A hazai jazzszíntér egyik legaktívabb dobosa, Baló István több mint egy évtizede alapította saját zenekarát, a hasonló gondolkodású, közösségként dolgozó zenészek alkotta Baló Projektet, amely változó felállásokban szólaltat meg színes, több műfajból merítő repertoárt. Részben a Projekt égisze alá tartozik a rock erejére összpontosító W69 is. „Ahogy több évtizeddel ezelőtt a John Coltrane Quartet zenéjéből kiáradó, mélységes energiák megérintettek és meghatározták egész zenei gondolkodásomat, úgy frissülök és töltődök fel hasonló érzésekkel és energiákkal a hatvanas-hetvenes évek félelem nélkül lázadó és tiltakozó zenekarainak muzsikájától. Ezek az energiák, amelyek nélkül hitem szerint nem érdemes színpadra lépni, az elmúlt több mint négy évtized zenei tapasztalatai, illetve a szabadság, a szabad zene iránti elkötelezettségem formálja – zenész társaim aktív részvételével együtt, köszönet érte! – a W69 Rock zenekar darabjait és koncertjeit” – mondta Baló István.

A brooklyni születésű trombitás-zeneszerző, Adam O’Farrill új, Elephant névre keresztelt kvartettje a 20. századi klasszikus és minimalista zenéből, illetve a dobgépkorszak beatzenéjéből egyaránt merít. Az együttes látszólag széttartó impulzusokat egyensúlyoz ki: zenéjükben a jazzkvartett hagyományában rejlő szabadság és a kis kamaraformációk bensőséges világa éppúgy megjelenik, mint Reich, Sakamoto és Britten türelme és tág érzelmi spektruma, vagy a kortárs tánczene sürgető izgatottsága. A zenekar dinamikáját tovább gazdagítják a tagok különféle együttműködései olyan pályatársakkal, mint Hiromi, Mary Halvorson vagy Mulatu Astatke.  

Bach három gambaszonátája a hangszeres kamarazene egyik legsűrűbb, legletisztultabb ciklusa. A művek Weimar és Köthen határvidékén születtek, abban az időszakban, amikor a szerző a hangszeres gondolkodás legtisztább formáit kereste. A viola da gamba és a csembaló itt nem kísérő-szóló viszonyban állnak: két önálló, egyenrangú szólam folyamatos párbeszéde alakítja a zenei szövetet. A szonáták egyszerre hordozzák a kontrapunktikus fegyelmet és a beszédszerű, retorikus megszólalást. Lassú tételeik különösen koncentrált, belső figyelmet igénylő világot nyitnak meg, míg a gyors részekben a formai világosság és a hangszeres virtuozitás szoros egységet alkot.

A hattagú Coltrane Legacy formációt a magyarországi jazzszcéna egyik legkeresettebb muzsikusa, Orbán György bőgős hívta életre 2017-ben, Coltrane halálának 50. évfordulóján. A szaxofonos az ’50-es évek közepétől 1967-ben bekövetkezett haláláig eltelt alig másfél évtized alatt új alapokra helyezte a modern jazzt. Életművében egyre spirituálisabb dimenziókba hatolva teremtette meg zenei örökségét, mely azóta zenészek generációira van hatással. Orbán György, a tapasztalt és sok formációt megjárt bőgős úgy gondolta, a szaxofonos örökségét oly módon ápolja legméltóbban, ha egy olyan zenekart hoz létre, amely Coltrane zenéje által ihletett saját szerzeményeket és Coltrane-témákból készített új átdolgozásokat egyaránt repertoáron tart. A kompozíciók természetesen a coltrane-i hagyományokon elindulva, azokat továbbgondolva magukban hordozzák napjaink absztrakt szellemiségét és eszköztárát, ezzel folytatva a spirituális jazzhagyományt. A zenekar tagjai a magyar jazzélet kiemelkedő egyéniségei, progresszív gondolkodásmódjuk és különleges zeneiségük teszi lehetővé, hogy töretlen alkotókedvvel működjenek együtt egy csapatként.

Mozart és Metallica? Bartók és Szécsi Pál? Soda pop és Sosztakovics? Egy koncerten ennyi minden? Lehetséges ez? Hát persze! És a végén kiderül, hogy sok különbözőnek tűnő zene valójában titkolt unokatestvér. Nézd azt a dallamot, ott az a futam is hasonlít, jé, és az a pam-param is tök olyan... A Danubia vadonatúj koncertjén mesés átváltozásoknak lehettek a tanúi! Ismert zeneszerzők és slágerek részleteiből mutatják fel a közös pontokat Ott Rezső átirataival, Hámori Máté magyarázataival és meséivel. Garantáltan szórakoztató és rácsodálkoztató tanmese a sokféleség mögötti egységről. (6+)

Vidám gyerekkoncert a Danubia brácsásaival A zenészek is nevetnek néha – általában a brácsásvicceken. Pedig a brácsa komoly hangszer, mindent tud, amit egy vonósnak kell: énekel, sír, nevetgél és búg. A brácsások tényleg a legjobb fejek a zenekarban, a koncerten megmutatják, mekkorát tévednek, akik leírják a „zenekar rút kiskacsáját”. (4+)

A Bélaműhely Sound Art interaktív foglalkozása A Törzsi rítusok a Bélaműhely egyik legújabb zenei társasjátéka, ami minden jelenlévőtől – gyerektől és felnőttől egyaránt – aktív részvételt kíván a játék teljes ideje alatt. Igazi törzs, igazi részvétellel – nem csak „úgy csinálunk, mintha”. Vokális, perkusszív és táncos elemek, harc és barátság egy elképzelt szomszédos törzzsel – mindez az emberré válás hajnalán, a zene nyelvén fogalmazva. (4+) Minden korosztálynak ajánlott! Játékidő kb. 60-70 perc

Párbaj, szenvedély és zenekari csaták kiskamaszoknak Premier A Danubia a világ egyik legszebb szerelmi történetén, a Rómeó és Júlián keresztül mutatja be, milyen, amikor maga a zenekar lesz szerelmes. Melyik hangszer melyikhez vonzódik, kik nem illenek össze sosem, milyen, amikor harcolnak a zenészek, és milyen, amikor ölelkeznek - mindezt a hangok nyelvé Csajkovszkij talán legszebb romantikus álomzenéjének tükrében. Egy különleges, beavató koncert felső tagozatosoknak és a műfajjal ismerkedő fiataloknak, de a bátor 8-9 éveseket sem hagyják ki a kalandból! (10+)

Jazzkoncert és jazztörténet az egész családnak A zenekar tagjai vidáman és játékosan mesélnek a jazz történetéről, az afrikai és amerikai zenei műfajok összeolvadásáról, valamint a közönség aktív közreműködésével be is mutatják ezt a gazdag világot a katonazenekarok muzsikájától a klasszikus jazzen keresztül a funky-ig. Komolytalanságuk mellett persze komoly szerep jut a hangszerek bemutatásának, illetve a közönségnek, hiszen a játékokon keresztül mindenki a zenekar tagja lehet a koncert idejére!(6+)

„Ez a zenekar lehetőséget ad számomra, hogy zeneszerzői kreativitásomat a legmélyebben kiaknázzam, ugyanakkor az improvizatív csapatjáték magaslataira emelkedhessünk” – mondta kvartettjéről az amerikai születésű szaxofonos, Andy Middleton. „Egyetlen más együttessel sem tud így életre kelni a zeném, amelyben különösen fontos a lírai megszólalás, az érzelmek széles skálájának kifejezése, a tematikus fejlesztés és a tonális színezet. A Piotr és Tomáš által képviselt európai karakter gazdagítja és megerősíti a saját tapasztalataimat, hiszen 19 New Yorkban töltött év után már 20 éve Európában élek. Minden műsorban játszunk egy balladát, ahol a jazzhez való viszonyom magva a legtisztábban tud megnyilatkozni. Játszunk olyan formákat, amelyek teret nyitnak a szabad játéknak, így a darabjaim előre megkomponált váza felett spontán módon teremthetünk új szerkezeteket. Van, hogy gyorsan játszunk, máskor úgy lelassulunk, mintha elillant volna a flow. Hol hangosan játszunk, hol suttogásra váltunk – de mindig együtt lélegzünk. Bőszen swingelünk, és kinyitjuk a szívünket egymás és a közönség felé, ahogy felfedezzük, melyik szám hova vezet minket.”  

