlanságot tükröz. Lelkülete, mondanivalója hazánkból származik, de nem zárja ki a zenei eklektikát. A darabok születését a környező népek zenéje inspirálta. A balkán zene asszimmetrikus lüktetése, a dallamok, a virtuozitás, dallamvezetés és ennek izgalmas találkozása a fúvós zenekar MAO által képviselt felállásával. József Attila Egyedül című versének megzenésítése énekhangra és big band-re valódi újdonság. Mindenképpen kihívás ez egy alkotó számára, olyan kivételes alkalom, ahol újabb hangzás születhet. Erre nem sok példa van. Hozzám, mint szerzőhöz és ehhez a kísérlethez társulnak olyan kiváló szólisták, mint a Szirtes Quintet zenészei, Cserta Balázs tárogatóművész és Fekete-Kovács Kornél, a MAO alapítója és vezetője." - mondja a szerző.

"Mit jelent nekem Ligeti?Annak sejtelmét, hogy van valami magasabb rendű, valami tökéletesebb, mint amit én egyáltalán el bírok képzelni, hogy vannak összefüggések a művészetben, a tudományban és a világegyetemben, melyekről ő számot tud adni, és itt félbeszakad a mondat." (Kurtág György) Ligeti György, a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású zeneszerzője május 28-án lenne 96 éves. Ebből az alkalomból egy filmvetítéssel tisztelgünk életműve előtt, egyetlen operájának, a Le Grand Macabre-nak felvételét mutatjuk be. A kétfelvonásos darabot Ligeti 1974 és 1977 között komponálta, ősbemutatójára 1978. április 12-én került sor a Stockholmi Királyi Operaházban. (Magyarországon először 1998. október 29-én láthatta a közönség a Thália Színházban, legutóbb pedig - félszcenírozott előadásban - 2013-ban a Művészetek Palotájában.) Ligeti a művet 1996-ban jelentősen átdolgozta, a 2. és a 4. jelenetet lerövidítette, néhány prózai részt megzenésített, illetve elhagyott. E változat bemutatójára egy évvel később, a Salzburgi Fesztiválon került sor Peter Sellars rendezésében. A librettó Michael Meschke és a zeneszerző munkája, a történet alapja Michel de Ghelderode La Ballade du Grand Macabre (A nagy halál balladája - 1934) című abszurd drámája. Ligeti "anti-anti-operájának" története a képzeletbeli Brueghelland hercegségében játszódik, meghatározhatatlan időben. Szürreális jelenetek követik egymást, a hangvétel ironikus, groteszk és mindvégig kétértelmű. Ligeti így vallott a komponálás folyamatáról és a műről: „Megmaradtam a színes, képregényszerű zenei és drámai történés ötlete mellett: legyenek a karakterek és a színpadi szituációk közvetlenek, rövidre fogottak, nem pszichologizálók, és meghökkentőek. A színpadi történés és a zene legyen veszélyesen bizarr, egészen túlzó, egészen őrült. A nagy világvége következtében - mely mint egy szappanbuborék, kipukkad - senki nem hal meg, csak éppen a Nagy kaszás; és ha valóban ő volt a halál, akkor megvalósul az »Örök Élet«”. Az operát a barcelonai Gran Teatre del Liceu előadásában láthatjuk, a felvétel az Arthaus Musik gondozásában jelent meg 2012-ben. LE GRAND MACABREOpera két felvonásban, 2011, 122 percAz Unitel, a Gran Teatre del Liceu, a ZDF/3sat és a Classica közös produkciójaKözreműködik a Grand Teatre del Liceu kórua és szimfonikus zenekaraKarihazgató: José Luis BassoVezényel: Michael BoderSzínpadi rendező: Álex Ollé, Valentina CarrascoDíszlettervező: Alfons FloresJelmeztervező: Lluc CastellesVilágítástervező: Peter van PraetVideó: Franc AleuVideórendező: Xaxi Bové Szereposztás:Nekrotzar - Werner van MechelenPiet vom Fass - Chris MerrittAstradamors - Frode OlsenVénusz/Gepopo (Ávónő) - Barbara HanniganMescalina - Ning LiangAmanda - Ana PucheAmando - Ines MoraledaFekete miniszter - Simon ButterissFehér miniszter - Francisco VasGo-go herceg - Brian AsawaTovábbi információ:- Revizor- Opera portál

„Ligeti és Kurtág világa szépséggel és szenvedéssel teli, de élhető világ. Pontosabban: a világ elviselhetetlenségének kimondása teszi azt mégis elviselhetővé.” Farkas Zoltán fogalmazott így a két zeneszerzőről, akiknek művei a Keller András és Rácz Zoltán alapította és vezette Ligeti Ensemble évfordulós, ünnepi koncertjének középpontjában állnak. Ligeti György a dekadens művészet példájaként, megromlott harmóniákat emlegetve utal Ramifications című, vonósokra komponált darabjára, melyben kulcsszerep jut a komplex zenei hálóképződményekkel való munkának. Ugyancsak vonósokat alkalmaz a fiatalon meggyilkolt kanadai szerző, Claude Vivier Zipangu című kompozíciójában, melyben egy egyszerű dallam keretein belül, különböző vonótechnikákkal játszva fedezi fel a hangszín legváltozatosabb aspektusait. Költészete mellett Anna Ahmatova sorsa és személyisége is vonzhatta Kurtág Györgyöt, akinek érdeklődése a költőnő versei iránt évtizedekre nyúlik vissza. Szöveg és zene rendkívül mély és bensőséges viszonya határozza meg 2009-ben a New York-i Carnegie Hallban bemutatott Négy Ahmatova-költeményét is, mely a kritikusok szerint egyszerre szerves folytatása és kései utódja a Dalos Rimma verseire írt Jelenetek egy regényből című dalciklusnak.

Páratlan ritmusok, gyors visszacsatolások, pontosan kiszámolt pályák és váratlan helyzetek spontaneitása – a budapesti duó különleges műsorral tiszteleg a holdraszállás közelgő 50. évfordulója előtt. A 2017-ben alakult The Budapest Turnarounds (tBpT) tagjai számos, különböző stílusú zenei formációban megfordultak már –  elég csak a Smárton trió, a Santa Diver, vagy a Tárkány Művek nevét említenünk – , és az Opus Jazz Club műsorán is szerepeltek együtt korábban, akkor egy alkalmi trió felállással. Azóta egy-egy különleges együttműködés mellett a duó munkája és kreatív műhelye állandósult és továbblépett. Korábbi asztronómiai témájú dalaikat és egészen új kompozíciókat is hallhatunk ezen az estén. facebook.com/TheBudapestTurnarounds  Love Concert by The Budapest Turnarounds

A Pastell Contemporro zenekart Weisz János zongorista és Borkó Attila szaxofonos alapította. A zenekar zömében saját szerzeményeket játszik, amelyekben megtalálhatók a kortárs-, ill. népzenére épülő bartóki hangzásvilág elemei, illetve az amerikai mainstream és fúziós jazzre jellemző motívumok is. Zenéjüket a dallamos témák és lendületes ritmusok mellett energikus és változatos hangszeres szólók tarkítják. facebook.com/pastell.contemporro 

Az 1976-os születésű Kalmár Zoltán eleinte elsősorban blues, rock, pop és funky zenekarokban dobolt szülővárosában, Debrecenben. Igazán azonban a kezdetektől a swing dobolás vonzotta, meghallva az Oscar Peterson Trio dobosa, Ed Thigpen játékát. 2001-ben játszott először jazzt debreceni zenész barátaival, majd 2008-ban a fővárosba költözött és megalakította saját mainstream jazzt játszó trióját, melyhez gyakran hívott vendégeket is. A hazai jazz jól ismert előadóiból álló kvartettje e folyamat organikus következménye. A Kalmár Zoltán Quartet zenéje olyan legendás hard bop előadók örökségén nyugszik, mint Joe Henderson, Cannonball Adderley vagy John Coltrane. Repertoárjukon elsősorban izgalmas, egyéni köntösbe öltöztetett jazz sztenderdek szerepelnek.

