Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.

Gereben Zita és zenekarának eklektikus műsorában a dalok egyaránt hordozzák az R’n’B, a pop, a blues és természetesen a jazz stílusjegyeit. A hazai könnyűzenei élet kiemelkedő énekes-dalszerzője 2009-ben alapította saját zenekarát; eddig három sikeres nagylemezt jelentettek meg, saját szerzeményekkel. Az első jazzlemezüket követően (Ready for the sun) megjelent a második, Our Places című album, amelynek populárisabb hangvétele tovább növelte a zenekar rajongótáborát, a harmadik, Az én fesztiválom elnevezésű album pedig magyar nyelvű dalokkal lepte meg a hallgatóságot. Negyedik lemezük őszre várható, amelyből már most is hallhatunk ízelítőt. A sokoldalú énekesnő számos hazai formációval dolgozott együtt: tagja volt az Emil.RuleZ! zenekarnak, a Gringo Sztárnak, valamint közreműködött a Modern Art Orchestra, a Transform Quintet, a Random Trip és a Nagy János Trió produkcióiban. Mindezek mellett a mozifilmek világába is tett kiruccanásokat, olyan betétdalokkal és kisebb szerepekkel, mint például a Boldog születésnapot, a Magyar vándor és a Majdnem szűz. A Gereben Zita Zenekar a hazai szcéna elismert és tehetséges muzsikusaiból áll. A rendkívül összeszokott csapat bátran nyúl a legkülönfélébb zenei stílusokhoz, amelyekből egyedi hangzást alakít ki, és lendületes, szórakoztató estjeiken nagy szerephez jut az improvizáció szabadsága is.  

A Vincent Pongracz és Peter Rom által 2017-ben alapított Synesthetic4 profilját alapvetően meghatározzák azok a komplex, mégis fülbemászó ritmusképletek, amelyek a hip hopból, a kortárs groove-ból és az elektronikus zenéből táplálkoznak, és urbánus jelleget kölcsönöznek az együttes számainak. A humorról, sőt néha egyenesen bizarr hatásról pedig a „dada-rapnak” elkeresztelt halandzsa mellett absztrakt népi dallamok gondoskodnak, amelyek mögött akár Olivier Messiaen ihletése is megbújhat. A zenekar igazi specialitása mégsem az összetevőkben, hanem a tálalásban rejlik, vagyis abban, ahogyan az esztétikai minőségeket társítják egymással: kiegyensúlyozzák a profán és kifinomult zenei elemeket, és az avantgárd művészi hozzáállást a szórakoztatás igényével kombinálják. Zenei munkásságuk elengedhetetlen része a videóklipek készítése, amelyekben a tagok gyakran különféle karakterek bőrébe bújnak, és precízen kigondolt koreográfiákat adnak elő. Nem is csoda, hogy 2024-ben ők vitték el az első Osztrák Jazz Díjat a legjobb élő produkció kategóriában.  

A koncertet rövid műhelybeszélgetés követi, amelyben Szigetvári Andrea elektronikus zeneszerző, a Zeneakadémia docense kérdezi Trevor Wishartot a mű keletkezéséről, hátteréről és kompozíciós módszereiről. … komikus opera …  Hieronymus Bosch híres festménye ihlette Trevor Wishart többcsatornás hangművét, amelyben a mai társadalmi helyzetet vizsgálja, egy hangzáslabirintuson át vezetve a hallgatót az emberi sorsok útvesztőjében. Wishart különösen az emberi hang elektroakusztikus kompozícióban betöltött szerepét kutatja. Korábbi műveiben nyelvek szótagjaival, majd mondatok zeneiségével kísérletezett, ebben a műben pedig a történetek szintjéig tágítja az időskálát. Bosch festményének bizarr emberi tevékenységei párhuzamba állíthatók a jelen világ abszurditásával, az ebből fakadó szorongás ihlette az alkotást. A képet időalapú zenévé transzformálva Wishart egy olyan hangzáslabirintust hozott létre, ahol a hallgató egyik jelenetből a másikba lép, majd visszatérve azok folyamatosan változnak – ez az a metamorfózis, amely narratív szintre emelkedik. A mű sötét humorral átszőtt reflexió az emberi társadalmakról, amely énekesek, színészek és politikusok hangját is felhasználja. Trevor Wishart 1946-ban született Észak-Angliában. Elsősorban a hang metamorfózisára specializálódott, és saját szoftvereket fejlesztett ennek megvalósítására (Sound Loom / CDP). Zeneszerzőként és vendégtanárként dolgozott Ausztráliában, Kanadában, Németországban, Hollandiában, Svédországban, Mexikóban és az Egyesült Államokban. Saját hangjával, professzionális együttesek számára, illetve a stúdióban megteremtett képzeletbeli világokban alkot zenét. Emellett a Composer’s Desktop Project zenei feldolgozószoftverének egyik fő fejlesztője. Esztétikai és technikai elképzeléseit az On Sonic Art, az Audible Design és a Sound Composition című könyvekben foglalta össze. 2008-ban életművéért elnyerte a nemzetközi Giga-Herz nagydíjat, 2018-ban pedig a British Association of Songwriters, Composers and Authors (BASCA) Innovációs Díját.

Szalóki Ági, Ávéd János és Tóth István műsorát a tradíció tisztelete és a szabadság szeretete hívta életre. A koncerten egyházi népénekek, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, XVII-XVIII. századi anonim szerzők művei, középkori himnuszok hangzanak el jazzimprovizációkkal, bibliai szövegrészletekkel, istenes versekkel. A műsor 2024 nyarán, a Művészetek Völgyében, a taliándörögdi református templomban debütált. A formáció az Opus Jazz Clubbeli koncerttel mutatkozik be Budapesten.

