Világjáró zongoraművészünk a 20. századi magyar zene két világhírű alkotójának műveiből állítja össze szólóestjét. Bartók és Kurtág zenéje két önálló univerzum, melyek mégis ezer szálon kapcsolódnak össze, legyen szó népzenéről, a zongorához fűződő bensőséges kapcsolatról vagy a zenei gesztusokat éltető kíméletlen őszinteségről.

Bartók műveiről vallja, hogy sajátos nyelvezetüket „senki mástól nem lehet olyan jól elsajátítani, mint magától Bartóktól. Hozzáteszem, hogy ezt a játékstílust nem lehet lemásolni, mert egészen egyedi, de aki hallgatja, az átitatódik ezzel a zenei gondolkodásmóddal. Sokszor azt tapasztalom, hogy az, aki nem hallotta Bartókot zongorázni, nagyon másként játssza a műveit.”

Kurtág Györggyel egészen fiatalon találkozott, egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy számára már a találkozás előtt is „mitikus figura volt, tudtam, milyen óriási zeneszerző”.