John Coltrane 1965 januárjában az Impulse! gondozásában megjelent A Love Supreme című lemezét már kortárs kritikusai is a háború utáni jazz egyik fontos albumaként méltatták, mely azóta az egyetemes jazztörténet egyik kiemelkedő alkotásának rangjára emelkedett. A végig tenorszaxofonon játszó Coltrane és kvartettje – McCoy Tyner zongoristával, Jimmy Garrison bőgőssel és Elvin Jones dobossal – 1964. december 9-én, egyetlen session során vette fel a lemez anyagát a legendás Van Gelder Stúdióban. Az elmélyülten spirituális A Love Supreme egy négy részből álló szvit. Kezdő tétele, az Acknowledgement (köszönet, hitvallás) tartalmazza az album címéül is szolgáló kántálást, melyet a Resolution (fogadalom), Pursuance (keresés, követés), végül pedig a Psalm (Zsoltár) követ. Egyik kritikusa azt írta, hogy az album célja a spirituális tisztaság eléréséért folytatott küzdelem ábrázolása, a hála kifejezése és annak felszabadító beismerése, hogy a művész, jelen esetben a zenész tehetsége egy felsőbb erőtől származik – attól, amelynek egyben kifejeződése is. forrás: wikipédia

Sorozatunk hatodik koncertjén az Esz-tonalitást járjuk körül. „Esz-dúr – A szerelem, az odaadás, az Istennel való meghitt párbeszéd hangneme. Esz-moll – A lélek legmélyebb gyötrelmeinek, a tűnődő kétségbeesésnek, a legfeketébb depressziónak, a lélek legnyomasztóbb állapotának érzései. A rémísztő esz-mollból kihallik a remegő szív minden félelme, habozása. Ha a szellemek beszélni tudnának, beszédük ehhez a hangnemhez hasonlítana.” F. D. Schubart: Ideen zu einer Aesthetik der Tonkunst (1806)

Cserne Klára: FORMA és TARTALOM Csembalóval kísért stand-up műsor arról, hogy mire jó a dramaturgia a hétköznapi életben és a rendkívüli helyzetekben. Meg arról, hogy ki az a Narrátor, mit gondol a Szerző az Előadóról, és a Nézőről, illetve ezek egymásról.Azon kívül: egy Beszélő Növény is szerepelni fog.Jó, de mi az a dramaturgia?Erre a kérdésre kap választ a közönség. Részletes, őszinte és komoly, de egyben vicces válaszokat.Mi a dramaturgia szerepe színháztermen kívül?A digitális korban élő embernek szüksége van nem-digitális interakciós készségei fejlesztésére. Az interakciós készségek gyakorlását másnéven így is nevezhetjük: tudatos cselekvés, azaz megint másképp: vita activa. A hagyományos művészeti kereteken kívülre lépve a dramaturgi a történetmesélés és játék készségeinek tanulható eszközrendszerévé válik. Kinek szól tehát ez a darab?A FORMA és TARTALOM művészet-elméleti, dramaturgiai és narratológiai ismereteket ad át könnyen befogadható, szórakoztató formában, nem hivatásos művészek számára. Mire számíthatnak a nézőink?A képzelet és a valóság egymással való kapcsolódási pontjai mindenki számára elérhetőek. Hogy tudjuk, mit kezdjünk ezekkel az átjárókkal, el kell sajátítanunk néhány praktikus dramaturgiai fogást. Így válik a passzív színházi nézőből aktív, cselekedni tudó játékos a mindennapi életben.Fábri Flóra csembalójátéka klasszikus, barokk és régi-zenei művek és improvizáció segítségével biztosítja a mindennapok világától való könnyed és finom elrugaszkodást.

A Herbie Hancock-tanítvány Tzumo Árpád az egyik legsokoldalúbb hazai komponista és billentyűs, aki úgy saját SoLaTi nevű formációjával, mint jó néhány zenekar állandó tagjaként, rendszeres fellépője a kluboknak és fesztiváloknak, itthon és külföldön egyaránt. Ezen az estén azonban egészen új oldaláról mutatkozik be, hiszen a megszokottól eltérően – a BJC-ben adott első, teltházas koncertet követően most második alkalommal – a billentyűk helyett a dobokat szólaltatja meg. A dolog előzményei messszire nyúlnak vissza, hiszen Tzumo édesapja jónevű dobos volt, aki többek között a legendás Garay Attilával is sokat dolgozott együtt, így aligha meglepő, hogy Árpád gyerekkorában folyamatosan „dobolgatott” odahaza, ahogyan ő fogalmaz. Az utóbbi időben viszont – továbbra sem hanyagolva el a billentyűket – komolyan elkezdett foglalkozni a dobolással is, olyannyira, hogy a hazai jazz színtér jeles képviselőivel nemrégiben megalakította az ezúttal második koncertjét adó Tzumo Drums Band névre hallgató új kvartettet, melynek repertoárját többségben Tzumo szerzeményei alkotják.

Kedves Vendégeink! Csalog Gábor 2019. március 3-án elmaradt koncertjére megváltott jegyeik automatikusan érvényesek a június 2-i koncertre, vagy a vásárlás helyén, illetve az Interticket online ügyfélszolgálatán visszaválthatók 2019. március 31-ig. Sorozatomba ezúttal beszélgetőtársul vontam be Fazekas Gergelyt is. Nem is annyira szokványos műsorismertetéseket várva tőle, mint inkább új típusú műsorok kialakítását remélve kettősünktől. A művek eljátszása közben helye lehet dialógusoknak a zenetörténész és az előadó között - ebbe akár a közönséget is bevonhatjuk. Bizonyos darabok vagy tételek esetében fontosnak tűnő részletekbe mélyedhetünk, ezek kapcsán kérdéseket tehetünk föl egymásnak vagy netán a közönségnek. Szó eshet Debussy és a francia barokk zenék kapcsolódási pontjairól, a „három B”: Bach, Beethoven és Bartók ritkán játszott remekműveiről, a korálok továbbéléséről a Bach utáni zenékben, és végül Schubert legnagyobb zongorára írt remekművéről, utolsó B-dúr szonátájáról. (Csalog Gábor)

