Harcsa Veronika brüsszeli tanulmányai során került kapcsolatba a zongorista Kris Defoorttal, aki az akadémiai tanítás mellett a kortárs belga jazz kulcsfigurája. A két sokoldalú és kalandkereső, a távoli stílusok között kapcsolatot teremtő művész együttműködése során izgalmas zamatú zenei anyag született.

Harcsa Veronikát aligha kell bemutatni a hazai közönségnek. Produkcióit – legyen az duó egy gitárossal vagy „komoly” koncert a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – ugyanaz a perfekció, báj és költőiség jellemzi. Egy kritikus szerint „a test valamennyi porcikáját kontrollálva, a szó anatómiai értelmében is belülről, nagyon mélyről énekel”.

Harcsa Veronikáéhoz hasonlóan a belga zeneszerző-zongorista, Kris Defoort zenei pályája sem tekinthető tipikusnak. A szerteágazó érdeklődésű művész eleinte régizene-tanulmányokat folytatott, majd jazzt, zeneszerzést és improvizációt tanult. A 2000-es évektől kezdve azonban számos tekintetben visszatért klasszikus zenei stúdiumaihoz, írt vonósnégyest és több operát. A 2009-ben, Brüsszelben bemutatott House of the Sleeping Beauties című darabját nagy sikerrel játszották egy sor európai nagyvárosban. Tavaly az amszterdami Concertgebouw számára készült zenekari művén dolgozott, és komponált egy „cirkusz-operát” is a Feria Musica társulat részére.