A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és internalizálják az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének esszenciális összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz mesterműveinek tradícióival és garantál friss zenei élményt.

Dizzy Gillespie: Sonny Side Up

Az 1959-ben a Verve gondozásában megjelent lemez valódi sztárparádéval fogadja hallgatóit. A kivétel nélkül jazz-óriásokat felvonultató fúvós sor a bebop és a hard bop csúcspontjáról tudósít egy parázsló jam session hangulatát idézve. 

Dizzy Gillespie Charlie Parkerrel karöltve a bop-korszak talán legmeghatározóbb alakja. Virtuóz trombitajátéka mellett a jazz forradalmi stílusának oktatója és hirdetője volt. Sonny Stitt és Sonny Rollins természetesen ugyanúgy részesültek Parker hagyatékából, mint a legendás szaxofonos valamennyi kortársa és az utánuk következő muzsikusok, mégis teljesen sajátos módon dekódolták és közvetítették a bop nyelvezetét.

Stitt kristálytiszta bebop szókincse a stílus magasiskolája, melyben az inventív vertikális kifejezésmód a blues fülledt, elemi erejével párosul. Rollins szaxofonjátéka ugyancsak bővelkedik a dübörgő erőben és az autentikus blues színfoltjaiban, de ritmizálása, frazeálása és dallamainak szerkesztésmódja számos szempontból rendhagyó és ezáltal megtestesítője a Rollins-i önálló univerzumnak.

A Sonny Side Up egy bravúrosan jól strukturált és kerek lemezanyag, mely felfűtött hangulata ellenére könnyed és elegáns tudott maradni, s amelyen a trombitás legenda Gillespie hangszeres játéka mellett éneklését is bemutatja a lemezzel kis híján azonos című On The Sunny Side Of The Street című dalban.