Kurutz Márton: A magyar jazztörténet szabad múzeumai

Az 1945 előtti magyar tömegkultúra öröksége olyan mértékű mellőzöttséget szenvedett a kommunizmus évtizedei alatt, hogy a dokumentumok pusztulása nyugat-európai ésszel fel sem érhető. Ezen belül a könnyűzenei értékeknek a reális felismerése érdekes módon nem is a rendszerváltozáskor, hanem csak napjainkban kezdődött meg. Ennek egyik nyilvánvaló oka az egyre fejlődő informatikai lehetőségeinkben keresendő és abban a tendenciában, amelynek során egyre nyitottabban kezelik gyűjteményeiket, hangarchívumaikat a gyűjtők és az intézmények.

A magyar jazztörténet alapkutatásai ugyan már régebben elkezdődtek, mégis rengeteg a romok közül még ki nem ásott, lappangó érték. Ezek feltárása nem lehet csupán egy ember vagy intézmény feladata. Sokfajta rutin és szaktudás kell hozzá. Világszínvonalú könnyűzenei hagyományaink és filmművészetünk kusza kapcsolatának kibogozását nem is vállalhatjuk anélkül, hogy kisebb és nagyobb kitekintéseket ne tennénk a társművészetek felé. Hiszen ha egy régen elmúlt, hamisan magyarázott és hanyagul dokumentált világot szeretnénk újra felfedezni, akkor feltétlenül szükséges a komplexitásra való törekvés, a teljesség ismerete.


Kurutz Márton

46 éves filmtörténész, 25 éve kutatója a Filmarchívumnak. Eredeti hivatása mellett más 20. századi tömegkulturális dokumentumok megmentésén és közzétételén is dolgozik. Több tucat elveszettnek hitt magyar filmet kutatott fel a nagyvilágban. Ötletadója és egyik alapítója volt a Gramofon Online hangarchívumnak. A Fortepannak a kezdetek óta adományozója és az informatikai fejlesztések koordinátora. Barátaival együtt a Super8.hu online filmarchívum egyik megálmodója, tavaly óta pedig első saját weboldalán, a Hangosfim.hu-n dolgozik azokkal az önkéntesekkel, akik az online filmtörténet szerkesztése közben kapcsolódtak be a közös múltfeltárásba.