A világ különböző részein élő emberek univerzális nyelve a zene. De van-e különbség aközött, ha a hangszert egy amerikai, holland, angol vagy egy magyar szólaltatja meg? Erre keressük a válaszokat hangversenyünkön, ahol a világ legjobb harsonásai közé tartozó művészek fognak külön és együtt is muzsikálni. A koncerten közreműködik Nico Schippers (Royal Concertgebouw Zenekar), Matthew Gee (Royal Philharmonic Orchestra London), Kiss Zoltán (Mnozil Brass), Brian Hecht (Atlanta Symphony Orchestra) és Veér Mátyás (Stuttgarti Állami Operaház). Az elhangzó művek mindegyikében fontos szerepet kap a harsona és annak megszólaltatója. Valamennyi kompozíció markáns, a hagyományos koncertgyakorlat és a műfaji tradíciók keretein belül nehezebben megválaszolható kérdéseket vet fel, némelyik pedig – mint például Prokofjev Romeo és Júliája – a balett irányába is ellép.

A Choose Cheese egy fiatal, barátokból alakult jazz-zenekar. Az „esztétikai következetességgel és kompromisszumokat kerülő módon színre lépő fiatal kvartett” (Zipernyovszky Kornél, Magyar Narancs) zenéjében számos forrás érhető tetten – mainstream, avantgarde és free jazz, blues, magyar népzene, kortárs és klasszikus zene egyaránt – s fontos számukra, hogy a (rég)múlt időktől a jelenig bezárólag megidézzék a nemzetközi és magyar zene számukra ikonikus alakjait. Egyúttal céljuk, hogy zenéjük létező, vagy éppen még nem létező stíluselemekből többet alkosson, mint az elemek összessége. Előadásaik során előtérbe helyezik a jazz mainstreamjétől eltérő kompozíciós és improvizációs, úgynevezett „komprovizációs” technikákat, saját kompozíciók, improvizációk, akár a szabadimprovizáció önmagát dekomponáló előadására törekszenek. Erre leggyakoribb eszközük a melodikus, lineáris, egyben kollektív improvizáció, egymás ötleteinek tövábbgörgetése. A zenekar nyitott formáció, így fellépéseire gyakran hív vendégeket is, ezúttal a rendkívül tehetséges fiatal zongorista, Papp Tamás személyében. A koncert műsorán a Choose Cheese legutóbbi, Secrets című lemezének anyaga mellett Papp Tamás szerzeményeiből is jócskán kapunk ízelítőt.

A Budapesti Fesztiválzenekar Harsonakvartettje 2017-ben alakult. Céljuk, hogy közelebb hozzák a hallgatókhoz a rézfúvós kamarazene műfaját. Fontosnak tartják, hogy minden egyes koncertjük értékes legyen, és a közönség ne csak rácsodálkozzon a harsona mint rézfúvós hangszer rejtette lehetőségekre, de valódi és emlékezetes zenei élménnyel gazdagodhasson. Ebben lesz segítségükre a koncert vendégszólistája, Hiroyuki Kurogane basszusharsonás és egyetemi tanár, a tokiói NHK Szimfonikus Zenekar tagja. Kurogane fellépése szimbolikus jelentőségű: idén van a 150. évfordulója annak, hogy Japán és az Osztrák-Magyar Monarchia aláírta a barátsági, kereskedelmi és hajózási egyezményt. Az elmúlt 150 évben Japán és Magyarország szoros kapcsolatokat épített ki számos területen, többek között a kereskedelem és az üzleti élet, a tudományok, a sport, és a kultúra, így a zene területén is.

A tizenkilenc éves katalán harsonás és énekes, Rita Payés zenész családjának köszönhetően gyermekkora óta együtt lélegzik a zenével. Előbb zongorázni, majd harsonázni tanult, s hamarosan ez utóbbi vált fő hangszerévé. Felvételt nyert a bőgős és tenorjátékos, Joan Chamorro vezettte híres, különlegesen tehetséges fiatalokból álló Sant Andreu Jazz Bandbe, s velük több album felvételén is részt vett Andrea Motis, Eva Fernandez és Magali Datzira társaságában. 16 évesen jelent meg első albuma, a Joan Chamorro presents Rita Payés, Scott Hamilton, Dick Oats, Scott Robinson, Toni Belenguer és Jo Krause közreműködésével, melyet alig egy évre rá már a Lua Amarela című második lemez követett. Rita hazája legkülönbözőbb színpadain és fesztiváljain játszott már, de Franciaországban és Svájcban is fellépett. Imagina című legutóbbi projektjét nem mással, mint édesanyjával, Elisabeth Roma klasszikus gitárossal állította össze. Az anya és lánya alkotta duó idén június elején indította útjára debütáló albumának bemutató turnéját, nem is akárhol: a London Catalan Festival 2019 egyik kiemelkedő koncertjét adták a londoni jazz egyik szentélyének számító Pizza Expressben. Az album személyes, bensőséges tükre mindannak a zenének, amely végigkíséri életüket, a tradicionális katalán altatódaloktól a bossa nováig vagy a fadóig… A családi projekt igazából születésnapi ajándéknak indult tavaly nyáron, amikor Rita kétnapnyi stúdióidőt foglalt le Elisabethnek. A felvételekre való felkészülés és a próbák során újraértékelték és felfrissítették repertoárjukat és hangszereléseiket. Csak a stúdióban eltöltött két nap után döntöttek úgy, hogy tovább folytatják a projektet és az anyagot albumon is megjelentetik. Az Imagina két generáció találkozója, két különböző nézőponté, sem nem szigorúan vett jazz, sem pedig klasszikus zene, inkább Rita és Elisabeth kedvenc zenei stílusainak rendkívül személyes, eredeti értelmezése. Elisabeth Roma klasszikus zenei háttérrel rendelkezik, de mindig is a latin-amerikai zene volt első számú ihletője, különösen a bossa nova, Jobim, Chico Buarke és Elis Regina hangjai. Konzervatóriumi oktatóként végzett munkája mellett gyakran ad klasszikus gitár koncerteket, mind szólóban, mind nagyobb együttesekben. Hangszerére vonatkozó egyéni elképzeléseit, kiváló muzikalitását és tapasztalatait is beépítette a Ritával játszott repertoárba, kiválóan ötvözve mindezt Rita melódiáinak és improvizációinak személyes hangjaival. 

Mi szól jobban egy harsonánál? A klasszikus vicc szerint természetesen a több harsona! A 3. Hungarian Trombone Bootcamp zárókoncertjén a fesztivál növendékei és professzorai is fellépnek. Ha valaki szereti a rézfúvós kamarazenét, akkor mindenképp érdemes meghallgatni a hangversenyt, mert a barokktól a kortárs zenéig sokféle mű csendül fel. A koncerten nemcsak a zenei összhangot ünnepelhetjük: a különleges hangverseny alkalmával a Nemzetközi Corpus Harsonaverseny díjátadójára is sor kerül.

A Budapest Jazz Bones a nemzetközileg is elismert Kiss Zoltán harsonaművész által életre hívott projekt, melyben hazánk kiemelkedő jazz harsonásai, Korb Attila, Csapó Krisztián és Abbas Murád a partnerei. Az együttes a klasszikus zene virtuozitását fuzionálja a jazz improvizatív szabadságával, melyben egy rutinos, összeszokott ritmusszekció van segítségükre Cseke Gábor zongorista, Bögöthy Ádám bőgős és Csízi László dobos személyében.

A számtalan projektben és zenekarban közreműködő cimbalmos és zeneszerző, Lukács Miklós 2014-ben alapította meg saját trióját, a Cimbiózist, mely azóta is változatlan felállásban a hazai jazz színtér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát. A különleges hangszerösszeállítás, a saját szerzeményekből álló, folytonosan bővülő repertoár mellett jócskán szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy sem a zenekarvezető, sem a tagok soha nem riadtak vissza a kísérletezéstől és az új utak keresésétől. A Fonó Records kiadónál három lemezt jelentettek meg, a harmadikat fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban, zeneileg a kortárs kamarazene felé mozdulva. Június végén pedig, ezúttal a BMC stúdiójában, rögzíti a trió a következő albumát. A BMC Nemzetközi Cimbalomverseny 2019 alkalmából megrendezett koncertjük első felében trió felállásban játszanak, elsősorban a következő triólemez anyagából, míg a másdik szetben kvintetté bővülve a tavaly megjelent Lux et Umbra élőben viszonylag ritkábban hallható anyagából kap ízelítőt a közönség.

A Gipsy Cimbalom Band hat virtuóz muzsikus kísérlete a roma muzsika, a dzsessz, a flamenco, a szving, a klezmer és a ragtime ötvözésére. A végeredmény: páratlanul változatos és univerzális, minden pillanatban újabb és újabb meglepetést rejtegető zene. A zenekarnak sajátos és különleges világa van, melybe belefér számos európai ország, amelyben cigányok játszanak népzenét, dzsesszt, vagy bármiféle szórakoztató zenét: belefér az instrumentális és a vokális muzsika, s bár a hangszerelés Balogh Kálmán cimbalma köré rendeződik, a bőgőre, hegedűre, gitárra vagy trombitára sem kevesebb fény vetül. A formációhoz ezúttal a magyar-szerb származású énekesnő, Básits Branka csatlakozik. Branka jelenléte új utakat nyithat meg a zenei együttműködésben, hiszen a magyar és szerb népdalok mellett a balkán zenéjét is hitelesen adja elő, szenvedélyes és egyedi előadásmódja révén pedig azonnal magával ragadja a közönséget. kalmanbalogh.hu facebook.com/Balogh-Kálmán-the-Gipsy-Cimbalom-Band facebook.com/brankaofficial 

A XVIII. század végén 1600 cigányzenészt említenek az összeírások, száz év múlva azonban már 17000 zenész cigányról tudunk Magyarországon. A falusi zenészek és a külföldön is jól ismert cigánybandák tagjai beírták a nevüket a magyar zenetörténelembe: ott voltak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái között, és segítették a nemzeti ellenállás ébren tartását a kiegyezésig. A századforduló társadalmában pedig a magyar nótára sírva vigadó dzsentrik révén hatalmas kultusz alakult ki művészetük körül. A verbunkos elemei megjelentek az európai klasszikus zene alkotásaiban is, például Liszt rapszódiáiban és Brahms magyar táncaiban. E rendkívüli gazdagságú zenei hagyományból csillannak fel részletek három kiváló cimbalmos előadásában. (ifj. Boros Mátyás tanulmánya alapján)

Freddie Hubbard trombitás 1962-ben a Blue Note-nál megjelent Ready for Freddie című lemezét a neves szakíró, Scott Yanow az Allmusic site-on közzétett Hard Bop című esszéjében a 17 legfontosabb hard bop felvétel egyikeként említi. „Fredie Hubbard ennek a lemeznek a felvételei során talált teljesen önmagára, igazi all-star zenekarával (Wayne Shorter tenorszaxofonon, McCoy Tyner zongorán, Art Davis bőgőn, Elvin Jones dobokon és Bernard McKinney eufóniumon). Legszebb kompozíciói közül kettő is – a Birdlike és a Crisis – ezen a korongon található, akárcsak rendkívül lírai balladája, a Weaver of Dreams. Hubbard és zenészei mindannyian a legjobbjukat nyújtják, így ez az emlékezetes session mindneki számára igencsak ajánlott. Mondhatjuk, hogy ez a trombitás egyik legjobb Blue Note lemeze.” Scott Yanow, AllMusic 

A cimbalom három kiemelkedő hazai mesterének különleges koncertjén Bach és Paganini virtuóz szólóművei szólalnak meg e különleges hangszeren, a BMC Nemzetközi Cimbalomverseny keretében. A koncertet Lendvay Kamilló négy tételes Disposizioni című 1975-ös darabja zárja, melyet a 2016-ban elhunyt komponista Fábián Márta számára írt.

