A romantikus képzeletvilágban az egyszerűség és ártatlanság jelképének számító lenhajú lány Debussy egyik korai dalában is felbukkan, valódi népszerűségre azonban az 1910-es zongoraprelűd révén tett szert a mitikus lény. A megkapó darabból már keletkezése évében hegedűátiratot készített a zeneszerző barátja, Arthur Hartmann: ezt halljuk a koncerten Baráti Kristóf előadásában. Alig pár évvel későbbi Debussy Csellószonátája, ez szikár és szellemes, számos vonásában neoklasszikusnak tekinthető darab. A fiatalkori Debussy-műveket gyakran hasonlítják az impresszionisták festményeihez, ez esetben a kései szonáták Cézanne szögletesebb, mértani formákat használó posztimpresszionista stílusával rokoníthatók (a darabot Fenyő László és Elisaveta Blumina adja elő). Nem kamarazenei fesztivál egy kamarazenei fesztivál, ha nem szerepel a műsorán négykezes mű, a Barbuti–Lonquich házaspár pedig a házi zenélés legmagasabb csúcsairól hozza el nekünk Schubert „magyaros” darabját. A koncert zárószámaként végül a Bekavac–Margulis–Kokas–Csalog kvartett előadásában Messiaen Kvartett az idők végezetéhez című darabja, a zenetörténet talán legkülönösebb körülmények között keletkezett műve hangzik el. A darab egy második világháborús fogolytáborban született, s benne a Messiaen számára oly fontos madárhangok, indiai ritmusok és teológiai fogalmak lépnek egymással kölcsönhatásba.