A koncerten azt vizsgáljuk, hogyan alakítja és formálja újra a zene a létezés állapotait, az identitást és az érzékelést. Öt izgalmas mű csendül fel, amelyek eltérő stílusokból merítenek, a kortárs vízióktól a kulturális reflexiókig.Olga Neuwirth Un posto nell’acqua című műve irodalmi és meditatív hangulatot teremt, Herman Melville víz, elmélkedés és létezés közötti szimbolikus kapcsolatát idézve. Nico Muhly Drones, Variations, Ornaments című darabja a zenei folyékonyságot kutatja, egyensúlyozva a stabilitás és a finom változások között. Eötvös Péter darabját „rituálénak” nevezi, ahol minden mozdulatnak, minden ütésnek speciális szerepe van, és a gesztusok és a hang abszolút egységben jelennek meg. John Adams lendületes Son of Chamber Symphony című műve fokozza a pulzust, a minimalista mintázatokból dinamikus, ritmikus párbeszédet formálva. Végül Leoš Janáček érzékletes Morva táncai – kamarazenekarra újonnan hangszerelve – hidat képeznek múlt és jelen között, a népzenei hagyományokat kortárs hangzásvilággá alakítva.Ez a koncert arra hívja a közönséget, hogy tapasztalja meg a zenét mint az ötletek, hagyományok és hangok folyamatosan változó áramlását.A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekart a Bécsi Zeneakadémia volt hallgatói alapították 2007-ben. A zenekar a koncerteket összművészeti alkotásként fogja fel, és mai zeneszerzőkkel való együttműködése mellett gondozza a 20. századi közép-európai zenei tradíció egészét, valamint a historikus repertoár mai zenére vonatkozó részét. Ciklusba rendezett és egyedi koncertjeivel a MIKAMO Bécs, Pozsony, Budapest és a tág értelemben vett Közép-Európa meghatározó koncerttermeiben lép fel.A koncert a Sonus Alapítvány a Mai Zene és a Korszerű Előadóművészet Támogatására rendezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

„Egy török énekesnő-csellista Trabzon tengerparti városából, egy gitáros-brácsás a Románia belsejében fekvő Bakóból, és kiszámíthatatlan dzsókerként egy flamand klarinétos-szaxofonos Antwerpenből: három igazi karakter régre visszanyúló közös zenei gyakorlattal maga mögött találkozott Hollandia urbánus deltájában, hogy a Fekete-tenger vidékéről származó dalokat dolgozzanak fel. Az általuk megszűrt levegőben a három zenész tíz, hozzájuk közel álló ősi dalt juttat lélegzethez, hogy a török, grúz, láz, pontusi görög és tatár eredetű válogatás a ráeső fényben ragyogni kezdjen. Nem újonnan polírozott verziókat adnak elő, hanem bevonnak minket a régóta élő dalok pillanatnyi felfedezésének folyamatába. A körvonalazódás határán, átmeneti illékonyságukban, összeolvadva és semmibe veszve éppúgy képesek megragadni őket, mint teljes fényességükben, a legjátékosabban ficánkoló, életerős karakterükben” – írta Henning Bolte a Black Sea Songs trióról. Az együttes a koncert napjaiban lemezt is rögzít, amely a BMC Records kiadásában fog megjelenni.  

A Falka egy régóta létező zenei közösség, ami tulajdonképpen két éve döntött úgy, hogy zenekarrá formálódik. Mélység és magasság, szomorúság és vidámság, éneklés és tánc, kötöttség és szabadság, közösségteremtő energiák: ez a Falka, egy nyitott zenekar, amelyben a tagok alkalmanként cserélődhetnek, de a játszott zene ettől csak izgalmasabb, változatosabb lesz. Programjuk a tagok vagy más szerzők könnyen befogadható kompozícióiból és akár a pillanat ihlette, helyben megszülető darabokból áll, amelyek tartalmaznak szabad elemeket, megírt részeket és könnyen megtanulható dallamokat is. A cél: lebontani a falat a zenekar és a közönség között, hogy a fellépések során egy, a tűz körül üldögélő, éneklő-mozgó, a szertartásban résztvevő közösséggé olvadjunk össze.

A Helicopets a varsói székhelyű gitáros-zeneszerző, Adam Baran vezetésével fedezi fel a kollektív improvizáció legmodernebb árnyalatait. Zenéjük a hagyományos jazzkvartett közegébe oltva utal a minimalista, az ambient és az elektronikus zenei irányzatokra, merészen átlépve és újraértelmezve a jazz műfaji kereteit. Baran játékstílusának középpontjában a tér és a transzzene áll. Effekteket és más eszközöket bevetve alkot patcheket, gitárját samplerként használva, míg máskor visszatér a klasszikus, már-már mainstream játékmódhoz. A zenekar hangzását alapvetően meghatározza Panilas is, aki elektronikus zajokat és avantgárd improvizációkat csal ki hangszeréből. A ritmusszekcióban Piotr Zygma és Józef Biegański személyében két ötletekkel teli zenészt találunk. Az együttes 2024-ben debütált a Jazz Juniors fesztiválon, ahol több különdíjat besöpörtek, köztük a BMC-ét is. Ennek eredményeként indultak európai turnéra, és idén jelenik meg első albumuk is. A koncert a Lengyel Köztársaság Kulturális és Nemzetközi Örökség Minisztériumának támogatásával valósul meg.  