A szlovák jazz két jelentős alakja, Nikolaj Nikitin szaxofonos és Ľuboš Šrámek zongorista régóta dolgoznak együtt különböző projektekben és felvételeken. Zenei partnereik között olyan neveket találunk, mint Miroslav Vitous, Gregory Hutchinson, Peter Erskine, JD Walter, Lonnie Plaxico, Stanley Banks vagy Patches Stewart. 2017-ben a duó ismét egyesítette kreatív erőit és kiváló előadói képességeit. Ennek az intenzív együttműködésnek eredményeként jelentették meg Altar címmel kilenc törékeny miniatűrt tartalmazó, varázslatos szépségű albumukat, rajta számos saját szerzemény mellett Leoš Janáček, J.S. Bach témák, vagy éppen klasszikus jazz sztenderdek parafrázisaival. A lemez, mely 2017-ben elnyerte a szlovák Grammyként aposztrofált Esprit-díjat, hűen tükrözi a művészek klasszikus és kortárs zene iránti fogékonyságát éppúgy, mint a zenei szabadsághoz és a hagyományokhoz való egyéni megközelítésmódjukat. A duó nemrégiben lezajlott mexikói turnéját áprilisban egy felvétel  követte a New York-i The Samurai Hotel Recording Studióban, ahol Tom Harrell, Drew Gress és Johnathan Blake csatlakozott hozzájuk. facebook.com/LuboSramek facebook.com/nikolajnikitinjazz   

Újabb versenyt hívott életre a Budapest Music Center 2019-ben, az UMZF Zeneszerzőverseny és a BMC Nemzetközi Tenor- és Basszusharsona Verseny sikerei után. A BMC Nemzetközi Cimbalomverseny célja, hogy XXI. századi kontextusba helyezze az immár hivatalosan is hungarikumnak számító hangszert, inspirálja a fiatal cimbalmos generációt, lehetővé tegye új tehetségek bemutatkozását, és erősítse a nemzetközi cimbalmos közösséget. A BMC-ben 2019. augusztus 25-31. között zajló verseny megálmodója Lukács Miklós, a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb cimbalomművésze. A cimbalom stílusok és műfajok feletti univerzalitását hangsúlyozza a verseny két kategóriája: a klasszikus-kortárs kategória mellett a népzenét, jazzt és világzenét magába foglaló nyitott kategóriában is nevezhetnek bármely országból azok a fiatal művészek, akik 1974. január 1. után születtek. A versenyre való jelentkezés egyben elődöntőként is szolgált, augusztus utolsó hetében a versenyzők már a középdöntőben mérhetik össze tudásukat. A 18 000 euro összdíjazású megmérettetés zsűrijét a hazai cimbalomjátszás kimagasló művészegyéniségei, Szakály Ágnes, Balogh Kálmán, Lukács Miklós és Szalai András alkotják, akikhez Fazekas Gergely zenetörténész és a döntőben Eötvös Péter zeneszerző, karmester csatlakozik. A BMC Nemzetközi Cimbalomversenyt az EMMI – Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja.

A 2015-ben a legrangosabb szakmai életmű-díjjal, a Szabó Gábor díjjal kitüntetett Gyárfás István gitáros tavaly egyesítette erőit a Hammond orgona hazánk legnépszerűbb előadójával, Premecz Mátyással és régi harcostársával, a nagyszerű dobos Jeszenszky Györggyel. Az így megalakult Gyárfás - Premecz Organ Trio formáció első lemeze, az Organ Grinder’s Suite az 50-es években világhódító körútjára indult orgonatrió hagyományt idézte fel, emléket állítva az irányzat legjelentősebb képviselőinek. A lemez anyagával azóta rendszeresen koncerteznek, s időközben már dolgoznak a következő album anyagán is, így az Opusban már ez utóbbiból is kaphatunk ízelítőt. Organ Grinder's Suite by Gyárfás-Premecz Organ Trio

A trió 2017 végén alakult Heidrich Roland kezdeményezésére, aki először duó formációkban kezdett zenélni Pengő Csabával és Sárvári Kovács Zsolttal. Jobban megismerve őket azonban, hamar felcsillant a régen vágyott dob - bőgő - gitár trió játék lehetősége. Az elmúlt egy év munkája során kialakítottak egy közös hangot, melyet hamarosan lemezen is hallhatunk. A trió zenéjében az experimentális rock nyersesége, az “északi jazz” finom szövetei valamint a szabad improvizáció izgalmas világa egyaránt megjelenik. Roland témái adnak keretet a közös kalandozáshoz, mely során a klasszikus felállást a legkülönfélébb minőségekben hallhatjuk megszólalni. https://www.facebook.com/pages/Roland-Heidrich-guitarist-and-composer

Fergeteges és formabontó programmal jelentkezik a nemzetközi hírű hegedűművész, Korcsolán Orsolya, aki ezúttal hazánk legdinamikusabb és legfiatalabb új együttesével, az Anima Musicae Kamarazenekarral ejti majd rabul a közönséget a BMC Koncerttermében. Programjuk a „tánc megdicsőülése” címet is viselhetné, hiszen minden elhangzó darab kavargó, suhanó, olykor andalító, szenvedélyes, máskor elegáns vagy tüzes táncokat idéz meg három szögesen ellentétes zeneszerző fantáziájából. A vonósszerenád francia keringői, orosz táncai összemosódnak majd a klezmer varázslatos és misztikus melódiáival, elrepítve bennünket az argentin tangó világába, ahol Astor Piazzolla, a tangó koronázatlan királya, Antonio Vivaldi örökérvényű Négy évszak című darabját álmodja újra és mutatja meg új, vérpezsdítő kontextusban. Bécs fényei is beszűrődnek majd a koncertterembe, hiszen az est karmestere nem más, mint Sugár Gergely, a Bécsi Szimfonikusok művésze, az Ambassade Orchester Wien állandó karmestere.

Két fiatal generációs művész egyesíti erőit az idei Hevhetia Napok első estéjén. A szlovák gitáros és filmzeneszerző, David Kollar egyedülálló zenei víziójú művész, aki bármiféle zenét képes befogadni és visszatükrözni úgy, hogy közben mindvégig megőrzi irigylésre méltó individualizmusát és magas színvonalú előadásmódjátt. Kollar az egyik legtermékenyebb szlovák hangszeres művész, s emellett számos kísérleti, színpadi és filmzene szerzője. Albumainak hosszúra nyúló listáján jó néhány akad, melyeken olyan formabontó művészekkel működik együtt, mint Eivind Aarset, Arve Henriksen, Fennesz, Steven Wilson, vagy Pat Mastelotto. Ez utóbbi úgy jellemezte Kollar stílusát, hogy az „különféle kelet-európai klasszikus zenék, jazz, ambient, techno, EDM, trippy heavy blues rock és keleti népzenei elemek érdekes kombinációja, melyet egy házilag készült gitáron játszik, pedálok és effektek egyedi kombinációinak alkalmazásával.” A lengyel harmonikás Zbigniew Chojnacki úgy hangzásával, mind érzelmeivel arra törekszik, hogy hangszerének eleddig ismeretlen perspektíváit tárja fel. Azzal, hogy hangszeréből a legkülönfélébb színeket csalogatja elő, illetve hogy az elektronika mellett hétköznapi tárgyakat is használ játéka során, az a célja, hogy hallgatóival a harmonika egészen új aspektusát ismertesse meg. „Amikor Zbigniew Chojnackit meghallottam, rájöttem, hogy a harmonika már soha nem lesz ugyanaz, mint régen.”  mondta Michał Urbaniak a művész Elektrotropizm című bemutatkozó albumáról. „Chojnacki bátran kísérletezik, és bemutatkozása igazi kihívást jelent hallgatói számára. Egyénisége bármely ízlés legmagasabb szintű próbáit is kiállja. A jelenidejűség lelkét sugározza magából.”  írta róla lelkesen másik honfitársa, az Opusban is többször megfordult Maciej Obara. Elektrotropizm by Zbigniew Chojnacki

A többszörösen díjazott lengyel gitáros, Szymon Mika jól ismert az Opus látogatói számára, hiszen a klub fennállásának immár több mint hat éve alatt négy ízben is színpadra lépett itt, mindegyik alkalommal más-más jeles lengyel vagy európai formáció kulcsszereplőjeként. Épp itt az ideje hát, hogy ezúttal saját projektjével, a Szymon Mika Trióval látogasson ide, melyben társai Piotr Południak bőgős, a lengyel jazz színtér kiemelkedő zenésze, és a kitűnő dobos, egy másik „Opus-veterán”, Dawid Fortuna. A jellegzetes hangzású, elsősorban saját szerzeményeket játszó trió a gitáros Unseen, illetve Togetherness címmel a Hevhetia kiadásában megjelent két albumáról játszik darabokat, melyek mellé néhány vadonatúj szerzeményt is ígérnek.  szymonmika.com 

