Dresch Mihály töretlen pályájú életművének legmarkánsabb vonása a magyar és közép-kelet európai népzene és az afroamerikai jazz elemeinek anyanyelvi természetességű ötvöződése úgy kompozícióiban, mint előadásmódjában. Ugyanezzel a természetességgel képes az együttműködésre mindkét műfaj jeles képviselőivel is, így saját zenekarai mellett évek óta vesz részt jazz és népzenei együttesek, vagy projektek programjában tagként és vendégként egyaránt.

Néhány éve működő Vonós Quartetjében Dresch zenésztársai a népzene kimagaslóan eredeti, azt egyszerre virtuóz és elmélyült módon művelő képviselői: ifj. Csoóri Sándor, Brasnyó Antal, Bognár András és Szabó Dániel voltak. Ez a különleges – gyakran egy cimbalmossal kvintetté kiegészített – felállás lehetővé tette, hogy a műfajok újabb, izgalmas ötvözetét ezúttal hangsúlyosabban a népzene nézőpontja felől közelítve teremtsék meg, természetesen továbbra is a védjegyszerű Dresch-hangzással. Időközben a felállás tovább alakult, az egyik brácsa helyett a cimbalom vált állandó hangszerré a csapatban, s ehhez a felálláshoz csatlakozik időnként további hangszeres, vagy énekes művész, jelen esetben a magyar néptáncművészet kimagasló alakja, Lőrincz Hortenzia, aki a tánc mellett természetes módon, hitelesen énekel is – elsősorban népzenét, s aki a Dresch Vonós Quartet Forrásból című albumán is közreműködött.

„...vonós kvartettjével készített stúdiólemezén (...) Dresch Mihály szaxofonjával, fuhunjával és meglepően erőteljes énekhangjával a hagyományos értelemben vett népzenei prímás szerepkörét vállalta magára – magától értetődő természetességgel. Táncházban és koncertteremben egyaránt nagyszerűen érvényesülő, a Dresch-életműbe szervesen illeszkedő album született.” írta a Gramofon magazinban Retkes Attila a Dresch Vonós Quartet Forrásból címmel a Fonó Recordsnál megjelent lemezéről.