A De Beren Gieren zenéjében a minimalista megközelítés és a kirobbanó energia kéz a kézben jár – nem véletlen, hogy az elektroakusztikus jazztrió a szürrealizmus és a techno hazájából, Belgiumból indult Európa meghódítására. A Visible Cloaks, a Radiohead, Erik Satie és Jon Hassell munkásságából is merítő trió tagjai sokrétegű, látnoki improvizációkban engedik igazán szabadjára sokoldalúságukat. Az éneklésre csábító dallamok többségét Fulco Ottervanger zongorista írja, már-már gyermeki egyszerűséggel. Lieven Van Pée és Simon Segers sosem hallott hangzáskombinációkkal egészíti ki ezeket a dallamokat a kontroll és az elengedés közös játéka során, ami gyakran kaleidoszkópszerű, szélesvásznú hatást eredményez. Hetedik albumuk, a What Eludes Us mindarról szól, ami elkerüli a figyelmünket, vagy amire szándékosan nem akarunk odafigyelni. Az eredmény – ismét – magával ragadó zene csalóka ritmusokkal, kristálytiszta dallamokkal és gátlástalan elektronikával, amely még alkotóit is képes meglepni.  

A Mária-kultusz nemcsak a képzőművészetekben, de az egyházi zenében is inspirációs forrásként szolgált az elmúlt évszázadok során. Csak az Üdvözlégy latin szövegének, az Ave Mariának legalább háromezer feldolgozása létezik, és természetesen manapság is születnek új művek, amelyek Szűz Máriához intézett fohászt zenésítenek meg. A Kodály Kórus Debrecen nyár előtti utolsó koncertje reneszánsz kompozíciókkal tarkított kortárs műsorával azt bizonyítja, bár a zenei nyelv folyamatosan változik és megújul, a spirituális mélység örökérvényű.

A nép- és világzene, a jazz és a kortárs zene területén egyaránt otthonosan mozgó, idehaza és külföldön is rendkívül népszerű fúvósunk, Borbély Mihály előadóművészként és zeneszerzőként is a magyar jazz egyik meghatározó alakja. Darabjaiban markánsan jelen van a Kárpát-medence és a Balkán népzenei öröksége, organikusan ötvözve a jazz különféle irányzataiból vagy éppen a huszadik századi klasszikusok zenéjéből táplálkozó elemekkel. Játékában az izgalmas dallamfordulatok hol finoman áttetsző, hol erőteljes ritmusokkal társulnak, a lírai megszólalások pedig energikus gesztusokkal lépnek párbeszédre. Ezen az estén elhangzanak a Borbély Műhely repertoárjának közismert darabjai, emellett pedig a zenekar betekintést enged legfrissebb improvizatív kísérleteinek műhelytitkaiba is.  

Kedves Koncertlátogatóink! Értesítjük Önöket, hogy a Csalog Gábor Vasárnapok sorozat május 25-i koncertjének műsora megváltozott. Ezen az estén a március 2-án elmaradt Schubert és a reménytelenség című program pótlására kerül sor, míg az eredetileg tervezett, Schubert és a szépség című műsort október 12-én hallgathatják majd meg. A május 25-i előadásra megvásárolt belépőjegyek a műsorváltozás mellett változatlanul érvényesek, az október 12-i koncertre nem átválthatók. Amennyiben vissza kívánja váltani jegyét, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot az info@bmc.hu címen. Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center  A 20. század elején zenéje gond nélkül talált utat az operett negédes világába a Három a kislány című daljáték révén, és életműve tele van a 19. század eleji Bécs zenekedvelői számára írt könnyed, alkalmi darabokkal, mégis, a nyugati művészi zene történetében kevesen jutottak olyan mélyre az emberi reménytelenség megragadásában, mint Franz Schubert. „Minden gyalázatosan megy – írta egyik barátjának az 1820-as évek elején –, mert e nyomorúságos világban majd’ minden értelmes embernek ez a sorsa. És mihez is kezdenénk a boldogsággal, amikor a boldogtalanság immár egyetlen izgatószerünk.” Hogy ennek a boldogtalanságnak milyen életrajzi okai voltak (a szerelmi csalódástól az anyagi nehézségeken át a végzetes betegségig számosak), az kevésbé érdekes annál, mint hogy 200 évvel később, mi, a mai hallgatók miként vagyunk képesek átélni a schuberti zenében megjelenített reménytelenséget. Csalog Gábor koncertjén az 1825-ben komponált, nagyszabású a-moll szonáta (D. 845) fog majd lehetőséget nyújtani ennek kipróbálására, az est első felében pedig a zongoraművész és Fazekas Gergely zenetörténész beszélgetésében tágabb kontextusban, más művekből vett illusztrációk nyomán kerül szóba, hogy milyen eszközökkel jeleníthető meg a zenében a reménytelenség érzése.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.

A több mint 10 éves Bágyi Balázs New Quartet zenéjében a post bop elemekből építkező, akusztikus, kortárs jazz dominál. A dobos-zeneszerző Bágyi Balázs a magyar jazzélet egyik meghatározó, külföldön is rendszeresen koncertező művésze, partnerei pedig a magyar jazz középgenerációjának jeles képviselői: a Hollandiában végzett szaxofonos Soso Lakatos Sándor, a Junior Prima díjas zongorista, Oláh Dezső, és Közép-Európa egyik legnagyszerűbb bőgőse, Oláh Péter. A zenekar számos európai jazzfesztiválon fellépett az elmúlt években, valamint rendszeresen koncerteznek Kínában – együttműködésük a sanghaji Li Xiaochuan trombitással több éve tart. 2016-ban Pocsai Kriszta énekesnővel közösen elkészített, Homage To Shakespeare című lemezüket a nemzetközi szakmai zsűri Gramofon-díjjal jutalmazta. A formáció repertoárja Bágyi Balázs szerzeményeire épül, aki 2016-ban az év zeneszerzője lett. A hagyományhoz híven az együttes nemcsak a zenekarvezető régebbi kompozícióit adja elő az Opus Jazz Clubban, hanem a közelmúltban elkészült új zenéket is ezen a színpadon mutatja be.  

