A kóruskarnagy, mint tudjuk, nagyon összetett személyiség kell, hogy legyen. Az alap, természetesen a kiváló szakmai felkészültség – ehhez teremt lehetőséget a karvezetői képzés. De hogy ezzel a szakmai felkészültséggel, az elsajátított ismeretekkel és tudással hogyan él valaki, az már a személyiség átütő erejétől függ. Lantos Rezső – akit mindig, mindenki csak Rudi bácsinak hívott – olyan karnagy volt, akinél a szakértelem és a magával ragadó személyiség tökéletesen ötvöződött. Az Állami Népi Együttes karmestere volt 25 évig, szívéhez legközelebb a népzene, a népdal állt, de éppoly kiválóan adta elő Mozart: Requiemjét, mint a veretes, igen nehéz vers-megzenésítéseket, vagy a legegyszerűbb népdalfeldolgozást. Ars poeticaja volt: nincs fontos vagy kevésbé fontos koncert, csak fontos koncert van! Elérte, amit kóruskarnagy elérhet: énekesei rajongtak érte. Egyéni előadói stílusa volt, a zeneszerzők bíztak benne, és sohasem csalatkoztak. Hazai és nemzetközi versenyek során vitte diadalra műveiket, meghatalmazott nagykövetük volt itthon és idegenben.
A nevét viselő alapítvány 1997 óta ad díjakat hazai és nemzetközi kórusversenyeken fiatal magyar kóruskarnagyok számára, 2003 óta pedig Lantos Rezső nevét viseli a Zeneakadémián minden évben megrendezett karvezető verseny. A mai hangversenyen az utóbbi évek díjazottjai közül lépnek fel most hárman énekkaraikkal.