Frankó Flamandok 1. – Burgundia, Flandria – slágerek, táncok
A vokálpolifónia bölcsője
John Dunstable: Quam Pulchra Es
Gilles Binchois: De plus en plus
Guillaume Dufay: Ce moys de may
Reneszánsz instrumentális zenék
Későreneszánsz madrigálok
Adrian Willaert: Vecchie letrose
Orlande de Lassus: Bonjour et puis quelles nouvelles
Orlande de Lassus: Vignon, vignon, vignette
Burgundia
Jean-Philippe Rameau: Boréades – Polimnie belépője
Jean-Philippe Rameau: Deus noster refugium – részlet
Claude Balbastre: La Marseillaise
Jean-Philippe Rameau: Platée – részletek
- Szent Efrém Kórus
- Művészeti vezető: Bubnó Tamás
- Aura Musicale
- Művészeti vezető: Máté Balázs
Nos ez az egész úgy kezdődött, hogy az angolok kitalálták a divatos zenét, ami megtetszett a frankoknak – no és a flamandoknak is. Csináltak is belőle olyan slágereket, aminek senki nem tudott ellenállni. De, amint az közismert, senki sem lehet próféta a saját hazájában: ezért Dufay és barátai, illetve tanítványai mertek nagyot álmodni és elmentek Itáliába – jobb az idő, jobban is fizetnek, nem is beszélve az ételekről, italokról és még sorolhatnánk... És ugyan egy belga nem csinál nyarat, de több tucat már annál inkább – így lett a burgundiai iskolából európai szintű zenei bevándorló hadjárat – és hogy jót tett-e nekünk és az európai zenének a franko-flamand zenei bevándorlás: nos, erre egyértelmű választ ad a Szent Efrém Férfikar koncertsorozata.
A burgundiai iskola a 15. században egyet jelentett a modern zenei nyelvvel – Dufay és Binchois angol mintát követve alakították ki a következő századokat meghatározó franko-flamand vokálpolifóniát. A Szent Efrém Férfikar sorozatának első estéjén megjelenik az a zenei alapkő, amit a reneszánsz korban tettek le flamand mesterek, azonban az Aura Musical segítségével időben egészen 17–18. századig utazunk előre, hogy egy korszakos frank zseni munkásságába is belekóstoljunk – Jean-Philippe Rameau műveibe, aki szintén Burgundia szülötte volt.