A klasszikus szimfonikus zenekar hangszereitől inspiráltan a húros, fúvós és ütős hangszereken játszó három francia virtuóz, Jérome Fouquet, Leila Soldevila és Ugo Boscain egyedi zenei nyelvet alakítottak ki, amelyben a fejlett technikák adta hangzásbeli lehetőségeket is jócskán kihasználják. Céljuk a Nebula Machina, egy teljesen új „hangszer” megalkotása, melyben a három zenész szerepe éppúgy, mint hangszereiké, teljességgel felcserélhető. A Nebula Machina megpróbál egy olyan hangélményt kialakítani, amely hallgatóinak rejtett érzéseit, gondolatait képes fekszínre hozni, elsősorban olyanokat, melyeket a természet ősi alapelemei, a levegő, a szél és a víz váltottak ki belőlük. Jérome Fouquet a funk és a jazz területén éppen annyira tapasztalt muzsikus, mint az improvizált zene világában. Nevét Franciaországon kívül elsősorban Japánban tette ismertté saját zenekarai, a KUMA és az International Supersonic Quintet révén. Leïla Soldevila bőgős szinte minden zenei műfajban otthon van, aktív tagja a Loïs Levan Sextetnek, kurd zenét játszik a Nishtimannal, Kelet-európai folklórt a Bazaariummal, orosz melódiákat a Baikal Quartettel, francia chansont a Djazz`elles-el vagy akár popzenét a Half Seas Over tagjaként. Ugo Boscain, akinek tanulmányainál Mal Waldron, Steve Lacy és Evan Parker bábáskodtak, a Carlo Actis Dato és Claude Parle köre által formált több zenekarnak is tagja. Az elmúlt tíz évben teljes mértékben a basszusklarinétnak szentelte magát, amelynek révén Anthony Braxton zenekaraiba is bekerült. jeromefouquet.com leilasoldevilarenault.com cmapx.polytechnique.fr/~boscain 

A fiatal magyar szaxofonos és zeneszerző, Varga Dániel nem sokat törődik a zenei műfajokkal. Nevét egyrészt a színes, kísérleti indie rockot játszó Moped Loewen zenekarban nyújtott virtuóz játéka révén ismerhetik sokan, ugyanakkor modális és szabad zenei elképzelésekből kiinduló, lírai hatásokat sem nélkülöző kortárs jazzt játszó, laza felállású nemzetközi kvartettjével is számos elismerést szerzett már. Az Opust immár kétszer megjárt zenekarvezető ezúttal két lengyel zenészbarátjával, Piotr Lipowicz gitárossal és Piotr Budniak dobossal érkezik, jól bevált bőgőse, a horvát Ivar Krizic mellett. A két lengyel zenésszel való kapcsolata 2014-ben kezdődött, amikor különböző formációkban – Animal House Project, Piotr Budniak Essential Group, Lipowicz - Budniak MAD Unit – jó néhány turnén és koncerten játszottak együtt az országban. Két évnyi szünet után most a Varga Dániel Eastern European Quartet keretein belül jöttek össze ismét, hogy leporolva nosztalgikus emlékeiket friss, kreatív ötleteiknek szabad folyást engedjenek. Varga Dániel Ausztriában tanult Julian Arguelles és Ed Partyka tanítványaként. Az elmúlt évben számos díjat nyert Magyarországon úgy zenekaraival (MÜPA Jazz Showcase különdíja, 2. helyezés a Moped Loewennel egy magyar tehetségkutatón, a legtehetségesebb zenésznek járó Újfalusy Gábor díj 2018/2019-ben), mint big bandre írt szerzeményeivel (a Magyar Jazz Szövetség által szervezett Jazz Zeneszerző és Hangszerelő Verseny 3. díja). A közelmúltban meghívást kapott a rangos Michael Brecker Nemzetközi Szaxofonverseny döntőjére, amelyre augusztusban kerül sor a Red Sea Jazz Festival keretében az izraeli Eilatban. danielvargamusic.tumblr.com 

A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk "Moziest" sorozatunkat! A szeptembertől induló új évadban is olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek majd a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n is oktatja.Sorozatunk szeptemberi állomásán Mészáros Márta Arany Medve-díjas alkotását, az Örökbefogadást vetítjük, vendégünk lesz a film zeneszerzője, Kovács György. ÖRÖKBEFOGADÁSmagyar filmdráma, 1975, 83 percrendező: Mészáros Mártaforgatókönyv: Hernádi Gyula, Mészáros Márta, Grunwalsky Ferenc operatőr: Koltai Lajos, Mészáros Mártavágó: Kármentő Évazene: Kovács Györgyszereplők: Berek Kati, Fried Péter, Vígh Gyöngyvér, Szabó László, Perlaky Árpád Az Örökbefogadás főszereplője, Kata (Berek Kati) vidéki, özvegy munkásasszony, aki a negyvenes éveinek az elején jár. Mindenáron tartozni szeretne valakihez, és mivel más választása nincs, nős szeretőjétől, Jóskától (Szabó László) szeretne gyereket. Bár Kata minden felelősséget vállal, a férfi nem akar bonyodalmat. Egy nap bekopog hozzá a közeli nevelőintézetből megszökött fiatalkorú Anna (Vígh Gyöngyvér), szobát keres, ahol a fiújával találkozhatna. Kata összebarátkozik az öntörvényű lánnyal, és segít neki megszerezni az engedélyt ahhoz, hogy összeházasodhasson a barátjával. Az Annával való találkozás neki is bátorítást ad meghozni a döntést, hogy örökbe fogadjon egy csecsemőt, és életét a másoktól való függőségek nélkül rendezze be... A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Kovács György - zeneszerző, hangmérnök

A Polmuz nevű formáció létrejötte tulajdonképpen onnan ered, hogy Michał Fetler szaxofonos a közelmúltban elnyerte a poznańi Zamek Kulturális Központ rezidens művészi ösztöndíját. Projektjének kiindulópontjául a nagy-lengyel régióból származó népdalok illetve kompozíciók szolgáltak, melyeket egy – a 20. század fordulójáról származó, 78-as fordulatú sellak lemezekből álló – egyedülálló gyűjtemény őrzött meg. Fetler határozott zenei karakterű, egymástól eltérő temperamentumú és érzékenységű művészeket keresett a projekt megvalósításához, azaz a Śrem, Pleszew és Poznań környékéről származó nép- és műzene kortárs értelmezéséhez. A zenészek úgy döntöttek, hogy az egy évszázaddal ezelőtti archív felvételek jellegét és zenélési módját felhasználva, nyitott szellemű, korlátoktól mentes kvázi-jazz-kompozíciókat hoznak létre, a rituális transz-állapotot idéző ős-erejű improvizációkkal és a nagy-lengyel népi motívumokból építkező narratívával. 2018-ban jelent meg a zenekar debütáló lemeze, Drzewiej címmel. Különlegessége, hogy voltaképpen két – egymással teljesen megegyező repertoárú, de előadásmódjában egymástól jelentősen eltérő – albumból áll. michalfetler.com/polmuz facebook.com/polmuzyka 

Zene - kapcsolódás – biztonság: kommunikáció az autizmussal élő gyerekek zeneterápiájában Bevonható-e a hangokra, zajokra túlérzékeny gyermek a zeneterápiába? Vannak-e olyan hangszerek, amelyek kifejezetten „autizmus specifikusak”? Hogyan jelenik meg a kapcsolódás, a biztonság és a szavak nélküli kommunikáció a zenei folyamatokban? Hogyan hasznosítható a zeneterápiában a kognitív viselkedésterápiás megközelítés? 2019. szeptember 12-én a Zeneterápiás klub vendégei: Fülemile Judit, az Auti Spektrum Egyesület zeneterapeutája, valamint Brokés Judit, a veszprémi AutiSpektrum Egyesület alapító elnöke, az Autisták Országos Szövetségének alelnöke.A Zeneterápiás szakmai klub zeneterapeuták, a zeneterapeutákkal együttműködő orvosok, egészségügyi, pedagógiai és szociális szakemberek, valamint a zeneterápia iránt érdeklődők és érintettek találkozóhelye. Az előadásra a szakembereken kívül szeretettel várjuk az érintett családtagokat, ismerősöket is. A program ingyenes és minden érdeklődő számára nyitott! Az előadásról videofelvétel készül!A Zeneterápiás Klub házigazdái: Ittzés Zsuzsa és Kovács Petra A Zeneterápiás Klub YouTube csatornája:

Oláh Szabolcs zenéjében a lélek dolgai tükröződnek és áramlanak egymás körül, kiegyensúlyozott derűvel. A 2019 szeptemberében megjelenő, Crystal Brook című új albuma folytatja a korábbi lemezein megkezdett utat, az új tagokkal érkezett vérfrissítésnek köszönhetően ugyanakkor ki is szélesítve azt. Oláh Szabolcs már korán felfedezte, hogy számára a komponálás jelenti azt a csatornát, amin keresztül a legtisztábban képes magát kifejezni. A Zeneakadémia elvégzése után saját kvartettje mellett néhány társával megalapították hazánk egyik legkülönlegesebb zenekarát, a Modern Art Orchestrát, a legelőremutatóbb zenészek „keltetőjét”, ahol bármi megtörténhet, s ahol a különféle stílusárnyalatok szégyentelen lazasággal keverednek egymással.  Ebből az alkotókörnyezetből kinőve alapította meg a kvintettjét, melynek már legelső, 2013-ban megjelent Connection című albumából kihallatszik az a bátor, kísérletező, de önmagára bármikor rácsodálkozni képes hang, amely a következő lemezeken egyre közelebb került a saját lényegének megragadásához. A 2016-os Álomösvény után a most megjelenő Crystal Brook című lemezen a három alapító mellé érkező Bögöthy Ádám bőgős és Csízi László dobos révén új lüktetés költözött a ritmusszekcióba. Csízi László jelenléte különleges. Nemtörődöm lazasággal tartja az alapritmust, a cinjei mégis képesek bármikor leválni és felfedni a dalok rejtett árnyalatait, a lemezt nyitó, húzós tempójú Pearlsben hullámzó szerpentinként rakódva Ávéd János és Oláh Szabolcs uniszónóira, a címadó esetében pedig kidomborítva annak távolról himnikus jellegét. Ávéd János itt is hozza a rá jellemző, a dallamokra nagy hangsúlyt fektető, visszafogott, de gyönyörűen összpontosított stílusát. Oláh Szabolccsal a zene egyazon dialektusát beszélik, a lemez tele van gyönyörű párbeszédekkel, amelyeket Cseke Gábor, helyenként szekundos monológjai szakítanak meg, miközben Bögöthy Ádám diszkrét távolságból követi a zenét. A Crystal Brook törékeny, mégis akadálytalanul áramlik. A szépen kidolgozott dallamokból előbukkanó álomszerű hangulatok mindig is jellemzőek voltak a gitárosra, de a kompozíciói talán még sosem voltak ilyen kristálytisztán megfogalmazva. Oláh Szabolcs kvintettjének új lemezéhez nem kell jazzrajongónak lenni, hogy kihalljuk belőle azt, ami a jazzt igazán különlegessé teszi. szabolcsolahmusic.com  facebook.com/olahszabolcsquintet 