Cserne Klára: FORMA és TARTALOM Csembalóval kísért stand-up műsor arról, hogy mire jó a dramaturgia a hétköznapi életben és a rendkívüli helyzetekben. Meg arról, hogy ki az a Narrátor, mit gondol a Szerző az Előadóról, és a Nézőről, illetve ezek egymásról.Azon kívül: egy Beszélő Növény is szerepelni fog.Jó, de mi az a dramaturgia?Erre a kérdésre kap választ a közönség. Részletes, őszinte és komoly, de egyben vicces válaszokat.Mi a dramaturgia szerepe színháztermen kívül?A digitális korban élő embernek szüksége van nem-digitális interakciós készségei fejlesztésére. Az interakciós készségek gyakorlását másnéven így is nevezhetjük: tudatos cselekvés, azaz megint másképp: vita activa. A hagyományos művészeti kereteken kívülre lépve a dramaturgi a történetmesélés és játék készségeinek tanulható eszközrendszerévé válik. Kinek szól tehát ez a darab?A FORMA és TARTALOM művészet-elméleti, dramaturgiai és narratológiai ismereteket ad át könnyen befogadható, szórakoztató formában, nem hivatásos művészek számára. Mire számíthatnak a nézőink?A képzelet és a valóság egymással való kapcsolódási pontjai mindenki számára elérhetőek. Hogy tudjuk, mit kezdjünk ezekkel az átjárókkal, el kell sajátítanunk néhány praktikus dramaturgiai fogást. Így válik a passzív színházi nézőből aktív, cselekedni tudó játékos a mindennapi életben.Fábri Flóra csembalójátéka klasszikus, barokk és régi-zenei művek és improvizáció segítségével biztosítja a mindennapok világától való könnyed és finom elrugaszkodást.

Trombita, elektromos zongora, dob, basszus és elektronika zabolátlan összjátéka határozza meg a Kompost3 kvartett hangzását, amely az osztrák színtér legfontosabb fiatal együttesévé vált. 2009-es megalakulásuk óta folyamatosan koncerteznek, bejárták egész Európát, illetve Mexikót és az Egyesült Államokat. Négy sikeres lemezük után most május végén jelenik meg legújabb, Aloft című albumuk, mely ismét tökéletes példája a lankadatlan megújulásnak: avantgárd és progresszív elemekkel megbolondított, magukkal ragadó hangtájak és feszes groove-ok követelik magukénak a közönség figyelmét. kompost3.at facebook.com/kompost3 instagram.com/kompost3music  Ballads For Melancholy Robots by Kompost3

Aligha kell bemutatnunk Juhász Gábor Gramofon- és Artisjus-díjas, Jónás Tamással Aegon-társdíjas jazzgitárost és zeneszerzőt az Opus látogatóinak, hiszen hazánk egyik legkiemelkedőbb gitárosa gyakori vendége a klubnak, legutóbb január végén lépett fel kvartettjével. Mostani koncertjének programjáról ezt nyilatkozta: „Tavaly, az ötvenes szülinapi koncertemen mindenképpen kerülni akartam a retrospektivitást, de mégis elkapott a visszatekintés vágya. Azóta egyre erősebben érlelődött bennem a gondolat, hogy az elmúlt 30 év terméséből néhány dalomat átdologzzam mostani triómra, mely életem eddigi legstabilabb, leginkább támogató saját együttese. Kollégáim lelkesen támogattak az elképzelésben. A programba egytől-egyig olyan dalok kerültek, amelyek valamikor, valamelyik produkcióval fontosak voltak, tehát sikerültnek minősítem őket. Úgy vélem, hogy igen izgalmas régi-új repertárt mutatunk be a koncerten.” juhaszgabor.eu  

A Gányi Miklós Trió tipikusan bebop alapokra épülő, tradicionális jazzelemeket felvonultató, mégis ízig-vérig modern zenét játszó hármas. Beyond The Moment című első lemezük 2017 őszén látott napvilágot Japán egyik legnagyobb „handmade” jazz lemez kiadójánál, az Atelier Sawano Recordsnál. Az album azonnal a tokiói lemezeladási lista három legsikeresebb kiadványa között debütált, olyan előadók között, mint a The Modern Jazz Quartet, Bill Evans Trio, Enrico Pieranunzi Trio, vagy a Kamashi Washington Group.  A sikerre való tekintettel a formáció hamarosan újabb lemezre kötött szerződést a kiadóval. Ennek eredményeként idén májusban Angle Of Reflections címmel megjelent az új Gányi Miklós Trió album, melyen a zenekarvezető komponistaként három saját szerzeménnyel – Blues For Monk, Laup Yelb, Tango – szerepel, emellett viszont hangszerelői munkásságának egy újabb oldaláról is bemutatkozik. A korábbiaktól eltérően ugyanis nem jazz sztenderdek, hanem olyan nagysikerű pop dalok merőben új hangszerelésű változatai hallhatók az albumon, mint Stevie Wondertől a Ribbon In The Sky, Michael Jacksontól az I Can’t Help It, a legendás Simon & Garfunkel duó klasszikusa, a Sound of Silence, vagy épp a Swedish House Mafia gigaslágere, a Don’t You Worry Child. „A trió arra törekszik, hogy az autentikus jazz stílusjegyeit megtartva, hidat képezzen a ma ismert melódiák, saját kompozíciók és az örökzöldek között, egységet alkotva.” mondja Gányi Miklós az új album kapcsán.

Bár a Nagy Emma Quintet alig egy éve alakult meg, 2019-ben már meg is jelent első, saját szerzeményeikből álló nagylemezük, Set to Face címmel. „Az volt a célunk, hogy általunk írt kompozíciókból alakítsunk ki egy olyan repertoárt, ami természeténél fogva képes újra és újra megújulni. A zenekar fő összetartó eleme a zenénkre jellemző műfaji és formai nyitottság. Ebbe a konstrukcióba próbáljuk belehelyezni a számunkra aktuáils zenei elemeket, saját fejlődésünk érdekében akár kockázatot is vállalva” - mondta a zenekarvezető. A Nagy Emma Quintet 2018-ban elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját és két szólista küldöndíjat, ennek köszönhetően azóta aktívan koncerteznek. 2019-ben nekik ítélték a Müpa Jazz Showcase nemzetközi zsűri által megszavazott Legjobb Zenekar díját.

Fékezhetetlen zenei energiák szabadulnak fel, amikor olyan szólisták érkeznek egy kamarazenekar élére, akik meghatványozzák az együttes erejét. Az Anima³ sorozat három estéjének gyújtópontjai Gustav Rivinius csellóművész, Alexander Sitkovetsky és David Grimal hegedűművészek lesznek, akik mindhárman a világ zenei élvonalába tartozó vonós művészek. A Nemzeti Ifjúsági Zenekar 2018–2020 címet birtokló Anima Musicae Kamarazenekar vendégeként első ízben lépnek fel. David Grimal francia hegedűművész tanulmányait a párizsi Conservatoire növendékeként kezdte, majd olyan mestereknél mélyítette zenei tudását, mint Shlomo Mintz, Isaac Stern és Philippe Hirschhorn. Szólistaként a legnevesebb zenekarok –  Orchestre de Paris, Orchestre Philharmonique de Radio France, Russian National Orchestra, Chamber Orchestra of Europe, Berliner Symphoniker – vendége, emellett elkötelezett kamarazenész. Georges Pludermacher zongorista partnereként világszerte fellépett, az általuk lemezre vett Ravel, Debussy, Bartok, Franck, Strauss, Enescu, Szymanowski és Janáček művek több zenei díjat is elnyertek. 2004-ben megalapította a Les Dissonances együttest, amely új modellt tűzött az európai zenei élet térképére. A karmester nélküli szimfonikus zenekar művészeti vezetőjeként a kvartettektől a szimfonikus művekig pusztán kamarazenélésre építve adnak elő a mainstream repertoárból.

