Caro amico!

Írtam neked prima, belefáradtam un po' ebbe a molto molto concerto per violino. Több mint 200-at írtam, piú di duecento! Gondoltam... basta! Erre most mit csinálok, che faccio? Már megint concertot írok. Di nuovo! Képzeld bejön hozzám néhány hete az egyik ragazza, Clarissa, una ragazza bellissima, egy kis fürtös, bella, bella, és megkér, hogy írjak neki versenyt. Un concerto, capisci? És mire?? Hát non ci crederai, nem fogod elhinni, per fagotto! Tudod mi az egyáltalán? Capisci tu, eh? Az a kezdetleges összehajtogatott fadarab, un pezzo di legno primitivo, come dire... fanyaláb, fagotto... van vagy quattro billentyűje. De olyan szépen kért, mi ha pregato dolcemente, hogy elgondolkodtam, ja és még van due amiche, meg una dalla camera vicina, a szomszéd szobából is egy, mind fagottozik. Szóval concertokat fagottra, gyorsan írtam is dieci, és még fogok is. Azt hiszem marha jók, sono fantastici, meravigliosi és come suonano queste ragazze... (hogy játsszák ezek a lányok)..., ha ebbe is belefáradtam megint írok caro mio amico...

tanti abbracci

António Vivaldi (is írhatta volna...)

Ps.: Már megint alta l'acqua, magas a víz,  con molta molta fatica tudtam átkelni  a Fondamenta della Misericordia

Pio Ospedale della Pietá

Velence 1702 agosto valahány...