„Ez már nem az a boldog idő, amikor minden tárgy körül az ifjúság dicsfényét látjuk, hanem fatális felismerése egy nyomorult valóságnak, amelyet fantáziámmal (hála érte Istennek), amennyire lehet, igyekszem szépíteni.” 1824-ben írta e sorokat Franz Schubert bátyjának, Ferdinandnak. Hogy Schubert zeneszerzői gondolkodásában a szépség központi szerepet játszik, azt aligha kell bizonygatni bárkinek, aki akár csak néhány percnyi Schubert-zenét hallott életében. Csakhogy éppen a 19. század elején a zeneesztétikai gondolkodásban elkezdte átvenni a „szépség” fogalmának kitüntetett helyét a „fenséges” fogalma, a Schubert-dallamok szavakkal megragadhatatlan, földöntúli szépsége tehát egy korábbi korszak, Mozart és Haydn korszakának lenyomata. A Csalog Gábor és két zenésztársa, Varga Oszkár és Varga István előadásában megszólaló B-dúr zongorás trió (B. 898), amelyet 1827-ben kezdett komponálni Schubert, de csak egy évvel később, halála évében fejezett be, mind a „szépség”, mind a „fenséges” fogalmának zenei megjelenítésére számos példát kínál, az est első felében Fazekas Gergely zenetörténész részvételével zajló beszélgetés során pedig nemcsak a zeneesztétikai változásról esik majd szó, hanem a schuberti szépségfogalom további példái is előkerülnek. Persze senki ne várja, hogy az est folyamán fény derül arra, miben is rejlik a Schubert-zene szépségének titka, hiszen azt legfeljebb találgatni lehet, megfejteni nem. És ez így van jól.