A Liszt-díjjal és Szabó Gábor Életműdíjjal, 2019 márciusában pedig kiemelkedő zeneszerzői munkásságáért Erkel-díjjal is elismert Oláh Kálmán a jazzvilág élvonalába tartozó művész, aki megkapta az amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját is. Ezután jelent meg Always címmel Oláh Kálmán amerikai CD-je két világhírű zenész, Jack DeJohnette dobos és Ron McClure bőgős közreműködésével. A díj és a tengerentúli album említése azért is aktuális, mert Oláh Kálmán március végén a legrangosabb amerikai jazz klubokban, egyebek között a New York-i Smallsban adott koncertet. Itt többször is fellépett már, most azonban nem egy ottani zenész hívta meg őt, hogy játsszon vele, hanem a klub vezetősége ajánlotta fel neki, hogy legyenek ott saját koncertjei, s azokkal játsszon, akikkel ő szeretne! Így a Smalls Oláh Kálmán Quartet címmel meghirdetett koncertjén Tim Ries, John Hebert, Johnathan Blake voltak a magyar zongorista partnerei. Az előadást néhány nappal később az Oláh Kálmán - Drew Gress duó, szintén rangos Mezzrow-klubbeli fellépése követte. A nagy sikert aratott koncertek után lemezfelvételre is sor került, így hamarosan várható Oláh Kálmán újabb amerikai albumának megjelenése. Az Opus Jazz Club közönsége ezúttal egy jórészt improvizációkból álló szólókoncerten hallgathatja meg a kitűnő zongorista játékát.

Az Amadinda Ütőegyüttes 2019 tavaszán lesz 35 éves, amit sok más mellett egy Fesztiválzenekarral közös kamarakoncerttel ünnepel: a BMC-ben két versenymű hangzik el egy egzotikus­ francia nyitódarab és egy magyarországi Steve Reich-bemutató között. Mintha egy ritka madár izgatott énekét hallgatnánk az őserdő kellős közepén, annak minden furcsa zajával – a hangverseny a francia André Jolivet 1965-ben keletkezett koncertszvitjével indul, amelynek főszereplője a virtuóz fuvola. Nem véletlenül érezzük egy távoli világ hangulatát: a szerző a Montmartre-on nőtt fel, vonzotta a kubista festészet, az ezoterikus filozófia, a tradicionális afrikai zene, és egész életében rengeteget utazott, Indiától Mexikóig. Az Amadinda repertoárjában a kezdetektől fogva fontos szerepet játszottak az amerikai kompozíciók. Lou Harrisonnal és Steve Reichhel már a 90-es években szoros kapcsolatba kerültek, utóbbi darabot is írt nekik. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok zenéje; sokat komponált gamelánegyütteseknek, aminek nyoma most elhangzó, 1959-ben írt hegedűversenyében is fellelhető. A lírai, ezer színben pompázó hegedű a hol metsző és ritmikus, hol lágy hangzású ütőkkel beszélget, amelyek virágcserepeket, bádogdobozokat, vízvezetékeket szólaltatnak meg. Rövid, ám annál többet játszott, sűrű szövetű 1939-es fuvolaversenyében Harrison a hangszer minden adottságát kihasználja: gyakran kapnak szerepet a fuvola legmagasabb hangjai. A koncert második felében a magyar közönség először hallhatja a minimálzene első mestere, Steve Reich 2005-ös kompozícióját. A szerzőre jellemző repetitív darabban a négy vibrafon ezüstös hangja három vonósnégyessel kapaszkodik össze, csillogásukat bőgőszerűen ellenpontozza a háttérből a két zongora.

A finn zongorista és zeneszerző Jussi Fredriksson, az igen aktív finn jazz színtér egyik kulcsfontosságú figurája, két jeles honfitársával, Jori Huhtala bőgőssel és Mika Kallio dobossal alakította meg trióját. Míg a ?  címmel megjelent debütáló albumuk zenei formába öntve fogalmazott meg nyitott kérdéseket, addig ellenpárja, a Jussi saját, Fredriksson Music kiadójánál 2017 őszén Németországban, majd 2018 világszerte megjelent !  már a következetések és a döntéshozatal zenéje. Az albumon található hat Fredriksson kompozíciója jól példázza a zenekarvezető kiemelkedő képességét arra, hogy energikus és előremutató darabokat írjon egyedi hangzású, a saját útját járó triója számára, olyan minimalista jazz-mesterek hagyományait követve, mint Ahmad Jamal vagy Thelonious Monk. Fredriksson Párizsban komponálta a lemez zenéjét, ahol egy évvel az album megjelenése előtt egy hónapot töltött. „Párizs járdái és galériái ott hallhatóak a zenében” - mondja Fredriksson. „Afféle klasszikus párizsi korszak volt ez, amit egy bizonyos ponton minden művész megél, úgy vélem. Számomra a város másfajta rezonálást kínált a kreatív gondolkodáshoz, és így új fejezetet nyitott személyes daloskönyvemben.” Fredriksson kompozíciói rendkívüli módon narratívak, így zenei ötleteit meglepő, ugyanakkor logikus módon bontakoztatja ki. A befejezések legtöbbször megjósolhatatlanok, s igazi öröm követni a triót az úton, ahogyan elérnek oda. A Jussi Fredriksson Trió hangzásának központi eleme az egység erőteljes érzete, azé a kölcsönös megértésé, ahogy a trió minden egyes szereplője beleadhatja saját személyiségét a zenébe. jussifredriksson.com jorihuhtala.com mikakallio.net 

„Ez a zene vad, izgalmas és mindig más. Csupa egyéniség. Csak hallgatom-hallgatom – s noha nem tudom biztosan, hová is tegyem, de mosolyra késztet. Az együttes tagjai mindent megtesznek, hogy valami figyelemreméltóan invenciózus és kockázatos módon öntsék ki nekünk szívüket. Határtalan a kreativitásuk. Ők a hét csemegéje!” Dick Sumner„A HÜTTE dinamikus játékot űz elvárásainkkal. Ha részlegesen teljesülnek is, a következő pillanatban már odavan mind (...) tökéletesen illeszkednek Berlin egész ellentmondásos koherenciájához.” Wolf Kampmann A berlini HÜTTE, mely 2013-ban a Neuer Deutscher Jazzpreis nyertese volt, három albumot adott ki eddig, egy részüket vokálegyüttesekel kiegészítve. Intenzív nemzetközi turnéikon olyan fesztiválokon fordultak meg, mint az Eurojazz Mexico, International Jazz Festival Nicaragua, Managua Jazz Festival Guatemala, Jazz Festival El Salvador, Südtirol Jazzfestival, Umbria Jazz, vagy az April Jazz a dublini National Concert Hallban. Megszámlálhatatlan német fesztiválfellépésükből pedig csak mutatóban néhány: Enjoy Jazz Festival Heidelberg, J.O.E. Festival Essen, Just Music Festival Wiesbaden, Jazz Units Berlin, Jazztage Regensburg, NueJazz Festival Nürnberg, KLAENG Festival Köln. 2018 októberében mutatták be a Leipziger Jazztage megbízásából írt, a Mannheim-i Enjoy Jazz Fesztivállal közös produkcióban megvalósított, a néhai nagy brit művész, Robert Wyatt tiszteletére írt programjukat. „Az elmúlt években Németországban egyetlen más fiatal jazz-zenekar sem okozott ilyen felfordulást, mint a Max Andrzejewski’s HÜTTE” mondta róluk az elismert német zenekritikus, Wolf Kampmann. A négy erős egyéniség alkotta csapat zenéje makacs, szenvedélyes és mégis játékos. A HÜTTE erősen melodikus kompozíciókkal, avantgárd swinggel és expresszív szabadságával gyújtja lángra hallgatói érzelmeit. Vokálegyüttesek bevonásával készített két sikeres album – HÜTTE und CHOR (2014 Traumton) és a HÜTTE and The Homegrown Organic Gospel Choir (2017 Whyplayjazz) – után a többszörös díjnyertes négyesfogat tavaly visszatért az alap kvartett-felálláshoz – s ahogy a brémai jazzahead! seregszemlén adott koncertjük is bizonyította, energiával így négyen sem maradnak adósak.

