„Németország egyik óriási szaxofonos-egyénisége és legtehetségesebb zongoristája folytatnak egymással megkapó, melegséggel teli, de soha nem szentimentális párbeszédet. Az ember azt szeretné, ha sosem hagynák abba a játékot.” (TZ München)

„A jazz ismét életre kel velük” (Die Zeit)

„… az egyik legjobb, amit a német jazz nyújthat” (WELT am Sonntag)

Heinz Sauer, amikor azt állították róla, hogy ő tekinthető a német jazz egyik meghatározó figurájának, csak annyit mondott, hogy ő sem öregnek, sem mesternek nem tekinti magát. A szaxofonos, aki karácsonykor ünnepli 82. születésnapját, persze joggal nevezhető óriásnak (Frankfurter Allgemeine Zeitung), illetve a szaxofon nagymesterének (Die Zeit), aki Albert Mangelsdorff oldalán már a kezdetektől az európai jazztörténelem középpontjában volt, mégis a mai napig afféle kamaszként tekint magára; az a fajta művész, aki tudja, hogy a mesterséghez vezető útnak nincs végállomása.

Sauer csillogó játéka már nagyon korán a magabiztos európai jazz egyik markáns színfoltjává vált, miközben folytonos kapcsolatot tartott fenn az amerikai hagyománnyal is, George Adams és Archie Shepp, később Bennie Wallace, Dave Holland, Jack DeJohnette és legtöbbször a zongorista Bob Degen társaságában.

Sauer és Wollny duóban első koncertjét tíz évvel ezelőtt a darmstadti Literaturhausban adta, ahol a csöppnyi színpadon épphogy elfértek ketten. Noha kénytelenek voltak improvizálni, mivel idejük sem volt egyeztetni, mit fognak játszani, az este óriási siker volt. A 2005 elején megjelent Melancholia címet viselő első albumukat hallva mind a közönség, mind a kritika az első pillanattól kezdve lelkendezve méltatta a generációkon átívelő duó valódi kifejező erejét.

„Feladni az irányítást, s csak arra figyelni, hogy mi történik”, így fogalmazza meg a duó credóját Wollny. Ez éppúgy igaz a csendből kibomló improvizációikra, mint azokra az izgalmas felfedezőutakra, melyet egymás szerzeményeinek, vagy akár klasszikusokénak – Monk, Billie Holiday – előadása során megtesznek.