Havas Ádám betegsége miatt az előadást szeptemberre halaszottuk, helyette az est házigazdája, Zipernovszky Kornél beszél a kronológiailag első két fontos női jazz-zenész -  Ethel Waters és Billie Holiday - ötvenes évekbeli önéletrajzairól, emlékiratairól.

Zipernovszky Kornél: "Összegereblyéztem a múltamat, hogy eltemethessem" - A test és a szelf Ethel Waters és Billie Holiday önéletrajzaiban

Ha az egyszeri jazzrajongó rákeres az Amazonon arra, hogy jazz önéletrajz, a negyven találatból csak két nő által írtat fog találni. A Goodreads-en ez még aránytalanabb (3 a 45-ből), ahogy a hasonló, könyvek eladására szakosodott vagy közösségi felhasználók által készített többi ilyen típusú listán is. A négy, nagyjából legfontosabb női jazz önéletrajz (Ethel Waters, Billie Holiday, Anita O'Day és Nina Simone – mind a négy énekesnő, és csak egyikük ült a zongoránál) társszerzője, úgynevezett ghost-writer-e fehér férfi volt. A jazz önéletrajzának műfaját és narratíváját olyan mértékben sajátították ki a férfiak, hogy a nőknek még abban a könyvben is alig jutott hely, amit gyakran a jazz saját önéletrajzának neveznek (A jazz története - ahogy azt elmesélték [a férfiak], akik megteremtették - The Story of Jazz as Told by the Men who Made it, szerk.: Nat Shapiro és Nat Hentoff). A férfiak szerepe a nők önéletrajzának megírásában az interszubjektivitás egy speciális esetének is nevezhető.

Az előadás a kronológiailag első két fontos női jazz önéletrajzra koncentrál, amelyek szembeszegülése a faji, társadalmi és a szexuális elnyomással úttörőnek nevezhető; a két kötetet, Ethel Waters és Billie Holiday ötvenes évekbeli emlékiratait egymáshoz is hasonlítva vizsgálja az önéletrajz műfaját, valamint a szelf és a testkép megjelenését a gender- és az újabb jazztanulmányok módszereivel.

Havas Ádám - Ser Ádám: A budapesti jazz színtér konstrukciója

Kutatásuk a budapesti jazz-színtér kulturális és társadalmi rétegeződésének elemeit vizsgálja, mélyinterjús és kérdőíves technikákkal. A kutatási kérdések elsősorban arra irányulnak, hogy a különböző stílusokat képviselő zenészek mint „kreatív munkavállalók” hogyan alkotják meg saját zenei identitásukat más muzsikusokhoz képest. A színtér különböző csoportjai (pl. „mainstream jazz”, „free jazz”, stb.) közti átjárásokat és ellentéteket vizsgáló kutatásuk bemutatja az egyes csoportokra jellemző művészeti és attitűdbeli sajátosságokat. Figyelmet fordítanak a roma jazz reprezentációjára: arra a kérdésre is szeretnének válaszolni, hogy létezik-e roma jazz? Nagy hangsúlyt helyeznek továbbá a kreatív önmegvalósítás és a gazdasági profitszerzés konfliktusából fakadó egyéni megélhetési stratégiákra. Céljuk, hogy a sokszínű magyar jazzéletről olyan reális képet nyújtsanak, amely a zenészek valóságképén alapul, így reményeik szerint a kutatás eredményei termékeny szakmai vita alapjául is szolgálhatnak.


Havas Ádám

A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett mester diplomát szociálpolitika szakon. Tanulmányai során mint gyakornok tevékenykedett a Család, Gyermek, Ifjúság online gyermekvédelmi folyóiratnál. 2013-tól a Corvinuson, Hadas Miklós professzor vezetésével dolgozik a kultúraszociológiai témájú disszertációján az egyetem szociológiai doktori iskolájának angol nyelvű képzésében, és tanít angol és magyar nyelven szociológiához kapcsolódó tárgyakat. 2014 óta kutatja a budapesti jazz szcéna társadalmi és kulturális rétegződését.