2024. évben létrehoztunk egy lemezt, amelyen Kovács Béla művei kerültek rögzítésre. Célunk volt, hogy megszülessen egy egységes anyag a szerző ezen tanulmányműveiből. A felvételek elkészítésével a 2021-ben elhunyt nagy tiszteletben álló mester, Kovács Béla felé érzett hálánkat és tiszteletünket is szerettük volna kifejezni.  Most pedig eljött az ideje, hogy egy lemezbemutató keretein belül a közönséggel is megoszthassuk munkánk eredményét. Egy rövid koncertre és izgalmas szakmai beszélgetésre invitáljuk Önöket! Szeretettel várunk zehát minden zenebarátot és klarinét-kedvelőt Sándor Norbert Nexum című lemezének bemutatójára.A koncert és a lemez az NKA támogatásával jöhetett létre.

Oláh Kálmán Jr. művészi világa az örökség, a zenei innováció és a határtalan szenvedély harmonikus ötvözete. A szaxofonos célja, hogy formációjára írt kompozícióit, művészi és zeneszerzői munkásságát a hazai és külföldi nagy presztízsű termekben is megmutathassa, és ezzel a magyar jazz új generációját is pozicionálja a nemzetközi zenei szcénában. A szaxofonművész már korán nagy érdeklődést mutatott a klasszikus zene és a jazz iránt. Édesapjával, id. Oláh Kálmánnal és bátyjával, Oláh Krisztiánnal együtt – akik mindketten neves zongoraművészek – számos olyan formáció tagja, amelyek mind a hazai, mind a külföldi koncerttermek állandó, rangos fellépői. Koncertezhetett a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, 2021-ben pedig Junior Prima díjjal tüntették ki, ami szintén kivételes tehetségét és elhivatottságát bizonyítja. Zenei tanulmányait elismert művésztanárok irányításával végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol jazzszaxofon – művésztanár diplomát szerzett.

"Tébolyult szerelem" - A 17-18. század "őrült" dalai - Mad songok és hangszeres művekA Veduta Musica korhű hangszereken játszó kamaraegyüttes ezúttal a 17. és 18. század "őrült" dalaiból válogat, kiegészítve műsorukat a kor női zeneszerzőinek - a francia E. J. de la Guerre, az egyaránt olasz Barbara Strozzi és Anna Bon - egy-egy különleges, ritkán hallható hangszeres és énekes művével. Az együttes csambalistája, Bene Róza, a BMC Könyvtár hangszerét szólaltatja meg, amelyet Titus Krijnen épített 2022-ben. A hangszer Anton Rückers 1640-es modelljének kópiája.

A Budapesti Lantos Kórus 75 éve hirdeti a zene és az összetartozás erejét. E jeles évfordulón visszatekintünk a kórus gazdag múltjára, miközben új lendülettel tekintünk a jövőbe. A jubileumi koncert különleges utazásra hív: a klasszikus mesterművek és kortárs dallamok találkozása révén idézzük fel az elmúlt évtizedek legszebb pillanatait. A közös éneklés öröme és a közönséggel való találkozás mindig is a Budapesti Lantos Kórus szívügye volt – ünnepeljünk együtt, hiszen a zene közös nyelvünk és legszebb kapocs köztünk!

Lukács Miklós neve mára egyet jelent a cimbalomjáték művészetének legmagasabb szintjével, mind hazánkban, mind a nemzetközi zenei életben. A világ egyik legismertebb és legsokoldalúbb cimbalomművészeként tartják számon, és hangszerének meghatározó úttörőjeként tisztelik. Előadásaiban a kortárs zene, a jazz és a különböző népek zenéi egyedi hangzásvilággá fonódnak össze. Művészetével új megvilágításba helyezte hangszerét, megmutatva a cimbalom hangzásának és lehetőségeinek olyan dimenzióit, amelyeket sokszínű játékmódjában ismerhettünk meg először. A BMC Records kiadásában tavaly megjelent szólólemeze, a Timeless után újabb szólóprogramot dolgozott ki, amely nagyszerű alkalmat kínál arra, hogy mélyebben betekintsünk Lukács Miklós zenei világába, és átéljük annak műfajokon átívelő gazdagságát. Koncertjén a megírt kompozíciók és az adott pillanatban születő improvizációk harmonikusan egészítik ki egymást, miközben a cimbalom páratlan hangzásvilága teljes pompájában bontakozik ki.  

A Cuero Tango kvartettet 2022-ben alakította meg négy muzsikus, akiknek közös zenei hátterét a tangó iránti szenvedély hatja át. Az együttes abból a vágyból született meg, hogy tagjai részt vehessenek a tangó 21. századi kulturális mozgalmában, amelyet új aranykornak is neveznek, és amelynek középpontjában új művek létrehozása áll. Így a Cuero Tango sem a műfaj nagy klasszikusait ismételgeti, hanem innovatív zenei anyagok és dalszövegek felé törekszik. Alkotásaikat Buenos Aires vibráló, kaotikus légköre táplálja. Szokatlan hangszer-összeállításuk, amely új impulzusokkal gazdagítja a hagyományt, még közelebb viszi őket a populáris zene végső céljához: hitelesen megragadni a jelen kor szellemét. Sikeres tavalyi európai turnéjuk után új anyagot készítettek elő, amit ismét elhoznak a kontinensre is.

