Ezen az eseményen Weöres Sándor műfajilag nehezen kategorizálható, Psyché című művének első, „Hegyaljai évek” című fejezete kerül bemutatásra kortárs hangoskönyv formájában.

Weöres a Psychében azokat a verseket írta meg utólag, amelyek a múlt század eleji magas irodalmunkból szükségszerűen kimaradtak. Megálmodta, hogy milyen lett volna egy késő rokokó, korai biedermeier irodalom egy szabad és független Magyarországon, ahol a poétákra nem a társadalom és a nemzet súlyos gondjainak közönséget megmozgató megfogalmazása hárul, hanem csak a szerelem, az öröm és a bánat mindennapi megnyilatkozásainak ábrázolása.

Zarándy Ákos azonos című dalciklusának partitúrájában két mezzoszoprán szólamot írt elő, amellyel a még fejlődésben lévő női lélek sokszínűségét és szélsőségességét szerette volna kifejezni. Ezt a folyamatot az öt kiválasztott és megzenésített vers segítségével fokozatosan követhetjük nyomon, kezdve a kislánykor faragatlanságától és álmodozó naivságától, át a kamaszkor bujaságán és kegyetlenségén, megérkezve a már érett női lélek végső tragédiájáig.

A hárfa és a harmonika használata egyfajta stilizált, 19. századi lírai atmoszférát teremt meg, amelybe a rézfúvós szólamok többféle funkciót ellátva helyezkednek bele, hol az énekszólamok espressivo dallamaival kontrapunktálnak, hol pedig különböző hangszín-effekteket szólaltatnak meg.

A verseket Hámori Gabriella színművész, Károlyi Katalin, és Dezső Sára énekművész olvassák fel, a dalciklust pedig a hazai zenei élet méltán legelismertebb előadói szólaltatják meg.