"Moziest" sorozatunkban olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n oktatja.Sorozatunk márciusi állomásán Tarr Bélára emlékezünk. Ez alkalomból a Krasznahorkai László regényéből készült filmdrámát, a Werckmeister harmóniákat vetítjük, vendégünk lesz a film zeneszerzője, Víg Mihály. WERCKMEISTER HARMÓNIÁKmagyar filmdráma, 2000, 145 percrendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnesíró: Krasznahorkai Lászlóforgatókönyvíró: Tarr Béla, Fehér Györgyoperatőr: Medvigy Gábor, Novák Emil, Patrick de Ranter, Rob Tregenza, Erwin Lanzensberger, Gurbán Miklósvágó: Hranitzky Ágnesjelmeztervező: Beckl Jánoskonzultáns: Fehér Györgygyártásvezető: Téni Gábor, Gerhardt Lajos, Koncz "Csövi" Gáborproducer: Szita Miklószeneszerző: Víg MihálySzereplők:Lars Rudolph, Peter Fitz, Hanna Schygulla, Kormos Mihály, Kállai Ferenc, Lázár Kati, feLugossy László, Djoko Rosić, Derzsi JánosRejtélyes cirkuszi trupp érkezik a városba egy óriási bálnatetemmel. A környékről kétes alakok sereglenek a látványossághoz, a helyiek attól félnek, városukban fog tombolásba kezdeni a csőcselék. Valuska (Lars Rudolph), az újságkihordó és Eszter György (Peter Fitz), az öreg zenetudós tehetetlenül figyelik a kibontakozó apokalipszist...  A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Víg Mihály, zeneszerzőA filmalkotást biztosította a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt.

Az Intergeese kezdeti lendületes, friss, letisztult előadásmódját közös, tudatos építkezéssel egy kísérletibb, rétegeltebb hangzásvilág felé próbálta elmozdítani. Az új megközelítés végül egy alternatív formáció létrehozására sarkallta az alapítókat: 2024 novemberében adta első koncertjét az Intergeese SE, azaz a Cseke Dániellel és Kosztolánszki Dominikkal kvintetté kiegészült zenekar. Zenei világuk karakán lenyomata a posztmodernben szocializálódott ember gondolat- és lelkivilágának. A személyes történetek által ihletett dalok egy általános útkeresés ernyője alá rendeződnek. A műfaji határok elmosódnak, a kortárs európai szabadzenétől a Midwest emóig pedig bármilyen stilisztikai elem érvényes és értékes része a zenének. Erőteljes érzelmi képek dominálják a dalokat, mélabúsan szép, reményteli és zavart epizódok váltakozásával. Számos téma merőben eltérő kontextusba ágyazva tér vissza, mintha egy másik érzelmi lencsén keresztül szemlélnénk ugyanazt a gondolatot.

Az európai jazz lassan eltávolodik az amerikai mainstream stílustól: megtartja annak minden fontos értékét, mégis önálló improvizatív zenei nyelvet hoz létre. A Párniczky Quartet 2016-ban azért jött létre, hogy megszólaltassa a zenekarvezető Bartók Béla darabjaiból készített átdolgozásait. A közös munkának és Párniczky doktori disszertációjának („Csak tiszta forrásból.” Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben – LFZE Doktori Iskola) gyümölcse az első albumuk, a Bartók electrified, amely a BMC Records gondozásában jelent meg 2018-ban. Az idén 10 éves jubileumát ünneplő zenekar közvetlen előzménye az a Nigun együttes volt, amelyben a jelenlegi Párniczky Quartet tagjai közül hárman is a közép-kelet-európai népzenei hagyományokból kiindulva játszottak modern jazzt. A kvartett második albuma, a Mikrotheosz (Fonó, 2023), illetve koncertrepertoárjuk egyaránt tartalmazza a kamarajazz, a kortárs klasszikus és a népzene elemeit. A kompozíciók hatalmas alkotói szabadságot adva, nagy energiákkal és mégis artikuláltan szólalnak meg a zenekar előadásában. „Bartók zenéje légies és egyben karakteres teret is létesít. És éppen ezt a zenei teret képes a Párniczky Quartet megragadni és szabadon, tökéletesen visszaadni. Mesteri és friss lendületet ad Bartók repertoárjának.” Raphaël Benoit, Citizen Jazz    

Antonio Vivaldi 1706-ban lett a velencei Pio Ospedale della Pietà leányárvaház hegedűtanára, és az intézménnyel változó keretek között, de egész életére kapcsolatban maradt. Ebben az időszakban az árvák zenekara egyre nagyobb elismertségre tett szert Itália-szerte. Vivaldi az ő számukra komponálta concertói, kantátái és egyházzenei művei java részét. Csak versenyműből több mint 500-at hagyott ránk, amelyek között vannak egy vagy több szólóhangszerre – többségében hegedűre vagy fagottra – és zenekarra született művek, illetve vonósegyüttesre írt, inkább a későbbi szimfóniákra emlékeztető darabok is. Vivaldi concertói köré szerveződik Lakatos György fagottművész és a Concerto Armonico nagy sikerű koncertsorozata, akik ezúttal egy, két, három vagy akár négy szólóhangszert is foglalkoztató versenyművekből mutatnak be válogatást, Lakatos György zenei beavatójával kiegészítve.

A Martin Listabarth Trio új, In Her Footsteps címmel megjelenő albuma a bécsi világutazó, Ida Pfeiffer nyomába ered: valamennyi kompozíciót az első női felfedezők között ismert Pfeiffer életének kulcsfontosságú pillanatai ihlették, Európától a Közel-Keleten át Afrikáig. Az album a modern jazzt a klasszikus zene és a pop hatásaival vegyíti – iránytűjeként Tigran Hamasyan, Brahms és a Radiohead munkássága szolgál –, a történetmesélésre és a dallamosságra helyezve a hangsúlyt. A zenekarvezető 2025-ben Best Newcomer kategóriában jelölést kapott az Osztrák Jazzdíjra. A Postcards (2023) és a Live in Vienna (2025) után az idén februárban megjelenő In Her Footsteps már a harmadik albuma saját triója élén, amelyet idén turné keretében mutatnak be.  