Míg előző lemezeik közül a Soundtrack a filmzenékből inspirálódott, a Trickset pedig a bűvészmutatványok és kártyatrükkök varázslatos világa ihlette, a Horváth „Tojás” Gábor Trió ötödik, Multiverse című albumának kiindulópontját a minket körülvevő univerzum, az elméleti fizika és a dalokban rejlő hangulati sokszínűség adta. Az Opusban most hallhatjuk először a lemez anyagát, amely a koncepción túl a lendület és az intimitás kettősségéből táplálkozik, és az élő zene varázsára, az adott pillanatban megszülető energiákra fókuszál. A zenekarvezető kompozícióit a játékosság, a humor és a legváltozatosabb érzelmek, hangulatok pontos zenei érzékeltetése jellemzi, így a vidám, ritmusváltásokban gazdag dalok mellett nagyívű szólók és himnikus balladák is elhangzanak.  

A Velvet Revolution 2015-ös alapítása óta Daniel Erdmann szaxofonos gyakran fültanúja volt, hogy „Velvet Underground” néven emlegetik egyik legsikeresebb zenekarát. A trió és a New York-i együttes névrokonsága úgy elgondolkodtatta, hogy szerzett egy példányt az Andy Warhol legendás borítójával ellátott albumból. Újra felfedezte Lou Reed nyers, realista szövegeit, az egyszerű melódiáival kísértő balladákat, Nico hangját és elbűvölő dallamainak végtelen édességét. A nyelvbotlás végül rávilágított a művészi szándék rokonságára is: kutatni a bársonyos, mégis határozott textúrájú hangzás, a könnyed dallamok, a tüzes és a finom zenei jegyek ötvözetének alkímiáját. Ebből a hallgatási élményből sarjadt a Velvet Revolution zenét, szöveget és dalt egyesítő új projektje, amelyben vendégként Jelena Kuljić szerb énekesnő és színésznő is elősegíti a bensőséges, érzékeny és erőteljes hangulat megteremtését. Magával ragadó hangja az éneklés és a beszéd között félúton egyensúlyozva ad további kifejező réteget a zenekar kompozícióihoz. Három nagy sikerű album – A Short Moment of Zero G (2016), Won't Put No Flag Out (2019) és Message in a Bubble (2023) – után a legújabb Velvet Revolution-projekt felvétele ismét a BMC Records gondozásában fog megjelenni.  

Konstrukció és intertextualitás  - XXLP - A Tribute Album Dargay Marcell székfoglaló előadása a 2024 áprilisában bemutatott XXLP - A Tribute Album című szimfonikus zenekari kompozícióján keresztül próbálja elemezni azokat a zeneszerzői irányelveket és eljárásokat, amelyek a legkülönbözőbb zenei paradigmákból származó hivatkozásokat és idézeteket pusztán a hangalakjukban való hasonlóságaik alapján integrálják a zenei szövetbe, így teremtve egy olyan intertextuális hálózatot, melyben a kiindulópontként-forrásként szolgáló anyagok egyéni karakterisztikumai mintegy feloldódnak a zenei nagyforma dinamikájában.Az előadás  a kompozíció filmfelvételének vetítésével zárul.

Grencsó István és Lewis Jordan ismeretsége több mint két évtizedre nyúlik vissza, amelyet számos koncertélmény mellett a BMC Recordsnál megjelent két lemez is dokumentál. Grencsó fúvós hangszerek egész arzenálját veti be, míg a Kaliforniában élő Jordan – a Music at Large együttes vezetője – altszaxofonon játszik és költeményeivel is gazdagítja a produkciót. A közös alkotómunka ezúttal a Jordannal évek óta együttműködő remek hegedűs, Sandra Poindexter társaságában bővül tovább, aki többek között a kubai Orquesta La Moderna Tradición, illetve az Idris Ackamoor vezette The Pyramids tagjaként tett tanúságot egyedi megközelítéséről. Produkciójuk a szabad felfedezés zenei atmoszférájában teljesedik ki igazán, amelyet a Grencsó Kollektíva stabil tagjaival, Benkő Róberttel és Miklós Szilveszterrel szövetkezve teremtenek meg saját maguk és a közönség számára.

A 2023-as év négy koncertje után új bérletsorozatot hirdet a BMC-ben Stark János Mátyás, Devich Gergely és Ránki Fülöp együttese, immár Trio Haris néven. A sorozat zárásaként a romantikus kamarazene két szoros kapcsolatban álló zsenijétől játszanak egy-egy művet. Schumann és Brahms szakmai és személyes kapcsolatának számtalan zenei és nem zenei forrása, hatalmas irodalma van. Mindketten három zongorás triót írtak, amelyekből az elsők hangzanak el ezen a koncerten. Schumann viszonylag későn írta első, d-moll trióját (op. 63), amelynek zaklatott d-mollja a scherzo élettel teli F-dúrján és a lassú tétel sötét a-mollján áthaladva végül a finálé fényes D-dúrjává oldódik. Brahms H-dúr triója a 8-as opusszámot viseli – a szerző huszonegy éves korában, 1854-ben írta az első verziót –, ám ez megtévesztő, mert három és fél évtizeddel később alapos átdolgozáson esett át. Dramaturgiailag a mű lényegében a fordítottja Schumannénak, és a trióirodalom csúcsművei között egyedülálló módon dúrban kezdődik, ám mollban ér véget. A sorozat további koncertjei: 2024. október 5. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) I. | Haydn, Liszt, Schubert2025. január 4. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) II. | Takemitsu, Schubert, Sosztakovics2025. március 22. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) III. | Haydn és Beethoven

Clément Janinet európai zenészekből verbuvált kvartettje az ötletek határtalanságának élő példáját nyújtja Garden of Silences című projektjében. A hegedűs ezúttal úgy terjeszti ki évek óta aktív zenekarai – köztük a BMC Recordshoz szorosan kötődő Ornette Under the Repetitive Skies és La Litanie de Cimes együttesek – esztétikáját, hogy az új repertoárt más kultúrákból származó zenészek kezére bízza. A hegedű, a trombita, a nagybőgő és a harmonika beszélgetése felszabadítja magát a zenei korszakok és műfajok kötöttségei alól: Dietrich Buxtehude és John Dowland öröksége a svéd nyckelharpa világával, Marin Marais életműve burjánzó improvizációkkal és a mikrotonális zene titkaival, a népdalok és -táncok szájhagyománya pedig a kortárs kamarazenével száll építő vitába, ami mind-mind a zenekar tagjainak szerteágazó inspirációit és tapasztalatait tükrözi. A koncert napjaiban rögzített új albumuk a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.

