2016 júniusában mutatta be a Magyar Állami Operaház Henry Purcell, A Tündérkirálynő című operájának adaptációját. Az eredeti művet Purcell egy felkérésre komponálta, amelynek apropójául II. Vilmos angol király és II. Mária 15. házassági évfordulója szolgált. Erre az alkalomra William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának bemutatójával készültek, de ezúttal az eredeti Shakespeare mű Purcell átkötőzenéivel egészült ki. Ezek a zenei betétek szövegeikben nem teljesen illeszkednek a prózai darabhoz, és valójában önálló cselekménnyel sem rendelkeznek, sokkal inkább hangulatfestő betétek voltak.

2015-ben Almási-Tóth András operarendező arra vállalkozott, hogy a darabot teljes egészében újraértelmezve vigye azt színpadra. Elhagyva Shakespeare remekművét, a zenés betétek szövegvilágát alapul véve, egy új történet és teljesen eltérő dramaturgia felrajzolása volt a célja. Ennek érdekében a darab egy, a negyvenes évek film-noire hangulatát idéző köntöst kapott, amelyben a karakterek, a díszlet és a kosztümök mellett óriási szerep jutott annak az ötletnek, amely szerint Purcell zenéjének bizonyos részeit egy, a színpadon elhelyezett jazz-együttes szólaltatja meg.

Az így született adaptációk, átértelmezések és parafrázisok Purcell barokk világának és a ma zenéjének keresztezései.