Reciklált zenék – Bach és a tökéletesség keresése

A h-moll mise túlnyomórészt olyan zenékből áll, amelyeket Bach más célra írt korábban. Többnyire a heti rendszerességgel komponált német nyelvű kantátáiból válogatott, amikor élete utolsó éveiben úgy döntött, hogy az 1733-as lutheránus misét kiegészíti, és megzenésíti a teljes katolikus latin miseszöveget. Vagyis a h-moll mise – kis túlzással – nem más, mint szerzői „best of” válogatás. S mivel a legkorábbi felhasznált tétel 1714-es, néhány pedig újonnan született a Bach halála előtti időszakban, a kompozíció gyakorlatilag a teljes életművet átfogja. A neves angol Bach-kutató, John Butt szerint a h-moll mise különleges minőségét éppen az adja, hogy számos benne hallható zenét kétszer is megkomponált Bach. A harmadik előadás ezeket az átdolgozásokat vizsgálja, vagyis azt, ahogy Bach egy-egy évekkel-évtizedekkel korábban írott tételét előveszi, és a tökéletesség magasabb fokát célozva újrakomponálja.

Mi vitte rá minden idők legjelentősebb lutheránus egyházzenészét, hogy megzenésítse a teljes katolikus miseszöveget? Miért tekinthető az úgynevezett „h-moll mise” a Bach-életmű összefoglalásának? Hogy gondolhatta a 20. század egyik legjelentősebb Bach-kutatója, Friedrich Smend, a h-moll mise kritikai kiadásának készítője, hogy nem egységes műalkotásról van szó, hogy tehát a h-moll mise valójában nem is létezik? S miként képes a mű elementáris hatást gyakorolni a hallgatóra keletkezése után közel háromszáz évvel is?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ Fazekas Gergely zenetörténész négyrészes előadássorozata.

Utolsó előadás: 2015. december 10.