Mezei Szilárd és Márkos Albert duója több mint 17 éve létezik, teljesen szabad, spontán improvizációra épülő zenét játszanak. Mindketten részt vettek és részt vesznek Márkos és Mezei különböző, nagyobb formációiban, mindketten aktív színházi zeneszerzők, régi, nagyon jó barátok. Eddig három duó CD-jük jelent meg: Korom (Creative Sources, 2008), Dér (Bandcamp, 2016), Köd (FMR, 2018). A zentai születésű Mezei Szilárd mint hegedűs, brácsás, nagybőgős és zeneszerző különböző felállású zenekaraival (duótól nonettig) kortárs improvizatív zenét játszik, elsősorban saját kompozíciókat. Zeneszerzőként fő érdeklődési területe az improvizáció és kompozíció kapcsolata, a jazz és a népzene. Aktívan foglalkozik színházi zeneszerzéssel is. Kobzon és oudon játszik eredeti népzenét, illetve népzenéhez kötődő improvizatív zenét. Előadóként és résztvevőként közreműködött több improvizatív zenei műhelyben, illetve személyiségfejlesztő kurzus intuitív zenei részlegének munkájában is. Jelenleg a Mezei Szilárd Triót, a Mezei Szilárd Quintettet / Sexttetet, illetve a Mezei Szilárd Ensemble-t vezeti, ezen kívül közreműködik több improvizatív-zenei formációban. Márkos Albert csellista, zeneszerző 1967-ben született Kolozsváron. Ötévesen kezdett hegedülni, nyolcéves korában áttért a csellóra. A Kolozsvári Zeneiskolába, majd a Zeneakadémiára járt, utóbbit a másodév végén elhagyta. A Marosvásárhelyi és a Kolozsvári Szimfonikus Zenekarban is dolgozott, tagja volt a Concordia Kamarazenekarnak. 1993-ban Budapestre költözött. Zeneszerzőként eddig egy albuma jelent meg a BMC gondozásában, Hang hangba hull és hangot kerget címmel (BMC CD 197). Zenészként leginkább az improvizáció, a szabadimprovizáció és az instant kompozíció érdekli.

Keleti filozófiák – nyugati zene témában, Sári László író, tibetológus és Tihanyi László karmester vezetésével, beszélgetős koncertet ad az UMZE kamaraegyüttes. Toru Takemitsu a japán kultúra és európai zene legismertebb ötvözőjének Rain Spell című darabja az esőt, mint az elaszticitás és időtlenség szimbólumát jeleníti meg. Futó Balázs Bardo tödol-jának tételei a Tibeti halottaskönyv ‘köztes tudatállapotai’-ról kapták címeiket, míg Tornyai Péter … lange de la plein lune-je színpadi szituációk inspirálta hangszeres- és az ‘abszolút’-zene koncepciójának ütköztetésén alapul. A fiatalon elhunyt Claude Vivier kanadai szerző és zenéje az elmúlt években a világ több fontos együttese és fesztiválja figyelmének köszönhetően reneszánszát éli. Et je reverrai cette ville étrange és Samarkand című művei magyarországi bemutatóként hangzanak fel.

A dobos-zeneszerző Bágyi Balázs a magyar jazz-élet egyik meghatározó, külföldön is rendszeresen koncertező művésze, aki húszas évei óta vezeti saját zenekarait. Számos formáció tagjaként szinte minden műfajban alkot, különleges, melodikus dobolási stílusa komplex zenei élményt nyújt. Több alkalommal vett részt turnén az Amerikai Egyesült Államokban és az egyetlen magyar jazz-zenész, aki rendszeresen koncertezik Kínában. Előző kvartettje 2004-2011-ig létezett, ebben a periódusban szinte minden fesztivált megjárt, a hazai ethno-jazz műfaj jelentős produkciója volt. Az új felállásban a magyar jazz fiatalabb korosztályának jeles képviselői a partnerei, s zeneiségükben a post bop elemekből építkező akusztikus kortárs jazz dominál. Az együttes számos európai jazz fesztiválon játszott az elmúlt években (Bansko Jazz festival, Nisville, Mosaic Jazz Fest Sibiu, Sarajevo Winter, Petrovac Jazz Festival, Skopje Summer Festival, Jazz Juniors Krakow), illetve sikert arattak jónéhány neves európai klubban is (Agharta Jazz Club Prague, B-Flat Berlin). 2016-ban Pocsai Krisztával közösen elkészített Homage To Shakespeare lemezüket a nemzetközi szakmai zsűri Gramofon-díjjal jutalmazta, majd az együttes az Év zenekara címet nyerte el a JazzMa.hu magazan közönségszavazásán. A formáció repertoárja a zenekarvezető szerzeményeire épül, Bágyi Balázs 2016-ban az év zeneszerzője lett. balazsbagyi.com 

A Classicus Quartet 2019. június 1-én elmaradt koncertjére megváltott jegyek automatikusan érvényesek a szeptember 14-i koncertre. Sorozatunk hatodik koncertjén az Esz-tonalitást járjuk körül. „Esz-dúr – A szerelem, az odaadás, az Istennel való meghitt párbeszéd hangneme. Esz-moll – A lélek legmélyebb gyötrelmeinek, a tűnődő kétségbeesésnek, a legfeketébb depressziónak, a lélek legnyomasztóbb állapotának érzései. A rémisztő esz-mollból kihallik a remegő szív minden félelme, habozása. Ha a szellemek beszélni tudnának, beszédük ehhez a hangnemhez hasonlítana.” F. D. Schubart: Ideen zu einer Aesthetik der Tonkunst (1806)

2015-ben három kiemelkedő, harmincas éveinek elején járó zenész alakította meg a neveik kezdőbetűiből M · A · P névre keresztelt merész és eredeti hangzású katalán-andalúz triót, mely rövidesen Spanyolország egyik legkeresettebb formációjává vált, s debütáló albumukat egyből a 2016-os év legjobb felvételének választották Spanyolországban. Zenéjük a legkülönfélébb – populáris, akadémikus és szabad – műfajok és stílusok regeneratív szintézise, mely képzeletbeli helyekre és korokba repíti hallgatóit. Mezquida muzikalitása, Aurignac szenvedélye és intenzitása, illetve Prats strukturált fantáziája alkotja azt az ötvözetet, mely a M · A · P erőteljes, meglepetésekkel teli élő előadásainak védjegye – ahogy azt elragadtatott koncertbeszámolókból vett néhány alábbi részlet is tanúsítja: „A   M · A · P Trio bármit képes előhúzni kalapjából: hipnotikus átvezetések, tornyosuló hullámok, lírai hangulat, időnként akár már szentimentalizmusba hajló líraiság, jó kis groove-ok, ritmikai feladványok vagy éppen keleties színekkel festett zenei kárpitok váltják egymást.”  Roger Roca, elPeriódico „Játékuk a vegytiszta jazz-energia kisugárzása, melyet merészséggel, spiritualitással és a spanyol jazzben évek óta nem tapasztalt intenzitással szabadítanak fel magukból.”  El Mundo „Élő koncertjeiken, a stúdió kötöttségeitől megszabadulva, olykor nyers tömörséggel és intenzitással merészkednek a legkülönfélébb területekre. Bármiféle béklyótól mentes, igényesen virtuóz zenéjük a keresés és reprodukálás – olykor már-már a lehetetlen határait súroló – tökéletes egyensúlyát nyújtja”  El Club de Jazz Marcio Mezquida jól ismert az Opus közönsége számára, melynek színpadán már négy ízben is szerepelt, különböző formációkban, szólókoncertjétől kezdve Giulia Valle két zenekarán át a Joan Vidal Sextet emlékezetes előadásáig. Ernesto Aurignac gazdag kreativitását jól tükrözik az általa vezetett együttesek, a triótól a nagyzenekarig. A sokoldalú dobos, Ramon Prats olyanokkal játszott együtt, mint Lee Konitz, Axel Dörner, Agustí Fernández, Mats Gustafsson, Joe Morris, Albert Cirera, Jorrit Dijkstra, David Murray, Seamus Blake, Dave Kikoski, Esperanza Spalding, Guillermo Klein, Bob Mintzer, Greg Ward, Perico Sambeat, vagy Deborah Carter, hogy csak néhányat említsünk.  marcomezquida.com ernestoaurignac.com ramonprats.cat 

"A költő két hangot hall: az egyik mérhetetlen pompával zengi az Úr dicséretét – a másik tompa, telve fájdalommal, sírással és átkozódással. Egyiket a természet mondta ki, a másikat az emberiség! A két hang addig küzd egymással, keresztezi egymást és olvad egybe, míg végül mindkettő áhítatos szemlélődésben oldódik fel és cseng ki." Így fogalmazta meg Liszt Ferenc saját benyomását Victor Hugo Amit a hegyen hallani című verséről, mely első szimfonikus költeményének megkomponálására sarkallta 1848-ban. Az addig elsősorban zongora-zeneszerzőként ismert Liszt a weimari nagyhercegi udvarban szabadon kísérletezhetett a zenekari hangzással, egyre nagyobb rutint szerezve. Nem véletlen tehát, hogy közel tíz év leforgása alatt három hangszerelési változatban is bemutatta a darabot, s emellett kétzongorás átiratot is készített. Ez utóbbi szólal meg Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestjén, melyre immár hagyományos módon az Ars Sacra Fesztivál keretében kerül sor a BMC-ben. A hangverseny második felében ugyancsak egy Liszt-mű, az 1878-79-ben született Via Crucis hallható. Az idős mestert éveken át foglalkoztatta Krisztus szenvedéstörténetének zenei megjelenítése, mielőtt – mindössze pár hónap leforgása alatt – megírta volna a kórusra, szólistákra és orgonára komponált passiót. A bevezető és a tizennégy stáció meglepően modern harmóniai eszköztárral kel életre, melyre a Liszt által készített négykezes változatban is rácsodálkozhatunk.

Az amerikai modernista zeneszerzés két klasszikusa, Elliott Carter és Charles Ives művei szerepelnek a Ligeti Ensemble 2019–2020-as évadának első koncertjén. A matuzsálemi kort, 103 esztendőt megérő Carter még élete utolsó évében is alkotott: a Two Controversies and a Conversation ősbemutatójára 2012-ben a New York-i Metropolitan múzeumban került sor. A zongorista és az ütős szólista kamarakíséretes, zsebméretű kettősversenyének éppúgy a dialógus az egyik kulcsfogalma, akárcsak az Ensemble InterContemporain fennállásának 20. évfordulójára szerzett, 1996-os Klarinétversenynek: a héttételes alkotás ősbemutatóját Pierre Boulez vezényelte. Carter pályaindulásának bátorítója, az amerikai zene kultúrhérosza, Charles Ives még a múlt század első évtizedében komponálta meg III. szimfóniáját, de hiába érdeklődött a legenda szerint a mű iránt az akkor Amerikában vezénylő Gustav Mahler, az ősbemutatóra mégis csak majd' négy évtizeddel később, 1946-ban került sor. Igaz, akkor aztán rögvest Pulitzer-díjjal jutalmazták e háromtételes szimfóniáért a türelmes mestert.

