Johann Sebastian Bach 82. kantátája (Ich habe genug) és Liszt Ferenc csodálatos, imádságra hívó kompozíciója, az Angelus! a szakrális zenetörténetének két kimagasló alkotása. Bach és Liszt műve egyaránt szorosan kapcsolódik Szűz Mária alakjához, és mindkét mű – szavakkal vagy szavak nélkül – az emberi létezés tágasabb, a földi élet keretein túlmutató dimenziói felé nyitnak utat. Bach a lipcsei szolgálathoz kapcsolódóan, eredetileg basszus szólistára és zenekarra írta kantátáját, mely sok-sok ponton kapcsolódik az ugyanebben az időszakban szerzett Máté-passió lelki és zenei világához. A kompozícióból fennmaradt egy szoprán szólistára alkalmazott változat is, melyet az újabb időkben kontratenorok is szívesen vesznek műsorra. A Budapesti Vonósok koncertjén, Cserményi Zsombor hangján, az eredeti változatban hallhatjuk. Liszt kései zongorastílusnak egyik legjellegzetesebb képviselője az Angelus!, melyből a ritka kivételek egyikeként maga a zeneszerző készített vonósnégyes, illetve vonószenekari változatot. A mű egyfajta hangtáj, a szimbolista-impresszionista zene egészen különleges és korai példája. A koncertet két vonószenekari darab keretezi, Bach legeredetibb gondolkodású fia, Carl Philipp Emanuel Bach vonósszimfóniája, illetve Edvard Grieg népszerű kompozíciója, melyet a Bach-kortárs nagy norvég drámaíró, történelemtudós és filozófus, Ludvig Holberg emlékének dedikált.