A Kocsis-Holper Zoltán vezette Kodály Kórus márciusi estjének középpontjában az emberi lélek áll – a lélek, amely a zene által lép kapcsolatba a transzcendenssel. A koncert műsora évszázadokon ível át, mégis sok szempontból egységes: azt vizsgálja, miként szólal meg az ember hangja a végességről és a reményéről. A BMC falai közt a vox humana segítségével találkozik múlt és jelen, imádság és kérdés, törékenység és rendületlen hit. A kora barokk mesterek, Antonio Lotti és Henry Purcell darabjaiban a könyörgés letisztult, mégis felkavaró, katartikus zenei nyelven szólal meg. Ezt folytatja Johann Sebastian Bach kettős kórusra írt motettája, amely bensőséges hangvételével az Istenbe vetett bizalmat fejezi ki, majd Felix Mendelssohn mélyíti el ezt a gondolatot a 43. zsoltár megzenésítésében. Orbán György 126. zsoltára kortárs szemszögből reflektál az öröm és a megpróbáltatás kettősségére, míg a szlovén Tadeja Vulc az adventi várakozást idézi meg különleges effektusokat és gyorsan váltakozó hangulatokat felvonultató művével. A szünet után Arvo Pärt nagyszabású alkotása, az Adam’s Lament (Ádám siralmai) zárja az estét: egy modern kori meditáció az emberiség ősélményéről, a bűnről, a veszteségről és a reményről. Ádám időtlen siratója a megtisztulás és az isteni irgalom utáni vágy mélységeit járja be – Pärt zenéje pedig jelenlétre hív, csendjeivel és lassú gesztusaival a hallgatót is bevonva az elmélkedésbe.

Bármely zeneszerző életében előfordulhat, hogy úgynevezett „felesleges” darabokat ír, vagyis nem konkrét eseményhez vagy előadóhoz kötődően komponál, hanem saját belső indíttatásból, zenei ötleteinek megvalósítása céljából. Harminc évvel ezelőtt azonban hazánkban még nem volt igazán érdemes ilyen módon szaxofonra komponálni, mivel nem dolgoztak olyan zenészek, akiknek a szaxofon lett volna az elsődleges hangszerük. 1995-ben alakult meg az első hazai együttes, a Budapest Saxophone Quartet, amelynek tagjai professzionális tanulmányokat folytattak, és hoztak létre egy együttest. Mivel baráti kapcsolatban álltam velük, számos átiratot készítettem számukra, majd nem sokkal később megszülettek első, kifejezetten szaxofonra írt darabjaim is. Az elmúlt években szerencsére egyre több klasszikus zenei képzettségű szaxofonos jelent meg körülöttünk, ami lehetővé tette, hogy mind több szaxofonművet komponáljak. Ezek a darabok szinte kivétel nélkül konkrét előadóhoz vagy együtteshez kapcsolódnak. Szerzői estemen ebből az anyagból hangzik el néhány mű, amelyek lényegében áttekintést adnak az elmúlt harminc év terméséről. Horváth Balázs

A Clone Row kvartettben négy saját jogán is híres zeneszerző-improvizátor járja Ches Smith legújabb kompozícióinak útvesztőjét. Az örvénylő, egymásra reagáló gitárszólamokat egy különleges ritmusszekció egészíti ki, amely dobgép és akusztikus dob, analóg szintetizátor és nagybőgő, digitális sampling és ismétlődő motívumok egyidejű használatával kettőzi meg a hangzásokat. A négy zenész habozás nélkül ugrik fejest a komponálás és az improvizáció végtelenített visszacsatolási láncába, a néha koherens, máskor kaotikus tánc kémiáját pedig az egymás iránti kölcsönös megbecsülés és a barátság biztosítja.

Ajtai Péter régen dédelgetett álma vált valóra, amikor megalapította a Charles Mingus zenéjét feldolgozó formációját. Mingus esetében egyértelműen olyan zenésszel van dolgunk, aki abszolút felette áll bármiféle műfajiságnak, így nem véletlen, hogy hatalmas tisztelet övezi a jazz különböző szcénáin belül, sőt azokon kívül is. A Mingus! Mingus! Mingus! zenekar tagjai a hazai avantgárd zenei élet jól ismert szereplői, akik nem egy az egyben játsszák Mingus zenéjét, hanem annak esszenciáját megragadva, megkísérlik azt saját arcukra formálni.

Az Eyes to the Sun három saját útját járó alkotó találkozási pontja, ritka érzékenységről és mélységről tanúskodó zenei dialógus. A Grammy-díjas argentin zongorista, Leo Genovese két partnere ebben a formációban a szintén argentin szaxofonos, Camila Nebbia, illetve az osztrák dobos, Alfred Vogel. Spontán módon, csendes intenzitással kibontakozó zenéjük megfoghatatlan textúrákból, gesztusokból és lírai töredékekből áll össze. Az Eyes to the Sun külső és belső tájakat egyaránt sugalló műsora a jelenlét iránti elkötelezettségből születik, a három zenész beszélgetése pedig költői visszafogottsággal és világló szabadsággal buzdítja arra a hallgatót, hogy félrenézés helyett a nap felé fordítsa a tekintetét. 

A Szabó Dániel Trió műsorának gerincét a zenekarvezető kompozíciói alkotják. Kaleidoszkóp, azaz színesen kavargó változások gyors egymásutánja – akár így is jellemezhetnénk azt a repertoárt, amelyet mégis egységgé formál a szerző személyiségéből fakadó, sajátos nyelvezet. Múltbeli történetek, pillanatnyi benyomások, emlékfoszlányok, érzések és érzetek inspirálják a darabokat. Dániel az afro-amerikai ritmusok szövevényes struktúrájában vagy a jazz összetett harmóniavilágában éppolyan otthonosan mozog, mint a közép-kelet-európai, klasszikus és népzenei nyelvezetben. Talán az irodalom, a színház- és filmművészet iránti szeretetének és érdeklődésének köszönhető, hogy a zenéje szinte mindig történetet mesél, amely, fusson akár egy vagy több szálon, tele van feszültségekkel, oldásokkal, határozott, szinte megszemélyesülő karakterekkel és sokszor a vizualitást is megidéző atmoszférákkal. Ebbe a gazdag világba vezeti be a közönséget ezen az estén a Szabó Dániel Trió.

Van átjárás a műfajok közt? Beszédbe elegyedhet egymással Bach hegedűversenye és Pál István Szalonna kalotaszegi tánca? Mit mondhat Mozartról egy jazz-zongorista? Bartók találkozik a népdallal és a looperrel – ez csak egy vicc kezdete? Mennyire szabad a zene, mennyire szabad a zenész és Ön, kedves közönség? Szabad a játék? Nem kell aggódni, jó móka lesz! Semmi komoly. Mozart és a jazz – ez nem új történet. Ha mást nem is, Jacques Loussier révén sokan ismerik azt, milyen a klasszikus zene és a jazz kreatív találkozása. Ezúttal Mozart utolsó zongoraversenye kerül fókuszba, amelyet a romantikus korszak előfutáraként is értelmezhetünk, és a zeneszerző halálának évében mutatták be. A koncert után jazzes jam session zárja az estét.