A Dzsindzsa zenéje a 60-as évek Amerikájának jazz avantgarde-jából merít, de jelen vannak benne a folk, bop, beat, vagy a funk elemei is, s mivel a tagok nem csak a jazz, hanem a könnyűzene számos területén is tevékenyek, így ennek hatása is fellelhető zenéjükben, melynek legjellemzőbb vonása a groteszk-ironikus hangvétel és humor, kimagasló zenei igényességgel, virtuóz szólókkal és kiváló hangszerelési megoldásokkal párosulva.  „Egy fúvós, egy bőgős, egy dobos: ez talán – mind a felállást, mind hangzását tekintve – a leginkább hagyományos, papíron feszes szigorúságot sugalló, valójában rendkívüli szabadságot nyújtó dzsesszformáció. A Dzsindzsa trió fiatal zenészei pontosan ismerik annak a titkát, hogyan lehet ebből a legtöbbet kihozni: a stopper szerint meglepően rövidnek tűnő, de tartalmas és módfelett dinamikus szerzeményeket játszanak, melyek markánsan magukon viselik például a hatvanas évek klasszikus dzsesszhagyományának nyomait, de akad mellette más is bőven. A nemes kocsmai/kabaréhagyományok, a népzenei elemek, a balkáni, karibi (calypso) témák, s néha akár a rockabilly lüktetése harmonikusan simulnak bele a számok izgalmasan változatos szövetébe. (...) Szívvel-lélekkel muzsikálnak együtt, játszanak egymás alá, és annyi kis ötletet építettek be a közös munkába, amennyiből akár három lemez is kitelne. A Dzsindzsa úgy beszél a dzsessz formanyelvén, hogy nem csupán a műfaj elkötelezett rajongóinak szívét dobogtatja meg, hiszen a maga szellemesen improvizatív stílusával, finom iróniával, kellő érzékenységgel s néha kifejezetten punkos zúzással könnyedén levehet bárkit a lábáról.”  adta 2016-os Fuss című lemezük kapcsán a trió máig érvényes jellemzését a Magyar Narancs. A csapat az együtt töltött közel 20 év alatt széles repertoárt állított össze a szabad zene és a száz százalékig megkomponált formák végletei között észrevehetetlenül, könnyedséggel és finomsággal egyensúlyozó saját darabokból. Koncertjeiken – melyekre előszeretettel hívnak meg vendégeket is a jazz vagy éppen a kortárs zene képviselői közül  – ugyanazzal a meglepő frissességgel szólaltatják meg e repertoár régebbi számait, mint a legutóbb megjelent, Ne aggódj című lemezükről származókat. A mostani koncerten a kitűnő trombitás, Meggyes Ádám játszik velük, akivel rendszeresen játszanak együtt.

A 2002 óta fennálló zenekar improvizatív kamarazenét játszik, kompozícióikat balkáni, távol-keleti és afrikai zenei kultúrák inspirálták, de a szigorúbban szerkesztett darabokban a középkori zene, az európai népzenék és a kortárs zene hatásai egyaránt fellelhetőek. Nevük egyben ars poeticáéjuk is, hiszen az Ek-tar indiai szó jelentése egy-húr: az öt muzsikus kifejezésben, melodikus variációkban, ritmikában igyekszik úgy összeolvadni, mintha valóban egy húron játszana. Eszköztárukban egyaránt szerepelnek hagyományos jazzhangszerek és egészen különleges, egzotikus instrumentumok – mint például a balkáni 14 húros vonóshangszer, a gadulka, vagy a 4 oktávos afrikai eredetű, 120 fémlapból álló metallofon hangszer, az array mbira – , melyek mind a kompozíciókban, mind szabad rögtönzéseikben együtt, egymással harmonikus kölcsönhatásban szólalnak meg.

Az Egyesült Királyság egyik legizgalmasabb zenésztehetsége, Alan Benzie már 17 évesen megnyerte a BBC Skócia Fiatal Jazz Zenésze díjat. A most 30 éves zongorista azóta sorra gyűjti be a nívós kitüntetéseket, mint például a Berklee College of Music Billboard Award-ot. Mostani triója az elmúlt évek zenei munkájának a betetőzése. Az együttes két másik tagja Alan régi barátai és zenésztársai. Juhász Márton dobos (Christian Muthspiel Orjazztra, Bacsó Kristóf Triad) 2011-ben végzett summa cum laude a Berklee College of Music-on, 2012-től Európa-szerte koncertezik. 2014-ben és 2015-ben a JazzMa.hu online közönségszavazásán az év dobosának választották. Andrew Robb bőgős 2009-ben nyerte meg a nívós BBC Skócia Fiatal Jazz Zenésze díjat. 2018-ban a lengyelországi BassEurope jazzbőgő versenyen első helyezést ért el. A trió debütáló, Traveller's Tales címet viselő lemeze 2015-ben jelent meg és kiváló kritikákat kapott (Jazzwise, Guardian, The Herald, The Scotsman). A lemez anyagát a trió egy európai koncertsorozaton mutatta be, melynek során többek között a London Jazzfesztiválon is felléptek. A 2018 februárjában Little Mysteries címmel megjelent második albumukat Skóciában az év jazzlemezének választották. Zenéje egyaránt gyökerezik az európai és az amerikai jazzben, de impresszionista zongoraművek és filmzene is jócskán hatnak rá, nem beszélve Benzie japán animációk iránti vonzódásáról, mely vizuális, mesélő jelleget is kölcsönöz az egésznek. Az érzékeny, varázslatos textúráktól a kirobbanó virtuózitásig – a trió egyszerre kifinomult és közérthető, a zenéjükre jellemző melegség, empátia és összjáték olyan mértékű, amelyet csak komoly barátság és éveken át tartó közös zenélés révén lehet elérni. „A sodró lendület történetszerűsége, a harmóniai gazdagság, képi világ, a zenei kereteknek a bőbeszédűség határáig elmerészkedő kitöltése – ezekből tevődik össze a trió meséjének misztériuma.” írta a lemezről Zipernovszky Kornél, a Magyar Narancsban megjelenő kritikájában. Az Opus látogatói immár harmadik alkalommal győződhetnek meg a fentiek igazáról. alanbenzie.com martonjuhasz.com andrewrobbmusic.com facebook.com/alanbenziemusic 

A reneszánsz és a barokk hangszerpalettája sokkal gazdagabb volt, mint azt ma gondolnánk. Nemcsak országonként, de akár két szomszéd város hangszerei és játékstílusa között is jelentős különbségek mutatkoztak. Nem volt ez másképp a billentyűs hangszerek esetében sem. Ennek megfelelően az egyes régiók szerzői és művei szoros kapcsolatot mutatnak az adott terület hangszertípusaival és kulturális különbségeivel. Tóth-Vajna Zsombor egy három koncertből álló sorozat keretében mutatja be a reneszánsz, a barokk, és a bécsi klasszika egy-egy meghatározó billentyűs hangszerét és a hozzá tartozó repertoárt. "Mesterek és tanítványok" A koncerten az ifjú J. S. Bach és Händel kottás könyveiben fennmaradt szerzők művei hangzanak el egy 17. századi német klavikord pontos másolatán. A fiatal Johann Sebastian Bach egyik első mestere bátyja, Johann Christoph Bach volt, aki Johann Pachelbelnél tanult. Mindenki ismeri a legendás történetet, hogy a fiatal Sebastian holdvilág fényénél másolta bátyja kottáit. A legendát megalapozó több, a XVIII. század elején keletkezett kötet is fennmaradt, amelyekbe Christoph korának nagy billentyűs szerzőinek legjobb műveit gyűjtötte össze. A kötetek szerzői között van Buxtehude, Böhm, Reincken, Pachelbel, Zachow és a hires későbbi párbaj-ellenfél, Marchand - többek között. A kötetek érdekességet még az adja, hogy ezekben találhatók meg a fiatal Johann Sebastian első jelentős billentyűs művei.

Bognár Szilvia a magyarországi nép- és világzene egyik legkeresettebb énekes előadója, számtalan produkció szólistája. Olyan neves előadók oldalán is hallhattuk már, mint Sebestyén Márta, Rost Andrea, vagy épp Sebő Ferenc, Lovasi András, Berecz András. Saját formációival ez idáig hat önálló albumot készített a reneszánsz énekektől kezdve a gyerekdalokon keresztül egészen a progresszív világzenéig. Új világzenei formációjának repertoárjában magyar, cigány, bolgár és görög dalok szólalnak meg egy szokványosnak nem nevezhető felállással, illetve hangszerelésben, hiszen a műsorban három világ – a népzene, a jazz és az észak-indiai klasszikus zene – találkozik. Az alapvetően akusztikus hangzásvilágot és a hagyományos előadásmód természetességét megőrizve, biztonsággal eveznek az eltérő zenei stílusok és a hagyományos dallamok bábelien sokszínű folyamán.

A középkori Maria Zart dallam évszázadokon keresztül vonzotta a zeneszerzőket (Obrecht, Vidovszky stb). A titka valószínűleg az a fatális frígbe tévedés, ami szinte sorsszerűen bekövetkezik a végén. E variációsorozat mintegy előhívni próbálja tárgyát, és végig kérdés marad a tárgy mibenléte. A zeneszerző és az előadó illusztrált elemzés során tárja fel a mű titkait, mélységeit és aktualitását – előadói és zeneszerzői szempontokból egyaránt.Csapó Gyula műismertetője (pdf)

A szemtelenül tehetséges Erik Leuthäuser már 19 évesen lenyűgözte a jazzrajongókat: In the Land of Oo-Bla-Dee című 2015-ös vocalese-albumán híres sztenderdek hangszeres szólóit énekli lenyűgöző precizitással és lazasággal. Wünschen című új lemezén a szikrázó virtuozitás mellé ezúttal egy álomszerű, már-már túlvilági hangvétel társul, Chet Baker és Art Garfunkel modorában. Leuthäuser saját kompozíció mellett a szöveges és zenei idézetek Hermann Hessétől Duke Ellingtonig és Wayne Shorterig sorakoznak az elektronikával fűszerezett programban. A széles érzelmi spektrumból merítő dalokat a kísérleti jazz, a prog-rock és a Neue Musik tájai közt szabadon mozgó testvérpár, Bernhard és Peter Meyer, valamint a a mesteri dobtechnikájáról ismert Andi Haberl kíséri.