Premecz Mátyás neve a hazai közönség számára két dologgal forrt össze: lendületes zenekarokkal – közéjük tartozik a Kéknyúl, Fábián Juli és a Zoohacker, Little G Weevil és a Barabás Lőrinc Kvartett, de ő kísérte Jackie Orszáczkyt is is utolsó hazai turnéján –, és egy óriási Hammond-orgonával. Triójával túlnyomórészt saját szerzeményeit játsszák, stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és a funknak. A zenekar első lemeze 2024 végén jelent meg Chicken Pressure címmel, amelynek anyaga most hallható először az Opusban.

Az etno-jazzt és kortárs kamarazenét játszó, különleges hangszer-összeállítású Trio Squelini zenészei különböző felállásokban évek óta muzsikálnak együtt, és számtalan lemezen szerepeltek közösen. Vezetőjük, Szőke Szabolcs egyike a modern polihisztoroknak: produkcióiban a képzőművészet és a színház szintézisben működik, ahogyan a zenében is műfajok párbeszédét, a jazz, a Balkán, India és Nyugat-Afrika zenei unióját teremti meg társaival. A Trio Squelini 2014-ben Campiello/Terecske címmel készített lemezt, és ennek megjelenése óta rendszeresen koncertező csapattá vált. Szívesen hívnak egy-egy koncertjükre vendéget is, így műsoruk minden alkalommal más-más árnyalatokban tárul elénk, akárcsak a roueni katedrális Monet híres sorozatában. Ezúttal David Boato, a Mogliano-Venetóban élő kiváló jazztrombitás és szárnykürtös csatlakozik hozzájuk, akit már több mint egy évtizedes kapcsolat fűz a trióhoz. Több alkalommal koncerteztek együtt Olaszországban és Magyarországon is, első közös lemezük, a Via Ilka a Hunnia Records gondozásában jelent meg, majd 2024 októberében egy közös észak-olaszországi koncertturné során rögzítettek egy újabb albumot, amelyből most az Opus színpadán is bemutatnak néhány darabot.

A Tryon merész és hagyománytörő nagyzenekari munkássága Kellen Mills kompozíciói köré épül. Az együttes összetett szövésű, írott formákat és a szabad improvizációt egyesíti, miközben a klasszikus big band hangszerelést elektronikus textúrákkal és csípős humorral egyensúlyozza ki. Zenéjük a struktúra és a spontaneitás – Mills szavaival élve a „szervezett káosz” – közötti térben kel életre, és olyan különféle alkotóktól kap inspirációt, mint Arnold Schönberg, Ligeti György, Anthony Braxton, Frank Zappa, Charles Mingus vagy Eric Dolphy. Ennek ellenére a Tryon ellenáll a műfaji besorolásnak, és magával ragadó, kiszámíthatatlan élményt nyújt, amely élő koncerteken érvényesül a legteljesebben. Eddig két albumot jelentettek meg a Double Moon kiadónál Läuterung és Freaky Squash Baby címmel, harmadik lemezük megjelenése 2026-ra várható.  

Aki vásárolt már komolyzenei lemezt az újonnan megnyílt Concertóban, sok esetben találkozott a "T" betűjelzéssel a védőborítón. Ennek a jelentését magyarázza a bemutató, kiegészítve a Classite.com nyújtotta lehetőségekkel. Az oldalt bárki ingyen használhatja, feltöltheti gyűjteményét, vehet és eladhat komolyzenei lemezeket.Élőben mutatjuk meg a Classite használatát ez egyszerűbb estektől a bonyolultakig. Egy képzeletbeli felhasználó első lépésein keresztül azonnal látható lesz, hogyan alakul a gyűjtő katalógusa, milyen információkat nyújt az oldal. A Classite egyedi megoldásokat kínál a gyűjtőknek, adatbázisa hasznos segítséget nyújt minden komolyzene-kedvelő számára.

Műveiből összeállított koncerttel köszöntjük Sári József zeneszerzőt, aki idén ünnepli 90. születésnapját. A műsor Sári változatos hangszerekre készült kamara- és szólódarabjaiból épül fel, amelyek között ősbemutatók is helyet kapnak, a magyar kortárszenei élet kiemelkedő muzsikusainak előadásában. Sári József a 20-21. századi magyar zene meghatározó személyisége úgy komponistaként, mint tanárként. Darabjait az 1980-as és a 2000-es évek között gyakran játszották nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is, különösen Németországban. Pedagógiai munkásságát éppen ilyen nagyra becsülték: visszavonulásáig zenészgenerációk sorát tanította a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zeneakadémián, illetve mesterkurzusok vendégprofesszoraként. A kétszeres Bartók–Pásztory- és Artisjus-díjas, Kossuth-díjjal és Érdemes Művész címmel kitüntetett Sári itthon és külföldön is számos elismerésben részesült. A fényképeket Felvégi Andrea készítette.

