A Jazztanulmányi Kutatócsoport (JaTaKuCs), amely 2015-ben alakult Budapesten civil kezdeményezésként, de jelentős intézményi háttértámogatással, megrendezi első, nemzetközi szimpóziumát azért, hogy a jazzt, a világ tudományosságában bevett módon zene-, társadalom- és bölcsészettudományi kutatások tárgyává tegye. A félnapos, nyilvános szimpózium a BMC könyvtárában és a szomszédos Corvinus-épületben egyrészt felvázolja, hogy milyen módszereket alkalmaz, hogyan követi az interdiszciplinaritás elvét az új jazztanulmányok (New Jazz Studies) néven ismertté vált megközelítés, másrészt összehasonlítja ezt a módszert a hagyományos jazztörténettel. A bevezető előadást az európai jazztanulmányok egyik legfontosabb központjából érkező osztrák professzor, muzsikus, kutató, tudományszervező, Christa Bruckner-Haring, a Grazi Művészeti Egyetem Jazzkutatási Intézetének helyettes vezetője tartja.     

A szimpózium fő apropóját az adja, hogy ekkor jelenik meg a Replika című társadalomtudományi folyóirat jazztanulmányi tematikus, 101-es sorszámot viselő száma, melyet a szerzők és szerkesztők itt mutatnak be először. A számot vendégként a JaTaKuCs vezetője, Zipernovszky Kornél jazzkritikus és egyik tagja, Havas Ádám szociológus doktorjelölt szerkesztették. Annak, hogy a tanácskozást a JaTaKuCs az előadásainak eddig is helyet adó Budapest Music Centerben és a Corvinus Társadalomtudományi Karán, ezzel a két intézménnyel közösen rendezi, szimbolikus üzenete van: az Egyetemről az Opus Jazzklubnak is helyet adó BMC-be átvonulva demonstráljuk: a tudomány vizsgálata körébe vonja a jazzművészetet és társadalmi szerepét. A szimpózium, amelyen a Replika szerkesztőin és szerzőin kívül felkért kutatók, szakértők is  hozzászólnak, feltehetően legnagyobb érdeklődésre számot tartó kerekasztal-beszélgetése a Szabados György-féle iskola és a fiatal magyar muzsikusok viszonyát járja körül „Szabados unokái” címmel.