A Modern Art Orchestra nem csak zenekar és nem csupán nagyszerű zenészek közössége. Egyben olyan inkubátor is, ahol a tagok mint kiváló zeneszerzők is teret kapnak az önkifejezésre. A kezdetek óta a zenekarban játszó komponisták és hangszerelők big bandre írt munkáit rendszeresen mutatjuk be szerzői koncerteken és sorra jelennek meg saját lemezeikkel a MAO diszkográfiájában. Évadnyitó műsorunk az ő szerzeményeiknek a gyűjteménye, ezzel engedünk bepillantást az évadban megrendezendő koncertjeink anyagába. A 2019/2020-as évadban olyan zenészeink műveit tűzzük műsorunkra, mint Ávéd János, Bacsó Kristóf, Subicz Gábor, Korb Attila, Cseke Gábor és Fekete-Kovács Kornél. Az esemény azért is kiemelkedő jelentőségű, mert itt indul útjára a MAO Master Class programja. Az első hazai big band akadémia zeneszerzőknek az Artisjus jóvoltából valósul meg. Keretei között az évadban szeptembertől májusig egy-egy olyan zeneszerző művét mutatjuk be, akitől eddig még nem játszottunk darabot. Az akadémiának nyitott, regisztrációhoz kötött, szabadon látogatható alkalmai is lesznek, ahol betekintést engedünk a háttérben folyó munkafolyamatok különböző fázisaiba - ezeknek szintén a BMC ad majd otthont. Ahogyan az Évadnyitó koncertünkre, minden hallgatni vágyót ide is sok szeretettel várunk.

Aligha szükséges bemutatnunk a ma esti koncert szereplőit, hiszen különböző felállású zenekarok vezetőiként vagy tagjaiként mindnyájan többször is megfordultak már asz Opus színpadán. Mostani koncertjük ugyanakkor unikum, mivel bár a négy zenész első alkalommal áll össze, mégis erős láncot alkotnak, hiszen összeköti őket a quartetben foglalt három duó korábbi alkotómunkája. Harcsa Veronika és Márkos Albert hosszú évek óta egymás kreatív partnerei kísérleti, alternatív produkciókban. Peter és Bernhard Meyer nem csak testvérek, de egymás legközelebbi kollegái is, Veronika pedig berlini duósorozata egyik legemlékezetesebb koncertjét adta Peter Meyerrel. facebook.com/harcsaveronika meyer-music.de 

Shirley Horn jellegzetes énekstílusa már szinte teljesen kiforrottnak tekinthető egyik legkorábbi felvételén, a Mercurynál 1963-ban mejelent Loads of Love-on. Az albumon, amelyet Jimmy Jones hangszerelt és vezényelt, a közreműködők listája is parádés, elég csak Gerry Mulligan, Kenny Burrell, Al Cohn vagy Hank Jones nevét említenünk. Pocsai Kriszta és a MAO tagjaiból álló tízfős zenekar nem kis feladatra vállalkozott, amikor Fekete-Kovács Kornál művészeti vezető javaslatát elfogadva ezt a lemezt is felvette a Legendás albumok népszerű sorozatába. 

Vajon ezek a srácok jazzt játszanak, rockos elemekkel ellensúlyozva azt, vagy épp fordítva? Nem lehet, hogy egy rock csapatot hallunk, melynek zenéjébe beszivárgott a jazz? Igazából mindegy, hiszen ez a mini-zenekar dacol akár a jazz, akár az indie, vagy éppen a rock’n’roll bármiféle „tisztasági követelményével”, ehelyett inkább „koszos punk kamara-jazzt”, játszanak, ahogy Andreas Felber, az osztrák Der Standard újságírója jellemezte őket. Vegytiszta anarchia: bőgő nélküli jazz trió, énekes nélküli rock zenekar – de vajon tényleg ilyen egyszerű a dolog? Az Edi Nulz zenéjében a basszusklarinét szólóhangszerré lép elő, egyszerre testesítve meg egy énekest és egy basszushangszert. Az alacsony frekvencia nyújtotta örömökből időről időre a gitár is kiveszi a részét. A dobok hanyag, mégis szakértő zörgése pedig az utolsó simításokat teszi hozzá a grandiózus groteszk és a vidám nonszensz zenei ötvözetéhez. Edi Nulz a zenei amalgám és a blöff határvonalán sétál, gyakran csak egy váratlanul bedobott ütem, vagy egy kis bűvészmutatvány segítségével térve vissza a pályára. Végül, de nem utolsósorban: az a nemtörődömség, ahogy a stílusokat és hatásokat kezelik, jól jelzi, hogy ezek a fickók mennyire élvezik a dolgot – s ez éppen ennyire érvényes közönségükre is. Minden Edi Nulz koncert örömteli kötéltánc a téboly és precizitás, a pontosság és őrület, vagy az őrület és a tenisz közt. Grand audio drama, baby A trió 2016 februárjában már lehengerelte az Opus közönségét, itt az idő az újabb őrületre, pláne, hogy tavaly El Perro Grande (azaz A Nagy Kutya) címmel friss, frenetikus albummal jelentkezett a csapat. edi-nulz.com   El Perro Grande by Edi Nulz

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdinél a kórus sokszor hasonlóan fontos szerepet tölt be, mint a prima donna vagy a primo uomo. Két kézzel szórta legszebb és legfülbemászóbb dallamait a kórusszámokban, amik aztán rövidesen a nápolyi vagy milánói utcák listavezető slágerei lettek. Szerepe volt ebben persze annak a forradalmi levegőnek, ami az ifjú Verdi itáliáját átjárta, és hősünk kétségtelenül jól értette az idők jeleit: forradalmi kórusai azzá a szimbolikus alakká emelték hazájában, ami nekünk Petőfi lehetett. Aztán az idő múlása az ő zenéjén is nyomot hagyott: gyönyörűséges nyomot. Idősödvén a földi igazságérzet hevülete az örök igazságosztónak elrebegett könyörgéssé szelídült. A Stabat Mater Verdi egyik utolsó, és egyben legmegrendítőbb műve.

Szőke Nikoletta montreux-i versenygyőztes, Junior Prima díjas előadó, az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett lépett már fel nagy sikerrel New York-ban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrandnal, Bobby McFerrinnel és Kurt Ellinggel, Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbinak a Grammy-díjas Helik Hadar volt a producere. 2017 tavaszán jelent meg első saját magyar nyelvű szerzeménye, Az út hadd vigyen címmel, azóta folyamatosan születnek új dalai. Legutóbb a Ha valaha szerettél című dal jelent meg, melynek nézettsége már 35.000 felett jár. A koncert során a magyar nyelvű saját dalok mellett a Moonglow dalait is hallhatja a közönség. Zenésztársai az ország legkiválóbb jazz zenészei közül kerültek ki, egytől-egyig mesterei hangszereiknek. 

Egy elegáns úriember lép be az izgatottan várakozó emberektől zsúfolt terembe, fényes lakkcipőben, gyönyörű fekete öltönyben, csokornyakkendővel, kezében egy fadarabbal. Mi lesz itt? És miért ünnepli mindenki, mikor még semmit sem csinált? Kedves barátaink, ismerjétek meg Tomot, a virtuózt. Már több száz éve egyeduralkodója a zenei műfajoknak, rajongók milliói lesik minden mozdulatát, lemezeit több ezer példányban adják el világszerte. Ki ő? Miért szeretjük? Miért utáljuk? Minden, amit a virtuóz zenészekről tudni érdemes, egy órában, gyerekeknek és családjuknak. Kalandra fül!

A zene három természete valójában az ember három természete. Ez az előadás az emberről szól, azon belül az alkotó emberről, azon belül pedig sajátságosan a zeneszerzőről; de nem csak ezért személyesebb az előző előadássorozatoknál, hanem azért is, mert előadónknak alkotóként, saját tapasztalatok birtokában módjában áll kiegészíteni a mások által mondottakat. Arra a banálisnak tűnő kérdésre keressük a választ, hogy "Miért alkotunk?". Ezt a kérdést minden korban feltették. Választ adott rá a maga szemszögéből Plótinosz, Boethius, Aquinói Szent Tamás, Boulez és Cage is. Terítékre kerül továbbá az is, hogy a megszólaló zenét hogyan hallgatjuk és vajon a mai fül zenehallgatása hasonlít-e régebbi korokéra? Sok évszázadot átfogunk tehát, zenékkel, idézetekkel, gondolatokkal, és megpróbáljuk megérteni a mai zene helyzetét, állapotát – ami azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni a mai embert, tulajdonképpen önmagunkat. Az előadássorozatot a most már hagyománynak tekinthető szerzői est zárja Balogh Máté, Tornyai Péter és Sándor László műveivel.

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdinél a kórus sokszor hasonlóan fontos szerepet tölt be, mint a prima donna vagy a primo uomo. Két kézzel szórta legszebb és legfülbemászóbb dallamait a kórusszámokban, amik aztán rövidesen a nápolyi vagy milánói utcák listavezető slágerei lettek. Szerepe volt ebben persze annak a forradalmi levegőnek, ami az ifjú Verdi itáliáját átjárta, és hősünk kétségtelenül jól értette az idők jeleit: forradalmi kórusai azzá a szimbolikus alakká emelték hazájában, ami nekünk Petőfi lehetett. Aztán az idő múlása az ő zenéjén is nyomot hagyott: gyönyörűséges nyomot. Idősödvén a földi igazságérzet hevülete az örök igazságosztónak elrebegett könyörgéssé szelídült. A Stabat Mater Verdi egyik utolsó, és egyben legmegrendítőbb műve.

A Rákfogó zenekar több mint negyven éves. Annak ellenére is igaz ez az állítás, hogy a Szakcsi-Babos-Ráduly-Orszáczky-Kőszegi felállás csak rövid ideig, 1972 és 1974 között működött. A hazai jazz-rock zászlóshajójának hatása azonban évtizedeken át tartott, és nemcsak a legendás felállás tagjainak pályafutására, hanem az egész magyar jazzélet alakulására is döntő befolyással bírt. Noha Orbán György Orszáczkyval ellentétben basszusgitár helyett bőgőn játszik, a zenekar a szó egyik értelmében sem közeledik a klasszikus hangzásvilághoz, sőt. Míg Szakcsi most is kizárólag Fender Rhodes-on játszik, Babos Gyula gitárjátéka az eredeti soundot idézte, akinek helyére halála után a különleges hangzásvilágú, briliáns Fenyvesi Márton került, jelen felállásban Ráduly Mihály szaxofonját a kiváló zenész-zeneszerző Fekete-Kovács Kornél trombitája váltja, melyet elektronikus effektek tesznek még modernebbé. Kőszegi Imre dobjátéka pedig szakít a bebop hagyományaival, melyet külön erre a projektre készíttetett cintányérokkal és kiegészítőkkel tesz még színesebbé és eredetibbé. Ez a zenekar nem emlékzenekar, s bár a repertoárban szerepelnek eredeti dalok, ezek is – csak úgy, mint a Davis, Coltrane, Zawinul örökzöldek – újragondolt formában szólalnak meg, az egykori Rákfogó kísérletező kedvű, formabontó, szabadságvággyal átitatott szellemiségét idézve. A zenekar nemcsak a Rákfogó újraéledését ünnepli, hanem Szakcsit is, aki 2018-ban volt 75 éves, és 60 éve zongorázik a pódiumon mindenki legnagyobb örömére.