Groovy neofolk Budapest nyolcadik kerületéből, ahol a magyar népi hangszerek eltévedtek az elektronikus zene útvesztőiben. Elszabadult extázis, szokatlan ritmusban lüktető groove-ok, melankolikus elmerengés, bennük vidáman megélt pillanatokkal. A Zajnal zenéje egy utazás, amiben a zenekar tagjai kézenfogva körbevezetik és végigtáncoltatják a hallgatóságot a saját, kissé furcsa belső világukban, hogy ne legyenek annyira egyedül benne. A basszusgitár és a cajon szolgáltatja a groove-ok alapját, ehhez társul az erdélyi pásztorfurulya minden szőrösségével és finomságával, citerával és a dorombbal – bár nem egészen úgy, ahogyan a folkrendőrség elvárná. A hosszas népzenetanulás következtében szakadt rá a zenekarra az a dallamvilág, amitől amennyire menekül, annyira nem tud szabadulni. Meglepő zenei fordulatok, bensőséges és enyhén disszonáns atmoszférák, ősi tánczene: azaz groovy neofolk. A Zajnal ezen a koncerten új kislemezét mutatja be Hess madár címmel. A közel húszperces zenei folyam három része során a zenekar egyre mélyebbre ereszkedik a motívumokban, amelyek az egész trilógiát átszövik. Egy instrumentális történet, amelynek az elmeséléséhez szükség van elcsendesedésre és bensőséges pillanatokra is – a koncerten a zenekar ezt az oldalát fogja előtérbe helyezni. Az est vendégművészével, Olivier Gémin-nel egy nemzetközi alkotótáborban ismerkedtek össze. A virtuóz francia csellista az elmúlt néhány évet különböző népzenék tanulásával töltötte, miközben járta világot. Szerencsés találkozásuknak második alkalommal lehetünk fültanúi.  

„Egész héten a zongoránál ültem, komponáltam és írtam és nevettem és sírtam, mindezt folyamatosan egyszerre.” 1839 márciusában fogalmazott így Robert Schumann szerelmének, Clarának írott levelében, a mű pedig, amelynek alkotói folyamatába bepillantást engedett, az év végén Humoreske címen publikált ciklus. Ritkán játsszák zongoristák, és az elemzők véleménye is megoszlik róla: egyesek a schumanni életmű zsákutcájának tartják, mások méltatlanul mellőzött darabként tekintenek rá. Ami kétségtelen, hogy rendkívül izgalmas zene, mint minden, ami Schumann kezei közül kikerült, érdemes tehát beszélni róla, főként pedig meghallgatni. Csalog Gábor és Fazekas Gergely dialógusa Brahms-műveket is be fog húzni Schumann mellé, hogy megnézzük, Clara személyén túl miben kapcsolódik egymáshoz a két zeneszerző, s hogy miként lehet a zenében megjeleníteni a sírás-nevetés szimultán állapotát. Nemcsak Schumann, Brahms is nagy mestere volt ennek. Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével2025–2026  „De ami volt, az nem jön vissza többé / soha. Az idő egyirányú utca.” Rakovszky Zsuzsa gyönyörű versének kezdő sorai az idő mindennapi fogalmának lényegére mutatnak rá. A zene időbeli jelenlétének azonban más a természete. Mahler, Chopin, Schumann vagy Schubert a zenéjüknek köszönhetően ugyanúgy a kortársaink, mint Kurtág György. Műveiket nap mint nap élővé tesszük. A zenetörténet pedig nem egyirányú utca. Nemcsak Schumann lehet hatással a nála generációval fiatalabb Brahmsra, hanem Mahler is hatással lehet Schubertre, Kurtág Bachra. Az utókor nem konkrétan a zenére gyakorol hatást, hanem arra, ahogy befogadjuk azt. Csalog Gábor sorozatának új évadában az idő lesz tehát a főszereplő, és Fazekas Gergely zenetörténész közreműködésével egyebek között arra keressük majd a választ, hogy miként hatottak egymásra, Mahler és Schubert, Chopin és Mendelssohn, Schumann és Brahms, illetve hogyan van jelen szinte a teljes nyugati zenetörténet Kurtág György zenéjében. A sorozat további koncertjei:2025. november 23. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Mahler és Schubert2026. január 25. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Chopin és Mendelssohn2026. május 17. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Kurtág és a zenetörténet

Előadónk segítségével azt járjuk körbe, hogyan lehet színpadi, alkotói, terapeutai és oktatói minőségben jelen lenni olyan helyzetekben, ahol a hangadással kapcsolatos nehézségeket nem hibaként, hanem olyan adaptív válaszként értelmezzük, amelyen keresztül könnyebben hozzáférhetővé, feldolgozhatóvá válnak önmagunkról alkotott belső és kapcsolati tapasztalataink. Hiszen a hangadás, hangképzés, éneklés során megjelenő elakadások gyakran nem pusztán technikai természetűek: sok esetben mélyebb, személyes, megoldásra váró belső mintázatok és élethelyzetek lenyomatai. A hang minősége, terhelhetősége, szabadsága szoros összefüggésben áll az idegrendszeri állapottal, az érzelmi szabályozással és az önkifejezéshez való viszonnyal. Keressük a választ arra, hogyan lehet hatékonyan és érzékenyen támogatni egy professzionális pályára készülő vagy már aktív énekest, vagy a saját hangjával még csak ismerkedő egyént vagy csoportot az önismeret, a hangi, zenei fejlődés és a zeneterápiás szemlélet metszéspontjában.Előadó:Paár Julcsi - Fonogram-díjas énekes, dalszerző, zeneterapeuta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója A Zeneterápiás szakmai klub zeneterapeuták, zeneterapeutákkal együttműködő orvosok, egészségügyi, pedagógiai és szociális szakemberek, valamint a zeneterápia iránt érdeklődők és érintettek találkozóhelye. Az előadásokra a szakembereken kívül szeretettel várjuk az érintett családtagokat, ismerősöket is. A Zeneterápiás klub a szervezők és az előadók önkéntességén és szakmai elköteleződésén, érdeklődésén alapul.  A program ingyenes és minden érdeklődő számára nyitott! Az előadásról videofelvétel készül!A Zeneterápiás Klub házigazdái: Ittzés Zsuzsa és Kovács Petra A Zeneterápiás Klub YouTube csatornája:

A NŐ, HA ELMÚLT NEGYVEN…avagy emberi sorsok és játszmák – ahogy a nők látjákEz a képzeletszínházi est egyszerre finoman humoros, mélyen elgondolkodtató, felszabadítóan őszinte – és igazán lélekmelengető. Általa a mindennapos emberi játszmáinkra láthatunk rá szórakoztató formában – afféle nevetőizom tréningként. Az előadás magával ragadó stílusban szólítja meg a fanyar humor szerelmeseit, remek ki- és bekapcsolódást biztosítva a nézőknek.Az est különlegessége – ami miatt minden szereplő nagy örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez –, hogy az egyes színházi jelenetek között Fejérvári Zoltán élő zongorajátéka lesz hallható. Így lett ez a produkció színház- és zeneművészet különleges, szeretetteljes találkozása, ahol a közös nevező, a kapocs a játékosság és a derű. Afféle asszociáció-folyam: éles tükör – szavakból és hangjegyekből csiszolva…Az est – mely egy négyrészes BMC-programsorozat első része – bevételét a Világom Alapítvány otthonának építésére fordítjuk, ahol nyolc autizmussal élő fiatal találhatja majd meg az életre szóló biztonságot és gondoskodást.Az üres telek már megvan, és a Láris Barnabás vezetésével megalakult tervezői konzorcium nagylelkű felajánlásának köszönhetően pro bono elkészültek az épület tervei.Az én világom – az én otthonom:A Világom az Otthonom.Interjú: „Hogy emberhez méltó élete legyen, amikor mi már nem leszünk” (VálaszOnline)https://www.valaszonline.hu/2025/12/02/autizmus-down-szindroma-szuloi-osszefogas-lakootthon/ Web: https://vilagomalapitvany.com/ Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61550283774387 Instagram: https://www.instagram.com/vilagom.alapitvany/  

