A szabadság nekünk – főleg a negyven alattiaknak – sokszor csupán egy üresen hangzó, elkopott jelszó. Beethoven idejében a világ lángokban állt, és a történelem legnagyobb hatású ideológiai földcsuszamlása alapjaiban rengette meg a földi és égi hierarchiákat, az emberek pedig rettegve szemlélték az addig elképzelhetetlen változásokat. Beethovent nemcsak a világpolitika vagy nehéz gyermekkora, de egy könyörtelen betegség is végletes magányra kárhoztatta, ahonnan csak két kiút létezett. Szerencsénkre a nehezebb utat választva kottapapíron teremtett egy új, igazságos és szép világot magának, ahol félelem nélkül ölelhette keblére a teljes emberiséget. Az alkotás és a fantázia szabadsága talán időnként megváltotta őt testének börtönéből, és feledtette vele a legfőbb csapást, mit a sors emberre mérhet: a magányt.