Tíz éve játszotok duóban. Ha jól sejtem, egymás hangszeréről is sokat tanultatok.

R. A.: Számomra a szaxofon szorosan kapcsolódik Erzsi személyéhez, hiszen néhány kivételtől eltekintve vele játszottam a legtöbbet. Az ő személye iránti szimpátia alapozott meg mindent. Általa ismertem meg a szaxofont, és cseppenként tanultam meg azt, amit tudok erről a hangszerről.

S. E.: Előttem a mai napig őrzi a misztikumát a hárfa, mindig is elvarázsolt a hangja. Ősi, mély gyökerekkel rendelkező hangszer, szemben a fiatal találmánnyal, amin én muzsikálok. Ami a kettőben közös, az az, hogy erősen sztereotipizált hangszerek.

Hogyan fogadják a hallgatók a kettősötöket?

S.E.: Csak kedves visszajelzéssel találkoztunk az évek alatt, de az feltűnt, hogy látatlanban az emberek nehezen szavaznak bizalmat annak, ami szokatlan. Nem mindig könnyű elérni, hogy azok, akik még nem hallottak minket, beüljenek a koncertjeinkre. Hiszen aki Debussyt akar hallgatni, valószínű, hogy inkább egy zongorista hangversenyére megy el, és szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy ez hárfán és szaxofonon is működhet jól. Az emberek gyakran a megszokott és ismert művek előadásait részesítik előnyben. Én is úgy gondolom, hogy Beethoven-szonátákat jó meghallgatni újra és újra, de érdemes bizalmat szavazni a szokatlannak is néha. Mi pedig igyekszünk áttörni ezeket a falakat, akkor is, ha nehéz.

Csabai Máté interjúja a Kultúra.hu oldalon 2022-ből