Azt nagyjából minden zenével, kultúrával kicsit is foglalkozó ember tudja, hogy Johann Sebastian Bach minden idők zenésze és zeneszerzője, a nagyok mestere, a kicsinyek vigasza – a végtelenségig halmozható lenne a sok eposzi jelző. De miért is? Erre nehéz válaszolni, a jelenség, amit a négy zenei hangot is jelölő betű takar, túlnő magán az életművön. Itt egy egész klánról is szó van, több tucat elődről és fiúról, vér szerinti és „lelki” utódokról.

Zeneszerző sorozatunkban tehát elérkeztünk a nagy origóhoz, a szentek szentjéhez, az óriáshoz, aki papucsban és parókában valószínűleg egy teljesen hétköznapi, jelentéktelen mesterember volt. A csodát a hangok hordozzák, a dallamok kifogyhatatlan áradása, és – hittől és vallástól függetlenül – a Szentlélek lehelete, ami századok múltán is élővé izzítja ezeket a megmagyarázhatatlan, földönkívüli zenéket.