A két részből álló hangversenyen a zongorára írt darabokat Csalog Gábor adja elő, a további művek felvételről szólalnak meg. A szűk negyedórás, 2011-ben komponált Incremental Drift zenei formája esetlegesen sodródó történésekből alakul ki.A 2007-ben született, kb. 3 perc hosszú Étude-öt szűk lágéban, dallami célpontokra irányuló irracionális ritmikai mozgás jellemzi.Csalog Gábor: Chopiganini - Chopin 12 etűdjének anyagait felhasználva és újjáépítve, a művet két élő zongoristára szándékozta írni szerzője. A munka közben váratlanul meghallott Sibelius 6 műanyag-hangja azonban új utak felé vezette.Kondor Ádám 2010-óta heti rendszerességgel írt Zenei blogja több száz rövidebb tételt számlál - ennek néhány bejegyzése szólal meg felvételről.Csapó Gyula La Bimba Celeste-jét (2002) öt rövid zongoradarab alkotja, az utolsó Schönberget idézi.A koncert záródarabja (Tool az Óperencián – Opera-emlékmű) 2012 őszén keletkezett, a mű a hangverseny-színház műfajához tartozik. E műfajban a hangverseny-előadás szokásos résztvevői színészekké válnak pusztán az élesben, reflektorfényben végrehajtott akció-sorozataik által. Az előadóegyüttes: három nagybőgő, csőharang-készlet és öt(hangszórókra kierősített) mobiltelefon. A koncert utáni beszélgetést Szalai András moderálja.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi jazz-sikerét jegyző, Play Sun Ra című lemezével 2014-ben Franciaországban az Év Albuma címet elnyert, Supersonic névre hallgató francia zenekar tagjai közül hárman tavaly új improvizatív triót alapítottak. A párizsi illetőségű Drôles De Dames (ami mellesleg a Charlie angyalai sorozat és film francia címe volt) a teljesen akusztikus fúvós hangzástól kezdve egészen a szervesen elektronikus pop-textúrákig bezárólag keresi, kutatja és alkotja meg kísérleti hangképeit. Fabrice Martinez trombitás, Laurent Bardainne tenor- és baritonszaxofonos, valamint a Franciaországban a 2017-es Év Művészének választott jazz-punk-medve, Thomas de Pourquery, aki a tenorszaxofon mellett még énekel is, elmélyült és végtelenül szabad utazásra indultak, új zenei galaxisok felé. A Drôles De Dames a végtelen éjszakai csillagfény áldozatát mutatja be az univerzum szellemeinek. Három fúvós – egyetlen nagy halleluja! A zenekar a koncert előtti és utáni napokban rögzíti első albumát a BMC stúdiójában.

A kísérleti elektronikus és kortárs zene, a free jazz, a szabad improvizációk és az etno-jazz egyaránt teret kap az évek óta összeszokottan működő Grencsó Kollektíva jellegzetes stílusában. Oldottság és feszültség, hatalmas energiák és misztikus visszafogottság, rövid etűdök és nagy ívű darabok, a népdalok egyszerűsége és virtuozitás alkot egységet dinamikailag és ritmikailag is sokszínű előadásukban.  A kvartett júniusi Opus-beli koncertjére a kitűnő amerikai improvizációs művészt, Aram Shelton szaxofonos-klarinétost hívta meg vendégnek. A Bay Area és Chicago kreatív zenei közösségeiben egyaránt otthonos, szerzőként is kiemelkedő művész játékának határozott, harmonikusan gazdag hangzásával, gondolatainak kristálytiszta melodikus és ritmikus konstrukciókban való kifejtésével tűnik ki, aki mindehhez a hangszerei adta lehetőségek legszélesebb skáláját, így a többhangúságot, felharmonikusokat, körkörös légzést, szélhangokat egyaránt felhasználja. aramshelton.com

Ajtai Péter régen dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy megalapította a Charles Mingus zenéjét feldolgozó formációját. Mingus esetében egyértelműen olyan zenésszel van dolgunk, aki abszolút felette áll bármiféle műfajiságnak, így nem véletlen, hogy hatalmas tisztelet övezi a jazz különböző szcénáin belül is. A Mingus, Mingus, Mingus zenekar tagjai a hazai avantgárd zenei élet jól ismert figurái, akik nem egy az egyben játsszák Mingus zenéjét, hanem annak esszenciáját megragadva, megkísérlik azt saját arcukra formálni. A projekt külön apropója, hogy 2019-ben van Mingus halálának 40. évfordulója.

A moogon és zongorán játszó finn Kari Ikonen és Manuel Hermia belga fafúvós által alapított Orchestra Nazionale della Luna igazi modern jazz kvartett, amely a jazz hagyományában gyökerezik ugyan, de egyformán nyitott korunkra, és a nagyilág bármely aspektusára. Úgy a moog, mint a Hermia által gyakran használt indiai fuvola, a bansuri számos lehetőséget kínál arra, hogy egy klasszikus kvartett hangzását egyfelől az indiai és arab zene, másfelől az elektronikus effektek bevonásával jócskán kiszélesítse. A zongora és szaxofon kettőséhez a Sébastien Boisseau francia bőgős és Teun Verbruggen belga dobos közti folytonosan változó, intenzív és rendkívül komplex összjáték szolgáltatja az alapokat, nem egyszer kimondottan meglepő ritmikai és melodikus párbajra szólítva fel őket. Modernizmussal átitatott swing, gyanúsan felsejlő spiriuális mélységek a zenében, ugyanakkor egy folyton jelenlévő, Fellini világát idéző humor azok a fő elemek, melyekből az Orchestra Nazionale della Luna egyedülálló zenei meteoritját alkotó kőzetek kikristályodtak.  A kvartett a BMC stúdiójában a koncert előtti napokban veszi fel következő albumának anyagát. A lemez várhatóan a jövő év elején jelenik meg a BMC Records gondozásában. manuel-hermia.com kariikonen.com sebastienboisseau.com teunverbruggen.com 

A Cséki név igen jól cseng a zenészek és muzsikát kedvelők körében. A méltán híres művészdinasztia fiatalabb generációjához tartozó, 36 éves Cséki Kálmán hosszú évekig a világhírű hegedűs, Roby Lakatos együttesének zongoristájaként volt ismert, de a közelmúltban úgy döntött, hogy zenekarvezetőként is kipróbálja tehetségét. Pecek Lakatos Krisztián bőgőssel és a Svédországban élő, de gyakran hazalátogató Csörsz Zoltán dobossal megalapított, különleges zenei érzékenységű triója remek lehetőséget teremtett ahhoz, hogy elmélyült kompozíciók révén teljes palettájában csillogtassa meg egyaránt virtuóz és lírai szépségű játékát. A csapat Awakening (Ébredés) címmel megjelent bemutatkozó albuma „hamisítatlan modern mainstream”, ahogy Gáspár Károly fogalmaz a lemezről írt kritikájában a jazzma.hu oldalon. A kizárólag a zenekarvezető kompozícióiból álló, sokszínű és izgalmas program mindvégig leköti hallgatói figyelmét és komoly további jövő ígéretét hordozza. A koncerten a doboknál Serei Dánielt hallhatjuk majd.

