A modern nem abszolút fogalom. Egy ma született gondolat lehet menthetetlenül ódivatú és avítt, egy régi pedig felvillanyozóan inspiráló és friss. Egy-egy új zenemű különösen gyorsan porossá válhat, és vannak olyan évszázados alkotások, melyek mintha ma születtek volna. A Várjon Dénes és Simon Izabella szerkesztette, négyrészes kamarafesztiválon a távolabbi korok és a jelen zenéi szoros közelségben szólalnak meg, és olyan párbeszédet folytatnak majd – erre az elsőrangú előadóművészek sora a garancia –, mintha ténylegesen egymás kortársai volnának.

A koncert centrumában két, bízvást kultikusnak nevezhető zeneszerző, a Sosztakovics-tanítvány orosz Galina Usztvolszkaja és az ukrán Valentin Szilvesztrov zongoraszonátái állnak. A maguk útját modernitással, izmusokkal mit sem törődve, konok makacssággal járó szerzők műveinek egyik legavatottabb interpretátora Alekszej Ljubimov. Néhány éve Pannonhalmán, az Arcus Temporum Fesztiválon ő mutatta be Szilvesztrov 1975-ben szerzett 2. szonátáját. A darab a hetvenes években progresszívnek számító kompozíciós technikáit és hangvételeit meglepő nyersességgel ütközteti a múltba fordulás nosztalgikus gesztusaival. Zavarba ejtő, titokzatos mű.