A 18-19. században a négykezes zongorajáték számított a házi muzsikálás legelterjedtebb formájának. A legbensőségesebb kamarazenei műfaj, az egyetlen, ahol a játékosok ugyanazt a hangszert szólaltatják meg, egymás mellett ülnek, együtt lélegeznek. Nem volt ez ismeretlen a Mozart testvérek, Nannerl és Wolfgang számára sem, akik külföldi koncertjeik alkalmával gyakran nyűgözték le a közönséget négykezes muzsikájukkal.

A koncert három komponistáját sokkal több köti össze, mint az időbeli szinkronitás és a könnyed, elegáns és fülbemászó “gáláns” stílus. Az új zenei világot kialakító, reformer Haydn egyes források szerint nem csak vonósnégyesezett, hanem négykezest is játszott a zseniális Mozarttal, aki viszont haláláig mérceként tekintett a legfiatalabb, londoni Bach-fiúra, Johann Christianra.