Mintha az orosz zene két arcát mutatná a hangverseny első két száma: Csajkovszkij káprázatosan virtuóz, extrovertált keringője után – amelyet Ökrös Attila előadásában hallhatunk – Muszorgszkij megrázóan szép, befelé forduló dalciklusa lesz hallható. A Hámori Szabolcs és Farkas Gábor előadásában megszólaló ciklus főszereplője a halál: az első dal a gyermek, a második az ifjú haláláról szól, a harmadik egy részeg parasztról, akit magával ragad a kérlelhetetlen orosz tél, az utolsó dal pedig a háborúban elhunytaknak állít emléket. A háborúról szól Leoš Janáček hegedű–zongora szonátájának nyitótétele is: a drámai zene az első világháború kezdetén született, a későbbi tételek azonban más szellemi tájakat is bejárnak. A második, „ballada” feliratú tétel bensőséges, olykor egészen bölcsődalszerű, a harmadik tétel népzenei utalásokban gazdag, a zárótétel pedig különös dialógus: a zongora monológját váratlan hegedű-gesztusok szakítják meg, egy ponton azonban a hegedű átveszi a zongora dallamát, és éteri magasságokba emeli azt. A rendkívül érzékeny zenét, két kivételesen érzékeny muzsikus adja elő: Kokas Katalin és Nagy Péter.