A Rondo Quartet már hagyománynak számító háromrészes koncertsorozatának idei műsorait az orosz vonatkozások kapcsolják össze. Beethoven a bécsi orosz nagykövetnek, Razumovszkij grófnak ajánlott három vonósnégyesében (Op. 59, 1806) több orosz népi témát is feldolgozott. A Beethoven-vonósnégyesek mellett minden hangversenyen megszólal egy-egy kvartett különböző korszakokat képviselő orosz szerzők, Csajkovszkij (1871), Prokofjev (1931) és Schnittke (1983) műhelyéből. Az orosz kultúra fontos gyökerének megidézéseként pedig a művek között pravoszláv kóruszenét játszik a Rondo Quartet, ezúttal természetesen vonós hangszerekre átdolgozva.

Egy hét intenzív felkészülés, mesterműhely előzi meg a koncertet, amelynek első felében a nézők bepillantást nyerhetnek a zenekari műhelymunka kulisszái mögé: Major Tamás kalauzolásával a közönség is részese lehet egy aprólékos zenekari próbafolyamatnak, szünet után pedig megszólal a várva-várt Mozart mű Ács Ákos klarinétművész közreműködésével.

Október 6-án lesz 600 napja, hogy elhunyt Melis László zeneszerző, előadóművész, film- és színházi zenék komponistája, a legendás 180-as csoport alapító tagja. Egyik utolsó műve, az És a halottak újra énekelnek 2017-ben a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon hangzott el. Az emlékére rendezett hangversenyen műveinek egykori ősbemutatóján is közreműködő barátai, muzsikuskollégái lépnek fel. Életének utolsó hónapjaiban filmzenén, egy Hölderlin-operán, humoros kórusokon és egy brácsaversenyen dolgozott.

Faragó Béla 1985 és 2009 között írt vokális műveinek reprezentatív válogatása a múlt évben jelent meg CD-n. A koncerten két hosszabb ciklus, a József Attila-dalok, illetve a Pormacska-dalok és -táncok hangoznak el – utóbbiban a zeneszerző Franz Kafka kisregénye nyomán írt operájának (Átváltozások) kórusait fűzte össze. Luciano Berio különböző nyelvű (olasz, angol, francia, örmény, azeri) népdalokra írt ciklusa olyan, mintha tradicionális népdalfeldolgozás lenne, s mint ilyen, meglehetősen elüt az 1960-as évek avantgárd zenéjétől, melynek maga Berio is az egyik legkiválóbb képviselője volt. Ám úgy tűnik, hogy az emberi hang, az elemi érzések és az előadóművészi egyéniség sugárzása valóban irányzatok felett áll, így nem is meglepő, hogy Berio kompozíciója a 20. századi dalirodalom klasszikusává lett.

„Kétszáz éven keresztül érkeztek hozzánk az európaiak operái. Most visszaküldöm nekik.” Cage öt önálló estéből – performance, happening – álló ciklusának (Europera 1–5) egyes darabjai különböző módon összeállított operakollázsok, az összeállítás legnagyobbrészt az előadókon múlik. Az utolsó darab John Cage életének legvégén, 1991-ben született. Az Europera 5 két énekesre, zongoristára és különböző zenejátszó eszközökre készült. Az énekesek maguk választanak 5-5 operaáriát a műfaj alaprepertoárjából, mindeközben a zongorista különböző operaátiratokat játszik. A két énekes, Károlyi Katalin és Horti Lilla más-más korszakokban mozog otthonosan, így a közönség akár a műfaj négyszáz éves történetének keresztmetszetével is találkozhat.

Könnyed bécsi elegancia és ördögi olasz virtuozitás: a tizedik évadát kezdő Anima Musicae műsorán igazi klasszikus remekművek. A bravúros technikát igénylő alkotások szólistája az esten Kirill Troussov, generációjának vezető hegedűművésze. Játékát „lenyűgöző elegancia”, kifogástalan technika, kivételes zenei érzékenység és a hangzás tökéletes szépsége" jellemzi.

Czirják Csaba legújabb formációja 2017 elején alakult, melyben Csaba zenésztársai a 20-as generáció magasan képzett zenészei. Műsorukon a jazz tradíciók tiszteletének jeleként néhány jazz standard is hallható, elsősorban azonban saját kompozícióikat játsszák, melyek sokat merítenek a bartóki és népzenei hagyományokból, de alkalmanként a fúziós jazz-rockos elemek is fel-fel tűnnek bennük. Csaba, miután második helyezést ért el a Pat Metheny által elnökölt, Magyar Rádió által szervezett jazz-gitár versenyen, egy ösztöndíj program keretében az amerikai Berklee College of Musicon tanult tovább, mellyel közvetlenül tapasztalhatta meg a bostoni jazz közösségben alkotó muzsikusok zenéjét. Tanulmányai befejeztével visszatért Magyarországra, ahol Bartók zenéjén keresztül eljutott a teljesen autentikus népzene világáig, melyből elsősorban a magyar, bolgár és a román zene inspirálta legjobban. Gitárjátéka a sokféle behatás eredményeként abszolút egyedülálló hangzást képvisel nem csak a hazai, de az európai zenében is, melyet a legmagasabb fokú technikai felkészültség éppúgy jellemez, mint az intimitás. A trió másik két pillére a nagybőgős Bögöthy Adám, a dobok mögött pedig Czirják Tamás. Mindketten a hazai jazz-élet kiemelten keresett tagjai: 2017-ben közösen voltak tagjai a Jazz Showcase győztes Ludányi Tamás Ouartetjének.  A Czirják Csaba Trio 2017 decemberében megjelent Markoláb című debütáló lemezét néhány hónapja követte a második, az Emma, rajta hét vadonatój saját kompozícióval. A mostani koncerten – melyen vendégként a fiatal generáció egyik legsokoldalúbb és legizgalmasabb zenészegyénisége, Tálas Áron működik közre zongorán – elsősorban az új lemez anyagából válogatnak majd.

„Él egy angyal, Sonifer, aki a szivárvány tizenkét színéből fűz gyöngyöt. A nappal gyűjtött gyöngyökből alkonyattájt elkészíti az aznapi színsort, majd ezt ismételgetve fűzi láncát egész éjjel. Amikor elkészült, néhány szemet megérint ujjával: ezek hajnalban, ahogy tekintetét végighordozza az elkészült füzéren, sorra felvillannak.” A tizenkét szín – a kromatikus skála hangjai.A színsor – a retikulum.A láncon végigfutó tekintet – az idő.A felvillanó gyöngyök – a megszólaló hangok. Ez a retikuláris zene. Váczi Dániel a magyar zenei szcéna legsokoldalúbb zenészeinek egyike. Hangszercsaládot és logikai játékot fejleszt, zenészként a jazz és a klasszikus/kortárs komolyzene határterületein barangol, a Müpa orgonájára ír zenét. Zenei teoretikusként kidolgozott egy új, általa retikulárisnak nevezett zenei rendszert. Az utóbbi időben a kőszegi iASK Collegium Sonorum nevű zenei központjának ösztöndíjasa, majd kreatív munkatársa.A Váczi Dániel Multet a 2001-ben alakult trió kibővített változata. Műsorukban a szigorú szabályok szerint működő retikuláris koncepció ötvöződik a szabad improvizációval. A zenekar bemutatkozó lemeze 2018 végén jelent meg a Future Music Records gondozásában. Kritikák a lemezről:Végső Zoltán - ÉS  Wagner Sára - Papageno  https://danielvaczi.bandcamp.com

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Hochschule für Musik Karlsruhe koncertje DLA-tanulmányokat végzett muzsikusok, illetve előadó- és alkotóművészi tevékenységük mellett oktatóként is aktív zenészek közreműködésével jön létre. A felhangzó művek mindegyikében fontos szerepet kap a klarinét, illetve a klarinétosok, azaz Szűcs Péter és Kirill Ribakov. Valamennyi kompozíció markáns, a hagyományos koncertgyakorlat és a műfaji tradíciók keretein belül nehezebben megválaszolható kérdéseket vet fel, némelyik pedig – mint például Gryllus Samu darabja – a társmédiumok (film, színház) irányába is ellép.

„Bende Zsolt kvartettje a straight ahead jazz mai kornak megfelelő változatát játssza, nagy meggyőző erővel. Történeteik azonnal magával ragadják a hallgató fantáziáját, miközben teljesen emeberközeliek, nagyot mondástól mentesek. A lemez eredeti szerzeményeit a változás és az utazás ihlette, de azt is kihallani belőle, hogy félreérti a változás lényegét, aki nem látja az állandó összetevőket. A gitáros-zeneszerző kiegyensúlyozott, harmonikus egyénisége átüt a témákon, melyek előadásához 2016-ban újjáalakított kvartettje ideális partnernek bizonyult a csúcstechnikájú stúdióban. Bende Marosvásárhelyen nevelkedett, Budapesten jegyezte el magát egy életre a jazzel és nemsokára a jazzoktatás fellegvárában, a bostoni Berklee-n kötött ki, ahol kitüntetéssel diplomázott. Azóta Angliában dolgozott a legtöbbet, tanít és turnézik, de a magyar jazzélethez is ezer szállal kötődik. Balázs József zongorista akkordjainak változatos, meleg színei, Orbán György bőgős rohanni ugyanúgy, ahogy álmélkodni is képes sétáló basszusai és a zenekarvezetőként is nagy hírnévre szert tett Balázs Elemér dobos minden hangulatot alátámasztani képes dobolása adják az alapot ahhoz, hogy Bende gördülékeny mesélése, közvetlen, azonnal barátira váltó hangja mindenkihez szólhasson.” írta Zipernovszky Kornél a Bende Zsolt Quartet legutóbbi, Cycle of Change című lemezéről

A Modern Musici Aquincum egy frissen alakult együttes, melynek alapítását a Liszt Ferenc Zeneakadémián egykoron ösztöndíjasként tanuló olasz csellóművész és producer, Pierluigi Ruggiero vetette fel. Az olasz és magyar zenészekből álló formáció a kortárs zene megszólaltatását prioritásként kezelő programokkal áll a közönség elé, és szoros együttműködésben dolgozik napjaink vezető zeneszerzőivel éppúgy, mint a fiatalabb generáció legígéretesebb képviselőivel. A hazai kortárs zenei életben meghatározó szerepet játszó magyar muzsikusok mellett a CAFe Budapest közönsége vezető olasz zeneakadémiákon végzett énekesekkel és hangszeres művészekkel találkozhat, illetve olyan zeneszerzők műveivel ismerkedhet meg, akik az olasz zenei életben már komoly szakmai hírnévre tettek szert.

