„Mintha a jövő valamennyi elképzelhető jazz muzsikája szólalna meg egyszerre, anélkül, hogy valaha is képesek lennénk felfogni a részleteket.” (The Guardian).

A zongorista, orgonista, zeneszerző és zenekarvezető Alexander Hawkins a kortárs kísérleti brit jazz színtéren generációjának egyik éllovasa, aki „teljesen más, mint bármi a modern kreatív zenében” (Ni Kantu) és akinek legutóbbi munkái "káprázatos új csúcsokat" értek el (Downbeat). Az autodidakta művész igen széleskörű kreatív környezetben alkot. Saját jól megkülönböztethető hangzásvilágát a szabad improvizáció iránti szeretetének, illetve a kompozíciók és struktúrák iránti mély vonzalmának összekovácsolódása réven alakította ki.

Amellett, hogy igen aktív zenekarvezető, rendszeresen együtt szerepel úgy koncerten, mint felvételeken a zene olyan ikonikus alakjaival, mint Louis Moholo-Moholo, Mulatu Astatke, Joe McPhee, Evan Parker, Wadada Leo Smith, Sonny Simmons, vagy Marshall Allen.  

Triójában Hawkins mellett két olyan zenészt találunk, akik az utóbbi idők legkeresettebb zenészei közé tartoznak. A pazar hangjáról és makulátlan időérzékéről ismert Neil Charles (nagybőgő) partnerei között Jack DeJohnette, Byron Wallen, Jose James, Jerry Dammers, Courtney Pine, vagy Terence Blanchard nevével találkozhatunk. Jon Scott (dob) hasonlóképpen tisztelt és keresett muzsikus, aki eddig 25 albumon szerepelt már.

„Ami ezt a triót különösen lebilincselővé teszi az, ahogy a játékosok módszeresen körüljárják három zenész egymás közötti kapcsolódásának valamennyi lehetőségét a lehető legszigorúbb együtt-játéktól egészen a teljes függetlenségig. A szoros kompozíciós keret és a túláradó szabadság közötti feszültség teszi koncertjeiket igazán megragadóvá. Ha Hawkins révén már valóban a jövő jazz-zongorázását halljuk, úgy a jövő igencsak fényesnek tűnik.” (The Telegraph)