Én kedves caro vecchio Amicóm!

Már megint nem írtam lunghissimi hónapok óta, bocsánat, perdonami... scusami tanto...

Gondolhatod, hogy lusta perszóna vagyok, de úgy presto szaladnak a napok... corrono i giorni, mammma mia! Una mattina, mire felkelek, eszek a Giovanninál egy kis cornettot, habos kávé cappuccino, ott mindig nagy a nyüzsgés, tanta gente, tanto rumore! Parókámat Eusebio megigazítja, és molto rohanok, a kis coroval próba... össze vissza cantare mind, de olyan szépek, aztán due lettere a tanácsnak (kérek kicsit több denaro...) már alig érek a ristorantéba... szóltam a kagyló cozze miatt nagyon scusáltak, azóta igyekeznek... délután kicsi köszvény, komponálás... jut eszembe, itt a Tavasz, la Primavera, megírtam azt a grande concertot emlékszel violino solistico kis orcestra, minden évszak, először primavera... majd lesz nyár is, estate, bár már itt is lenne, nem szeretem a freddot... csak a borban, vino fresco, oh... amúgy is süt a nap végre, O Sole mio! Dúrokat ide, tudod Te mi az, hogy maggiore??? A C-maggiore, most ez a kedvencem, mio preferito, lobog, zendül, táncol... che ballo! Vagy lehet, hogy kicsit szerelmes vagyok... innamoratissimo... hát az igaz, hogy van a Vera... na nem a Prima Vera, hanem az a fagottista Vera... micsoda haja, che capelli! Che bokája! Írtam Neki most hármat, concerto per fagotto... jaj. rohanok  a patikába, fáj a lábam! Mi fanno male le gambe, che dolore! Che dolore!

Ölellek Amico barátom
Te is szereted a Napot? Ti piace il Sole?