A 18. századi költő, és zeneszerző F. D. Schubart zeneesztétikája szerint az A-dúr hangnem „az ártatlan szerelem megvallása, a helyzetünkkel való elégedettség; a fiatalos vidámság és az Istenbe vetett hit” hangneme. Sándor László új kompozíciója, a Hodégétria ez utóbbiról tesz tanúságot. A vonósnégyes-műfaj határait feszegető új művet éppúgy a bizánci ikonfestészet ihlette, mint a szerző 2021 júniusában, a Bartók Emlékházban bemutatott Canonicont. A Hodégétria az egyenes tartású, a gyermek Krisztust a bal kezében tartó, álló Mária-alak képtípusának neve a bizánci művészetben. Az előadás során nagy szerep jut majd az ihlető képet látványának, és a hagyományos koncertszituációtól gyökeresen eltérő elemeknek.

Mozart A-dúr kvartettjére, amely a Haydnnak ajánlott 6 vonósnégyes 5. darabja, Schubart jellemzéséből „a helyzetünkkel való megelégedés” és „a fiatalos fiatalság” illik rá. Mozart bécsi népszerűsége csúcsán, 1785-ben komponálta a művét, amelyet Beethoven annyira csodált, hogy partitúrába másolta, és sokat merített belőle saját A-dúr kvartettjének (op. 18/5) megalkotásakor. Mozart az egyetlen zenei gondolatból kibontott tételekkel hódol az efféle eljárásokat igencsak kedvelő Haydn papa előtt. A lassú variációs tétel 6. variációjában a cselló szinte dobszólamot játszik, innen a mű angol mellékneve („Drum”).

Beethoven 132. opusza a monumentális és teljességgel egyedülálló 5 késői kvartettjének egyike, 1825-ből. A szeszélyes formájú, rejtett vallomásokkal teli remekmű leghíresebb tétele a 3., A felgyógyult beteg szent hálaéneke az istenséghez”. Beethoven 1824-25 telén csaknem halálosnak bizonyuló bélbetegségben szenvedett. Ez a tétel ihlette egy másik nagybeteg zeneszerző, Bartók 3. zongoraversenyének csodálatos lassú tételét.