A Dresch Quartet az Opus Jazz Club rendszeres fellépője, tagjai külön-külön is – számos más formáció tagjaként vagy vendégeként – gyakran játszanak itt. Mindez persze teljesen érthető, hiszen a BMC és hazánk egyik legeredetibb szaxofonosa, illetve világszerte elismert zenekara közötti immár másfél évtizedes kapcsolatról hazai és külföldi koncertek, fesztiválfellépések tanúskodnak, nem beszélve a BMC Records gondozásában megjelent albumokról.

A Dresch Quartet együttműködése a világ egyik legjelentősebb tenorszaxofonosával, Chris Potterrel nem újkeletű, hiszen 2011 augusztusában a BJC-ben, 2012 áprilisában a Müpa Fesztivál Színházának pódiumán, 2015-ben és 2016-ban pedig az Opus színpadán léptek fel közösen, s aki ott volt ezeken a koncerten, igazolhatja: mindegyik alkalommal igazi varázslat történt. Dreschék karakteres, teljesen eredeti zenei világába abszolút koherensen illeszkedett be az amerikai muzsikus, elkerülve a zenekar-vendég pozíció lehetséges csapdáit. A MÜPA-beli felvétel Zea címmel tavaly jelent meg a BMC Records gondozásában. 

„Amikor Dresch egy szólóba belekezd, a figyelmes hallgató úgy érezheti, hogy olvassa, ahogy gondolkodik. A dallam kismadara rázogatja a szárnyait, felnéz, és nekivág felfelé, de közben érzi maga alatt a mélység vonzását. Erdőkön és mezőkön vág át, mire befejezi girbe-gurba útját. Dresch kétségtelenül perfekcionista, de sohasem ambicionálta, hogy bravúrokkal kápráztasson el bennünket. Viszont szívesen állt össze olyan muzsikusokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, de bizonyos dolgokat másként csinálnak, mint ő. Több a kontraszt, mint az azonosság Dresch és az amerikai világnagyság Chris Potter között, aki nem csak szaxofonon, hanem basszusklarinéton is játszik. A két szaxofonos fokozatosan közeledik egymáshoz, de kisvártatva már nehéz elhinni, hogy ez az első közös lemezük.” – írta a lemezről Zipernovszky Kornél.