A Big Fish kvartett a Dancing Birds trió és Léa Ciechelski szaxofonos együttműködéséből született. A projekt eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a négy zenész fejet hajtson a 20. század olyan nagyságai előtt, mint Paul Motian, Ornette Coleman vagy Chris Lightcap, ám munkájuk hamar személyesebb irányt vett, amelyben valamennyiük kompozíciós megközelítései helyet kaphatnak. Elmélyült, mégis súlytalan, erőteljes, mégis játékos zenéjükben a szaxofonhang énekel, kiáltozik és suttog, míg a ritmusszekció biztos kézzel vezeti a „nagy halat” a hullámokon. A Transcendent Triptych trióban az európai jazz három jeles képviselője a régi-, a klasszikus és a népzene segítségével alkotja újra a modern avantgárd jazz fogalmát. Ávéd János, David Six és Tilo Weber együttműködésének ötlete 2022-ben született az európai jazz legfontosabb találkozási pontján, a brémai Jazzahead! fesztiválon, majd ezután hosszú időn át érlelték új kompozícióikat. Repertoárjukban a zene anyagi természetén túli, transzcendens tartalom felfedezését tűzik ki célul, előre rögzített, illetve spontán zenei formák meghosszabbításának útján. A koncerten új alkotásaik mellett első albumuk anyagát mutatják be, amely 2025 áprilisában jelenik meg a BMC Records gondozásában.

A Wakan trió közös munkájának első kézzelfogható gyümölcse a Being Dantès című album: egy olyan kompozíciókból álló repertoár, ahol magától értetődő, ismerős dallamvonalak komplex és egyedi szerkezetekben keresik útjukat. Az anyagot Alexandre Dumas regényének első része ihlette, amelyben a bebörtönzött tengerész, Edmond Dantès fokozatosan átalakul, hogy aztán Monte-Cristo grófjaként születhessen újjá. A hangzó életképek egy olyan világba vezetnek el, ahol a szigorú falak közé zárt főhős számára a csend és a legapróbb neszek érzékelése együtt bontakoztatja ki a létezés egy merőben új dimenzióját. Tomorrow Is Minimalist. Three Independent Motions. Tall, Infinite, Microscopic. A T.I.M. fény és árnyék, akusztikus és elektronikus hangzások között oszcilláló zenéje népdalokon, improvizációkon és gyermekien játékos szövegeken keresztül járja körül a véletlenszerűség fogalmát, az emlékezet működését és annak felbomlását. Mi lesz a szépségből, amikor elmúlik? Mi lesz az emlékből, ha már végül azt is elfeledjük? Egy olyan korban, amikor fajok és kultúrák kihalásával szembesülve a nemnövekedésre kellene törekednünk, a T.I.M. zenében hirdeti, hogy a minimalizmusé a jövő. A triót két norvég avantgárd zenész, Karoline Wallace és Inger Hannisdal, illetve a francia zongorista, Sébastien Palis alkotja, aki egyben repertoárjuk szerzője is. A zenekar új albuma 2026 folyamán jelenik meg a BMC Records gondozásában.

A szaxofon lenyűgöző mestere, Christoph Monniot olyan francia jazzlegendák zenésztársa, mint Daniel Humair és Bernard Lubat, zenekarvezetőként és zeneszerzőként pedig a jazz nagy újítóinak örökségét és az európai improvizációs szcéna vívmányait egyesíti. Új kvartettje sajátos megközelítésből kapcsolódik Keith Jarrett, Cannonball Adderley és Dave Brubeck munkásságához. Noha Monniot a jazzkvartett jól bevált felállására épít, túl is lép azon, és az elektronika, az atonális zene és a szabad improvizáció felé tágítja nyelvezetét – így születik a Hypersensitivity képlékeny zenéje, amely törékeny egyensúlyt tart rögzített szerkezetek és improvizáció, érzelmek tüze és önmérséklet között. A kalandvágyó nagybőgős, Pascal Niggenkemper egy évtizedet töltött kísérletezéssel New Yorkban, míg a franciaországi Aveyronban pedig a tér és az idő iránti érzékenységét finomította. The Ocean Within Us nevű kvartettje előző júniusban mutatkozott be a Jazzdor berlini kiadásán, és kisvártatva újjá is alakult a brazil populáris zenében is jártas Mariá Portugal, a Berlin hangulatát textúrákba öntő Liz Kosack és a riffek athéni bázisú mestere, Nicky Kokkoli részvételével. Beszédet, elektronikus feldolgozásokat, groove-ot és szabad improvizációt ötvöző zenéjük épp annyira valószínűtlen, mint amilyen szédítő világot nyit meg a hallgató számára. A The Ocean Within Us a Jazzdor produkciója.

Generációjának egyik legismertebb hegedűse, Clément Janinet nemcsak a jazzben járatos, hanem a játékmódok és stílusok innen merített szabadságát előszeretettel használja arra is, hogy a kortárs, világ- és tradicionális zene vidékein kalandozzon. Európai kvartettjében úgy terjeszti ki régebb óta aktív zenekarai – köztük a BMC Recordshoz szorosan kötődő Ornette Under the Repetitive Skies és La Litanie de Cimes együttesek – esztétikáját, hogy az új repertoárt más kultúrákból származó zenészek kezére bízza. A Garden of Silences a szabad improvizáció, a barokk, a populáris és a repetitív zene találkozási pontjait keresi és teremti meg. Beszélgetésük, amelyet Dave Douglas Charms Of The Night Sky című albumának hangszerelése inspirált, felszabadítja magát a zenei korszakok és műfajok kötöttségei alól: Monteverdi, Buxtehude és Dowland öröksége a svéd nyckelharpa világával, burjánzó improvizációk a mikrotonális zenével, a népdalok és -táncok szájhagyománya pedig a kortárs kamarazenével száll építő vitába. Az együttes új albuma 2026 folyamán jelenik meg a BMC Records kiadásában. Dés András számára a jazz megélt demokrácia: egy bizalmon, nyitottságon és elmélyült hallgatáson alapuló kollektív folyamat. Martin Eberle, Philipp Nykrin és Kenji Herbert személyében olyan társakra talált, akik egyedi megszólalásuk, kíváncsiságuk és kreatív szellemük révén egységben, mégis szabadon mozgó csapatot alkotnak. A nemzetközileg elismert Unimportant Things című album után a kvartett idén márciusban a Decisions We Make című lemezzel jelentkezik, ismét a BMC Records kiadásában. A 49 perces, töretlen zenei ívként elgondolt album a megkomponált anyagokat nyílt zenei terekkel szövi össze, ahol a spontaneitás, a kockázatvállalás és a játékos interakciók valós időben bontakozhatnak ki. Ahogy Gabriel Kahane írja a Decisions We Make kísérőszövegében: „Az album egyaránt hat az értelemre és a szívre: dúdolható dallamok, táncolható groove-ok, és egy óriási zsírkrétakészlet színvilága itatja át. Épp annyira kamarazene, mint jazz, és ennél is több – formai csoda.”

A hat alkalomból álló szólócselló-koncertsorozat Johann Sebastian Bach szvitjei köré szerveződik. A sorozat legfőbb kuriózuma, hogy a csellószvitek mellett az eredetileg billentyűs hangszerre komponált francia szvitek is elhangzanak, amelyeket Zétényi Tamás és Dargay Marcell közösen írt át csellóra. A sokarcú szvitek felfedezésén túl a csellóművész ugyanakkor tágabb kontextusba is kívánja helyezni Bach stílusának kimeríthetetlen gazdagságát. A csellószvitek előadását Domenico Gabrielli Ricercar-sorozatának egy darabja előzi meg, amelyek 1689-es keletkezésükkel a szólócsellóművek legkorábbi példái közé tartoznak, és a Bachot megelőző generáció virtuóz olasz zenéjébe engednek bepillantást. A szünet nélküli, nagyjából egyórás műsort Joseph Marie Clément Dall’Abaco egyik Caprice-a kerekíti le, aki egy generációval Bach után élt és alkotott. Az 1770 környékén készült Caprice-ok stílusa már átmenetet képvisel a barokk és a klasszika között, közelít a legsikeresebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel nevével fémjelzett Empfindsamkeit világához, érzelemdús, melankolikus, érzékeny hangvételük mégis a Bach-szvitek közvetlen utódjának tekinthető.

