Program

LIVE STREAM | Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével: Az éjszaka zenéi

18:00
Koncertterem
Műsor:

A közvetítés a Budapest Music Center Facebook oldalán és Youtube-csatornáján látható.

Liszt Ferenc: En rêve
Frédéric Chopin: F-dúr noktürn, op. 15 no. 1
Frédéric Chopin: H-dúr noktürn, op. 62 no. 1
Bartók Béla: Notturno
Bartók Béla: És összecsendülnek-pendülnek a hangok
Bartók Béla: Az éjszaka zenéje
Leoš Janáček: Sýček neodletě (A bagoly nem repült el)
Robert Schumann: Nachtstücke, op. 23. – nos. 1–2.
Gabriel Fauré: 13. (h-moll) noktürn, op. 119

Közreműködik:
  • Csalog Gábor – zongora
  • Fazekas Gergely – zenetörténész

Az éjszakai zenék és zenélések hagyománya hosszú évszázadokra nyúlik vissza, ennek lenyomatát őrzi számos művészi „Nachtmusik” és „Serenata” a 18. századból. A 19. századtól kezdve azonban az éjszakához fűződő zenei viszony legfontosabb hordozója egy új billentyűs műfaj, a noktürn lett, amely zeneszerzők generációit inspirálta. Csalog Gábor koncertje a noktürnök világán kalauzolja végig a hallgatót, de Chopin, Liszt és Fauré noktürnjein túl olyan éjszakai zenék is megszólalnak a koncerten, mint Schumann „Nachtstückjei”, Janáček éjjeli baglyot megidéző darabja, valamint az éjszaka ürügyén természet és ember kapcsolatát filozófiai perspektívába helyező Bartók mű, „Az éjszaka zenéje”.

A Csalog Gábor előadásában hallható művekről a zongoraművész Fazekas Gergely zenetörténésszel beszélget a közvetítés során.

A közvetítés a Budapest Music Center Facebook oldalán és Youtube-csatornáján látható.

A koncert a Kormány 1290/ 2020. (VI. 5.) Korm. határozata alapján a kulturális intézmények által képviselt terület koronavírus világjárvány okozta gazdasági nehézségeinek enyhítése érdekében született támogatással valósul meg.

Galéria
2Kép
2021 április 11 vasárnap

Ajánló

Ajánlás

„TISZTA ZENÉLÉSRE VÁGYOM”

Interjú Csalog Gáborral

A zenélés elsősorban lelki vagy szellemi gyakorlat?

Az emberi működés tényezői egyszerre szerepelnek: lélek, test, szellem, szív, minden. Nincs vagy-vagy. E különböző pályák szétszálazhatatlanul, majdnem kielemezhetetlenül működnek együtt. A tudatos és az álomszerűen öntudatlan elemek összegabalyodnak ilyenkor. Valahogy mégis próbáljuk szétszálazni, de közben hagyni is őket a maguk szabta pályákon bolyongani. Tudni és nem tudni róluk egyszerre. Megpróbálni ravaszul e „nemtudásról” is tudni.

Mi az irány: a hang felől a zene-egész felé, vagy fordítva?

Először van az egész mű, a tudás róla. Azután van a hang felől az egész irányába: ez tölti ki a zenész munkáját. Milyen egy hang? – ezt a kérdést nem kerülhetjük meg. Azután: milyen két hang viszonya. És így tovább. Aztán visszatérünk az egészről való tudásra. Vagy jó esetben ez végig ott van bennünk közben.

A homogén vagy a heterogén műsorkoncepció a kifizetődőbb?

Mindkét féle műsorból lehet jót is, rosszat is kitalálni. Egy biztos: ha túlságosan engedünk a közönség elvárásainak, rövid távú a fizetség.  De ha meg túlságosan engedünk a saját műsor-vágyainknak: azonnali a bukás. Ebben – tetszik vagy sem (nálam inkább sem) – kompromisszum kell. Játszanék például egy-egy teljes koncerten csak késői, lassú, bonyolult Fauré-prelűdöket vagy csak Usztvolszkaja-szonátákat – 200 helyett 20, vagy esetleg csak 2-3 ember jönne el a BMC-be. De néha azért nem kímélem a közönséget.

A kortárs zene értése feltételez-e előzetes felkészültséget a hallgató részéről?

Jó, ha van. De még ennél is jobb szituáció, ha nincsen – és valahogy mégis hat a zene. Ilyen is előfordul!

Tovább a teljes interjúra