Az argentin Dominga Tango duót 2013-ban Violeta García hegedűművész és Ana Micozzi zongorista alapította Buenos Airesben. Tekintettel a műfajban teljesen szokatlan felállásukra, a duó egyéni, a hagyományostól jócskán eltérő hangszerelései révén sikerrel alakította ki saját eredeti stílusát és hangzását. Repertoárjukon hagyományos argentin tangók mellett saját szerzeményeket is találunk, melyek a tango nuevo műfajában íródtak. Első lemezük producere Hernán Cabrera zongorista-zeneszerző, a Typical Orchestra Ciudad Baigón igazgatója volt. Az Ideo Music stúdióban felvett, a kortárs tangó színtér más jelentős muzsikusait is felvonultató album Chapa y Pintura címmel jelent meg a közelmúltban. Egyidejűleg már második lemezükön is dolgoznak, melyen kizárólag női komponisták tango nuevo szerzeményeit játsszák majd. Első európai turnéjuk koncertállomásain – így Franciaország, Svájc és Németország mellett Budapesten, az Opus Jazz Clubban is – mindkét lemez anyagából ízelítőt adnak majd. Chapa y Pintura by DomingaTango

A számtalan projektben és zenekarban közreműködő cimbalmos és zeneszerző, Lukács Miklós 2014-ben alapította meg saját trióját, a Cimbiózist, mely azóta is változatlan felállásban a hazai jazz színtér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát. A különleges hangszerösszeállítás, a saját szerzeményekből álló, folytonosan bővülő repertoár mellett jócskán szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy sem a zenekarvezető, sem a tagok soha nem riadtak vissza a kísérletezéstől és az új utak keresésétől. A Fonó Records kiadónál megjelent három lemezük közül a Lux et Umbra címmel tavaly megjelent legutolsót például fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban készítették el, zeneileg a kortárs kamarazene felé mozdulva, legutóbbi Opus-beli koncertjükön pedig éppenséggel Haydn-adaptációkakal gazdagították a trió műsorát. A Cimbiózis a mostani koncert után a BMC stúdiójában veszi fel negyedik lemezének anyagát, ezúttal ismét az eredeti trió felállásban. Lukács Miklós elmondása szerint az új anyag egyfajta kortárs-impresszionista zene lesz, kevesebb témával, hosszabb zenei utakkal, sok improvizációval. Mindebből természetesen jócskán kap majd ízelítőt az Opus közönsége is.

Oláh Krisztián kvartetté bővült saját formációja hiánypótló a magyar zenei palettán. Krisztián első magyar zenészként meghívást kapott a Thelonius Monk Institute nemzetközi jazz versenyére, ahol a világ 14 legjobb zongoristája versenyzett. A felkészülés ideje alatti időszak, valamint a Washingtonban és New Yorkban töltött idő és tapasztalatok újabb vágányra terelték életét, így zenei világát is. Fiatal korát meghazudtoló érett hangon megszólaló rendkívül összetett programjával különleges utazásra hívja hallgatóságát: zenéjében a 2019-re már sokszorosan kiforrott jazz kifejezőeszközein keresztül tükröződnek vissza mindazok a – javarészt elidegeníthetetlenül európai gyökerű – zenei inspirációk, melyek gyakran a XX. vagy akár a XVIII-XIX. század zenei örökségére utalnak vissza. Mindamellett, hogy a zenekar programja Krisztián saját szerzeményeire épül, a tagok, ifj. Oláh Kálmán, Orbán György és Serei Dániel, mind nagyszerű improvizatőrök is, így a produkció szerves részét képezi a spontán és kollektív improvizáció, mely óhatatlanul magában hordozza napjaink szellemiségét és zenei eszköztárát, ezáltal friss és komplex hangzásvilágot formálva a zenekarnak.

„Három muzsikus, akik között a különleges kölcsönhatás lehetővé teszi, hogy tradíciókon átívelő párbeszédek szülessenek. Stílusok közötti átjárhatóság – kötöttségek nélkül. A zenei határok feszegetése és az abban való feloldódás a jazz sztenderdek és saját darabok újraértelmezésén keresztül. Asszociációk, reflexiók, szabad improvizáció némi elektronikával fűszerezve. A zene újrahasznosítva.” olvashatjuk az Opus Jazz Clubban felvett és Hevhetia kiadónál 2017-ben megjelent albumuk, a Recycle ajánlójában. facebook.com/Kovacs-Linda 

A zenekar eredetileg trióként alakult 2018-ban, s kezdettől fogva a jazz formabontóbb, kreatívabb megnyilvánulást igényló régióiban kalandozott, kiemelt szerepet szánva a szólisztikus játékmódnak. A Raboczki Balázs szaxofonos, Richter Ambrus dobos és Miskolczi Márk bőgős alkotta felállású csapathoz néhány hónappal később második fúvós szólistaként Táborszky Bence trombitás csatlakozott, így a zenekar továbbra is tudatosan tartózkodott még a harmóniahangszerek nyújtotta zenei környezet megteremtésétől.  Az így kiérlelődött szabad játékmódot helyezi ez év elejétől a Jónás Rezső zongoristával immár kvintetté bővült csapat a harmóniai lehetőségek adta új, egyszerre kötöttebb és mégis tágasabb dimenziókba. „Célunk, hogy koncertjeinken minél több oldalról és minél frissebb módon próbáljuk meg átadni a közönségnek mindazt, amit a mai jazzről és irányáról gondolunk és melyben egyszerre fejezzük ki a múlt és a jelen zene iránt érzett tisztelentünket” - mondja Raboczki Balázs az idei Müpa Jazz Showcase során komoly sikert aratott zenekarról.

A progresszív, instrumentális jazzt játszó Trio DeLyra repertoárja elsősorban a zenekarvezető-gitáros Dely Robi kompozícióiból áll, melyeket olyan elődök zenéje inspirált, mint Wayne Shorter, Pat Metheny, John Schofield, vagy Herbie Hancock, ugyanakkor felfedezhetők bennük a huszadik század zeneszerzőinek nyomai éppúgy, mint a blues, vagy a latin zene hatása is. A zenében természetesen az elektromos gitár dominál, de a koncerten előkerül egy tenorszaxofon is, sőt exkluzív vendégként a fiatal jazz-énekesnő, Czakó Virág is csatlakozik a trióhoz néhány dal erejéig... soundcloud.com/robidely  

