John Cage Szonáták és interlúdiumok című művét 1946 és 1948 között komponálta. A 20 darabból - tizenhat szonátából és négy közjátékból - álló ciklus preparált zongorára készült, a szerző akkurátusan előírta, mely húrok közé milyen apró tárgyat (csavarokat, gumi- és műanyagdarabokat) kell behelyezni az előadás előtt. Az így létrehozott hangzáskép merőben eltér a szokásostól, a hangok más hangszínen és más hangmagasságokon szólalnak meg, mint egyébként.

"Cage erre az új ’hangszerre’ írt, reprezentatív művével régi műfajt újított fel: a szonáta a szerző sajátos nyelvén a Scarlatti-féle kéttagú formát idézi föl, hagyományos ismétlőjelekkel ellátva a két szakaszt. Másfelől viszont szerzőnk számára a legfontosabb formaalkotó elem az előre gyártott elemeket használó ritmus-struktúra. Ha az idő „mechanikus” Cage-nél, a hangzás éppen gazdag kiszámíthatatlanságával hat. A ’Gamut’, a Cage által használt kompozíciós módszer lényege, hogy megjósolhatatlan, hogy ebben a varázsos hangzásban egy skála lépései éppen milyen távolságra esnek egymástól - tehát valójában mi is szól az adott pillanatban…"

A hangverseny előtt Farkas Zoltán ismerteti az elhangzó művet.