George Frideric Handel Acis és Galatea című pásztorjátéka a barokk zene egyik leglíraibb és legszerethetőbb alkotása. Az olasz opera és az angol oratórium műfaji határán mozogva, egyszerre szórakoztató és mélyen megindító. A mitológiai történet a nimfa Galateia (nevének jelentése: „Tejfehér”) és a pásztor Akisz idilli szerelmét mutatja be. Polüphémosz, az egyszemű óriás, meglátva őket, féltékenységében és dühében az Etna hegyéből kiszakítva, egy hatalmas sziklát dob Akiszra. Galateia halott szerelmének szikla alól kifolyó vérét csordogáló patakká változtatja, mely a legenda szerint a szicíliai Aci folyó forrása lett. A zene hol játékosan árad, hol szívszorítóan drámaivá válik: Handel páratlan érzékenységgel kelti életre a szereplők érzelmeit – az örömöt, a vágyat, a félelmet és a veszteséget –, miközben a természet képei és a karakterek belső világa szervesen fonódnak össze a zenei szövetben. A mű 1718-ban született, és a zeneszerző egyik legsikeresebb angol nyelvű alkotásává vált. A dallamok frissessége, a szólamok gazdag kidolgozása, a karakterek zenei portréjának pontossága és a finoman rétegzett érzelmi világ a mai napig lenyűgözi a közönséget. Az Acis és Galatea nemcsak zenei remekmű, hanem mélyen emberi történet is szerelemről, gyászról és a természet örök körforgásáról. Nemcsak a barokk zene rajongóinak nyújt élményt, hanem mindenkinek, aki szereti a megindító történeteket, az érzelmekben gazdag, mégis könnyen befogadható előadásokat.

Az előadást a KúlArt Produkció állította színpadra.