Dejan Terzic egyike a minden szempontból európai muzsikusoknak. Németországban nevelkedett és tanult, és a kilencvenes évek eleje óta részt vett több stílust egyszerre felölelő európai, nemzetközi zenei együttműködésekben. Eszköztárában Észak- és Dél-európai inspirációk mellett Új-zélandi és amerikai zenészekkel való együttműködéseinek hatásai ágyazódnak bele saját, szerb származásának hagyományos zenei talajába. Terzic 2012-ben hozta létre Melanoia nevű együttesét, bemutatkozó albumuk 2014-ben az Év legjobb dobosa kategóriában megkapta a német Grammynek számító Echo-díjat. Legfrissebb lemezén Terzic egyrészt együttesének két tapasztalt tagjára támaszkodik – a héthúros gitáron játszó Ronny Graupéra és Christian Weidner altszaxofonosra – másrészt Jozef Dumoulinra, a csapat új tagjára. A melankólia és a paranoia egyidejű átélésének (melanoia) kifejezése, amikor azt álmodjuk, hogy álmodunk, amikor kívülről látjuk magunkat és mégis magunk vagyunk, az átmenet az álom, az álmodozás és az ébrenlét között, Terzic számára ez a legizgalmasabb művészi téma. Számára a ritmusban ragadható meg ennek a speciális létélménynek a művészi tükrözése és kifejezése. Amikor a dolgok kezdenének szétcsúszni, összemosódni vagy szétesni, amikor a részletek összegabalyodnak vagy a szélső pontok egymásnak feszülnek, és esetleg kioltják egymást, akkor a ritmus tartja össze dinamikus és egységesítő módon őket. A zenekarvezető a valóságot egymással versengő vagy kiegészítő rétegekben, nézőpontokban, arcokban, átmenetekben, hullámhosszokban és hanglenyomatokban érzékeli. Zeneileg ezt úgy formázza meg és fejezi ki, hogy kifordítja és elvonatkoztatva ütközteti őket, miközben mindezt metsző páratlan ritmusai hordozzák és tartják össze, melyek erőteljesen, sőt felszabadítóan emelik ki vezérmotívumait. Az egész album telis-tele van váratlansággal, noha ismert élményekből és érzetekből építkezik – a hangulatok, átalakulások és újraéledések dramaturgiájával tartja fenn a feszültséget és alkotja meg dramaturgiáját.  A zenekar legújabb albuma május 10-én jelenik meg, a BMC Records gondozásában.

„Az argentin tangó legféltveőrzöttebb titka!” Songlines Magazine (UK)„Elbűvölően kreatív kifejezésmódja teljességgel az övé!” Los Angeles Times (USA)„Maria Volonté érdekes, sokoldalú és eredeti argentin énekes és dalszerző. Stílusa egyszerre hűvös és érzelmes, akusztikus gitárjátéka megragadó – és soha nem riad vissza a kísérletezéstől.” The Guardian (UK) A Buenos Aires színes és eleven La Boca negyedéből származó María Volonté Blue Tango Projectje úttörő módon tárja fel azokat az érzelmi és zenei kereszteződéseket, ahol egymásba ölelkezik a tangó és a blues. Az argentin latin Grammy jelölt María Volonté és a kaliforniai harmonikás Kevin Carrel Footer alkotta világjáró duó azt a mély lelki köteléket ünnepli zenéjével, amely a tangót és a bluest, e két – vágyból és elveszett ártatlanságból született, oly sokszor cenzúrázott, de mindig újjáéledő, s közvetlenül az éhező lelkünket megszólító – zenei műfajt oly szorosan rokonítja egymáshoz. www.bluetangoproject.com  Blue Tango by Blue Tango Project

Három hazai zenei „háttérmunkás” – Gátos Iván billentyűs (Váczi Eszter Quartet, Szörp, Zorán, Random Trip), Studniczky László „Zsatyi” basszusgitáros (Jazz+Az, Zséda, Geszti, Kökény Attila) és Lázár „Occam” Tibor dobos (Zagar, Dj. Bootsie Trio, Chalaban) – a közelmúltban úgy döntött, hogy erőiket egyesítve kiteljesítik a modern jazz, neo-soul, hip-hop, és funk stílusok iránt érzett óhatatlan szeretetüket. Bár az Arca De Noe mind hangzásában, mind struktúrájában a fent említett kortárs underground világ elemeit használja, mégis ezeket a stiláris kereteket valódi hangszereiket megszólaltató, gyakorlott zenészek töltik meg zenei tartalommal. A szabad improvizáció és a szigorú groove-ok világának közös útkeresése hozza létre végül az Arca De Noe egyéni atmoszféráját. Jelszó: Mindenből egy kicsit, de semmiből sem túl sokat! Ja, és elő a tánccipőkkel, szükség lehet rá!

A Kosztolánszki Quintet lendületes fiatal együttes, amely a hatvanas-hetvenes évek zenei világából építkezve, ugyanakkor egyéni zenei kultúrájukból és élményeikből inspirálódva játszik modern jazzt. Bevallott céljuk, hogy ablakot nyissanak és betekintést engedjenek a fiatalabb korosztály számára zenei sokrétűségük révén, amely saját szerzeményeik mellett hard-bop zenészek szerzeményein és stílusjegyein keresztül teremt sodró atmoszférát. A zenekar büszke arra, hogy – bár a fiatalok körében aligha a jazz műfaja számít a legnépszerűbbnek – egy biztos, befogadó és egyre bővülő közönséget sikerült megnyernie koncertjeikre. A mindössze 19 éves tenorszaxofonos-zenekarvezető Kosztolánszki Dominik mellett a zenekar metronómja, „Az év fiatal jazz-zenésze” díjjal kitüntetett Richter Ambrus, illetve a csapat további három, hozzájuk hasonlóan fiatal és tehetséges zenésze is több hazai és külföldi klubkoncerten megfordult már.

1+1+1=3. Azonban a CORONA bebizonyította, hogy ez esetükben nem állja meg a helyét, hiszen a három zenész különböző egyéniségéből, zenei vérmérsékletéből és interakciójából minden előadásuk alkalmával egy negyedik elem, maga a trió születik meg. A CORONA három európai jazz-zenész formációja: a magyar zongorista, Lachegyi Máté mellett Uldis Vītols lett bőgős és Clemens Lotz német dobos alkotja, akik a Conservatorium van Amsterdam hallgatóiként találkoztak. Ízig-vérig jazzt játszanak, a hallgatónak mégis sokszor a klasszikus zene, elsősorban a romantika és XX. század első felének zenéje juthat először eszébe, amikor a CORONA játékát hallgatja. Zenéjükben a kompozíció legalább olyan fontos, mint az improvizáció, és gyakran a hagyományos „téma—szóló—téma” formával is szakítanak. Napjaink jazz-zongora triói közül Brad Mehldau és Bobo Stenson triója, valamint a Bad Plus hatását lehet felfedezni kompozícióikban és játékukban. A zenekar neve a fermata avagy más néven corona zenei kifejezésből származik, amely hang meghosszabbítását, a zene megnyugvását jelöli.