Az LFZE Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium nagyzenekara több mint 20 fiatal muzsikusból áll, akik szabad improvizációs folyamatmodelleken alapuló zenét játszanak. Az együttest Ajtai Péter és Pozsár Máté vezeti, tagjai között jazz- és klasszikus zenészeket egyaránt találunk. Munkájuk a magyar szabad zene hagyományát viszi tovább, amelynek gyökerei a kollektív alkotásban és a spontaneitásban rejlenek, miközben az improvizáció új formáit és struktúráit is keresik. 2024 áprilisában a Magyar Zene Házában az Új Zene projekt keretében léptek fel, majd szeptemberben a Konzis koncertek a Zeneakadémián sorozatban szerepeltek. Mostani estjükön free jazz klasszikusok és irányított improvizációk hangzanak el. 

Balázs József a hazai középgeneráció egyik legtehetségesebb billentyűse, aki az etno-jazz világában és a műfaj fősodrában egyaránt otthonosan mozog. A zongorista a legendás New York-i Blue Note-ban és a Detroit Jazz Fesztiválon is elsöprő sikert aratott East Gipsy Band vezetője. A Balázs Elemér Group megalakulása óta bátyja mellett ő a zenekar másik fő motorja, és lemezen is ebben az együttesben mutatkozott be először (My New Way, 1997), majd hangszerelőként, illetve dalszerzőként is részt vett a zenekar összes további albumán. Játszott a Kőszegi Quartetben, 2003 óta tagja a Dés László Septetnek. 2005-ben testvérével együtt ő is csatlakozott a Contemporary Gregorian projekthez. Számos világhírű zenésszel lépett fel, mint például Randy Brecker, Erik Truffaz, Charlie Mariano, Pat Metheny, Robin Eubanks, Stéphane Belmondo, Bobby Watson vagy Steve Houben. A jazz világában elért sikerein kívül egyéb műfajokban (pop, filmzene) is elismert hangszerelőként, szerzőként tartják számon.

A Péch Lóránt Trio a magyar jazz tehetséges fiatal képviselőiből alakult izgalmas formáció, amelyet a zongorista-zeneszerző Péch Lóránt hívott életre 2023-ban. Az együttes célja, hogy Péch saját szerzeményeit combo hangszerelésben szólaltassa meg, új színekkel gazdagítva a modern jazz palettáját. A kompozíciók mesterien ötvözik a modern és hagyományos jazz stílusjegyeit, finoman beleszőve a klasszikus zenéből merített inspirációkat is. A trió mindhárom tagja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének hallgatója. Fiatal koruk ellenére már számos hazai jazzklub és fesztivál közönségét elbűvölték játékukkal, lendületükkel és egyedi zenei világukkal. Ezen a különleges estén egy negyedik kiváló fiatal pályatársuk, Balogh Máté csatlakozik a zenekarhoz.

[Na], vagyis a buzgó engedetlenség kémiai eleme: ezzel kísérletezik laboratóriumában Selma Namata Doyen, Rémi Psaume és Raphaël Szöllösy. Hangzásaikat a tradicionális mande zene líraisága éppúgy formálja, mint az elektronikus drónzene. Az együttes eredetileg a The Ex és Getatchew Mekurya Moa Anbessa című albumának tribute koncertjére alakult meg; az etiópiai mester egyedi fúvós stílusa, a holland zenekar post-punkjának ritmikai ereje és a zenei formák földrajzi területre fittyet hányó nemzetközisége azóta is áthatja repertoárjukat. Kompozícióik nemcsak ezt az örökséget kívánják továbbvinni, hanem heves kifejezési formákat keresnek a munka költészete, az emberi kitartás és a megingathatatlan barátság számára. Első EP-jük, amit Sainte-Marie-aux-Mines legendás pajtájában rögzítettek, 2023 májusában jelent meg.  

Luís Vicente a kortárs portugál jazz két élvonalbeli képviselőjét hívta meg triójába, amelyet azzal a céllal alakított meg, hogy még mélyebbre ásson az írott zene rejtelmeiben, és lélegzethez juttassa az improvizációkat. A Hamid Drake, John Dikeman és William Parker társaságában végzett kísérletek után Vicente a trió legutóbbi, Come Down Here című albumán rugalmas írásmódjához tér vissza. A lemez anyaga a két muzsikustárs, Gonçalo Almeida és Pedro Melo Alves számára született, akik otthonosan mozognak a trombitás zenei koncepcióját formáló absztrakt és szabadzenei irányvonalakon. Állandó játékot űznek abból, hogy hol közelítenek a ritmus, a struktúra és a dallam megszokott fogalma felé, hol pedig visszavonulnak tőle; a kompozíciók és az improvizációk egyaránt végleteket járnak be, és újra meg újra kibújnak a konvenciók szorításából.  

A Tokyo-Budapest Ensemble 2003 óta majdnem minden nyáron koncertezik Magyarországon. A BMC-ben immár kilencedik alkalommal lép fel az együttes, hogy az általuk megteremtett hagyományhoz híven megtöltse a Koncerttermet egy június végi napon. Az együttes művészeti vezetője Berkes Kálmán, aki a japán Musashino Academia Musicae vendégprofesszora volt 25 éven át, 2009 óta pedig a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője. Az együttes tagjai évente változó összeállításban japán művészek, illetve a Győri Filharmonikus Zenekarban dolgozó muzsikusok közül kerülnek ki, hogy megszólaltassanak a vonós kamarazenekari irodalom méltán kedvelt darabjai közül néhányat.

„Minden taktusban, minden szólamban ott munkál a kisördög, a hangzás vérforraló” – írja a Magyar Narancs kritikusa, aki később „egészen elbűvölő boogaloo-jazzt” emleget, majd kijelenti, hogy a „a kicsattanó jókedv és a zenélés öröme átsüt minden kottafejen”. „Stílus-magasiskolát mutat be új lemezén a magyar alternatív zenei világ különleges alkotója, Bujdosó János” – fokozza a dicséreteket a HVG, amelynek szemfüles tudósítója a zenekar egyik koncertjén is járt, és benyomásait így fogalmazta meg: „az esemény igazi fiesztává kerekedett, ahol az ínyenc élőzene-fogyasztó közönség ismét meggyőződhetett arról, hogy Bujdosó János előadóként, mini big bandje karmestereként ugyanolyan utánozhatatlan, mint zeneszerzőként”.