Gyárfás Attila és Gabriel Zucker útja 2017-ben, New Yorkban keresztezte először egymást. Kontinenseken átívelő együttműködésük egy ambiciózus duóprojektben ölt testet, amelynek egyedi szinergiája rövid, ám annál intenzívebb próbaidőszakokból születik. A néha hangversenyzongorával és hi-fi rendszerrel, máskor szikár dobszettel, szintetizátorral és egyetlen hangszóróval operáló együttes hangzások elképesztő skáláját képes megszólaltatni: a komplex, kontrapunktikus kamarazenei szakaszokat zajos, improvizált hangterek követik, hogy a zenei folyamat aztán Zucker egy panaszos altatódalával folytatódjon. Idén tavasszal a duó koncertjei Zucker új lemezanyaga, a Confession köré szerveződnek, amely novemberben jelent meg a Boomslang Recordsnál, vendégként pedig régi zenészbarátjuk, Bam Rodriguez is csatlakozik hozzájuk.    

Gil Evans zenekarvezető és hangszerelő együttműködése Miles Davisszel a Miles Ahead 1957-es stúdióalbummal óriási távot járt be, de még innen is volt tovább. Három közös lemezük – és előzményként a Birth of the Cool felvételek – az egyetemes jazztörténet abszolút vonatkoztatási pontjait jelentik. A Miles Ahead a szárnykürtön játszó Davist állítja a középpontba, csak ő szólózik. A nagyzenekart Evans kiléptette a hagyományos big band szerepből, szimfonikus hangszerek és darabok repertoárba olvasztásával a modern jazz új, szimfonikushoz közelítő szépségideálját teremtette meg, amit a közönség és a kritikusok azonnal szívükbe zártak. A Modern Art Orchestrának is ez az ideálja: a klasszikus felé nyitni a jazz talaján állva. Bár a lemezborítót Davis kérésére később megváltoztatták, mire új címet adtak neki (Miles Davis+19), már legenda lett, így a cím mégis a régi maradt. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező tánczenét játszó Kéknyúl 2008-as alapítása óta egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztiválkörforgásnak. A csapat hangzását egyfelől Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs – védjegyének számító – Hammond orgonája, másfelől Andrew Hefler szenvedélyes, karakteres, óceántúli éneke határozza meg, amelyet kiegészít a hat másik egyenrangú muzsikus által szőtt izgalmas zeneszövet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal és sok vokállal.  

A 4. Tallér Zsófia Kortárs Nemzetközi Zeneszerzőverseny zárókoncertjeTallér Zsófia zeneszerző, színpadi művek és filmek sikeres társalkotója fiatalon, 2021-ben hunyt el. A Zeneakadémia, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem alkalmazott zeneszerzés tanszakának egyik megálmodójaként és tanáraként egy egész generáció számára jelentett inspirációt. Emlékét zenei fesztivál és a fesztiválhoz kapcsolódó, immár negyedik alkalommal megrendezett zeneszerzőverseny is őrzi. A zeneszerzőversenyre, miként korábban is, Tallér Zsófia egyik művére reflektáló pályamunkákat vár a zsűri. Az Anyuska régi képe című kamarakantáta Kosztolányi Dezső és Tallér Judit verseire készült, a komponista személyes emlékezése, mellyel – a rá jellemző, érzelmekben gazdag zenei nyelven – az édesanya alakjához kapcsolódott. A pályázók feladata, hogy önálló, eredeti kompozíciót hozzanak létre, amelyet Tallér Zsófia kantátájának atmoszférája és tematikája inspirált, de sem zenei, sem szöveges idézetet nem használ.A koncert a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében a BMC-vel közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg.

A Budapest Afro Ska Orchestra fiatal muzsikusokból alakult, akiknek zenéje Afrika ösztönöket éltető lüktetéséből és az improvizáció játékosságából táplálkozik. Koncertjeiken azt a fajta könnyedséget keresik és közvetítik, amely képes a hallgatót mosolyra fakasztani és önfeledt táncra késztetni, ugyanakkor teret adnak a hangokban való elmélyülésnek is. Hangzásuk a tradíciókból építkezve, mégis frissességre törekedve igyekszik megszólítani saját korosztályuk mellett minden nyitott generációt.

A klasszikus zene és a jazz a kezdetektől fogva inspirálja egymást, a kettő izgalmas fúziója – a kötött formák fegyelme és az improvizáció szabadsága – új hangzásokat, váratlan megoldásokat hív életre. Az I Feel Jazzy című koncerten a Kodály Kórus és a Steve Jazz Trio ezt az eleven együttállást hozza el a közönségnek, amely során a kórusmuzsika többszólamú precizitása a jazz lüktető ritmusaival és fesztelen játékosságával kapcsolódik össze. A műsor gerincét az egykori King’s Singers-tag, Bob Chilcott jazz ihletésű kompozíciói adják: az A Little Jazz Mass és az A Little Jazz Madrigals a hagyományos kórusformákat swinges ritmusokkal, blues-os harmóniákkal és finom humorral töltik meg. A jazz standardek világa is hangsúlyosan lesz jelen: George Gershwin örökzöldje, az I Got Rhythm Mark Hayes feldolgozásában, valamint Kirby Shaw fantáziadús kórusátiratai (For All We Know, A Foggy Day) a nagyvárosi jazz hangulatát elevenítik fel. Greg Jasperse Cole Portert megidéző Begin the Beguine című darabja pedig különleges, színgazdag záróakkordként koronázza meg az estet. A koncerten a hangszeres improvizáció és a vokális fegyelem egyenrangú erőként van jelen: a Steve Jazz Trio élő, folyamatosan alakuló zenei tere inspiráló közegbe helyezi a Kodály Kórus megszólalását. Kocsis-Holper Zoltán vezényletével ez az este a műfaji határok önfeledt, termékeny átlépéséről, a közös muzsikálás öröméről és a jazz ellenállhatatlan energiájáról szól. És még a közönség aktívitására is számítanak az előadók.

A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. Friss, elementáris erő buzog erről a lemezről, amelynek már a bekonferálása is legendás: We have something special down here in Birdland this evening – mondja a mikrofonba Pee Wee Marquette. És az is volt, valami nagyon különleges. Ezt a konferálást mixelte a Cantaloop-ra az US3. Blakey legalább olyan fantasztikus zenekarvezető, mint dobos, bár a verővel is iskolateremtő volt óriási crescendókra épített, vihart keltő szólóival. A zongorista Horace Silver itt még a Blakey kvintett tagja, de később együtt megalapítják a Jazz Messengerst. Leginkább Blakey-ék által születik meg a Blue Note-hoz köthető hangzásideál, ami évtizedekig a jazz alapképlete lett az egész világon, és ma is épp olyan friss, mint 1953-ban. 