Zane Massey és Matthew Mitchell 2016-ban találkoztak először, közös barátjuk és zenésztársuk, a magyar bőgős Horváth Andor révén, s a hármójuk közti kölcsönös zenei összhang azonnal nyilvánvalóvá vállt számukra. A trióhoz hamarosan csatlakozott Hollandia egyik legkiválóbb modern jazz-dobosa, Wim Kegel, aki hasonló természetességgel olvadt bele a csapat zenei elképzeléseibe. Mitchellnek a kvartett számára komponált darabjai olyan zenekari repertoárt teremtettek, melynek hangzása gyönyörűen olvasztja egybe a tagok különböző gyökereit, s melyben egymástól távol eső kontinensek hangjai, az amerikai és európai jazz-hagyomány, a szabad zene kifejezésmódja, s Magyarország népzenéje Óceánia nyers akcentusával ötvöződve alkotnak harmonikus egységet. Az 1957-es születésű Zane Massey, a legendás trombitás Cal Massey fia – Cal olyankkal játszott együtt és írt nekik darabokat, mint John Coltrane, Freddie Hubbard és még sokan mások – Brooklynban nőtt fel, hamisítatlan jazz környezetben. Zane tagja volt a The Decoding Society-nek, a néhai Ronald Shannon Jackson híres avantgárd jazz, rock, funk és etno zenei elemeket ötvöző együttesének, 1984-ben Sun Ra-val lépett fel a chicagói jazz fsztiválon, együtt játszott és felvételeket is készített Roy Campbellel, s két saját neve által jegyzett albumot is megjelentetett a nagyhírű Delmark kiadónál. A felváltva Dortmundban és Budapesten élő új-zélandi gitáros, Matthew Mitchell számos műfajban – köztük kortárs és free jazz, afrikai zene, indiai klasszikus zene, új kortárs zene és elektronika – megfordult világszerte. matthewmitchell.de/intercontinental 

Eichinger Tibor és Gavallér Csaba a 90-es évek óta zenél együtt különböző formációkban, 2016-ban pedig Eged Mártonnal kiegészülve megalapították az EEG triót. A csapat időnként egy-egy szólistával kiegészülve is koncertezik, ilyenkor a tagok neveinek kezdőbetűiből alkotott eredeti zenekarnév is kiegészül. Jelen esetben a vendégszólista a 25 éve az Egyesült Államokban élő gitáros, Szapudi István, aki egészen fiatalon, még 1989-ben, első helyezést ért el a Magyar Rádió jazz-szólista versenyén. István a kilencvenes években költözött az Államokba, ahol folyamatosan képezte magát tovább, chicagói tartózkodása idején még az Art Ensemble of Chicago tagjaival is lehetősége nyílt együtt játszani. Tavaly nyáron volt első ízben az EEG trió vendége néhány koncert erejéig, majd az így immár SzEEG Quartet névre hallgató formáció stúdióban is rögzített jó pár számot – köztük az egyes tagok által komponált szerzeményekkel, illetve közös szabad improvizációkkal. Ebből az anyagból állították össze idén a most megjelenő Screams and Dreams című albumukat.  Szapudi István és Eichinger Tibor a Föld két átellenes pontján élnek – egyikük Hawaii-n, másikuk Budapesten – s zenei felfogásuk is máshol gyökerezik, ebben a produkcióban mégis harmonikus zenei egységet alkot István szenzitív, visszafogottabb játéka és Tibor eklektikus, intenzív megközelítése. A lemez címe utal a létrejött zenei anyag organikus kettősségére, melyben a hagyományos formájú, kötött tempójú számok mellett a tagok szívesen kísérleteznek az interaktív szabad zenélés lehetőségeivel is, melyhez az Eged Márton és Gavallér Csaba alkotta összeszokott ritmusszekció adja az inspiráló alapokat.

Pere Martínez az egyik legígéretesebb katalán flamenco énekes, ami eleve kuriózum. Új formációja, az Aurora kisérletező szellemére jellemző, hogy előadásaikban mindig van valamilyen csavar, játsszanak klasszikus Manuel de Falla szerzeményeket, Garcia Lorca megzenésített verseit, vagy spanyol népzenét. A fiatal zenészek merészen értelmezik újra a hagyományt, Pere Martínez varázslatos hangja és egy lenyűgöző flamenco táncos mutatja meg a spanyol zene fiatal arcát. A Budapest Ritmo-n két éve nagy sikerrel szereplő csapat ezúttal az Opus Jazz Club vendége lesz.

2002-ben alakult a zenekar, első lemezük mégis csak 2009-ben jelent meg. Ennyi kellett ahhoz, hogy az együttjáték során kiderüljön, milyen is a csapat saját hangja. „Melankolikus, szomorú, fátyolos, merengő. Súlyos jelzők! Mégis mindig ezt kapjuk, amikor jellemezni kívánnak bennünket. A zene legyen olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Akkor biztosan megérinti a hallgatót.” Megérte kivárni, hiszen a Vissza hozzád című bemutatkozó lemezük 2010-re arany- és platinalemez lett, ami a jazz világában kivételes eredmény. Ez az elismerés ugyanakkor igen magasra helyezte a mércét a folytatáshoz. „Olyasvalakivel szerettünk volna együtt dolgozni, aki ismeri a legnagyobbakat, aki olyan színt hoz közénk, ami Magyarországon még nem volt. Valami igazán újat szerettünk volna elérni. Sokat gondolkodtunk, hogy ki legyen az a vendégművész, aki a legtöbbet segíthet abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. És akkor jutott eszünkbe, hogy nem zenészt hívunk, hanem egy olyan szakembert, aki a világszintű hangzásért felel. Így találtunk rá második és harmadik nagylemezünk zenei társproducerére Helik Hadar személyében. A négyszeres Grammy-díjas hangmérnök, producer Herbie Hancockkal, Norah Jonesszal, Pinkkel, Tina Turnerrel, Madeleine Peyroux-val dolgozott együtt - a teljesség igénye nélkül.” Helik Hadarral közreműködésével azóta három albumot is kiadtak, az Eszter kertje 2011-ben, a Belső tenger 2014-ben jelent meg, a legutóbb pedigi, Egy perc címmel, 2017-ben jelent meg, rajta nyolc dallal, nyolc – Váczi Eszter képzeletében megfogant – történettel.  vaczieszterquartet.hu facebook.com/veqop 

Hajdu Klára a hazai jazz élet kiemelkedő énekes-dalszerzője és tanára, akit a jazzma.hu magyar jazz portál olvasói 2018-ban újra az év énekesnőjének választották. Énekelt már többek között New Yorkban, Ottawában, Torontóban, Oslóban, Párizsban, Londonban, Glasgow-ban, Rómában, és még hoszan folytathatnánk a sort. Saját quartetjét 10 éve alapította. Eddig két lemezük jelent meg, melyeket mind a szakma, mind a közönség rajongó elismeréssel fogadott. Dalaikat a magyar jazz csatornák mellett már holland és német országos rádiók is műsorukra tűzték. 2013-ban jelent meg első albumuk Come with me címmel, rajta saját szerzemények mellett kortárs jazz darabok, örökzöldek és népdalok feldolgozásaival. 2015-ben mutatták be teltház előtt Plays Standards Dedicated to Chet Baker című lemezüket, amellyel a legendás jazztrombitás emlékének adóznak. A korongon Chet Baker kompozícióit, és az általa híressé lett jazz standardeket dolgozták fel saját stílusukban a nagyszerű hazai trombitás, Fekete-Kovács Kornél közreműködésével. A szakma "Az év hazai jazz albuma" kategóriában Fonogram-díjra jelölte az albumot 2017 elején. 2019 azzal hozott megújulást a quartet életébe, hogy a zongorista posztját idéntől a nagyszerű Cseke Gábor foglalja el a zenekarban. Klárára dalszerzőként is felfigyelt a szakma, hiszen You're Gonna Rise című legújabb szerzeményét, amelyet Szakonyi Milánnal hangszerelt, a Dal 2019 szakmai zsűrije a 416 nevezett dal közül beválogatta a legjobb 30 dal közé. facebook.com/hajduklaramusic