Fogas kérdés, hogy mit is jelent „megérteni” a zenét (sokak számára már az is kétséges, hogy kell-e egyáltalán érteni, van-e benne bármi megértenivaló). Sorozatunkban a megértés egy aspektusaként a zenetörténet négy alapvető ellentétét vesszük szemügyre: kettő közülük a zene mibenlétét és társadalmi szerepét érinti, kettő pedig a két legnevezetesebb modernitás-vitáról szól. Az előadásokat tematikájukban hozzájuk kapcsolódó koncertek követik.

Giovanni Maria Artusi bolognai kanonok, korának meghatározó zenetudósa 1600 körül két könyvet  is szentelt „a modern zene” tökéletlenségének bemutatására. Első könyvében Monteverdi Cruda Amarilli kezdetű madrigálját állítja pellengérre szokatlan harmóniái miatt. A pengeváltásból egy éveken át tartó konfliktus kerekedett: Monteverdi 5. madrigálkötetének előszavában reagált Artusi vádjaira, és egy könyv megírását ígérte. Artusi erre álnéven publikálta újabb ellenvetéseit, melyre Monteverdi fivére válaszolt a Scherzi musicali utószavában. Artusi utolsó, e témában írott könyvéből (1608) azt is megtudjuk, hogy a vita nem csupán nyomtatásban, hanem (azóta sajnos elveszett) levelezésben is izzott. Az előadást követő koncerten Monteverdi újszerű, Artusi fülét bántó darabjai a kanonok által kedvelt hagyományosabb zenék közé ágyazva szólalnak meg.