Gereben Zita nemrég megjelent negyedik lemeze, a Catch the Feeling felszabadultan és őszintén engedi szárnyalni az inspirációt: a dalok ezúttal szabadon, mindenféle műfaji megkötés nélkül formálódtak. Az eredmény egy sokszínű, örömteli zenei világ, amelyben az R&B, a jazz, a blues, a rock, a pop és a neo-soul elemei keverednek, miközben minden dal megőrzi az énekesnő egyedi hangját és személyes előadásmódját. A változatos hangzásvilág mögött jelen van a zenekar közös energiája is, amely a stúdióban éppúgy létrejött, mint a színpadon. A Catch the Feeling így nemcsak egy album, hanem vibráló, szívből jövő örömzene: minden hallgató megtalálhatja benne a saját pillanatát, és „elkaphatja az érzést”, ami a dalokból árad. A hazai zenei élet rendkívül sokoldalú énekes-dalszerzője 2009-ben alapította saját zenekarát. Az első jazzlemezüket követően (Ready for the sun) a második, Our Places című albumuk populárisabb hangvétele tovább növelte a zenekar rajongótáborát, a harmadik, Az én fesztiválom elnevezésű lemez pedig magyar nyelvű dalokkal lepte meg a közönséget. Gereben Zita számos hazai formációval dolgozott együtt: az Emil.RuleZ! és a Gringo Sztár tagja volt, és közreműködött a Modern Art Orchestra, a Transform Quintet, a Random Trip vagy a Nagy János Trió produkcióiban. Emellett a mozifilmek világába is tett kiruccanásokat, olyan betétdalokkal és kisebb szerepekkel, mint például a Boldog születésnapot, a Magyar vándor és a Majdnem szűz. Zenekara a hazai szcéna elismert és tehetséges muzsikusaiból áll; a rendkívül összeszokott csapat bátran nyúl a legkülönfélébb zenei stílusokhoz, amelyekből egyedi hangzást alakít ki, és lendületes, szórakoztató estjeiken nagy szerephez jut az improvizáció szabadsága is.  

A Shalosh hatodik, What We Are Made Of című albumával befelé fordítja figyelmét: mélyre ás saját zenei DNS-ébe, nyomába eredve mindazoknak a hatásoknak, ösztönöknek és érzelmi erőknek, amelyek a többéves együttműködés és turnézás során a zenekar közös zenei nyelvét formálták. Az eredeti kompozíciókban és merészen újragondolt coverekben a nyers groove, a lírai elmélkedés és a gátlástalan intenzitás pillanatai alakulnak egymásba. A jazz nem műfaji keretként jelenik meg, hanem nyitott és állandó változásban lévő megközelítésként, amely a rock, a klasszikus zene és a populáris dalok elemeinek harmonikus együttélését biztosítja a trió fókuszált hangzásvilágában. Az élő előadás még inkább kiemeli a lemezanyag rugalmas, szeszélyes és közlékeny természetét, amelyet három zenész kivételes kémiája táplál. A lemez az ACT kiadásában jelenik meg idén márciusban.  

Három, a lélegzet által megszólaltatott hangszer, háromféle alt: a 3grams egy bensőséges, csupán énekhangokból és szaxofonból álló trió hangzásával kísérletezi ki repertoárját. A szaxofonos-zeneszerző Luise Volkmann által alakított formáció műsorában akadálytalanul folyik egymásba a popdalok, a kortárs zene és a szabad improvizáció világa, miközben darabjaik hol lírai, hol humoros, hol sóvárgó hangon szólalnak meg. A 3grams különlegessége azonban nem merül ki a szokatlan összeállításban, hiszen még színpadra sincs szükségük a játékhoz: adtak koncertet erdőben, Gothenburg központi pályaudvarán, vagy a városon átbiciklizve. A jazztrió és hangművészeti performansz között egyensúlyozó együttes a koncert napjaiban lemezt is rögzít a BMC Records számára.

A nemzetközileg elismert, Londonban élő olasz zongoraművész, Simone Tavoni zongoraestjén Erik Satie, a kifinomult líraiság francia mesterének művei, valamint Manuel de Falla szenvedélyes, színpompás kompozíciói kerülnek középpontba. E két, markánsan eltérő zenei világ lenyűgöző kontrasztban áll egymással. Az est Frédéric Chopin monumentális h-moll szonátájával zárul.

A katalán klarinétos, énekes és zeneszerző, Carola Ortiz könnyedén mozog a tradicionális zene, a jazz és a kortárs alkotóművészet között. Hangjának kifejezőerejét és hangszeres tudását arra használja, hogy kultúrák, esztétikák és zenei nyelvek között képezzen hidakat – művészi identitása a Mediterráneumban gyökerezik, mégis nyitott az egész világra. Duókoncertjeinek vezérfonalát Cantareras című albumának anyaga adja, amelyet a multiinstrumentalista Àlex Guitart társaságában mutat be. A 2023-ban megjelent lemez az Ibériai-félsziget tradicionális zenéjét alkotja újra sajátosan női nézőpontból, bensőséges és minimalista hangzásvilágában az ibériai és keleti hangszereket, illetve az improvizatív, az elektronikus és a modális zene finom árnyalatait vegyítve.  A koncert az Institut Ramon Llull és a JAZZ I AM támogatásával valósul meg, a Catalan Jazz On Tour program keretében.  

A Dohnányi Quartet immár kilencedik éve tematikus koncertsorozat keretében mutatja be a BMC Könyvtár közönségének a vonósnégyes-irodalom közismert és különleges alkotásait. Az idei sorozatban a műfaj legfontosabb remekművei, a kései Beethoven-kvartettek mellett XX. századi magyar zeneszerzők, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Seiber Mátyás és Gárdonyi Zoltán utolsó vonósnégyesei szólalnak meg.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Miles Ahead egybeöltött különféle anyagokat, Gil Evans egy évvel később viszont Gershwin Porgy and Bess című operájának feldolgozásával egy operát szabott át totálisan lenyűgöző koncertté. Az 1958-es felvételekből árad a belső feszültség, holott Evans nagyon visszafogottan kezeli a zenekart, a Summertime-ban felülmúlhatatlanul csak egy dallamfoszlányt, lendületes tempóban összesen hét hangot tesz a kíséretbe, azt ismétlik. Közben a trombita által megjelenített hős azt hiszi, szabadon mozoghat, de a kíséret monotóniája által rossz előérzetünk támad – miközben még merünk gyönyörködni a szépségben. Az I Loves You Porgyban a feszültség már óriási, pedig alig van mozgás a kíséretben, szinte áll. Davis trombitájának az érezhetően sebezhető hangja démonikusan vonja magára a figyelmünket, akár éppen a mesélőt, akár valamelyik címszereplőt személyesíti meg. Szólista és zenekar, újítás és hagyomány, klasszikus és jazz; a legendás lemez összetett céljai a Modern Art Orchestra számára is mindmáig követendőek. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

A Miles Ahead egybeöltött különféle anyagokat, Gil Evans egy évvel később viszont Gershwin Porgy and Bessének feldolgozásával egy operát szabott át totálisan lenyűgöző koncertté. Az 1958-es felvételekből árad a belső feszültség, holott Evans nagyon visszafogottan kezeli a zenekart, a Summertime-ban felülmúlhatatlanul csak egy dallamfoszlányt, lendületes tempóban összesen hét hangot tesz a kíséretbe, azt ismétlik. Közben a trombita által megjelenített hős azt hiszi, szabadon mozoghat, de a kíséret monotóniája által rossz előérzetünk támad – miközben még merünk gyönyörködni a szépségben. Az I Loves You Porgyban a feszültség már óriási, pedig alig van mozgás a kíséretben, szinte áll. Davis trombitájának az érezhetően sebezhető hangja démonikusan vonja magára a figyelmünket, akár éppen a mesélőt, akár valamelyik címszereplőt személyesíti meg. Szólista és zenekar, újítás és hagyomány, klasszikus és jazz; a legendás lemez összetett céljai a Modern Art Orchestra számára is mindmáig követendőek. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Részletek hamarosan...

