Mahler egyetlen fennmaradt kamarazenei műve, az 1876-ban elkészült a-moll zongoranégyes-tétel. Azonban kevesen tudják, hogy a kézirat nem csak ezt a komplett hangszerelésű 234 ütemet tartalmazza, hanem a második Scherzo-tételből 27 ütemet vázlat formájában, és 9 ütemet, mely teljesen olvashatatlan.

2014-ben Fazekas György és a Budapest Music Center öt fiatal - különböző stílust képviselő - magyar zeneszerzőt bízott meg azzal, játsszanak el a gondolattal, Mahler hogyan folytatta volna a megkezdett 27 ütemet, gondolják tovább a mahleri ideát, akár vérbeli XXI. századi művet írva belőle. Az elkészült darabok önmagukért beszélnek. Van, aki követte a mahleri utat és a szimfóniák változatos világából merített (Kövi Arthur Bálint), van, aki az irodalmat is segítségül hívva, új művet alkotott (Balogh Máté Gergely), van, aki a hangszerválasztással hoz új színeket (Subicz Gábor), van, aki az adott hely és idő improvizatív jellegét ragadja meg (Oláh Kálmán), és van, aki szinte szó szerint véve a felkérést, "kiegészítést" írt a műhöz (Ott Rezső).

A koncert utolsó számaként elhangzik Alfred Schnittke 1988-ban írt befejezése is, melynek végén érintetlenül megszólal a Mahler által megkezdett 27 ütem.

A Sectio Aurea Kamaraegyüttes (művészeti vezető: Fazekas György) 2010-ben alakult, eredetileg a zeneirodalom “eltűntté nyilvánított”, méltatlanul elfeledett műveinek, átiratainak előadására. A név jelentésének (Sectio Aurea – Aranymetszés) megfelelően az együttes törekvése, hogy közös találkozási pontot adjon a zenei életben mindennek, mindenkinek. Ismert és kevésbé ismert zeneszerzőknek, közönségnek, új, kortárs és régen játszott zeneműveknek, ezért új formákat keresnek, új darabokat helyeznek látótérbe, új változatokkal ismertetik meg a koncertlátogatókat. Ezzel – reményeik szerint – új impulzust adhatnak a hazai koncertéletnek. 2012-ben útjára bocsájtották a Fiatal Magyar Zeneszerző Generáció Antológiáját (GE-ANT), mellyel különböző programok mentén kihívásokat, inspirációt nyújtanak kortárs zeneszerzőknek.