A hat kis, úgynevezett Francia szvit J. S. Bach kötheni éveiben keletkezett. Számos korabeli másolatukat ismerjük, de csak egyetlen autográfjuk maradt fenn, töredékesen, a Klavierbüchlein für Anna Magdalena Bach 1722-es keltezésű első kötetében. A gyűjtemény Bach második feleségének tulajdona volt; inkább emlékkönyv jellegű lehetett, nem annyira a gyakorlati muzsikálás céljait szolgálta. Nem kizárt, hogy Bach ajándékként jegyezte bele felesége számára e műveket. Elnevezésük eredete bizonytalan: feltételezések szerint a „francia szvit” megjelelölés csak megkülönböztetésül szolgált az Angol szvitekkel szemben, melyek paradox módon inkább mutatnak francia stílusjegyeket, mint a hat Francia szvit. Annyi bizonyos, hogy a névadás utólagos; maga Bach a „Suites pour le clavecin” címet írta eléjük. Összevetve a Francia és a nem sokkal későbbre datálható Angol szviteket, tapasztalhatjuk, mennyivel könnyedebbek az előbbiek: a dúr hangneműek karaktere felhőtlenül derűs és boldog; még a mollban írtaké is kevésbé súlyos és komoly. Ugyanakkor formájuk feszesebb, az Invenciókéhoz közelebb álló, mint a szélesebb, szimfonikus Angol szviteké.

Balla György lemezismertetője nyomán, Hungaroton, 1981