Omer Klein Izraelben nőtt fel, tanulmányait a bostoni New England Conservatoryban Danilo Péreznél, majd New Yorkban Fred Hersch vezetésével folytatta. Hamarosan a New York-i jazzélet egyik meghatározó alakjává vált, jelenleg Németországban él. 2018-ban a német Grammy-díjnak nevezett ECHO-díjat nyerte el Sleepwalkers című albumával. „Gyorsasága, billentése, kifinomultsága és kreativitása alapján a zongora mestereinek legszűkebb csoportjában van a helye” – írta róla a Süddeutsche Zeitung kritikusa. A New York Times szerint „határok nélküli” zenész, a Westdeutsche Zeitung „bámulatba ejtő” muzsikusnak nevezte. Nagy nemzetközi visszhangot keltő, Fearless Friday (2015) című lemeze óta triója az egyik legkeresettebb jazzformáció.

A fiatal generáció egyik kiemelkedő énekesnőjét, Gereben Zitát korábban az Emil.RuleZ vokalistájaként, majd a Gringo Sztár együttesből ismerhette meg a nagyközönség. Zita zenei pályája ennél azonban sokkal szerteágazóbb, hiszen saját zenekarával már megannyi sikeres klubkoncerten és fesztiválon bizonyította, hogy bársonyos hangjával rutinosan nyúl a legkülönfélébb zenei stílusokhoz. Gereben Zita harmadik nagylemeze Az én fesztiválom címet kapta, nem véletlenül: az énekesnő új anyagával fesztiválozni hívja közönségét. Az albumon Zita és zenekara bátran keveri az akusztikus hangzást az elektronikus tánczenével, a jazzel, az R'n'B-vel és a funkkal, melynek eredményeként izgalmas popzenét kapunk. Így – akár egy fesztivál különböző színpadain – a lemezen és a koncerten is mindenki megtalálhatja a kedvére való műfajt. A dalok sokszínűsége azonban egységes stílust tükröz, amely kifinomultan elegyedik a Zitára eddig is jellemző sajátos dallamvilággal. A műfajokat tekintve az énekesnő álláspontja világos: „Azt hiszem, a jövőben is megmaradok ingázónak a zenei stílusok között, nem gondolom, hogy döntenem kellene. A zenére egységében tekintek: nem a stílus számít, hanem hogy egyszerűen jó-e.” Az énekesnő koncertjein olyan utazásra invitálja közönségét, melyet zenekarával együtt elsöprő lendülettel varázsolnak egy nagyszerűen szórakoztató közös élménnyé.

A Párniczky kvartett teljesen egyedi megszólalása egyformán gyökerezik a jazzben, a kortárs klasszikus-, és a magyar népzenében. A zenekar azzal a céllal alakult 2016-ban, hogy megszólaltassa Bartók Béla darabjainak átdolgozásait, valamint hogy a szerző művészi világa termékenyen hasson improvizációikra. „Bartók zenéje légies és egyben karakteres teret is létesít. És éppen ezt a zenei teret képes a Párniczky Quartet megragadni és szabadon, tökéletesen visszaadni, mesteri és friss lendületet adva Bartók repertoárjának.”  írta róluk lemezük kapcsán Raphaël Benoit, a francia Citizen Jazz kritikusa. A zenekarvezető Párniczky András társaival, a fúvós hangszereken játszó Bede Péterrel és Baló István dobossal együtt 300-nál is több koncerten léptek már fel itthon és a világ számos országában, olyan helyszíneken, mint a New York-i Guggenheim Múzeum, Brüsszel Bravo Művészeti Fesztivál, athéni Technopolis Jazz Fesztivál vagy a Klezmor Fesztivál Bécsben. Hozzájuk csatlakozott Gyányi Marcell bőgős (Dresch Quartet, W69), aki hangszerének nemcsak Magyarországon, de Európában is elismert fiatal képviselője. A négyesfogatnak a BMC gondozásában 2018-ban jelent meg első albuma, Bartók Electrified címmel, mely ötcsillagos kritikát kapott a Gramofon Klasszikus és Jazz 2018 nyári számában, s amelyet W. Royal Stokes, a Jazz Times és a The Washington Post újságírója 2018 egyik figyelemreméltó albumaként jellemzett. Ezt repertoárt 2016-ban Frank Möbus és Daniel Erdmann közreműködésével adták elő a MÜPában, 2019-ben pedig Carlos Bica és Dejan Terzic társaságában turnézott a zenekar.r. parniczkyandras.hu facebook.com/Parniczky.Quartet 

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdi szerette a nőket – és ez világosan tükröződik abból is, ahogy női főhőseivel bánt. Még ha sok szenvedést, megaláztatást, csalódást és kiszolgáltatottságot is adott nekik útravalóul, mindig övék volt a végső, isteni igazság. Ebből az ellentétből származik a megtisztulás érzése is, ami átjárja az embert Violetta, Leonóra vagy Gilda tragédiáját hallgatva. Verdi szerette a nőket – de ismerte is őket, ezért ezek az alakok sosem papírmasék. Hús-vér emberek, hibákkal, rossz döntésekkel, bűnökkel akár, de Verdi mindig a mi, nézők kezébe csúsztatja finoman a megbocsájtás olajágacskáját, miközben haláltusájukat siratjuk.

Itt a vissza nem térő alkalom: lerántjuk a leplet a karmester szakma minden csínjáról-bínjáról! Miért kell egyáltalán karmester, mire jó a pálca, mit figyel a brácsás és mit a triangulumos, ki a jó karmester, merre kell lengetni, mik a titkos jelek, miért nem szeretik a zenészek a karmestert, és miért szeretik? Ezekre és még ezernyi kérdésre adunk szórakoztató választ, miközben a közönség tagjai is kipróbálhatják magukat a pulpituson. Pálcákat előkészíteni, indul a karmesteriskola!

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdi szerette a nőket – és ez világosan tükröződik abból is, ahogy női főhőseivel bánt. Még ha sok szenvedést, megaláztatást, csalódást és kiszolgáltatottságot is adott nekik útravalóul, mindig övék volt a végső, isteni igazság. Ebből az ellentétből származik a megtisztulás érzése is, ami átjárja az embert Violetta, Leonóra vagy Gilda tragédiáját hallgatva. Verdi szerette a nőket – de ismerte is őket, ezért ezek az alakok sosem papírmasék. Hús-vér emberek, hibákkal, rossz döntésekkel, bűnökkel akár, de Verdi mindig a mi, nézők kezébe csúsztatja finoman a megbocsájtás olajágacskáját, miközben haláltusájukat siratjuk.

Részletek hamarosan!

A 2011 közepén alakult Jorge Torrecillas Ensamble kezdettől fogva arra törekszik, hogy olyan saját kompozíciókat hozzon létre, melyekben a kortárs jazz, az avantgárd, az új zene és a kollektív improvizáció bevált eszközeinek felhasználásával merőben új hangzásbeli és ritmikai lehetőségekkel kísérletezhetnek. A szerzeményekben fontos szerephez jutnak a kontrapunkt, a politonalitás, polimodalitás, valamint a szeriális zene elemei. S noha ezek inkább a kortárs zenében jellemzőek, az Ensamble könnyedén ötvözi azokat jazz groove-okkal. Gyakori szabad improvizációk kínálnak további lehetőségeket a művészeknek, hogy intuícióik és kiemelkedő hangszeres képességeik révén kamatoztathassák kreativitásukat. A 2013-ban magánkiadásban kiadott Indigo című lemezük megjelenése óta a kvartett intenzíven turnézik Argentínában és Uruguayban, majd  a barcelonai illetőségű Discordian Records gondozásában 2017-ben megjelent Una búsqueda infinita sikere teremtette meg számukra a lehetőséget ahhoz, hogy immár az európai kontinensen is gyakran játszhassanak.

Kétségtelen tény, hogy a szimfonikus zenekar legizgalmasabb, legsokoldalúbb alegysége az ütőskar. Milliónyi hangszer, csúnyán és szépen szóló vasak és fadarabok, műanyag vödrök és bezacskózott kések: szinte bármiből lehet ütőhangszer. És lesz is: egy órában mutatjuk be az ütősök izgalmas világát a törzsi dobolástól a rock and rollig és tovább. Becsatlakozni ér, sőt, szinte kötelező lesz, hiszen ütőzni végső soron mindenki tud, vagy legalább szokott. Üssed, öcsém!

Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában. Verdihez fel kell nőni, énekesi szempontból legalábbis mindenképp. Hatványozottan igaz ez a férfi főhősökre: sok nagy művész évtizedeken keresztül csiszolta egy-egy jelentős Verdi szerepét, mire rátalált a figura mélyén megbúvó emberre. Mert az opera csodája nem a hangokban, hanem a hangokból kirajzolódó drámában van – ez ugyan közhely, mégis ritkán történik meg a nagy találkozás. Verdi a férfiakkal szemben kissé szigorúbb, mint a női főhősök esetében: több a gonoszság, az önkényeskedés, de itt is sok száz árnyalatát lehet felfedezni a rendszerint szenvedő, és küszködő férfiléleknek.

A születésnap kettős, hiszen nemcsak a névadó, Ligeti György születésének évfordulóját jelzi és ünnepli ez a koncert, hanem az együttesét is, amely 2018-ban, korántsem véletlenül, ugyanezen a május végi napon adta legelső hangversenyét. Még éppen csak két kurta esztendőnyi lesz tehát a múlt, amelyre ezen az estén visszatekinthet a Keller András és Rácz Zoltán által közösen életre hívott Ligeti Ensemble és közönsége, de az induláskor megfogalmazott kollektív vállalást, vagyis a zenetörténet jelenének és elmúlt bő évszázadának hangzó képviseletét, a napjainkra klasszikussá érett XX. századi remekművek népszerűsítését már így is életerős saját hagyományának tudhatja a méltán büszke együttes. A programban ezúttal a két magyar óriás, Ligeti és Kurtág György remekművei mellett az 1938-as születésű amerikai kortárs komponista, Frederic Rzewski 1985-ös ütős-kompozíciója, a To the Earth is szerepel majd.