Az idén először, születésének napján, Babos nagygitárja Lamm Dávid kezében szólal meg, az Opus színpadán. Mostantól minden évben más-más játszik majd rajta, hogy így emlékezzünk Babos muzsikusi létére. „Óriási megtiszteltetés számomra, hogy egy éve, megszólaltatása után, az Opus Jazz Club bejáratánál vitrinjébe helyezhettem ezt a gyönyörű hangszert, az idén pedig én lehetek az első a sorban, aki ünnepélyes keretek között fejezheti ki tiszteletét és muzsikával emlékezhet mesterére. Külön öröm, hogy mindezt olyan kiváló muzsikustársakkal tehetem, akik számos Babos-session és hangfelvétel fontos szereplői voltak, és a legkülönbözőbb formákban kötődtek munkásságához, zenéjéhez, hozzá.” Babos Gyula fotóját Mernyó Ferenc készítette.

„Mindhárman más-más zenei világot képviselünk, de egy közös cél vezérel minket: hogy a zenénken keresztül meséljünk. Nem pusztán hangokat játszunk – zenélés közben olyan csodás, egyedi történeteket mondunk el, amelyeket szavakkal talán nem is tudnánk kifejezni. Az élő koncert varázsa abban rejlik, hogy soha nem tudhatjuk, mi fog történni a következő hangok megszólaltatásakor. Mi szeretjük ezt az ismeretlen zenei világot, amit az improvizáció kínál lehetőségként a zenészeknek. Minden koncert egy új felfedezés, ahol a zene, a közönség és a pillanat együtt formálja a hangokat. Nem a tökéletességre törekvés, hanem a szabadság és az önkifejezés az, ami hajt minket. Azért muzsikálunk, hogy a koncert magával ragadó, elbűvölő pillanatait a zenén keresztül átélhessük és átadhassuk a hangokkal együtt lüktető hallgatóknak” – mondta el a trióról Nagy János. Az együttes első albuma 2025 tavaszán jelenik meg, Voyagers címmel. Repertoárjuk főként a zongorista, Nagy János Yancha kompozícióiból áll.

Anna Anderluh dalainak elengedhetetlen összetevője az abszurditás, a merészség és némi bárgyúság – rámutatva, hogy ezek a tulajdonságok bizonyos mértékig szükségesek is. Saját maga által „meglékelt popként” leírt zenéje hidat ver a gyengéd költészet és a kemény társadalomkritika, a törékenyen egyszerű dalok és a kísérleti énekes improvizáció közé. Humora és érzékenysége segítségével Anderluh látszólag jelentéktelen részletekben találja meg azt varázserőt, ami bármiféle fényezés nélkül képes átsugározni koncertprogramján. A hallgató szokatlan hangzások kereszttüzében találja magát, amelyeket a trió sietősen, mégis igazi showman módjára adagol, és amelyek állandó fejlődésben vannak, de soha nem keltik a befejezettség érzetét – mert ami már befejezett, az nem elég izgalmas.  

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan....

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Niccolò Paganini a zenetörténet legnagyobb hatású hegedűvirtuóza, aki előszeretettel komponált is hangszerére – természetesen olyan darabokat, amelyeket valójában csak ő maga volt képes eljátszani. Káprázatos virtuozitásával és lehengerlően szuggesztív előadásmódjával egyaránt kiérdemelte az ördög hegedűse címet. A 24 Caprice olyan szólóhegedűre készült karakterdarabok sorozata, amelyek mindegyike más és más technikai kihívást helyez a középpontjába, ugyanakkor egy határozott hangulatot, érzelmet is megjelenít. Napjainkban a Caprice-ok egy-egy tagja elsősorban ráadásként hangzik el a világ hangversenytermeiben; a teljes sorozatot egyazon koncerten ritkán hallani, hiszen előadásuk még két évszázaddal keletkezésük után is szinte emberfeletti teljesítményt követel a hegedűsöktől. Magyarországon eddig kétszer volt ilyen jeles alkalom: az 1970-es években Szenthelyi Miklós, az 1990-es évek közepe táján pedig Lendvay József hegedűművész vállalkozott arra, hogy meghódítsa a szólóhegedű-irodalom Mount Everestjét. Az ő nyomdokukba lép most Bodor János, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja és megbízott koncertmestere, a Danubia Zenekar állandó koncertmestere, aki Paganini születésének évfordulójára tűzte ki lélegzetelállító expedícióját.

Van átjárás a műfajok közt? Beszédbe elegyedhet egymással Bach hegedűversenye és Pál István Szalonna kalotaszegi tánca? Mit mondhat Mozartról egy jazz-zongorista? Bartók találkozik a népdallal és a looperrel – ez csak egy vicc kezdete? Mennyire szabad a zene, mennyire szabad a zenész és Ön, kedves közönség? Szabad a játék? Nem kell aggódni, jó móka lesz! Semmi komoly. Mozart és a jazz – ez nem új történet. Ha mást nem is, Jacques Loussier révén sokan ismerik azt, milyen a klasszikus zene és a jazz kreatív találkozása. Ezúttal Mozart utolsó zongoraversenye kerül fókuszba, két irányból közelítve. Mozart utolsó zongoraversenye a romantikus korszak előfutáraként is értelmezhető. A halálának évében bemutatott zongoraverseny egyik különlegessége, hogy csak három tételből áll. A koncert után jazzes jam sessionnel várjuk nézőinket!