Prelúdiumok, táncok és rejtett polifónia

Miben különbözhet egymástól két prelúdium, két sarabande vagy éppen két menüett? Hogyan lehet egyetlen szólamot használva a többszólamúság tökéletes illúzióját kelteni? Megidézhető egy szál csellón a Máté-passió nagyszabású kórustételeinek végtelen tragikuma vagy a Brandenburgi versenyek concerto-tételeinek sodró lendülete és életöröme? A Bach csellószvitjeiről szóló második előadásban a barokk szvit működési mechanizmusába és Bach zenei gondolkodásába pillanthatunk bele, s ebben Rohmann Ditta lesz a segítségünkre, aki csellójával élőben illusztrálja a zenei elemzést.

Johann Sebastian Bach hat csellószvitjét afféle ezoterikus aura lengi körül. Nem véletlenül. A darabok keletkezéstörténete, a sorozat címzettje és összeállításának célja egyaránt ismeretlen, és zenei szempontból is igen különösek ezek a művek. Bach, a polifónia mindenható mestere itt a tételek jó részében egyetlen szólamot használ, egyetlen magányos szólamból alkotja meg lenyűgöző hangzó építményeit. Fazekas Gergely Goldberg-variációkról szóló előadássorozata után most a csellószvitek végtelen univerzumába kínál betekintést három előadásban, melyek során szó lesz a művek történeti kontextusáról, fogadtatástörténetéről, interpretációs hagyományáról és persze magáról a zenéről is. A három előadást követően két koncerten megszólal majd a teljes sorozat Rohmann Ditta előadásában, és ha a zenetörténeti fejtegetések, illetve napjaink egyik legjobb Bach-játékosának hangversenyei után egyesek úgy érzik, hogy továbbra is maradt még felfedeznivaló a darabokban, akkor jó nyomon járnak. Mert, ahogy Pablo Casals fogalmazott egy alkalommal: „Bach örökkévaló, és senki, de senki nem fogja nagyságát, mélységét, és sokszínűségét valaha is elérni.”