Kedves Közönségünk! A március 20. 18 órára meghirdetett program az ismert okok miatt elmarad, a koncertet egy későbbi időpontban tartjuk meg. Megértésüket köszönjük!

Amióta létezik művészet, azóta létezik a kísérletezés is. Új színek kikeverése a festészetben, élethűbb emberábrázolás a szobrászatban és még sok szemmel látható változó, amik után jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor a zenében mi is újulhat meg. Természetesen, aki már kicsit is jártas a zene világában, tudja, hogy igenis sok tényező van, ami bármikor olyan fordulatot hozhat, ami megváltoztatja az adott kor hangzásvilágát.
Lényegében a szaxofon is egy ilyen kísérletnek az eredménye, mely most már 170 éve foglalkoztatja a zeneszerzők fantáziáját. A megalkotásától fogva foglalkoztatta az arra hajlamos komponisták képzeletét, hogy milyen hangzásokat lehet kihozni egy ilyen új hangszerből. Voltak, akik megpróbálták beépíteni a több száz éves szimfonikus kultúrába – kisebb nagyobb sikerrel – és voltak, akik rájöttek, hogy ugyanúgy saját stílust kell neki, mint egy hegedűnek. Ennek a „stílusnak” a leginkább köztudott megnyilvánulása a jazz, ám a másik oldal – ha szabad ilyet mondani – kicsit izgalmasabb.

Más hangszerek is rendelkeznek olyan hangkészlettel, amely nem kapott helyet a tősgyökeres klasszikus zene világában, a szaxofon pedig igen előkelő helyen áll köztük, ezt az adottságát pedig mi mással lehetne vegyíteni, mint egy másik kísérlettel: az érzelmek játékával. Ugyanis az a zenei irányzat, amely a XX. században elindult, egy teljesen új világot nyitott meg a zenében, amiben előtérbe kerültek a szabad gondolatok és érzelmek, a zeneszerzők pedig újból felfedezték, hogy milyen sokoldalú hangszer a szaxofon és legyen szó átiratról, vagy a fogorvos fúrójának imitálásáról, ez a hangszer az elsők között van, ha az emberi gondolatok és érzelmek megszólításáról van szó.
Hangversenyünkön a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus szaxofon tanszakának hallgatói lépnek fel.