„Minden életszakaszunknak más és más feladatköre van. A mostani felismerésében nagyban hozzásegített a pandémia időszaka, hiszen a »mi az igazi érték?« kérdést nap mint nap föltettük magunknak. A magyar kortárs dalirodalom megszólaltatása a legértékesebb feladatkör, amit ma kiszolgálhatok. Olyan kiváltságos helyzetben vagyok, hogy A Négyek (Csemiczky, Orbán, Selmeczi, Vajda), és mellettük más zeneszerzők is inspiratívnak találták hangszalagjaimat – Petrovics Emil például nekem írta utolsó darabját, egy dalciklust.

Egy előadóművész számára nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor valaki zenét ír neki. Eljött az ideje, hogy a zeneszerzőknek visszaadjak valamit abból a mérhetetlen örömből, amelyet akkor érzek, amikor rám bízzák új műveiket.

Selmeczi Györgyhöz több évtizedes mély barátság fűz. Ő az én zenei "lelki társam". Ünnep, amikor együtt muzsikálhatunk. Összeállítottunk egy műsort, mely szépséges lenyomata a Bátori-Selmeczi dalesteknek. A középpontban természetesen Bartók áll. Előtte a Fehér László – a Három dal népi szövegekre bevezetővel –, amiért érdemes énekesnek lenni, majd – a Bartók-dalok után –  a Minutes volantes, ami talán a legjobban köt Gyurihoz. Végül pedig négy dalt adunk elő Orbán Györgynek abból a ciklusából, amely új időszámítást hozott a kortárs dalirodalomhoz fűződő életemben.”

– Bátori Éva