Beszélgetés Pēteris Vasks lett komponistával

„Manapság az emberek túlnyomó részének nincs már hite, szerelme, vagy idáljai. Eltűnt a spirituális dimenzió. Célom, hogy a lelkeknek szolgáljak táplálékkal és ez az, amit valamennyi művemmel hirdetek.” (Pēteris Vasks)

Vasks szerzeményeire az archaikus lett zenei elemek és a kortárs zenei nyelvezet dinamikus és kihívásokkal teli kapcsolata jellemző. Műveinek címei gyakran utalnak természeti jelenségekre, de Vasks elsődleges szándéka nem annyira a természet tisztán költői dicsérete, vagy látványos hangulati megfestése, hanem sokkal inkább az ember és a természet komplex kölcsönhatása – az élet szépségével az egyik oldalon, illetve a világ közelgő ökológiai és erkölcsi elpusztításával a másikon. Műveiben gyakran jelennek meg személyes élményeivel, illetve a lett nép közelmúltbéli szenvedéseivel kapcsolatos vonatkozások.

Pēteris Vasksot 1996-ban a stockholmi New Music Festival vezető zeneszerzőjének nevezték ki, s ugyanebben az évben kapott Herder-díjat is. 1994-ben a Lett Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 2001-től a stockholmi Svéd Királyi Zeneakadémia tagja. 2005-ben két művéért a Cannes Classical Award díjazottja, 2006-ban pedig a brit Presteigne és Vale of Glamorgan fesztiválok rezidens zeneszerzője volt.