A koncert valamennyi darabját Georg Friedrich Händel komponálta – az az alkotó, aki a barokk zene világában páratlan érzékenységgel ábrázolta az emberi lélek hullámzásait. Händel művészete egyszerre drámai és bensőséges, egyszerre monumentális és személyes. Áriái nem csupán zenei formák: önálló kis drámák, melyekben emberi sorsok, remények, fájdalmak és gyönyörök sűrűsödnek egyetlen pillanatba. A koncert középpontjában az a feszültség áll, amely Händel hősein keresztül az emberi lét törékenységét ábrázolja: a veszteséget, a könyörgést, a belső küzdelmet. Ezáltal ez az koncert Händel emberi világába vezet: a szenvedés, a vágyakozás, a remény és az öröm pillanataiba. A darabok együtt egyetlen nagy történetté állnak össze – a lélek történetévé.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Lukács Miklós új szólóestje különleges zenei utazásra hívja a közönséget. A művész az elmúlt évszázadok zenéin vezeti végig hallgatóit - egészen napjainkig, így hidat teremt múlt és jelen között a cimbalom sokszínű, egyedülálló hangzásával. Az este nem csupán válogatás a zenetörténet remekműveiből: a megszólaló darabok mellett kiemelt szerepet kap az improvizáció, valamint a művész saját kompozíciói is elhangoznak. A hangszerre átültetett művek és a pillanat szülte rögtönzések különleges találkozása adja a koncert felejthetetlen atmoszféráját. E programjával Lukács Miklós ismét bizonyítja: a cimbalom nem kizárólag a magyar és a kelet-európai hagyományok része, hanem teljes értékű szólóhangszer, amelynek méltó helye van a világ bármely koncertpódiumán.

Kurtág Györgyöt gyakran helyezik a második világháborús avantgárd szerzők – Boulez, Stockhausen, Ligeti – mellé, s bár sok szempontból valóban közéjük tartozik, a zenetörténeti múlthoz való kapcsolódás szempontjából Kurtág kakukktojásnak tekinthető ebben a társaságban. Az újdonság keresése számára soha nem volt elképzelhető a klasszikus hagyományhoz való szoros kapcsolódás nélkül. Korai brácsaversenye Beethoven Hegedűversenyének ikonikus üstdobütéseivel indul, s nincs darabja, amely mögött ne lehetne kitapintani az elmúlt ezer év valamely fontos zeneszerzőjének jelenlétét. Csalog Gábor koncertjén Kurtág művei mellett klasszikus darabok is meg fognak szólalni, hogy világossá váljon, ezek a kapcsolódások olykor egészen konkrétak, hogy Kurtág zenei univerzumát úgy népesítik be a zenetörténeti emlékfoszlányok, mint az éjszakai égboltot a csillagok. Az est első felében zajló beszélgetés során pedig nemcsak Kurtág György zenetörténethez fűződő viszonyáról lesz szó, hanem számos általánosabb kérdésről is, hiszen Csalog Gábor fél évszázada játszik Kurtágot, ötven éve része a százéves Kurtág életének és művének. Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével2025–2026  „De ami volt, az nem jön vissza többé / soha. Az idő egyirányú utca.” Rakovszky Zsuzsa gyönyörű versének kezdő sorai az idő mindennapi fogalmának lényegére mutatnak rá. A zene időbeli jelenlétének azonban más a természete. Mahler, Chopin, Schumann vagy Schubert a zenéjüknek köszönhetően ugyanúgy a kortársaink, mint Kurtág György. Műveiket nap mint nap élővé tesszük. A zenetörténet pedig nem egyirányú utca. Nemcsak Schumann lehet hatással a nála generációval fiatalabb Brahmsra, hanem Mahler is hatással lehet Schubertre, Kurtág Bachra. Az utókor nem konkrétan a zenére gyakorol hatást, hanem arra, ahogy befogadjuk azt. Csalog Gábor sorozatának új évadában az idő lesz tehát a főszereplő, és Fazekas Gergely zenetörténész közreműködésével egyebek között arra keressük majd a választ, hogy miként hatottak egymásra, Mahler és Schubert, Chopin és Mendelssohn, Schumann és Brahms, illetve hogyan van jelen szinte a teljes nyugati zenetörténet Kurtág György zenéjében. A sorozat további koncertjei:2025. november 23. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Mahler és Schubert2026. január 25. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Chopin és Mendelssohn2026. március 22. 18:00 – Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével | Schumann és Brahms

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Arról már a hazai énekkarok tapasztalatai alapján is van fogalmunk, hogy Japánban és Kínában virágzik a kóruskultúra: a klasszikus zenét széles körben és lelkesedéssel fogadják, európai együttesek koncertjeit gyakran sztárkultusz övezi. Na de tudunk-e bármit az ázsiai kóruszenéről? Talán néhány, ritkán hallható darabon túl nem sokat. Ezt a hiátust igyekszik pótolni a Kodály Kórus májusi koncertje, amelyen a BMC közönsége az ázsiai repertoár legjavát ismerheti meg. Az estet a tajvani SzuYun Swing Hsieh vezényli, a Taipei Philharmonic Foundation társ-karnagya és több jelentős tajvani kórus művészeti vezetője, aki 2019-ben a Taipei Philharmonic Chamber Choir élén elnyerte a Golden Melody díjat. A műsor elején megszólaló szakrális darabok a nyugati hagyomány és az ázsiai gondolkodás határterületeit érintik: Hsiang-Chun Huang meditatív Ubi caritasa és Szüts Apor Missa Brevisének tételei a romantikus kifejezés és a kortárs kórushangzás között teremtenek kapcsolatot. Ezt követően az ázsiai szerzők sokszínű világa bontakozik ki: Zechariah Goh filmzeneszerű kórusműve, Se Enkhbayar mongol lovas hagyományokat idéző darabja, Ken Steven természetihletésű zenéje és Saunder Choi könnyűzenei gesztusokkal élő kompozíciója eltérő irányokból tágítják a kórusrepertoár határait. Sheng-Hsien Liu műve a hakka popkultúrára reflektál, míg a koncertet záró két népdalfeldolgozás – Juliette Lai és Ko Matsushita darabjai – ritmusukkal és közösségi karakterükkel energikus ellenpontot adnak az est egészének.

A Kodály String Duo 2022-es alapítása óta nemzetközi elismertségre tett szert, mint a vonósduó műfajának egyik meghatározó képviselője. Több nemzetközi versenyen is győzelmet arattak és világszerte felléptek fesztiválokon és olyan rangos koncerthelyszíneken, mint a bécsi Musikverein vagy a lipcsei Thomaskirche. A jelenleg is aktív, kritikusok által széles körben elismert projektjük, a KSDV Contemporary eddig több mint 400 új kompozíció megszületését ösztönözte. Rendszeres együttműködésük az Universal Edition kiadóval a kortárs vonósduó fejlődését támogatja. A duó pályafutását nemzetközi zenei szaklapok, köztük a neves The Strad is folyamatosan figyelemmel kísérik. Számukra a kamarazene élő párbeszéd: minden előadás közös utazás a zenével.