A koncert célja a kortárs zene itthon kevéssé ismert különböző stiláris ágainak – így Szigeti Máté műveinek a Webern-Kurtág hagyományt folytató, a Csapó-mű Magyarországon szinte ismeretlen alternatív zenéjének, illetve a kortárs japán Takahashi keleti miniatúrákra emlékeztető „metszet-stílusának” – talákoztatása. E párbeszéd révén egyben rokonságuk is kiderül, egyedi kifejezőerejük is hatványozódik, ezáltal a koncertprogram tudat-tágító jelentőségű.

Csapó Gyula 35 perces Sivatagi Indulója monumentális requiem az európai zenéért. Első inkarnációjában CD-n is megjelent az USA-ban, és olyan világnagyságok méltatták, mint Christian Wolff, James K. Randall és Benjamin Boretz (a Perspectives of New Music vezető kortárs zenei folyóirat főszerkesztője). A 2018-19-ben született átdolgozása izgalmas újdonságokkal lepi meg hallgatóit. Súlyánál és jelentőségénél fogva a kortárs magyar zongorazene egyik határköve. Az ún. alternatív zene műfajának – mely szinte kollázs-szerűen több zenemű áthalláshordalékait engedi át magán – képviselője, mely műfaj csupán kevéssé ismert Magyarországon.

Az est másik magyar zeneszerzője a határon túl élő Szigeti Máté, akinek zenéjét Webernéhez hasonlítható kifinomultság és takarékosság jellemzi, miközben érzéki zenei nyelve egyedi és önazonos. Ritmikai világa rendkívül komplex és izgalmas. A műsorösszeállítás célja az is, hogy a fiatal szerző neve többek előtt ismertté váljon. Lírai hangvételű Mylied (2015, 2021) című műve egy régi skót dalnak (Allt-an-t-siùcair), Beethoven Schottische Lieder Op. 108 egyik dalának (O how can I be blithe and glad), és Brahms Zwei Gesänge Op. 91 első dalának (Gestillte Sehnsucht) összeálmodásából sarjadt. A dallamok olykor cantus firmushoz hasonlóan kiviláglanak környezetükből, máskor a dallam motívumaiból, fontos hangközeiből szőtt – már-már wagneri vagy mahleri – sűrű hálóként fonják körül a hallgatót.
A 2009-es keletkezésű Piano Piece nyelvezete sokkal heterogénebb, zenei gondolatait nagyon széles skálán járja be. Egyes részei nemcsak hangvételükben különböznek, mind a zeneszerzői technikák alkalmazása, mind a hangszer lehetőségeinek kiaknázása (felhangok, pengetés) egyedivé rajzolja arculatukat.

Az est harmadik szerzője a világszerte ismert Yuji Takahashi, akinek hangfelvételei immár fél évszázada forrásértékűek. A kortárs zene olyan komplexitású műveit mutatta be, mint Xenakis Hermá-ja, amit a szerző neki is dedikált, s az új zene meghatározó alkotásává vált, nehézségi foka pedig új sztenderdet képvisel az előadó-művészetben. Takahashi zeneszerzői tevékenysége évtizedekre nyúlik vissza, művei azonban magyarországi programokban ezidáig nem hangzottak el. Műsorra tűzésüket az is aktuálissá teszi, hogy 2020 szeptemberében az MTA Takahashit tiszteletbeli tagjává választotta.
Az esten elhangzó mindkét műve irodalmi ihletésű: a The Tyger (2015) William Blake verse után, a Chirasi Gaki – Dispersed Calligraphy (2017) Kokin Wakashu, X. századi japán költő versei nyomán született. A versek mintegy kiindulópontként szolgálnak, a zene önmagában is teljes értékű. Kottái szoros kapcsolatot ápolnak a japán kalligráfiával, abban is, hogy mind képi értékük, mind pedig zenei instrukcióik sokféleképpen értelmezhetők. A kotta a pontos hangmagasságokon kívül kizárólag rövid, illetve hosszú értékű hangokat jelöl, dinamika és bármiféle előadói utasítás nélkül. Narratívájuk mégis rendkívül expresszív, a tradicionális japán színház intenzitásához méltó.