Program

LIVE STREAM | Gábor Csalog Sundays | Dialogues with (the) Music: Night Music

18:00
Concert Hall
Program:

Find the video stream on the Facebook page of the Budapest Music Center and on our Youtube-channel.

Ferenc Liszt: En rêve
Frédéric Chopin: Nocturne in F-major, op. 15 no. 1
Frédéric Chopin: Nocturne in B-major, op. 62 no. 1
Béla Bartók: Notturno
Béla Bartók: And the Souds Clash and Clang...
Béla Bartók: Night's Music
Leoš Janáček: Sýček neodletě (The Barn Owl Has Not Flown Away!)
Robert Schumann: Nachtstücke, op. 23. – nos. 1–2.
Gabriel Fauré: Nocturne no. 13 in B minor, Op. 119

Featuring:
  • Gábor Csalog – piano
  • Gergely Fazekas – music historian

The tradition of composing and performing night music dates back many centuries, proven by many artistic “Nachtmusik” and “Serenata” pieces from the 18th century. From the 19th century onwards, however, the most important signal of the relationship between the night and the music became a new keyboard genre, the nocturne, which inspired generations of composers. Gábor Csalog's recital guides the listener through the world of the nocturnes, but in addition to the nocturnes by Chopin, Liszt and Fauré, night music such as Schumann's "Nachtstück", Janáček's " The Barn Owl Has Not Flown Away!" and Bartók's "The Music of the Night" will also be performed by the pianist.

Find the video stream on the Facebook page of the Budapest Music Center and on our Youtube-channel.

This concert was supported, in line with the Government decree 1290/ 2020. (VI.5) related to cultural institutions, in order to ease the economic difficulties caused by the Covid19 pandemic. 

Galéria
2Image(s)
2021 April 11 Sunday

Related

Ajánlás

"I strive for pure musicmaking"

Interview with Gábor Csalog

A zenélés elsősorban lelki vagy szellemi gyakorlat?

Az emberi működés tényezői egyszerre szerepelnek: lélek, test, szellem, szív, minden. Nincs vagy-vagy. E különböző pályák szétszálazhatatlanul, majdnem kielemezhetetlenül működnek együtt. A tudatos és az álomszerűen öntudatlan elemek összegabalyodnak ilyenkor. Valahogy mégis próbáljuk szétszálazni, de közben hagyni is őket a maguk szabta pályákon bolyongani. Tudni és nem tudni róluk egyszerre. Megpróbálni ravaszul e „nemtudásról” is tudni.

Mi az irány: a hang felől a zene-egész felé, vagy fordítva?

Először van az egész mű, a tudás róla. Azután van a hang felől az egész irányába: ez tölti ki a zenész munkáját. Milyen egy hang? – ezt a kérdést nem kerülhetjük meg. Azután: milyen két hang viszonya. És így tovább. Aztán visszatérünk az egészről való tudásra. Vagy jó esetben ez végig ott van bennünk közben.

A homogén vagy a heterogén műsorkoncepció a kifizetődőbb?

Mindkét féle műsorból lehet jót is, rosszat is kitalálni. Egy biztos: ha túlságosan engedünk a közönség elvárásainak, rövid távú a fizetség.  De ha meg túlságosan engedünk a saját műsor-vágyainknak: azonnali a bukás. Ebben – tetszik vagy sem (nálam inkább sem) – kompromisszum kell. Játszanék például egy-egy teljes koncerten csak késői, lassú, bonyolult Fauré-prelűdöket vagy csak Usztvolszkaja-szonátákat – 200 helyett 20, vagy esetleg csak 2-3 ember jönne el a BMC-be. De néha azért nem kímélem a közönséget.

A kortárs zene értése feltételez-e előzetes felkészültséget a hallgató részéről?

Jó, ha van. De még ennél is jobb szituáció, ha nincsen – és valahogy mégis hat a zene. Ilyen is előfordul!

Tovább a teljes interjúra