„Mert ha valami a bensőnk közepébe fészkelte magát, semmi ki nem tépheti többé!”   
(F. G. Lorca – Illyés Gyula: Vérnász)

Ma már senki sem gondolja komolyan, hogy egy zenemű bármilyen értelemben magasabb szintet képviselne, mint egy másik, pusztán azért, mert későbben keletkezett. Mozart nem írt fejlettebb zenét Bachnál, Bartók nem haladta meg Beethovent. Azt viszont nehéz lenne tagadni, hogy hatni csak egy korábban élt zeneszerző képes, Mozart nem ejthette gondolkodóba Bachot, miként Bartók sem Beethovent.
Vajon hatottak-e Mozart divertimentói Ránki György Divertimentójára? Mivel szórakoztatta Mozart, és mivel szórakoztatta Ránki a maga közönségét? Hogyan zenéltek egy leánynevelő intézet növendékei Vivaldi korában? És mennyire ügyesek a mai gyerekek? Hogyan szólt a csembaló a 18. században, és hogyan a 20. században? Ki írt rapszodikusabban, Liszt Ferenc vagy Dubrovay László?
A „Klasszikusok tükrében” című koncertsorozat ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres válaszokat, remélve, hogy a koncertek után legalább annyira közel érezzük majd magunkhoz a modern magyar zenét – például Szőnyi Erzsébet, Kurtág György vagy Szokolay Sándor darabjait – mint a régiekét, Vivaldiét vagy Mozartét. (Molnár Szabolcs)