Arról már a hazai énekkarok tapasztalatai alapján is van fogalmunk, hogy Japánban és Kínában virágzik a kóruskultúra: a klasszikus zenét széles körben és lelkesedéssel fogadják, európai együttesek koncertjeit gyakran sztárkultusz övezi. Na de tudunk-e bármit az ázsiai kóruszenéről? Talán néhány, ritkán hallható darabon túl nem sokat.

Ezt a hiátust igyekszik pótolni a Kodály Kórus májusi koncertje, amelyen a BMC közönsége az ázsiai repertoár legjavát ismerheti meg. Az estet a tajvani SzuYun Swing Hsieh vezényli, a Taipei Philharmonic Foundation társ-karnagya és több jelentős tajvani kórus művészeti vezetője, aki 2019-ben a Taipei Philharmonic Chamber Choir élén elnyerte a Golden Melody díjat.

A műsor elején megszólaló szakrális darabok a nyugati hagyomány és az ázsiai gondolkodás határterületeit érintik: Hsiang-Chun Huang meditatív Ubi caritasa és Szüts Apor Missa Brevisének tételei a romantikus kifejezés és a kortárs kórushangzás között teremtenek kapcsolatot. Ezt követően az ázsiai szerzők sokszínű világa bontakozik ki: Zechariah Goh filmzeneszerű kórusműve, Se Enkhbayar mongol lovas hagyományokat idéző darabja, Ken Steven természetihletésű zenéje és Saunder Choi könnyűzenei gesztusokkal élő kompozíciója eltérő irányokból tágítják a kórusrepertoár határait. Sheng-Hsien Liu műve a hakka popkultúrára reflektál, míg a koncertet záró két népdalfeldolgozás – Juliette Lai és Ko Matsushita darabjai – ritmusukkal és közösségi karakterükkel energikus ellenpontot adnak az est egészének.